Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám, péntek

„Hír vagy rémhír?" Az Új Szó múlt szombati (február 17.) számában a fent idézett cím alatt jelent meg egy írás - Dusza István tollából. Idézek: „Történik ez olyan idő­ben, amikor a magyar kisebbség sajtóstruktúrájának átépítése azzal kezdődik, hogy megszűnt a Termé­szet és Társadalom, a Népegész­ség, á Tűzoltó, s megszűnőben van a Népművelés." A tapasztalat mondatja velem azt, hogy a jelenlegi helyzet okozta fe­szültségek közepette dolgozó újság­író pontatlanságokat is elkövethet, főleg akkor, ha megmagyarázhatat­lan történések tanúja. Ezt a cikket sem azért írtam, hogy esetleg az idézett szerző személye ellen vét­sek. Ám Dusza István rémhírré ke­rekedett „hírét" erkölcsi kötelessé­gem helyesbíteni: Tisztelettel jelentem, hogy a ha­vonta megjelenő Tűzoltó nem szűnt meg, s nem is szűnik meg. Ugyanis a tűzvédelemért felelős illetékes szervek képviselői, s az önkéntes tűzoltók ezt így látják jónak. Még egy idézet Dusza István cik­kéből: „Olyan lapok (K. G.: a cikk szerzője a Természet és Társada­lom, a Népegészség, a Tűzoltó, a Népművelés című lapokra gondol), amelyekből, egy, már kifejlődött de­mokráciában nyugodtan lehetne egy nívós tudományos-ismeretterjesztő folyóiratot létrehozni." Ha valaki egy a Tűzvédelmi Szö­vetség alapszervezeteiben tevé­kenykedő önkéntes tűzoltók népes családja számára kiadott réteglapot - melynek költségeit részben a ta­gok által befizetett tagdíjakból fede­zik - „egy már kifejlődött demokráci­ában" be akar sorolni egy tudomá­nyos-ismeretterjesztő folyóirat vala­melyik rovatába, az - enyhén szólva mstmti - nincs tisztában a sajtóstruktúra szabályaival. Ugyanis egy fejlett de­mokrácia sokszínűsége a sajtóter­mékekre is vonatkozik. A Tűzoltó például nem „keresztrejtvény-lap", nem egy „szeretetgyülekezet" szószólója, nem unatkozó emberek olvasmánya, hanem szaklap, köz­löny, amelyet szervező, tájékoztató szereppel bíztak meg a vagyon- és életvédelem területén. Az SZSZK Tűzvédelmi Szövetsége bajtársai számára külön nem ad ki magyar nyelvű szakanyagokat, így a Tűzoltó kettős szerepet, tehát a már említett közlöny szerepét is betölti. Emellett, persze, olvasmányos cikkeket is közöl. Mivel lapunk tagja a CTIF (Nem­zetközi Tűzoltó Szervezet) Informá­ciós Központjának, így jól ismerem a világ tűzoltó-sajtójának struktúrá­ját, s tudom azt is, hogy sok - gaz­Levél az SZSZK pénzügyminiszteréhez TISZTELT MINISZTER ÚR! Nagyabony község lakossága 1990. február 9-én megtartott fa­lugyűlésen a fejlesztési tervek tel­jesítéséről elhangzott tájékoztatót követően a vitában egyéb kérdé­sekkel is foglalkozott. Főleg olya­nokkal, amelyek közvetlenül érin­tik napi gondjainkat. Ezek között kiemelt hangsúlyt kapott a mező­gazdaságot és ezen belül a kister­melőket hátrányosan érintő, ed­dig érvényben levő (172) (1988 mezőgazdasági adóról szóló tör­vény) és az ezt módosító jogsza­bály kedvezőtlen fogadtatása. Falunk lakossága ebben olyan jogi fékezőerőt vél felismerni, amely az egész ország kenyerét veszélyeztetheti. így válik ez az égész ország ügyévé, így lett a mi gondunk valamennyiünk gondja, fokozott mértékben Dél-Szlovákia viszonylatában, mivel az itt élő emberek igyekezetüket és szor­galmukat az állandó munkavi­szony mellett, szabadidejük rová­sára a háztáji termelésben is ka­matoztatni szeretnék. Csak sze­retnék, mert az a legújabb jogsza­bály, még az eddiginél is jobban kedvüket szegi - sokan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez az intézkedés szándéko­san a földet szeretők ellen irányul a jövőben okosabb lesz talán parlagon hagyni a háztáji kerte­ket, mert a progresszív adóztatás annál magasabb, minél többet termelnek. Egyaránt vonatkozik ez-a zöldség-, virágtermesztésre és az állattartásra. Szeretnénk hinni, hogy az ille­tékes szervek felülvizsgálják dön­tésüket és megteszik az első lé­pést a megfelelő irányba: - olyan adórendszert hoznak létre, amely mind a termelőknek, mind az ál­lamnak jogos érdekeit szem előtt tartja. Azért is vagyunk optimisták, mert ez megegyezik az egész or­szág érdekével. Tisztelettel Nagyabony község lakossága nevében EDMÁR MÁRIA, a hnb elnöke Nagyabony 1990. február 12. Hétfőn válasz­tották meg Po­zsony és a Nyu­gat-szlovákiai kerület idei szépségkirály­nőjét. A képen a verseny győz­tese, Lucia Kri­žanová 19 éves diáklány első in­terjúja közben. (Peter Brenkus felvétele - ČSTK) daságilag nem éppen jól álló - or­szágban többféle említett jellegű szaklapot is kiadnak. Ugyanis tuda­tosítják a tűzvédelmi propaganda fontosságát, s eszük ágában sincs besorolni ezt a témakört egy tudo­mányos-ismeretterjesztő folyóirat valamelyik rovatába. Ha a kényszer és a tisztesség úgy kívánja, hogy írjam meg ezt a vá­laszcikket, akkor kihasználom az al­kalmat, hogy az Új Szó hasábjain is hozzászóljak a csehszlovákiai ma­gyar önkéntes tűzoltókhoz, lapunk, a Tűzoltó.olvasóihoz: A Tűzvédelmi Szövetség Szlová­kiai Központi Bizottsága elnökének, szerkesztőbizottságunk tagjainak a nevében is hadd köszönjem meg azt a sok száz levelet, melyekben olvasóink, a TVSZ egyes alapszer­vezeteinek tisztségviselői küldtek el szerkesztőségünk címére, mely le­velekben gratulálnak „A Rendkívüli Érdemekért" kitüntetéshez, mely­ben lapunkat részesítette a szövet­ség. - Ezt a magas kitüntetést 1990. január 25-én vehettük át, azon a pi­rosbetűs „születésnapon", amikor hosszú útjára indult a Tűzoltók Lap­ja. KALITA GÁBOR, a Tűzoltó főszerkesztője Újabb reklámújság A Szlovákiában élő magyar la­kosság számára rövid időn belül megjelenik egy új apróhirdetési lap (szlovák nyelven is) „Visszhang" illetve „Ozvena" címmel. A kéthe­tenként megjelenő lap ingyenes ap­róhirdetési szolgálatot kínál a lakos­ságnak. A magánvállalkozók és üzemek számára 20 százalékos kedvezménnyel hirdetünk. Hirdetni lehet például autóeladást és -vételt, video-, tévé-, számítástechnikai be­rendezések, lakások eladását, véte­lét, illetve cseréjét, egyszóval min­denfajta apróhirdetést, amely fela­dójának egy koronájába sem kerül! Elég, ha levélben, postai levele­zőlapon elküldik a hirdetést a követ­kező címre: Redakcia - Szerkesztő­ség „Visszhang", ul. Ľuda Zúbka 29, 841 01 Bratislava. Csak egy feltételünk van, hogy az apróhirdetés végén szerepeljen a feladó címe vagy telefonszáma. Egyben diákoknak, nyugdíjasoknak és másoknak is jó kereseti lehetősé­get kínálunk a lap terjesztése révén! Csak jelentkezni kell az adott címen. A „Visszhang" szerkesztősége Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt évig az Új Szó rendszeres levelezője voltam. Azonban - különböző okok miatt - valahogy alábbhagyott írási kedvem. Az elmúlt hónapokban lefolyt változások most arra késztetnek, hogy ismét írjak. Mint pártonkívülit, szintén nagy örömmel töltött el, hogy megjöttek a várva várt változások társadalmunkban. A kezdet igazán kitűnően sikerült. Cél volt, hogy mindenütt demokrácia legyen, s megszűnjön az egy párt hatalma. Az utóbbi sikerült, azonban a demokráciáról valahogy nem tudják az emberek, hogy mi az tulajdonképpen. Elég gyakran tapasztaljuk, hogy a demokrácia „megnyilvánulása" a mun­kafegyelem megszegésében és a munkaidő be nem tartásában mutatkozik... A munkahelyeken több a diskurálás, minta munka, s ez szerintem gazdasági helyzetünk rovására megy. Az emberek igyeke­zete elsősorban vetélytársaik eltávolítására irányul gyakran. Szerintem nagyon szükséges volt, hogy eljöttek a várva várt személycserék minden szinten. Olyan emberek, akik kompromittálták magukat, s vétettek a kollektíva ellen, nem irányíthatják tovább őket. De sajnos az üzemekben, vállalatoknál nem olyan egyszerű minden, mert könnyű egy kinevezett személyt visszahívni funkciójából, de a Munka Törvénykönyve szerint be is kell osztani a végzettségének és szerződésének megfelelően. Sajnos, a jelenlegi bizalomnyilvání­tás gyakorlata egyenlőre nem törvényes jog az elbocsátásra. Nem tetszik, hogy embereket személyes bosszúból is akarnak eltávolítani. Az embereket véleményem szerint elsősorban munkája alapján kell értékelni. Nagyon emlékezetembe vésődött, amit egy svájci ismerősöm mondott: nekem mindegy, ha valaki német, svájci, magyar, cigány vagy néger, de ha rendesen végzi munkáját, akkor előttem ő mindenekelőtt „az" ember. így kellene ennek lennie nálunk is minden munkahelyen. Az embernek meg kell teremtenie a megfe­lelő munkafeltételeket, megfizetni őket és így következetesen megkö­vetelni a feladatok teljesítését, a munkafegyelem betartását, s akinek nem akaródzik rendesen dolgozni, az legyen munkanélküli. Remélem, hogy a társadalmunkban végbement változások már elérnek a gazdasághoz is, mert úgy tűnik, hogy a sok gond (újabb és újabb csoportosulások, szervezetek, stb. megalakulása bizonyos társadalmi széthúzást jelent) mellett a gazdasági kérdések valahogy lassabban akarnak megoldódni. De azt talán csak akkor veszik észre az emberek, amikor a fizetési boríték megvékonyodik. Remélhetőleg a kormánynak csakhamar jut ideje erre is... OLÁH GYULA, Galánta Merre tart Kelet... Kedden a párizsi Sorbonne-on a nemzetközi politika több ismert személyiségének részvétélével ke­rekasztalt rendeztek „Merre tart a Kelet?" címmel. Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke, egykori nyugatnémet kancellár pél­dául arról beszélt, hogy nem kell félni a német egységtől, mivel egész bizonyosan nem lesz szó valamilyen „negyedik birodalomról". Bronislaw Geremek, a Szolidaritás képviselője arról a lengyel követelésről beszélt, hogy országa részt kíván venni az újraegyesítéssel foglalkozó „négy plusz kettő" konferencián, s ezt a határok kérdése teszi indokolttá. Bírálta, hogy a Nyugaton egyesek életben akarják tartani Jalta szelle­mét. Petre Roman román kormányfő azt elemezte, milyen bonyolult a ke­let-európai országok útja a totális rendszertől a demokrácia felé. Vajno Vjaljasz, az észt kommunisták veze­tője főleg az egyes nemzeti érde­kekkel foglalkozott hangsúlyozva, a függetlenség Észtország és a töb­Aki él és mozog, jöjjön Zselizre...! Vasárnap, február 25-én, délu­tán 14.00 órakor kerül sor a Sza­badtéri Színház rendkívüli Nyílt Fórumára! Jelenlétünkkel bizonyít­suk létünket, hogy vagyunk és le­szünk! Tizenkét pontba foglaljuk elképzeléseinket, a demokratikus együttélés feltételeit. Akinek mon­danivalója van, rövid, mintegy há­romperces felszólalással készül­jön. Fellépésre várjuk Varga Mik­lóst Budapestről, valamint Dusík Gábort és Hegedűs Istvánt az ex Gravis tagjait. Pozsonyból autóbusz indul va­sárnap 11.00 órakor a Kollár térről az Új Színpad melletti parkolóból. Jelentkezni lehet az 53517, 533 94, 528 07 telefonszámokon Reicher Gellértnél. (g) bi balti államok számára „de jure és de facto is nemzeti jog". Petr Pithart, a cseh kormány el­nöke beszédében elsősorban a csehországi politikai helyzettel foglalkozott. A Polgári Fórumot szé­leskörűen elkötelezett politikai moz­galomként jellemezte. Ez a mozga­lom ugyanakkor politikai szempont­ból rendkívül tagolt is, a szélsőbal­hoz és a szélsőjobbhoz tartozó em­berek is csatlakoztak hozzá. Ezért a totális rendszertől a demokráciába való átmenetnek csak az első lépé­seit lehet közösen megtenni, a to­vábbi lépések már felszínre fogják hozni a véleménykülönbségeket, amelyeket már nem tud majd áthi­dalni az a tény, hogy a régi rendszert egyformán elítéli. Kitart e a választásokig a Polgári Fórum egysége, amely a forradalom első napjaiban olyannyira jellemző volt? Szembe tud-e helyezkedni a közelgő választások miatt objektí­ve adott nyomásokkal? Azzal a nyo­mással, amely arra kényszeríti, hogy politikai pártként járjon el? Hiszen végső soron a Polgári Fórumnak úgy kellett döntenie, hogy saját jelöl­tekkel indul a választásokon. Miként fog viselkedni ez a közösség, amely nem akar politikai párt lenni,, de már lényegében az? A kérdésekre vála­szolva Pithart elmondta: „Úgy tűnik, megoldhatatlan problémák ezek. De csak látszatra azok, hiszen a Polgári Fórum lényegében az első percektől megoldhatatlan problémákkal találta magát szemben, s eddig még egész tisztességesen, esetenként elegánsan oldotta meg őket." (ČSTK) Néhány gondolat a napköziről Mindenütt és mindenki az ésszerű változások lehetőségeiről és fontos­ságáról beszél, csak mi, nevelónők hallgatunk, pedig mi is sokat vitá­zunk, hogyan lenne jobb, hogyan lehetne gyermekközpontú foglalko­zásokkal megtölteni a napközik új programját. Jó lenne egyszer tisz­tázni a napközi otthon fogalmát, tar­talmát és a társadalomban betölten­dő szerepét. Baj, ha a bölcsődék és óvodák után a „gyermekmegőrző" szerepet vállalja, s nem igyekszik pótolni, kiegészíteni az otthon sze­retetét, melegségét és biztonságát. Ezzel szemben a mai napközi otthon fogalma mit takar? Időre be­állított napirendet, amely a gyermek személyiségének a formálására „hi­vatott". Ez a napirend bizony nagy­mértékben megnyirbálja a gyermek önállóságát és azt, hogy szabadon válasszák meg, mivel töltsék sza­badidejüket. Minden felnőtt tudja, hogy pihenni, megnyugodni csak olyan tevékenységgel, vagy szóra­kozással lehet, amelyet szívesen, szeretettel és spontánul végzünk. Hogyan van ez a napköziben? A tervbe a nevelőnek eloré be kell tervezni minden napra, hogyan és mi fogja pihentetni a gyermekeket, vagyis „ kollektíván " fognak pihenni. A nevelók leleményessége és a gyermekekhez való pozitív viszony is csak részben javít ezen a helyze­ten, mivel a napközi otthonok helyi­ségei (egy nagy terem) nem felelnek meg a modern nyugodt légkört kiala­kítható körülményeknek. A napirend további fájó pontja a szakköri tevé­kenység. A pedagógus határozza meg hogy a gyermek a szakkörben fessen, nyírjon, ragasszon, stb., de csak harminc percig, ne tovább, mert jön a tanításra való felkészülés! Erre az előkészülésre kiadott útmu­tatások vitathatók. A nevelók több­ségének véleménye szerint a szak­köri tevékenységnek kellene zárnia a napirendet. A napközi otthon napirendjében helyet kellene találni a szeretet taní­tására, tanulására és gyakorlására is. A jövőben a napközis foglalko­zásnak nem szabadna az iskolában folyó munka folytatásának lennie. Úgy szerkezetileg, mint tartalmilag változtatni kell rajta. Kerülni kell az autokratikus nevelésnek a legkisebb megnyilvánulását is; a demokratikus nevelés szellemében kell érvénye­sülnie, amelyben teret kap a gyer­mek javaslattevő funkciója; a nevelő nem nyomja el a gyermek kezdemé­nyezését, de nem is hagyja őket magukra; bevonja gyermekeit saját nevelésükbe. Nem tartom megfelelőnek azt az előírást sem, amely meghatározza, hogy a gyermeknek mennyi időt (hány óráig) kell a napközi otthon­ban lennie. A társadalom valameny­nyi intézményének arra kell töreked­nie, hogy a család minél több időt töltsön együtt. LELOVICS SÁNDORNÉ, nevelőnő, Szenei Alapiskola ÚJ SZÚ 1990. II. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom