Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám, péntek

A német kérdés továbbra is az európai figyelem középpontjában Lengyelország bevonásával a Szovjetunió egyetért GENSCHER RÓMÁBAN • JUGOSZLÁVIA KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNNYEL LÉP FEL AZ EGYESÜLT NÉMETORSZÁGGAL SZEMBEN A Havel-látogatás visszhangja JÓ HANGULATÚ CAPITÓLIUMI SAJTÓÉRTEKEZLET (ČSTK) - A Szovjetunió támogat­ja Varsónak azt az elképzelését, hogy Lengyelország is részt vegyen a két német állam egyesítésének kérdésével foglalkozó nemzetközi előkészítő tárgyalásokon. Ezt Gen­nagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő jelentette ki a Fülöp-szige­tek fővárosában megtartott sajtóér­tekezletén. Geraszimov, aki Manilá­ban az ázsiai hírközlő eszközök konferenciáján vesz részt, kijelentet­te továbbá, a szovjet vezetők he­lyeslik, hogy Lengyelország részt vegyen az említett megbeszélése­ken, mivel ,,a második világháború alatt ez az ország szenvedett a leg­többet". Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő szerdán varsói sajtókon­ferenciáján hangsúlyozta ismét an­nak szükségességét, hogy országá­nak is részt kell vennie a négy nagy­hatalom és a két német állam konfe­renciáján. Mint mondotta, a görlitzi szerződést az Odera-Neisse határ­ról egy olyan állam írta alá, amely már nem létezik. Ezért van szükség Magyarország NATO-tagsága Pozsgaynak is „szimpatikus" (ČSTK) - Pozsgay Imre magyar államminiszter szerdán reagált Horn Gyula keddi nyilatkozatára, amely­ben a külügyminiszter nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy Magyar­ország belép a NATO-ba. Budapesti sajtóértekezletén Pozsgay ezt a nyi­latkozatot „szimpatikusnak" nevez­te.- Hangsúlyozta, a NATO nemcsak katonai, hanem politikai szervezet is és Magyarországnak közelednie kell az összes európai intézményhez. A NATO szóvivője a Horn-nyilat­kozattal kapcsolatban elmondta, ki­zárólag Magyarországra tartozik, hogy megfelelő parlamenti úton döntsön politikai és katonai irányvo­nalának esetleges megváltoztatá­sáról. arra, hogy még az egyesítés előtt tisztázzák a kétértelmű kérdéseket. Mikolaj Kozakiewicz, a szejm elnö­ke a parlament nevében támogatá­sáról biztosította a lengyel kormányt, amely a német egyesítéssel össze­függő kérdések szerződéses megol­dására törekszik. Berlinben szerdán befejeződött a parlament kétnapos ülése, ame­lyen a képviselők jóváhagyták a poli­tikai pártokról szóló törvényt, vala­mint az egyesülési törvényt, amely tiltja a fasiszta, militarista, rasszista eszméket terjesztő pártok és moz­galmak tevékenységét. Walter Romberg miniszter tájékoztatta a képviselőket annak a német-né­met bizottságnak az első találkozó­járól, amely az NDK és az NSZK pénzügyi és gazdasági uniója létre­hozásának előkészítésével foglalko­zik. Mint mondotta, mindkét fél arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb időn belül konkrét eredmények szü­lessenek. Lothar de Maiziere, a ke­letnémet CDU elnöke követelte, hogy újítsák fel az NDK 1949-es alkotmányának érvényességét. Fel­hívta a figyelmet az említett alaptör­vény első cikkelyére, amely célul tűzi ki Németország egyesítését. Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter szerdán este Rómában folytatott megbeszé­léseket olasz partnerével, Gianni de Michelissel és Giulio Andreotti kormányfővel a német kérdésről, az egyesítési folyamat gyorsaságáról, valamint arról, hogy az új Németor­szág milyen szerepet játszhatna az Európai Közösségekben és a NA­TO-ban. A tárgyalások után Gen­scher hangsúlyozta, a brit kormány­nak meg kellene értenie, hogy épp az EK-hoz csatolt egyesített Né­metország oszlathatja el a jövőbeni szerepével kapcsolatos aggodalma­kat. Reményét fejezte ki, hogy ezt az elképzelést Andreotti is támogatni fogja tervezett londoni látogatása során. Jugoszlávia az újraegyesített Né­metországtól háborús kártérítést fog követelni - közölte szerdán a belg­rádi külügyminisztérium. Nyilatko­zatában, amelyet a Tanjug hírügy­nökség hozott nyilvánosságra, hangsúlyozta, Jugoszlávia kárpót­lást kér a második világháború során a nácik által okozott anyagi károkért, valamint kártérítést követel a kon­centrációs és a munkatáborok egy­kori foglyai számára. Batmönh szorgalmazza a párbeszédet (ČSTK) - Dzsambin Batmönh legfelsőbb mongol vezető szerdai rádió- és televíziós beszédében is­mét szorgalmazta a párbeszéd megkezdését az ellenzékkel. A kor­mányzó MNFP vezetősége az év elejétől bizonyos toleranciával visel­tetik az ellenzéki pártokkal és cso­portokkal szemben. Batmönh be­szédében reagált az ellenzéki Mon­gol Demokratikus Párt és a Mongol Szociáldemokrata Mozgalom felhí­vására, hogy mondjon le az MNFP KB és a kormány, valamint oszlas­sák fel a Nagy Népi Hurált. Batmönh elmondta, nem zárja ki a lemondá­sok lehetőségét, amennyiben erre szükség lesz. Ulánbátorban a nyil­vánosság kívánságára szerdán megkezdték az állami könyvtár épü­lete előtt levő utolsó Sztálin-emlék­mű ledöntését. (ČSTK) - Az amerikai Kongresz­szusban tartott beszéde után Vác­lav Havel szerdán sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. A Capitólium szenátusi szárnyának szalonja zsúfolásig megtelt. Nagyon jó hangulatú volt a tájékoztató, ami nyilván annak köszönhető, hogy az elnök rendkívül közvetlen, szemmel láthatóan elégedett és jókedvű volt, állta a sarat az amerikai újságírók „vallatása" során. Feltették neki a kérdést, miért képviseli a washingtoni csehszlovák nagykövetség továbbra is Kubát. A válasz: időre van szükség, nem lehet mindent egyszerre megoldani. Havel elmondta, megválasztásakor Prágában minden nagykövet moso­lyogva gratulált neki, kivéve a kubait. Talán tudta, miért... Az egyik újságíró megjegyezte, ő az első külföldi államférfi, aki a kongresszusi beszédét nem hasz­nálta ki arra, hogy konkrét segítsé­get kérjen az amerikai néptől. Miért beszélt ehelyett általános és erkölcsi problémákról? - hangzott el a kér­dés. Mert éppen arról nem akartam beszélni - válaszolta az elnök. A to­vábbiakban szólt arról, Csehszlová­kia számára nem gond, hogy nem vesz részt a két német állam és a négy győztes nagyhatalom tárgya­lásain a német újraegyesítésről. Megérti viszont - mondotta -, hogy Lengyelországnak az gondokat okoz. Szerinte a 2 + 4 tárgyalás csak az előzetes stádium lesz, ame­lyet az összeurópai végleges rende­zés fog követni, s ebben Csehszlo­vákia már részt akar venni. Václav Havel kongresszusi be­szédéről a nagy hírügynökségek SZOVJETUNIÓ; v,' Z Ummec|tagadás, előkészületek a hétvégi tüntetésekre (ČSTK) - Az Egyesült Államok külügyminisztériuma megbírálta a Szovjetuniót, amiért nem hajlandó beutazási vízumot adni a Kongresz­szus négy tagjának, akik részt akar­nak venni a litvániai választásokon. Margaret Tutwiler külügyi szóvivő szerint ez az elutasítás ellentétben áll a két ország törvényhozó testüle­tei közti széles körű kapcsolatok elképzelésével. Moszkva azzal indokolta az eluta­sítást, hogy a Kongresszus tagjait nem a Legfelsőbb Tanács hívta meg Litvániába, hanem a Szajudisz moz­galomtól kapták a meghívást. Egyébként a szombati litvániai vá­lasztások megfigyelésére r már Ausztráliából és Kanadából is érkez­tek képviselők. A moszkvai városi tanács szerdai rendkívüli ülésén hozzájárulását ad­ta a vasárnapra meghirdetett nagy­gyűlésekhez és tüntetésekhez. Moszkvában a Szmolenszkij téren (itt van a külügyminisztérium épüle­te), a Lomonoszov Egyetem előtti téren és Luzsnyikiben lesznek nagy­gyűlések. A megmozdulások szer­vezői - népi képviselők, a Memorial és az Orosz Népfront képviselői - szerint kb. 300 ezren fognak részt venni az akciókban. Hasonló megmozdulások lesznek vasárnap Leningrádban és még to­vábbi több mint 190 városban. Az engedélyezést előre kell kérni, össz­hangban a parlamet keddi döntésé­vel. Ugyanis - s ezt a moszkvai tanács is megerősítette - a szélső­séges, nacionalista erők részéről rendbontásoktól tartanak. Antiszemita tevékenység miatt a moszkvai ügyészség bűnvádi eljár rást indított a Pamjaty nacionalista szervezet ellen, amelyet a Szovjet­unióban fasisztának és fajüldözőnek tartanak. A Lityeraturnaja Gazeta szerint az ügyészség faji gyűlölkö­dés és ellentétek szításának gyanú­ja miatt indította el az eljárást. A köz­vetlen kiváltó ok pedig az volt, hogy a Pamjaty zsidóellenes kampányra szólította fel az országot. Vélemények a szovjet csapatkivonásról A tábornok aggódik, a közvélemény szerint azonban „az ideiglenes jelenlét kissé elhúzódott" (ČSTK) - Igor Szergejev altábornagy, a szovjet rakétacsapatok parancs­nokának helyettese a Moszkovszkije Novosztyicímű lapnak adott nyilatkoza­tában úgy vélekedett, Moszkva számára veszélyes a szovjet csapatok kivonása Közép- és Kelet-Európából. Szerinte megbontja a Varsói Szerző­dés és a NATO közti stratégiai egyensúlyt a csehszlovákiai, lengyelországi és magyarországi tömeges csapatkivonás, s egyben felborítja a szovjet katonai koncepciót. Úgy vélekedett, ezzel a területvesztéssel a Szovjetunió közelebb kerül a veszélyhez. Ugyancsak veszélyesnek minősítette a Varsói Szerződésen belül bejelentett változásokat. Szergejev szerint csak a szavak­kal játszanak, amikor azt mérlegelik, hogy a VSZ katonaiból váljon politikai jellegű szervezetté. Meg kell jegyezni, Gorbacsov leszerelési politikáját a tábornoki kar hivatalosan támogatja, Szergejev nyilatkozata egyedülálló, elutasítás. Ezt bizonyítja többek között az a közvélemény-kutatás is, amelyet a Szobeszednyik című hetilap szervezett. Általában az volt a vélemény, hogy mielőbb ki kell vonni a szovjet csapatokat Csehszlovákiából és Magyaror­szágról, mivel „ideiglenes" jelenlétük „egy kicsit" elhúzódott, s ezek az országok szovjet katonai segítség nélkül maguk is rendet tudnak tartani. Andrej Ozoiiny, a Pajzs nevű nem formális katonai szervezet vezetésé­nek tagja hozzáfűzte, a csapatkivonás elkerülhetetlen, hiszen a Szovjetuniót most semmi sem fenyegeti. Egyszerűen kényelmes volt az ország számára, hogy hatalmas hadserege egy részét - amelyet normális körülmények között lehetetlen fenntartani - minél távolabb tartsa. Telman Gdljan képviselő viszont azt hangsúlyozta, hogy az azonnali kivonás hiba lenne, mivel a hazatérő katonák és családtagjaik csak tovább növelnék a menekültek és otthontalanok már így is népes táborát. egybehangzóan azt jelentették, hogy a törvényhozók lelkesen fo­gadták őt, s beszédét több ízben viharos taps kísérte. Külön ki­emelték azt a gondolatát, hogy az Egyesült Államok leginkább úgy se­gíthet Csehszlovákiának, ha követ­kezetesen támogatja a Szovjetunió reformtörekvéseit. A D PA többek között azt hangsúlyozta, a csehszlo­vák államfő ellenezte