Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám, szombat

Ki(k)töl származtak a „légből kapott hírek"? ÚJ Járás - nem autonómia! Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint 1960 óta 1990 a legfon­tosabb év a bodrogköziek és az ungiak történetében? 1960-ban az itteni járások felszámolásával évti­zedes struktúrák „robbantak föl" és megkérdőjeleződtek a fejlődés felté­telei ezen a területen. A krónika igazolja majd, hogy hányan és hány­szor szóltak itt arról, hogy téves döntés született, amikor 1960-ban négy járást (Gálszécs, Tőketerebes, Királyhelmec, Nagykapos) egy köz­igazgatás alá helyeztek. Az akkori tiltakozások most harminc évvel ké­sőbb újra felhangzottak. A lényeg „lemeztelenítve": Bod­rogközben és Ung-vidéken újra megjelennek a néptömegek, hogy Tőketerebestől elszakadva egy kö­zös járást alakítsanak. A jelenlegi járás új vezetése messzemenően kész e politikai jelentőségű kérdés újragondolására és konstruktív for­mában kíván alkalmazkodni a nép­akarat kialakította helyzethez. Ami a letagadhatatlanul „járásalapítás­ként" napirendre kerülő problémát illeti, ez délkeleten kulcskérdés - mind a történelem tanulságai, mind pedig a jelen oldaláról. A kez­deményezések és indítványok szük­ségképpen a rögtönzés jegyeit is magukon viselik, ami nem „leszóló" minősítés, hanem ténymegállapítás. Ugyanis a feltételezett járás la­kosságának zöme a Bodrogközben él. Felvetődött a kérdés: Királyhel­mecen vagy Nagykaposon legyen-e a járás székhelye. Történelmi szem­pontból mindkét helység el tudná látni a központ feladatát, de központi elhelyezkedése, valamint a gazda­sági szempontok Királyhelmec mel­lett szólnak. Bár az effajta érdek­egyeztetés soha nem lehet tökéle­tes, - ez ugyanis a realitásokon az érdekek és érdekfelfogások külön­bözőségén múlik. Egyes csoportok a „bekebelezés" az „akkor megint csak minden a Bodrogköznek" - el­len szólítottak fel anélkül, hogy átte­kintették volna a reális helyzetet. Erről egyébként lapunkban már mi is beszámoltunk, sőt dr. Gyimesi György, a szervezőbizottság elnöke a tévében is ismertette a tényeket. Azt, hogy közös járásról van szó, amelyben az irányítás is közösen történik, s az intézmények egy ré­szét pedig Nagykaposon helyeznék el. A realitások meg nem értéséből fakadóan a kezdeményezéssel való szembenállás általában burkoltan és közvetve, de esetenként nyíltabban jelentkezett. A szembenállás érv­rendszere a nemzetiségi kérdést ál­lította előtérbe, úgy, hogy az itt élők -, pontosabban a szervezők -, az új járás kialakításának leple alatt egy magyar autonóm terület létreho­zására törekednek. Ez a provokatív argumentáció eljutott - azokat félre­vezetve - a központi tömegtájékoz­tató eszközökhöz is. így az SZSZK kormányának január 3-i ülése után megtartott sajtótájékoztatón Ľudmila Staňovának, a Csehszlovák Rádió munkatársának kérdésére dr. Jozef Czafík belügy- és környezetvédelmi miniszterhelyettes megerősítette a autonómiáról terjengő híreket. Ja­nuár 8-án a Csehszlovák Rádió Kontakty műsorában e hírforrás és a Vajáni Hőerőműből kapott petíció alapján - amely különösen meg­erősítette a sajtótájékoztatón hallot­takat - hangzott el az a kijelentés, miszerint a keleti végeken magyar autonóm terület kialakítására töre­kednek. , Másnap, január 9-én lapunkban „Légből kapott hírek" címmel köz­zétett reagenciában kértük Ľudmila Staňovát, adjon magyarázatot e hír eredetét illetően. A válasz megérke­zett. A hír eredetét, lényegét a fenti­ek magyarázzák. Végezetül Ľ. Sta­ňová így zárta levelét: „ Remélem, hogy az önök kérését teljesítettem és most elismerhetik, hogy általam közölt hírek megalapo­zottságát és aggódásra aggódáso­mat ama város vagy terület iránt, ahol tizenöt évig éltem... Sajnálom, hogy Molnár Zoltán, a Királyhelmeci Városi Nemzeti Front bizottágának elnöke telexen hozzám küldött tilta­kozásában nemzetiségi ellentétek szításával vádolt... Híradásom lé­nyege, pontosan ennek megakadá­lyozása volt - óvakodni azoktól, akik az új járás létrehozására való törek­vést (amit jómagam is szívesen fo­gadnók) más célokra akarják fel­használni. Remélem, hogy becsüle­tes polgártársaim többsége - nem­zetiségre való tekintet nélkül - meg­értették és nem szégyenkeznek miattam, mint ahogy azt Molnár Zol­tán állítja. Bizonyára megértik azt a bonyolult helyzetet, amelyben élünk, és annak első számú felada­tát - egy demokratikus társadalom kialakítását. Ha ehhez sikerül meg­felelő alapokat teremteni - szabad választásokban - ígérem, hogy az új járás kialakításához magam is hoz­zájárulok. Természetesen olyan já­ráshoz, amelyik egyezni fog e terület törvényeivel, és semmilyen formá­ban sem fog akarni kiválni..." Tehát nem autonómiára, hanem egy új járás kialakítására törekednek délkeleten, ahol szlovákok, ukránok, és magyarok élnek békés közös­ségben. KATÓCS GYULA Siralmas verdikt, Sok gyógyszerész levelét megírta... Torzképek az egészségi állapotról A Szlovákiai Gyógyszerészek Fó­ruma nyílt levéllel fordult a köztársa­sági elnökhöz, az SZSZK kormá­nyának elnökéhez, minisztereihez, a Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttjeihez. A Csehszlovák Sajtóirodának to­vábbított levélben többek között a gyógyító-megelőző gondoskodás biztosításával kapcsolatos kérdé­sekre hívták fel a figyelmet. Hivatá­suk felelősségteljes végzéséhez; minden páciens igényének kielé­gítésére megfelelő mennyiségű gyógyszerre és egészségügyi cikkre van szükségük. Hosszú évek során elfogultan tekintettek az egészség­ügyre, a lakosság egészségi állapo­tának szándékos eltorzításával a szükség és a valóság között fel­mérhetetlen különbség alakult ki. Vi­tathatatlan, hogy sok új és korszerű gyógyszertár épült fel, ennek ellené­re sok nem megfelelő helyiségben van, s még rosszabb a helyzet a mű­szaki felszerelés terén. Ugyancsak kedvezőtlen a helyzet az anyagi­műszaki ellátottságban. Tudják, minden gondot nem lehet azonnal megoldani, de nem nyújt­hatnak segítséget a betegeknek gyógyszer és egészségügyi cikkek nélkül. Tudják, társadalmunknak a gyártásba, a technológiai beren­dezésekbe kell invesztálni, bővíteni a fejlett országokkal az együttműkö­dést, de állampolgáraink kedvezőt­len egészségi állapotából kiindulva nem lehet továbbra is a pénzeszkö­zöket úgy elosztani, mint a múltban, így nem várhatják a helyzet javulá­sát a gyógyszerek, és az egészség­ügyi cikkek biztosításánál. Kérik mérlegeljék a szükséges pénzeszközök folyósítását a gyógy­szerek és egészségügyi cikkek be­hozatalára betegeiknek, hogy ezeknek hiánya ne legyen a min­dennapi stressz és feszültség for­rása. . Érdeklődéssel olvastam az Új Szó cikksorozatát a Magyarország­ról behozott sajtótermékek csökken­téséről. Azért fogtam tollat, mert nem értek egyet Ján Kollárral, a po­zsonyi Postai Hírlapszolgálat keres­kedelmi és forgalmazó osztályának szakelőadójával, aki többek között ezt mondta: „... Aztán a szlovákiai standok igényeit kell felmérnünk, ami szintén nem megy egyik napról a másikra. A hírlapárusoknak min­den magyar olvasót meg kell kér­dezniük, hogy ki, milyen újságra tart igényt, csak így küldhetik el hozzánk a megrendelőlapokat." Ez a sajtótermékek iránti kereslet felmérésének egy valóban forradal­mi, új módja, de nem érthetünk vele egyet. Vajon az itthoni áremelkedé­seknél a belföldi lapok forgalmazá­sát is ilyen darabszámra pontos fel­mérés előzte meg? Egyetlen pél­dányt sem nyomtattunk volna ki az igényeken felül? Talán egyetlen bel­földi sajtótermék sem maradt eladat­lanul? A józan érvek sora szól a felmé­rés módja ellen. Előfordulhat, hogy az olvasók még nem döntöttek az új árak miatt. S hol a biztosíték az újságárusok pontos nyilvántartásá­ra? Ki garantálja, hogy minden ma­gyar olvasó igényeit számba vették? Mi történik akkor, ha a kevésbé népszerű sajtótermékek - irodalmi, politikai, gazdasági, tudományos és művészeti kiadványok - iránt csak egy szűkebb réteg érdeklődik, s be sem kerülnek a felmérésbe? Az irányárak is túl magasak, meg­amivel nem érthetünk egyet haladják a forint - korona árfolyam értékét. Mégis mit tartanék méltá­nyos eljárásnak a hazai magyar ol­vasókkal szemben? Mindenekelőtt a Postai Hírlapszolgálat gyorsan ál­lapítson meg új, az irányáraknál ala­csonyabb árakat, haladéktalanul kezdje el a behozatalt az eddiginél talán kisebb mennyiségben, tekin­tettel a várható keresletcsökkenés­re. Később, menet közben operatív módon, a szükségletnek megfelelő­Azonban az ügyészségi szervek képviselői, az elméleti és gyakorlati szakemberek között mind ez ideig véleményeltérés mutatkozik. Szó van a két évtizedről, amely az ese­mények óta eltelt, a hazaárulás bűn­cselekményének elévüléséről. Vi­szont mások azzal érvelnek, hogy elévülésre nem kerülhetett sor, mi­vel Vasil Biľak az utóbbi 20 év alatt képviselő volt, és ezért mentelmi jogot élvezett. Ebben az esetben tehát úgymond „megállt" az elévü­lési idő. Némely jogász folytatólagos bűncselekménynek minősíti Biľak hazaárulását, mivel 1968. augusz­tus 21 -e óta állandóan szovjet csa­patok állomásoznak hazánk terü­letén. A szakemberek előtt tehát nehéz feladat áll: dönteniük kell abban, vajon az meggátolhatja-e a jog érvé­nyesítését, ha az érintett politikus en, a magyar féllel megegyezve, korrigálja a behozott mennyiséget. Nekünk, csehszlovákiai magya­roknak nem lehet közömbös az anyaországgal fennálló kapcsola­tunk. Fontosak számunkra a ma­gyarországi sajtótermékek. Hiszen a hazai magyar sajtó és irodalom, kisebbségi helyzeténél fogva, nem karolhatha fel társadalmunk minden területét, a szűkebb rétegek specifi­kus igényeit. A hazai magyar forrá­sokból nem tudjuk kielégíteni a ter­mészettudomány, a művészet, pe­dagógiai és társadalomtudomány iránt érdeklődőket. A magyarországi sajtótermékek jelenléte a hazai pia­con elősegíti anyanyelvi műveltsé­günk színvonalának emelését és egy egységes nyelvi közeg kialakí­tását. A korlátoktól mentes kapcso­lattartás az anyaországgal tökélete­sen egyezik a helsinki és bécsi do­kumentumok szellemével. Országainkban hasonló politikai változások zajlanak, a két ország ideológiailag közelebb került egy­máshoz. A demokratikus erők mind­két oldalon teret hódítottak. Ezért nem hiszem, hogy ne lehetne a dol­got gyorsan, mindkét fél számára elfogadhatóan rendezni, de semmi esetre sem a már előzőleg elért szint visszaszorítása árán. EGYÜD LÁSZLÓ, Feled Nem szűnt meg A bizottság, amely 1990. január 15-én alakult PhDr. Miroslav Kusý professzornak, a Szövetségi Sajtó­és Tájékoztatási Hivatal elnökének vezetésével, egy állami tájékoztatási szerv koncepciójának előkészítésé­re alakult. Az említett hivatal Polgári Fórumával együtt elhatárolja magát attól a hírtől, amely szerint 1990. február 12-én azonnali hatállyal megszűnik a Szövetségi Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal. Ezt a hírt részleteiben még ugyanazon a na­pon közölte a Csehszlovák Televízió és - február 13-án - a napilapok. Miroslav Kusý professzornak a szóban forgó intézmény elnöki tisztéből és a bizottság éléről való távozása után ez a bizottság nem ült össze, és nem adott ki semmilyen nyilatkozatot, tehát nem is szűnhe­tett meg! A Csemadok érsekújvári járási szervezetének programnyilatkozata Felhívás A Dunaszerdahelyi Járási Nem­zeti Bizottság kulturális és okta­tási osztálya, a Csemadok Járási Bizottsága és a városi művelő­dési központ FELHÍVÁSSAL FORDUL az üzemekhez, szövetkezetek­hez, az iskolák szülői munkakö­zösségeihez és a Csemadok alapszervezeteihez, valamint a nyilvánossághoz a magyar gyermekszínjátszók, bábosok, vers- és prózamondók országos seregszemléjének, a Duna Menti Tavasznak anyagi támogatása végett. E seregszemle megren­dezése u. i. az anyagi források jelentős csökkentése miatt ve­szélybe került. Akik ségíteni szándékoznak és tudnak, hozzájárulásaikat az alábbi bankszámlára utalhatják át: MsKS Dunajská Streda ,,Podunajská jar" 77042-129 sz. Az elmúlt évtizedek társadalmi deformációi, visz­szásságai, a pártállam struktúrái a Csemadok munká­jában is jelen voltak. A demokratikus centralizmus gyakran megkötötte a járási bizottság kezét, amely egyrészt a fentről jövő központi utasítások, másrészt a kommunista párt járási bizottsága direktív politikájá­nak engedelmeskedve volt kénytelen irányítani az alapszervezeteket. Ezek vezetőségeiben viszont tár­sadalmi dolgozók tevékenykedtek, akik viszolyogva fogadták a felsőbb utasításokat, és közömbössé vál­tak a Csemadok munkája iránt. Ezáltal az alapszerve­zetek munkája stagnált, és sok esetben a járási bizottság mesterkélt módon mutatta ki azokat az alapszervezeteket, amelyek tevékenysége kizárólag a tagsági illetmény fedezésére korlátozódott. A fel­sőbb utasításokat követő munkaforma hatékony lehe­tett az ötvenes években, amikor annak örültünk, hogy egyáltalán létezik egy magyarokat tömörítő kulturális szövetség, de napjainkban már egyre nyilvánvalóbbá vált ennek tarthatatlansága. A Csemadok járási bizott­. sága nem tudott egyeztető kapocsként működni a köz­ponti bizottság és az alapszervezetek között, tevé­kenysége sok esetben az utasítások végrehajtására és közvetítésére szorítkozott. A közművelődési és amatőr művészeti munkában elért vitathatatlan sike­rek mellett le kell szögeznünk, hogy a Csemadok nem mindig tudta -képviselni tagsága jogos társadalmi és egyéni igényeit, ezáltal a nemzetiségi lét számos területe stagnált, illetve visszafejlődött. Annak érdekében, hogy a Csemadok hozzá tudjon járulni a társadalom radikális átalakulásához és önma­ga megújulásához, a Csemadok járási szervezetének tagsága támogatja a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés programját és szorosan együtt kíván működni a Független Magyar Kezdemé­nyezéssel, amely a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koalíciós partnere. Az FMK-ban látjuk jelenleg azt a politikai erőt, amely képes biztosítani nemzetiségünk alapvető jogait, beleértve a nemzetiségi képviseletet a különböző irányító szervekben és intézményekben. A szoros együttműködés eredménye lehet az, hogy a Csemadok tagjai aktív FMK tagokká válnak. Az FMK keretében politikai tevékenységet is kifejthetnek. A Csemadok pedig váljon egy olyan érdekvédelmi, kulturális-társadalmi szövetséggé, amely egyesíti a különböző pártokban tömörülő és pártonkívüli ma­gyar nemzetiségű lakosokat országunkban. Ily módon megőrizhetjük a Csemadok százezres tagságát is, amely európa legnagyobb nemzetiségi szövetsége. A Csemadok járási szervezete a kulturális munka terén felvállalta az elmúlt évek sikeres munkaformáit, továbbra is szervezni fogja az összes közművelődési és amatőr művészeti rendezvényt. Törekednünk kell a kulturális autonómia megvalósítására, és az ehhez szükséges nemzetiségi intézményrendszer kialakítá­sára. Kulturális tevékenységünk színvonalának eme­lése érdekében a tevékenység jellegének megfelelő szakértői csoportot akarunk bevonni a szervezésbe és rendezésbe. Az eddiginél több magyarországi szake­lőadót és művészt szeretnénk meghívni rendezvénye­inkre. A kulturális munka terén a bevált munkaformá­kat újakkal akarjuk kiegészíteni, melyekkel egy maga­sabb szintű kulturális igényt is szeretnénk kielégíteni (komolyzenei koncertek, előadóestek, tárlatok, népfő­iskolák stb.). A Csemadok járási szervezete az FMK csoportjai­val felvállalja járásunk magyar nemzetiségű lakosai­nak érdekvédelmét, ennek érdekében szorgalmazza: - az alkotmányos jogok alapján létrehozni az önren­delkezés megfelelő nemzetiségi szerveit és a végre­hajtó szervek minden szintjén biztosítani a magyar nemzetiség arányának megfelelő arányos valós képviseletet; - járásunk nemzetiségi iskolahálózatát (óvodák, alap­iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmun­kásképzők) a magyar nemzetiségű lakosság ará­nyának és igényeinek megfelelően átalakítani; - a 144/68-as alkotmánytörvény értelmében a meg­valósulásig követelni a kétnyelvűség következetes megvalósnlását a járás magyar és vegyes lakossá­gú helységeiben (helységnevek, utcanevek, felira­tok, hirdetések kétnyelvűségét, valamint az irányító szervekben és intézményekben a magyar nyelvű ügyintézést), - nemzetiségi kultúránk ápolása és hagyományaink megőrzése érdekében támogatni minden olyan helyi jellegű kezdeményezést, amely tájházak létrehozá­sára, szobrok, emlékművek, emléktáblák felállításá­ra, műemlékeink védelmére és más hasonló jellegű vállalkozásokra irányulnak; - a nemzetiségi érdekvédelem sajátos járási módoza­tát kívánjuk megvalósítani, a múlt hibáin tanulva nem várjuk meg a központi kezdeményezéseket; - szorgalmazzuk a Csemadok felvételét a Magyarok Világszövetségébe. A szervezeti életben szakítunk a demokratikus centralizmus elvével, és horizontálisan szerveződünk. Ebből kifolyólag minden alapszervezet önálló jogi személy, amely az önigazgatás elve alapján a járási és központi szervektói függetlenül képviseli tagságá­nak érdekeit és igényeit a helyi hatóságoknál. A járási bizottság koordinációs szerv, amelyet a járási konfe­rencián választanak meg titkos szavazással az alap­szervezetek javaslata alapján. Az országos és járási választmány vezetőségének tagjai az alapszerveze­tüknek felelnek munkájukért. Megszüntetjük az ellen­őrző bizottságot, a járási bizottság és az alapszerve­zetek munkáját egy gazdasági-jogi tanácsadói testület fogja segíteni. SZÁRAZ DÉNES, a Csemadok JB alelnöke ÚJ SZÚ 4 1990. I|. 16. Biľak - bíróság előtt? (ČSTK) - A közvéleményt továbbra is foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének volt tagja, a Központi Bizottság egykori titkára vádolható-e hazaárulással, vagy nem. A lakos­ság tudatában van annak, hogy milyen jelentőséggel bír a Varsói Szerződés öt tagállama által a Prágai Tavasz reformtörekvései ellen végrehajtott augusztusi agresszió elítélése. Úgy tűnik, hogy a Bilak­eset kapcsán az állampolgárok zöme egységes álláspontra helyezke­dik: Állítsák bíróság elé! több mint 20 éven át részesül a kép­viselői mentelmi jog adta kiváltsá­gokkal. Egy rendesen működő ál­lamban az ügyészségi szerveknek minden bűncselekmény esetében eljárást kell indítaniuk. A képviselő megfosztható mentelmi jogától. Az az érvelés sem állja meg helyét, mely szerint ebben az ügyben nem tettek lépéseket. Rudolf Bereza és Tomáš Radílek már 1988-ban - pontosan május 16-án - feljelen­tést tett Biľak ellen hazánk legfőbb ügyészénél. Végezetül még egy kérdést fel kell tenni: milyen felelősség hárul az egykori legfőbb ügyészre és a leg­főbb ügyészség további munkatár­saira, akik eltitkolták ezt a bűnvádi feljelentést, s így lehetetlenné tették, hogy a 20 éves elévülési idő letelte előtt indulhasson Biľak ellen bűnvádi eljárás hazaárulás miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom