Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám, péntek

„Hír vagy rémhír?" Az Új Szó múlt szombati (február 17.) számában a fent idézett cím alatt jelent meg egy írás - Dusza István tollából. Idézek: „Történik ez olyan időben, amikor a magyar kisebbség sajtóstruktúrájának átépítése azzal kezdődik, hogy megszűnt a Természet és Társadalom, a Népegészség, á Tűzoltó, s megszűnőben van a Népművelés." A tapasztalat mondatja velem azt, hogy a jelenlegi helyzet okozta feszültségek közepette dolgozó újságíró pontatlanságokat is elkövethet, főleg akkor, ha megmagyarázhatatlan történések tanúja. Ezt a cikket sem azért írtam, hogy esetleg az idézett szerző személye ellen vétsek. Ám Dusza István rémhírré kerekedett „hírét" erkölcsi kötelességem helyesbíteni: Tisztelettel jelentem, hogy a havonta megjelenő Tűzoltó nem szűnt meg, s nem is szűnik meg. Ugyanis a tűzvédelemért felelős illetékes szervek képviselői, s az önkéntes tűzoltók ezt így látják jónak. Még egy idézet Dusza István cikkéből: „Olyan lapok (K. G.: a cikk szerzője a Természet és Társadalom, a Népegészség, a Tűzoltó, a Népművelés című lapokra gondol), amelyekből, egy, már kifejlődött demokráciában nyugodtan lehetne egy nívós tudományos-ismeretterjesztő folyóiratot létrehozni." Ha valaki egy a Tűzvédelmi Szövetség alapszervezeteiben tevékenykedő önkéntes tűzoltók népes családja számára kiadott réteglapot - melynek költségeit részben a tagok által befizetett tagdíjakból fedezik - „egy már kifejlődött demokráciában" be akar sorolni egy tudományos-ismeretterjesztő folyóirat valamelyik rovatába, az - enyhén szólva mstmti - nincs tisztában a sajtóstruktúra szabályaival. Ugyanis egy fejlett demokrácia sokszínűsége a sajtótermékekre is vonatkozik. A Tűzoltó például nem „keresztrejtvény-lap", nem egy „szeretetgyülekezet" szószólója, nem unatkozó emberek olvasmánya, hanem szaklap, közlöny, amelyet szervező, tájékoztató szereppel bíztak meg a vagyon- és életvédelem területén. Az SZSZK Tűzvédelmi Szövetsége bajtársai számára külön nem ad ki magyar nyelvű szakanyagokat, így a Tűzoltó kettős szerepet, tehát a már említett közlöny szerepét is betölti. Emellett, persze, olvasmányos cikkeket is közöl. Mivel lapunk tagja a CTIF (Nemzetközi Tűzoltó Szervezet) Információs Központjának, így jól ismerem a világ tűzoltó-sajtójának struktúráját, s tudom azt is, hogy sok - gazLevél az SZSZK pénzügyminiszteréhez TISZTELT MINISZTER ÚR! Nagyabony község lakossága 1990. február 9-én megtartott falugyűlésen a fejlesztési tervek teljesítéséről elhangzott tájékoztatót követően a vitában egyéb kérdésekkel is foglalkozott. Főleg olyanokkal, amelyek közvetlenül érintik napi gondjainkat. Ezek között kiemelt hangsúlyt kapott a mezőgazdaságot és ezen belül a kistermelőket hátrányosan érintő, eddig érvényben levő (172) (1988 mezőgazdasági adóról szóló törvény) és az ezt módosító jogszabály kedvezőtlen fogadtatása. Falunk lakossága ebben olyan jogi fékezőerőt vél felismerni, amely az egész ország kenyerét veszélyeztetheti. így válik ez az égész ország ügyévé, így lett a mi gondunk valamennyiünk gondja, fokozott mértékben Dél-Szlovákia viszonylatában, mivel az itt élő emberek igyekezetüket és szorgalmukat az állandó munkaviszony mellett, szabadidejük rovására a háztáji termelésben is kamatoztatni szeretnék. Csak szeretnék, mert az a legújabb jogszabály, még az eddiginél is jobban kedvüket szegi - sokan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez az intézkedés szándékosan a földet szeretők ellen irányul a jövőben okosabb lesz talán parlagon hagyni a háztáji kerteket, mert a progresszív adóztatás annál magasabb, minél többet