a NATO és a Varsói Szerződés mielőbbi felosz­latását. Az egyik nyugatnémet rádióadó szerint az, hogy Václav Havel az első kelet-európai államfőként be­szédet mondott a Kongresszus két háza előtt, valóságos forradalom volt a Capitóliumban. Az Izvesztyija szovjet napilap az amerikai látogatás első eredményei­ről tegnap azt írta, Havel a kereske­delem kérdéseivel engedményekre késztette Bush elnököt, aki viszont keményen elutasította véleményét, miszerint Európában már nincs szükség az amerikai csapatokra. Az Izvesztyija szerint a világ hírügynök­ségeinek fokozott figyelmét Havel látogatása iránt az indokolja, hogy az új típusú kelet-európai országok vezetői közül elsőként utazott Wa­shingtonba, a másik ok pedig az, hogy a napokban Moszkvába utazik, ami növelte a washinatoni tárgyalá­sok jelentőségét. Ortega bizakodó (ČSTK) - Nicaraguában szerdán este a Sandinista Nemzeti Felsza­badítási Front (FSLN) nagygyűlésé­vel hivatalosan véget ért a választási kampány. Daniel Ortega jelenlegi államfő, az FSLN elnökjelöltje a nagygyűlésen meggyőződését fe­jezte ki, hogy ismét a sandinisták kerülnek ki győztesen az általános választásokból. Mint mondotta, ők tudják biztosítani az országban a békét, a gazdasági és szociális stabilitást és a demokráciát. Ortega a vasárnapi választásokat Nicara­gua történetének legfontosabb mo­mentumaként értékelte. Izrael-Csehszlovákia Baráti Társaság (ČSTK) - Tel Avivban felújították az Izrael-Csehszlovákia Baráti Tár­saságot, amely a két ország közti kapcsolatok és a sokoldalú együtt­működés fejlesztését fogja támogat­ni. Olyan izraeliek is a tagjai lehet­nek, akik nem Csehszlovákiából származnak. A baráti társaság ügyvezető elnö­ke Hannan Rosen, aki a barátsági liga élén állt, míg az 1967-ben be nem szüntette tevékenységét. Az alakuló ülést, amelyen 70 személy vett részt, üdvözölte Mose Arensz külügyminiszter és Mose Merőn, a baráti társaságokat egyesítő szer­vezet elnöke. Krenz író lesz (ČSTK) - Egon Krenz, az NDK egykori legfelsőbb vezetője közölte szándékát: író akar lenni. Erről a Neue Zeit című keletné­met napilap számolt be. Krenz új tevékenységének első gyümöl­csét állítólag hamarosan közli a nyugatnémet Bild-Zeitung, amely szerződést kötött az új­donsült íróval. Újságírói körök­ben 1,5 millió nyugatnémet már­ka honoráriumról beszélnek... M ár hosszú hetek óta borzolják a kedélyeket a szovjet zsi­dók tömeges kivándorlása körüli hí­rek, álhírek és híresztelések. Állítá­sok és cáfolatok látnak napvilágot arról, veszélyezteti-e ez a kivándor­lási hullám a palesztinok, az arabok érdekeit, milyen mértékben befolyá­solja a szovjet-palesztin, s egyálta­lán a szovjet-arab kapcsolatokat, az ígéretesen alakuló szovjet-amerikai vagy szovjet-izraeli viszonyt. Tény, hogy aktivizálódtak az antiszemita csoportok a Szovjetunióban, de az állítólagos zsidóellenes pogromokról szóló hírek - szerencsére - eddig még mindig valótlannak bizonyultak. Annyit sikerült elérni velük, hogy tovább növekedett a zsidók bizony­talanságérzete és a kivándorolni szándékozók száma. Ennek egye­nes következménye: növekednek és mélyülnek a tömeges kivándorlással közvetlenül vagy közvetve össze­függő, a bevezetőben jelzett prob­lémák. Bűvös kör? Aligha. Inkább az új politikai gondolkodásmód által idő­közben már kiátkozott régi sztereotí­piák mai átka. Most bosszulják meg magukat az évtizedeken át hirdetett hazugságok és féligazságok. Gon­doljunk csak bele! Mit tudtak a Szov­jetunióban és a „testvérországok­ban" élő emberek Izraelről? Csak úgy ismerték, mint agresszort, csak cionista politikájáról hallottak, s mi­vel az Egyesült Államok támogatá­sát élvezte - és élvezi természe­tes, hogy nekünk fenntartások nélkül az arabok pártját kellett fogni. Ami az agresszív és cionista politikát illeti, az valóban létezik - de nem csak az létezik. S mivel ezt a túlzot­tan leegyszerűsített képet nagyon sokan - főleg a kelet-európai zsidók - joggal tartották valótlannak, a má­sik oldal állításait vették készpénz­pen ez az oka, hogy például 1988­ban csak 1428 szovjet zsidó telepe­dett le Izraelben, pedig összesen 20 082 vándorolt ki. Mit ígér ma az ígéret földje a be­vándorlóknak? Nem keveset, de ta­lán mást, mint amit várnak. Először is, meg kell tanulniuk héberül - az egy év tanulási idő alatt kapnak megfelelő fizetést (jobb híján nevez­zük így ezt a juttatást). A letelepe­Mit ígér az ígéret földje? nek, még akkor is, ha azok legalább ennyire leegyszerűsítettek és így ugyanolyan valótlanok voltak. Hiszem, ha látom - szoktuk mon­dani. De ki látta? Utaztak turisták Izraelbe? Jártak ott újságírók? Alig néhányan, de hazatérésük után - még nem is olyan régen - kaptak egy halom „jótanácsot", mielőtt megírták riportjaikat. Nyomós érvek­kel bebizonyították nekik, hogy - ha nem is a látásukkal - a látásmódjuk­kal valami baj van. Volt olyan időszak, amikor a hiva­talos szovjet propaganda azzal uta­sította el a zsidók kivándorlási kérel­meit, hogy meg akarja őket óvni a rájuk váró rossz élettől... De hon­nan tudták, hogy rossz? S ma talán tudják a kivándorlók, hogy mi is vár rájuk Izraelben? Aligha. Talán ép­déshez, az induláshoz kedvezmé­nyes hiteleket igényelhetnek - ala­csony kamattal, elhalasztható tör­lesztéssel. Más kérdés, hogy a visz­szafizetés így sem mindig problé­mamentes, nincs semmilyen garan­cia arra, hogy a bevándorló jól fizető álláshoz jut. Nem könnyű a beilleszkedés sem, főleg ha - engedve a csábítás­nak, a nagyobb kedvezményeknek - a frissen „hazatérők" a megszállt területeken telepednek le. Idegen, s egyben ellenséges közegbe kerül­nek, kénytelenek hozzászokni az ál­landó fenyegetettséghez. Ilyen kö­rülmények között nagyon nehéz gyökeret ereszteni. Ezzel- magya­rázható, hogy a tömeges bevándor­lás ellenére Izrael lakossága nem" növekszik, s vannak évek, amikor a kivándorlók száma meghaladja az újonnan érkezettekét. Itt vannak azonban a kibucok, me­lyek közül az elsők századunk hú­szas éveiben jöttek létre, s gyakorla­tilag megalapozták a zsidó állam létrehozását. Ezek a szocialista jel­legű kommunák teljes egyenlőséget biztosítanak tagjaik számára, teljes - és azonos mértékű - ellátást, megfelelő gondoskodást a betegek és öregek számára. Mindenki azo­nos mértékben dolgozik - mindent. Függetlenül képesítésétől. A tegnapi pásztor ma már a kisüzem részleg­vezetője, a mérnök felszolgál a kö­zös ebédlőben, s az orvosnak mától az istállókat kell rendben tartania. Mi ebben a logika? Az egyenlőség... Aki a kibucban született, s csak ezt az életet ismeri, az ott marad. Talán... A legutóbbi adatok szerint a fi­atalok kétharmada elköltö­zik, a városokból érkezettek csak két-három hónapig tudják elviselni ezt a magánéletet gyakorlatilag tel­jesen kizáró életformát. De azt mondják, hogy a kelet-európaiak jobban bírják, hiszen őket sem a mama, hanem a bölcsőde nevelte, az óvoda meg a napközi. Ki tudja? Talán mégiscsak az lenne a jobb, ha az emberek eleve meggyőződhet­nének arról, hogy hová is mennek. De egyelőre csak végleg mehetnek. Kinek jó ez? G ÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom