Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám, kedd

Dusza István felvétele Sok a rubel, kevés a deviza A szovjet pénzpiac gondjai és az első devizaaukció tapasztalatai A Szovjetunióban manapság a pénzpiacon aggasztó helyzet alakult ki: tízszer több rubel van forgalomban a szükségesnél, s így a pénz 90 százalékának nincs meg az árufedezete. Túlzás nélkül riasztó ez a helyzet, s erre célzott a moszkvai Pravda egyik elemzése is, amely megállapítja: „Napóleon és Hitler annak idején hamisított rubelekkel akarta tönkretenni a szovjet gazdaságot. Ma vajon a fedezetlen pénz kibocsátása nem ugyanezt a célt szolgálja?" < Ú J szú 1990. I. 10. A kérdésre a pénzügyi illetékesek érthetően nemleges választ adnak, hiszen aligha történik mindez szántszándékkal, de az mindenesetre tény: az utóbbi években annyi papírpénzt nyomtattak ki, hogy azon meg lehetne vásárolni Nyugat-Európa egész árukészletét - persze ha ott a rubelt hivatalos árfolyamon elfogadnák. Nos, ezek a meglehetősen epés, kritikus lapidézetek is jelzik, hogy "tűrhetetlenek a szovjet pénzpiaci állapotok. Ezért helyezett a jövő évi terv és költségvetés is szokatlanul nagy hangsúlyt a szigorú inflációellenes pénzügyi politikára. Ezzel párhuzamosan szakmai berkekben egyre gyakrabban sürgetik a rubel konvertibilitásához szükséges feltételek megteremtését. Nyilatkozott ez ügyben Ábel Aganbegjan szovjet reformközgazdász is, aki szerint a rubel szabad átválthatósága leghamarabb 7-10 éves távlatban képzelhető el, s a feltételek csak fokozatosan teremthetők meg. Devizaszámlák - első lépés Az első lépést jelentheti ezen a göröngyös úton a devizaszámlák megnyitása. Az év elején életbe lépett rendelet szerint, minden szovjet vállalat saját devizaszámlát nyithat a külgazdasági tevékenységgel foglalkozó szovjet banknál, s ezen gyűjtheti össze devizaeszközeit. Ezek a számlák egyre népszerűbbek: január első napjaiban még csak három létezett, ám negyedév leforgása alatt már hetvenet nyitottak. Az elhelyezett összeg a világpiaci kamatlábakhoz igazodva gyarapodik. Azok a termelők, akik devizaszűkével küszködtek, eddig egyedüli lehetőségként a banktól kérhettek devizahitelt, legfeljebb 5 millió rubel nagyságrendben. A devizaeszközök iránt már tavaly megnőtt az érdeklődés, -hiszen megduplázódott az előző évben folyósított hitelek értéke és elérte az 1,3 milliárd rubelt. S volt még egy teljesen „fájdalommentes" • módja a devizaszerzésnek, méghozzá az állami költségvetésből. Beigazolódott azonban, hogy azok a vállalatok, amelyek ilyen könnyen jutottak hozzá a dollárhoz, gyakran elherdálták a kapott összegeket, s olyan korszerű, méregdrága berendezéseket vásároltak nyugati partnereiktől, amelyek különböző okoknál fogva még ma is becsomagolva állnak. Aukció - újabb lépcsőfok Ezek a vállalatok nem becsülték azt a devizát, amely valósággal az ölükbe hullott, s többek között épp az így juttatott devizák elherdálása miatt tartotta célszerűnek a pénzügyminisztérium a devizaakciók rendszeresítését. Tavasszal elhatározták, hogy november elején megtartják az első ilyen aukciót. Azzal számoltak, hogy ezek az akciók az első lépcsőfokot jelentik az egységes devizapiac létrehozásához, ami a rubelkonvertibilitás elérésének egyik alapfeltétele. Az akciók szervezői azzal számoltak, hogy ezeken kezdetben csak