termelnek. Egyaránt vonatkozik ez-a zöldség-, virágtermesztésre és az állattartásra. Szeretnénk hinni, hogy az illetékes szervek felülvizsgálják döntésüket és megteszik az első lépést a megfelelő irányba: - olyan adórendszert hoznak létre, amely mind a termelőknek, mind az államnak jogos érdekeit szem előtt tartja. Azért is vagyunk optimisták, mert ez megegyezik az egész ország érdekével. Tisztelettel Nagyabony község lakossága nevében EDMÁR MÁRIA, a hnb elnöke Nagyabony 1990. február 12. Hétfőn választották meg Pozsony és a Nyugat-szlovákiai kerület idei szépségkirálynőjét. A képen a verseny győztese, Lucia Križanová 19 éves diáklány első interjúja közben. (Peter Brenkus felvétele - ČSTK) daságilag nem éppen jól álló - országban többféle említett jellegű szaklapot is kiadnak. Ugyanis tudatosítják a tűzvédelmi propaganda fontosságát, s eszük ágában sincs besorolni ezt a témakört egy tudományos-ismeretterjesztő folyóirat valamelyik rovatába. Ha a kényszer és a tisztesség úgy kívánja, hogy írjam meg ezt a válaszcikket, akkor kihasználom az alkalmat, hogy az Új Szó hasábjain is hozzászóljak a csehszlovákiai magyar önkéntes tűzoltókhoz, lapunk, a Tűzoltó.olvasóihoz: A Tűzvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága elnökének, szerkesztőbizottságunk tagjainak a nevében is hadd köszönjem meg azt a sok száz levelet, melyekben olvasóink, a TVSZ egyes alapszervezeteinek tisztségviselői küldtek el szerkesztőségünk címére, mely levelekben gratulálnak „A Rendkívüli Érdemekért" kitüntetéshez, melyben lapunkat részesítette a szövetség. - Ezt a magas kitüntetést 1990. január 25-én vehettük át, azon a pirosbetűs „születésnapon", amikor hosszú útjára indult a Tűzoltók Lapja. KALITA GÁBOR, a Tűzoltó főszerkesztője Újabb reklámújság A Szlovákiában élő magyar lakosság számára rövid időn belül megjelenik egy új apróhirdetési lap (szlovák nyelven is) „Visszhang" illetve „Ozvena" címmel. A kéthetenként megjelenő lap ingyenes apróhirdetési szolgálatot kínál a lakosságnak. A magánvállalkozók és üzemek számára 20 százalékos kedvezménnyel hirdetünk. Hirdetni lehet például autóeladást és -vételt, video-, tévé-, számítástechnikai berendezések, lakások eladását, vételét, illetve cseréjét, egyszóval mindenfajta apróhirdetést, amely feladójának egy koronájába sem kerül! Elég, ha levélben, postai levelezőlapon elküldik a hirdetést a következő címre: Redakcia - Szerkesztőség „Visszhang", ul. Ľuda Zúbka 29, 841 01 Bratislava. Csak egy feltételünk van, hogy az apróhirdetés végén szerepeljen a feladó címe vagy telefonszáma. Egyben diákoknak, nyugdíjasoknak és másoknak is jó kereseti lehetőséget kínálunk a lap terjesztése révén! Csak jelentkezni kell az adott címen. A „Visszhang" szerkesztősége Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt évig az Új Szó rendszeres levelezője voltam. Azonban - különböző okok miatt - valahogy alábbhagyott írási kedvem. Az elmúlt hónapokban lefolyt változások most arra késztetnek, hogy ismét írjak. Mint pártonkívülit, szintén nagy örömmel töltött el, hogy megjöttek a várva várt változások társadalmunkban. A kezdet igazán kitűnően sikerült. Cél volt, hogy mindenütt demokrácia legyen, s megszűnjön az egy párt hatalma. Az utóbbi sikerült, azonban a demokráciáról valahogy nem tudják az emberek, hogy mi az tulajdonképpen. Elég gyakran tapasztaljuk, hogy a demokrácia „megnyilvánulása" a munkafegyelem megszegésében és a munkaidő be nem tartásában mutatkozik... A munkahelyeken több a diskurálás, minta munka, s ez szerintem gazdasági helyzetünk rovására megy. Az emberek igyekezete elsősorban vetélytársaik eltávolítására irányul gyakran. Szerintem nagyon szükséges volt, hogy eljöttek a várva várt személycserék minden szinten. Olyan emberek, akik kompromittálták magukat, s vétettek a kollektíva ellen, nem irányíthatják tovább őket. De sajnos az üzemekben, vállalatoknál nem olyan egyszerű minden, mert könnyű egy kinevezett személyt visszahívni funkciójából, de a Munka Törvénykönyve szerint be is kell osztani a végzettségének és szerződésének megfelelően. Sajnos, a jelenlegi bizalomnyilvánítás gyakorlata egyenlőre nem törvényes jog az elbocsátásra. Nem tetszik, hogy embereket személyes bosszúból is akarnak eltávolítani. Az embereket véleményem szerint elsősorban munkája alapján kell értékelni. Nagyon emlékezetembe vésődött, amit egy svájci ismerősöm mondott: nekem mindegy, ha valaki német, svájci, magyar, cigány vagy néger, de ha rendesen végzi munkáját, akkor előttem ő mindenekelőtt „az" ember. így kellene ennek lennie nálunk is minden munkahelyen. Az embernek meg kell teremtenie a megfelelő munkafeltételeket, megfizetni őket és így következetesen megkövetelni a feladatok teljesítését, a munkafegyelem betartását, s akinek nem akaródzik rendesen dolgozni, az legyen munkanélküli. Remélem, hogy a társadalmunkban végbement változások már elérnek a gazdasághoz is, mert úgy tűnik, hogy a sok gond (újabb és újabb csoportosulások, szervezetek, stb. megalakulása bizonyos társadalmi széthúzást jelent) mellett a gazdasági kérdések valahogy lassabban akarnak megoldódni. De azt talán csak akkor veszik észre az emberek, amikor a fizetési boríték megvékonyodik. Remélhetőleg a kormánynak csakhamar jut ideje erre is... OLÁH GYULA, Galánta Merre tart Kelet... Kedden a párizsi Sorbonne-on a nemzetközi politika több ismert személyiségének részvétélével kerekasztalt rendeztek „Merre tart a Kelet?" címmel. Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke, egykori nyugatnémet kancellár például arról beszélt, hogy nem kell félni a német egységtől, mivel egész bizonyosan nem lesz szó valamilyen „negyedik birodalomról". Bronislaw Geremek, a Szolidaritás képviselője arról a lengyel követelésről beszélt, hogy országa részt kíván venni az újraegyesítéssel foglalkozó „négy plusz kettő" konferencián, s ezt a határok kérdése teszi indokolttá. Bírálta, hogy a Nyugaton egyesek életben akarják tartani Jalta szellemét. Petre Roman román kormányfő azt elemezte, milyen bonyolult a kelet-európai országok útja a totális rendszertől a demokrácia felé. Vajno Vjaljasz, az észt kommunisták vezetője főleg az egyes nemzeti érdekekkel foglalkozott hangsúlyozva, a függetlenség Észtország és a töbAki él és mozog, jöjjön Zselizre...! Vasárnap, február 25-én, délután 14.00 órakor kerül sor a Szabadtéri Színház rendkívüli Nyílt Fórumára! Jelenlétünkkel bizonyítsuk létünket, hogy vagyunk és leszünk! Tizenkét pontba foglaljuk elképzeléseinket, a demokratikus együttélés feltételeit. Akinek mondanivalója van, rövid, mintegy háromperces felszólalással készüljön. Fellépésre várjuk Varga Miklóst Budapestről, valamint Dusík Gábort és Hegedűs Istvánt az ex Gravis tagjait. Pozsonyból autóbusz indul vasárnap 11.00 órakor a Kollár térről az Új Színpad melletti parkolóból. Jelentkezni lehet az 53517, 533 94, 528 07 telefonszámokon Reicher Gellértnél. (g) bi balti államok számára „de jure és de facto is nemzeti jog". Petr Pithart, a cseh kormány elnöke beszédében elsősorban a csehországi politikai helyzettel foglalkozott. A Polgári Fórumot széleskörűen elkötelezett politikai mozgalomként jellemezte. Ez a mozgalom ugyanakkor politikai szempontból rendkívül tagolt is, a szélsőbalhoz és a szélsőjobbhoz tartozó emberek is csatlakoztak hozzá. Ezért a totális rendszertől a demokráciába való átmenetnek csak az első lépéseit lehet közösen megtenni, a további lépések már felszínre fogják hozni a véleménykülönbségeket, amelyeket már nem tud majd áthidalni az a tény, hogy a régi rendszert egyformán elítéli. Kitart e a választásokig a Polgári Fórum egysége, amely a forradalom első napjaiban olyannyira jellemző volt? Szembe tud-e helyezkedni a közelgő választások miatt objektíve adott nyomásokkal? Azzal a nyomással, amely arra kényszeríti, hogy politikai pártként járjon el? Hiszen végső soron a Polgári Fórumnak úgy kellett döntenie, hogy saját jelöltekkel indul a választásokon. Miként fog viselkedni ez a közösség, amely nem akar politikai párt lenni,, de már lényegében az? A kérdésekre válaszolva Pithart elmondta: „Úgy tűnik, megoldhatatlan problémák ezek. De csak látszatra azok, hiszen a Polgári Fórum lényegében az első percektől megoldhatatlan problémákkal találta magát szemben, s eddig még egész tisztességesen, esetenként elegánsan oldotta meg őket." (ČSTK) Néhány gondolat a napköziről Mindenütt és mindenki az ésszerű változások lehetőségeiről és fontosságáról beszél, csak mi, nevelónők hallgatunk, pedig mi is sokat vitázunk, hogyan lenne jobb, hogyan lehetne gyermekközpontú foglalkozásokkal megtölteni a napközik új programját. Jó lenne egyszer tisztázni a napközi otthon fogalmát, tartalmát és a társadalomban betöltendő szerepét. Baj, ha a bölcsődék és óvodák után a „gyermekmegőrző" szerepet vállalja, s nem igyekszik pótolni, kiegészíteni az otthon szeretetét, melegségét és biztonságát. Ezzel szemben a mai napközi otthon fogalma mit takar? Időre beállított napirendet, amely a gyermek személyiségének a formálására „hivatott". Ez a napirend bizony nagymértékben megnyirbálja a gyermek önállóságát és azt, hogy szabadon válasszák meg, mivel töltsék szabadidejüket. Minden felnőtt tudja, hogy pihenni, megnyugodni csak olyan tevékenységgel, vagy szórakozással lehet, amelyet szívesen, szeretettel és spontánul végzünk. Hogyan van ez a napköziben? A tervbe a nevelőnek eloré be kell tervezni minden napra, hogyan és mi fogja pihentetni a gyermekeket, vagyis „ kollektíván " fognak pihenni. A nevelók leleményessége és a gyermekekhez való pozitív viszony is csak részben javít ezen a helyzeten, mivel a napközi otthonok helyiségei (egy nagy terem) nem felelnek meg a modern nyugodt légkört kialakítható körülményeknek. A napirend további fájó pontja a szakköri tevékenység. A pedagógus határozza meg hogy a gyermek a szakkörben fessen, nyírjon, ragasszon, stb., de csak harminc percig, ne tovább, mert jön a tanításra való felkészülés! Erre az előkészülésre kiadott útmutatások vitathatók. A nevelók többségének véleménye szerint a szakköri tevékenységnek kellene zárnia a napirendet. A napközi otthon napirendjében helyet kellene találni a szeretet tanítására, tanulására és gyakorlására is. A jövőben a napközis foglalkozásnak nem szabadna az iskolában folyó munka folytatásának lennie. Úgy szerkezetileg, mint tartalmilag változtatni kell rajta. Kerülni kell az autokratikus nevelésnek a legkisebb megnyilvánulását is; a demokratikus nevelés szellemében kell érvényesülnie, amelyben teret kap a gyermek javaslattevő funkciója; a nevelő nem nyomja el a gyermek kezdeményezését, de nem is hagyja őket magukra; bevonja gyermekeit saját nevelésükbe. Nem tartom megfelelőnek azt az előírást sem, amely meghatározza, hogy a gyermeknek mennyi időt (hány óráig) kell a napközi otthonban lennie. A társadalom valamenynyi intézményének arra kell törekednie, hogy a család minél több időt töltsön együtt. LELOVICS SÁNDORNÉ, nevelőnő, Szenei Alapiskola ÚJ SZÚ 1990. II. 23.