szovjet vállalatok és szervezetek vesznek részt, ám később lehetőséget kapnak a vegyesvállalatok, majd pedig a külföldi cégek is. A bolgár minta nyomán A Szovjetunióban sem voltak hagyományai az ai'kcióknak, ezért a szervezők nem a saját szakállukra cselekedtek, hanem külföldi tapasztalatok után néztek, méghozzá a bolgár, a lengyel és legutóbb a prágai példát tanulmányozták. Ugy találták, hogy ä szovjet viszonyok közepette leginkább a bolgár változat alkalmazható. Ennek lényege, hogy az érdeklődők előre jelzik, maximálisan milyen áron hajlandók devizát eladni vagy venni, s ezt írásban tudatják az aukciós bizottsággal. A devizát árulók egyúttal azt is tudatják, hogy milyen összeget kínálnak fel eladásra. A bulgáriai példát egyébként azért találták a szovjetek a legelfogadhatóbbnak -, amely az árfolyamok egyszeri előzetes felméréséből indul ki -, mert a Szovjetunió óriási kiterjedéséből eredően egyelőre lehetetlen volna megszervezni az érdeklődők állandó operatív kapcsolattartását akár telefonon, akár telex útján. Az aukciós bizottság a továbbiakban úgy jár el, hogy a legtöbb rubelt felajánló vásárlók igényeit elégíti ki. Ezt addig folytatja, míg el nem fogynak a vásárlásra felkínált devizák, illetve míg el nem érik a legalacsonyabb eladási árat és a devizákat vásárolni óhajtókat ki nem elégítik. Megtörténhet az is, hogy két vagy több vásárló egyforma legmagasabb árat állapít meg, amelyért hajlandóa devizát megvenni, de már nincs annyi deviza, hogy valamennyiük igényét kielégítsék. Ebben az esetben a bizottság a devizát annak ítéli oda, aki azt olyan vásárlásokra, beruházásokra fordítja, amelyek fontosabb társadalmi szükségleteket elégítenek ki. A bizottság miután minderről döntött, utasítást ad a bankoknak a megfelelő deviza- és rubelátutalások elvégzéséhez. A novemberi főpróba Az első, november elején tartott aukció megszervezői úgy döntöttek, hogy az eladók és a vásárlók kerek összegeket kínálhatnak fel, méghozzá az ezer többszöröseinek nagyságrendjében, s a minimális tételt 50 ezer rubelben állapították meg, ami hivatalos árfolyamon körülbelül 78 125 dollárnak felel meg. Az aukción a vásárlás iránt érdeklődőknek legalább tízezer rubelért kellett devizát kérniük. Előre közölték, hogy az első aukció megrendezéséről a sajtó tájékoztatja a közvéleményt. Ime néhány érdekes és jellemző adat, amelyekből egyértelműen kiviláglik, hogy rendkívül nagy volt a devizaéhség, hiszen jóval többen akartak devizát venni, mint eladni. Ennek az lett a következménye, hogy a hivatalos árfolyam többszörösét is hajlandók voltak megadni a vásárlók. Egy dollárért átlagosan a rubel hivatalos értékének a húszszorosát is megadták, s átlagban a hivatalos árfolyam 15,2-szeresének megfelelő összeget is megadták volna. Meglehetősen szerény, mindössze 8,5 millió devizarubel értékű összeg cserélt gazdát, ám ennek a sokszorosa is elkelt volna, de az első alkalommal csak ennyi deviza gyűlt össze. A helyzetet leginkább talán a következő devizaínségre utaló adatok jellemzik: 31 szervezet, illetve vállalat kínált fel eladásra devizát, ugyanakkor ennek a sokszorosa, 210 érdeklődő szeretett volna vásárolni. A szovjet pénzügyi illetékesek egyelőre azt hangoztatják, hogy az aukciókon tapasztalható túlságosan nagy devizakereslet és az ezzel járó, a hivatalosat messze meghaladó átlagárfolyamok nem lesznek hatással a rubel hivatalos kurzusára. Az azonban valószínű, hogy a további aukciók nyilván állandósuló és egyre erőteljesebb hatást fognak gyakorolni a rubel leértékelésének irányába. Az aukciót egyébként számítógépek segítségével bonyolították le, s mint említettük, 8,5 millió devizarubel eladására került sor, miközben átlagosan 1 dollárért 10-27 rubelt adtak. Hogyan alakul a várható árfolyam? Hosszú távon tehát számítani lehet arra, hogy a hivatalos rubel-dollár árfolyamra is hatással lesznek az aukciókon kialakuló keresleti-kínálati viszonyok. Ha több lesz a felkínált deviza, akkor olcsóbban kel is majd el, de egyelőre nem ez a jellemző, mivel a hivatalos aukciókat még a kínálatszegénység jellemzi, s ugyanez a helyzet a feketepiacon is. Itt pár éve 5 rubelért lehetett kapni a dollárt, viszont manapság már 5-15 rubelt is elkérnek egy „zöldhasúért". A külföldi turisták alaposan kihasználják ezt a helyzetet, s így ebből az árnyékgazdaságból befolyó pénznek révén jelentős haszonnal üzletelnek a devizákkal. Mindenesetre tény, hogy a rubel eddigi hivatalos turistaárfolyamának inkább ideológiai okai voltak, hiszen a rubel paradox módon a Szovjetunióban többet ért a dollárnál: 1 USA-dollárért 63 kopejkát adtak. November 1 -tői a Goszbank egytizedével értékelte le a rubelt, s ezentúl 1 dollár 6 rubel 26 kopejkába kerül és ezen az árfolyamon válthatnak át külföldi és szovjet turisták egyaránt valutát. Ez az intézkedés főleg azokat a szovjet turistákat érinti hátrányosan, akik spekulatív célokkal utaztak külföldre. Az említett árfolyamváltozás csak a turistakurzusokra vonatkozik, a kereskedelmit nem érinti. Nyikolaj Smeljov, ismert szovjet közgazdász szerint az átlagos kereskedelmi dollárárfolyam valahol 3 rubel körül mozog, pontosan nem szabható meg, mivel minden szerződésnél más és más rubel-dollár szorzót alkalmaznak. A neves szakember szerint a rubel kereskedelmi árfolyamában legalább két évig nem várható lényeges változás, de ezután az aukció során szerzett tapasztalatokat felhasználva továbbléphetnek a rubel valós árfolyamának a megteremtése és ezzel egyúttal a konvertibilitás felé is. P. VONYIK ERZSÉBET mü IIÜMM Anyasági segély újabb szüléskor N. N.: A kisebbik gyermekem egyéves. A nagyobbik már iskolás. Gyermekgondozási szabadságon vagyok, s a jövő évre várom a harmadik gyermekem megszületését. Érdeklődtem a munkáltatómnál, kaphatok-e anyasági segélyt, mivel jelenleg csupán a 600 korona összegű gyermekgondozási segélyt kapom. Azt válaszolták, hogy anyasági segély nem jár nekem, mert hogy gyermekgondozási szabadságon vagyok, de a segélyt felemelik 800 koronára, mivel három gyermekről gondoskodom majd. Megjegyzem, amikor lejárt a hathavi fizetett anyasági szabadságom, a munkáltatóm megkérdezte, meddig kívánok otthon maradni, mert 1988-ban szültem, s ezért nem vonatkozik rám a hároméves gyermekgondozási szabadság. Reméljük, nem a munkáltatója állította, hogy önre nem vonatkozik a gyermekgondozási szabadság új kedvezménye (a gyermek harmadik életévének betöltéséig). A Munka Törvénykönyve ugyanis kifejezetten rendelkezik arról, hogy az új kedvezmény azokra is vonatkozik, akik 1989. január 1-je előtt szültek vagy kezdték meg gyermekgondozási szabadságukat. Ami pedig az anyasági segélyt illeti, ezt feltehetőleg már soraink megjelenésekor kapnia kellene (hat héttel a szülés várható időpontja előtt). A 143/1965. Tt. sz. rendelet 45. paragrafus (1) bek. szerint ugyanis, ha a dolgozó nő legkésőbb az előző gyermeke harmadik életévének betöltése után egy hónappal kezdi meg újabb anyasági szabadságát, s teljesíti az anyasági segély megítéléseinek feltételeit (t. i., hogy a szülést megelőző két évben legalább 270 napig részese volt a betegségi biztosításnak), az anyasági segélyt ugyanabból a tiszta napi keresetből számítják ki, mint korábbi anyasági szabadsága idején. Feltétel egyben az is, hogy időközben nem szüntette meg munkaviszonyát, illetve nem telt le védelmi ideje. A családi és a nevelési pótlék emelése D. I.: Azt szeretném tudni, hogy mennyivel emelik a rokkantnak nyilvánított gyermekre járó családi pótlékot, illetve ugyanilyen indokból a nyugdíjhoz járó nevelési pótlékot. A nyugdíjakat 1988. októberétől emelték 40-140 koronával. Vonatkozik az emelés a nevelési pótlékra is? Elsősorban azt tartjuk szükségesnek elmondani, hogy a családi pótlék és az egyes nyugdíjakhoz (öregségi, rokkantsági, személyi, szociális és a leszolgált évekért járó nyugdíjakhoz, illetve egyes esetekben az özvegyi nyugdíjhoz is) járó nevelési pótlék rendeltetése és összegei lényegében azonosak. Egy gyermekre havonta 200 korona jár, két gyermekre 650 korona, három gyermekre 1200 korona (de családi pótlékként 1210 korona), négy gyermekre 1720 korona, s ez az összeg minden további gyermekért 350 koronával emelkedik. Családi pótlék nem jár arra a gyermekre, akire nevelési pótlékot folyósítanak vagy akinek rokkantsági nyugdíjat folyósítanak. Nevelési pótlék annak a gyermeknek nem jár, akinek rokkantsági nyugdíjat folyósítanak. A három juttatás közül tehát egyidejűleg csupán egyet lehet folyósítani. A „rokkant gyermek" fogalmát újabban már kerülik, illetve körülírják jogalkotóink a családi és a nevelési pótlék emeléséről szóló rendelkezésekben. A 100/1988. Tt. sz. Társadalombiztosítási Törvény 71. § (5) bekezdése és a családi pótlékról szóló 189/1988. Tt. sz. törvény 24. § (2) bekezdése szinte szóról szóra egyezik: „Ha olyan, egy évnél idősebb gyermekről van szó, aki hoszszantartó, súlyos egészségi károsodásban szenved és rendkívüli gondoskodásra szorul, a nevelési pótlékhoz (családi pótlékhoz) emelést folyósítanak a/ havi 500 korona összegben vagy b/ havi 700 korona összegben, ha olyan gyermekről van szó, aki különösen igényes rendkívüli gondoskodásra szorul..." A nyugdíjakat valóban emeltéktavaly. A nevelési pótlék azonban nem tartozik a nyugdíjak körébe. A nevelési, illetve a családi pótlékot az utóbbi években emelték. Előbb 300 koronáról 500 koronára, majd az említett kivételes esetekben 700 koronára. Óvatos szülők B. J.: A fiam tavaly nősült. Most családi házat akarnak építeni. Van saját megtakarított pénze, s mi is félretettünk számára 150 ezer koronát. Ezt az összeget szeretnénk a családi ház építésére fordítani. Azt szeretném tudni ezzel kapcsolatban, hogyan intézzük azt, hogy válás esetén (s ezzel sajnos számolni kell) csak a ház értékének az említett összegen felüli értékéből számítsák a házastársak közös vagyonát. Nem hiszem, hogy helyes lenne az, hogy amikor az egyik házastárs ilyen óriási összeget fektet a ház létrehozásába, válás esetén a felépített családi ház fele-fele arányban osztódjon. A másik kérdésem az, ha a fiam a nősülés előtt építkezett volna, akkor a több évi házasság, illetve a később válás esetében nem számítana-e a ház közös tulajdonnak? Először a második kérdésére válaszolnánk - nemmel. Ha a fiuk a házasságkötés előtt kezdett volna építkezni, a közösen befejezett családi ház az ő kizárólagos tulajdonában maradt volna - mindig is. Az építkezés folytatása vagy befejezése ugyanis nem vagyonszerzésnek, hanem gyarapításnak minősül. Válás esetén viszont mindenki köteles visszatéríteni azt a közösbe, amit a közös vagyonból fordítottak személyi tulajdona gyarapítása. Elméletileg tehát csak egy előnye van annak, aki a házasságkötés előtt kezdett építkezni, s az építkezés befejezése után elvált; nem lehet jogvita tárgya, kié a családi ház. A tényleges joggyakorlatban viszont előfordul, hogy megfeledkeznek arról, hogy az építkezés már a házasságkötés előtt megkezdődött, vagy arról, hogy közösen, illetve közös ráfordításokkal fejezték be. Ami az első kérdését illeti, csak annyit kell tenniük, hogy megbízható írásbeli bizonyítékokat szereznek az építkezés során arról, hogy 150 ezer koronával támogatták a fiukat, illetve az a házasságkötés előtt megtakarított pénzét is felhasználta, a családi ház felépítésekor. (Például, a saját nevükre kiállított számlákkal vásárolják meg az építőanyagot, s azt ajándékozzák a fiuknak, vagy a közjegyző, esetleg ügyvéd által készített írásbeli ajándékozási szerződéssel adják át fiuknak a 150 ezer koronára szóló betétkönyvet, azzal a feltétellel, hogy a pénzt csak az építkezésre használhatja fel stb. A betétkönyveken és a folyószámlákon elhelyezett betétek a 139/1984. T. t. sz. törvény 20. § (2) bekezdése értelmében mentesülnek az ajándékozási illeték alól.) Ha egy esetleges válás utáni, ugyancsak esetleges vagyonmegosztási perben a fiuk bizonyítani tudja, mennyit fordított a különvagyonából a közös családi ház építésére, visszakövetelheti ezt az összeget a közös vagyonból - természetesen az amortizáció levonásával. Külön vagyonnak kell tekinteni ugyanakkor a csupán egyik házastárs által elfogadott (kapott) ajándékot is. Az ajándékozott, illetve a házasságkötés előtt megtakarított összeggel csökkenne tehát az az érték, melyet a bíróság rendszerint fele-fele arányban oszt meg a házastársak között. Egyébként, úgy érezzük el kell mondanunk az esettel kapcsolatban még azt is, hogy bár szülői aggályaikat megértjük, mégis megfontolandónak tartjuk az ilyen óvintézkedések célszerűségét, módját. Kérdéses ugyanis, nem tűnik-e majd mindez bizalmatlanságnak, nem mételyezik-e az ilyen intézkedésekkel a fiatalok kölcsönös viszonyát, s a menyük iránti bizalmatlanságuk nem fordítja-e végül is önök ellen a saját gyermeküket? Melyik kapcsolat lesz az erősebb? Vannak persze más, ezzel ellentétes nézetek is, melyek szerint a kezdettől fogva tisztázott vagyonjogi viszonyok, sőt - a jogrendünk által el nem ismert - házastársak közti vagyonjogi szerződések (melyekben a házastársak többek közt abban is megállapodhatnak, kit és mi illet meg a válás után), éppen a kölcsönös bizalom erősítéséhez, a család stabilitásához, s ezáltal a válások megelőzéséhez járulhat hozzá. Úgy véljük, hogy minden egyes esetre nem vonatkoztatható ugyanaz a nézet. (m-n.)