Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám, szombat

Hogyan születik a törvénytelenség Miért vették el a földeket a Galántai járásban? A mezőgazdaság kollektivizálásának sztálini módszereiből kijutott Szlovákia földműveseinek is. A viszonylag demokratikus légkörű hatvanas évekbeh, amikor már az egykori „kulákok" is beléphettek a szövetkezetekbe, s amikor beszélni is lehetett már a túlkapásokról, senki sem gondolta volna, hogy a földműves kisemmizésének sztálini politikája még visszatérhet. És még lehetetlenebbnek tűnt ez az elképzelés az elmúlt néhány évben, amikor már itt-ott arról is olvashattunk, hogy Sztálin mezőgazdasági politikája éhínséghez, milliók éhhalálához, illetve a piac zöldség- és gyümölcsfélékkel, hússal való krónikus ellátatlanságához vezetett. Ami képtelenAz elmúlt évek során érkezett néhány levél szerkesztőségünkbe, amelyek írói földjük elvételének jogosultságát firtatták. A legjobb szándékkal válaszoltunk nekik, de sohasem tudtuk meg, (ugyanúgy, mint más jellegű esetekben sem), mire mentek válaszunkkal, tanácsunkkal. Novemberben három újabb panasz érkezett. Ennek kapcsán kerestük fel egy korábbi panaszosunkat, aki elmondta, mire jutott. - Egyszerűen kinevettek, pedig tudom, hogy az igazat írták meg nekem. A pozsonyi ügyvédi irodában is azt mondták nekem, hogy nem vehetik el a földemet, amikor a papírjaimat mutattam nekik. Aztán mégis elvették. Az egyik hnb elnöke megmutatta nekünk a földek elvételével kapcsolatos dokumentációt, a sokszorosított nyomtatványokat, amelyek a 123/1975. Tt. sz. törvény 6. §-ára hivatkoznak, anélkül, hogy idéznék legfontosabb bekezdését: „Ha a mezőgazdasági föld nincs szocialista szervezet használatában, a tulajdonos köteles biztosítani a mezőgazdasági termelés elért színvonalával és a társadalom érdekeivel összhangban a föld rendes megművelését, s azt a társadalmilag kívánatos mezőgazdasági termékek ter„melésének biztosítására felhasználni." - Ez a rendelkezés nem azt mondja, hogy mindenki köteles megművelni a földjét - állítja Pavol Kočán, a Galántai Jnb illetékes szakosztályának vezetője. - Mindenki megművelte a földjét. A rendelkezés egyértelműen leszögezi azt, hogy a tulajdonosnak a földjét a társadalom érdekeivel összhangban, a társadalmilag szükséges termékek termelésére kell felhasználni. Márpedig az nem volt társadalmi érdek, hogy például dinnyét és fokhagymát termeljenek. A saját szükségleteiket elégítsék ki. Ezzel a „törvénymagyarázattal" kaptunk választ elsősorban arra a kimondatlan kérdésre, miért tiltotségnek tűnt számunkra, hétköznapi valóság volt a Galántai járásban. Ezreket fosztottak meg attól a kevés földtől, amit még az ötvenes években is meghagytak nekik. Megindult a ,,kisajátítások" új hulláma. Járási szintű ,,törvényeiket" három pontban lehetne összefoglalni: Az 1964 előtt örökölt földekből 20 ár hagyható meg. Az 1964 után örökölt földeket el kell venni. Azokat a földeket, melyeket a tulajdonosok a korábbi földrendezések során kaptak saját földjeikért, s amelyekhez használati joguk van amíg tulajdonosai az eredeti földjüknek, szintén el kell venni. ták meg az embereknek, hogy „például dinnyét, fokhagymát termeljenek" - piacra (bár az idézett rendelkezés az ilyen tilalmakra sem jogosít). És valójában ekkor kezdtük érteni a törvénysértés mechanizmusát. Létező jogszabályi rendelkezéseket igazítottak egy (ki tudja ki által feltalált) koncepcióhoz. A rendelkezésekből, amelyek értelmezésében (alkalmazásában) még a vesszők is fontos szerepet játszanak, egész mondatrészeket hagytak ki (illetve csupán a nekik tetsző, megfelelő részt ragadták ki), s egyes fogalmakat köznapi és logikus jelentésüktől eltérően értelmeztek. Teljesen megfeledkeztek arról is, hogy egy termék (bármilyen termék) társadalmi szükségességéről (kívánatosságáról) csak a piac dönthet, s nem a hivatali önkény. - Ez csak a maga véleménye -, vonta meg vállát érveim hallatán Kočan mérnök. Szerénytelen lennék, ha nem mondanám el, a piacnak ezt a szerepét többek közt egy Marx Károly nevezetű múlt századi gondolkodó is felismerte már. A szakosztályvezető további jogszabályok számát is idézte, s értelmezte is rögtön azok rendelkezéseit. „Törvénymagyarázatait" a jogszabályok pontos szövegével összevetve nagyon tapintatosan fogalmazva is csak „önkényesnek"lehet nevezni. Egy kis történelmi hasonlattal élve, innen-onnan kiragadott idézeteivel ugyanúgy meghamisította a törvényeket, mint tette azt Sztálin a marxizmussal. Hogy a szakosztályvezető, mérnök létére, nem érthet a joghoz? A jog nem tudásával való védekezést még az analfabétától sem fogadják el, nem hogy egy főiskolát végzett embertől! Hogy nyilvánvalóan csak felsőbb utasítást teljesített? Beszélgetésünk során ő maga mondott ítéletet azon hnb elnökök fölött, akik tudták, hogy törvényt sértenek az intézkedések és mégis végrehajtották azokat (lásd Adalék Nagy László cikkéhez, Új Szó 1989. december 22). Pedig a hnb elnökök csak egy-egy faluban hajtották végre a „kisajátításokkal" kapcsolatos munkákat vagy - inkább lemondtak. A vezetése alatt álló szakosztály viszont saját elmondása szerint 24 faluban irányította a földrendezésnek nevezett kisajátításokat. Igaz, a törvénysértések mechanizmusával kapcsolatban felmerül azért az a kérdés is, mennyire volt céltudatos káderpolitika eredménye, hogy egy jogilag teljesen műveletlen ember került az osztály élére? Milyen érdekekhez igazodott ez a káderpolitika? Milyen érdekek vezették a járás vezetőit, hogy megfogalmazzák azt a koncepciót, melynek első lépcsőfoka a kistermelők vállalkozási szabadságának törvénytelen korlátozása volt, hogy csökkenjen a föld iránti érdeklődésük, vonzalmuk, s ezt követte a földek tényleges elvétele? Hogyan következhetett be az, hogy egy ember ötletéből az egész járásra kiterjedő törvénytelenségek sorozata induljon meg? Számos kérdésre ma még nem ismerjük a választ. Ismerjük azonban a törvénysértések országos „körítését"; azt, hogy számos pártfunkcionárius a párt vezető szerepével leplezte egyéni hatalmát, s a párt vezető szerepének jelszavával bújt ki minden ellenőrzés alól. Azt, hogy a magántulajdonosok (mert a föld, ugye magántulajdon) elleni fellépést gyakorlatilag engedélyezetté nyilvánította egy többszörösen milliomos volt párttitkár (Vasil Biľak) által diktált ideológia, amely a fogyasztói szemlélet szocializmusra káros voltát hangsúlyozta. Azt, hogy az embereket megfosztották egy alapvető emberi joguktól, attól, hogy független bírósághoz forduljanak jogaik sérelme esetén, sőt 1968 után az ilyen független közigazgatási bíróságok követelését nyíltan ellenforradalminak minősítették. S miközben az alkotmány azt hirdette, hogy minden hatalom a dolgozó népé, „a minden hatalom" néhány ember kezében összpontosult, akik nemcsak a hatalmat vehették el a dolgozóktól, de még a tulajdonukból is kiforgathatták őket. FEKETE MARIAN Munkavédelem a dolgozók érdekében A munkahelyeken a munkavédelmi előadók többnyire nem tartoznak az igazán népszerű kollégák közé. Főleg akkor, ha következtetesen megkövetelik az előírások megtartását. A gyár vezetésével pedig egyenesen közelharcot kell vívjanak, hogy érvénybe léptessék, illetve megtartassák ezeket. Pedig az élet, az üzemi balesetek statisztikája igazolja, érdemes odafigyelni erre a gyakran perifériára szorult területre. ÚJ SZÚ 1990. I. 10. Az SZSZK-ban 1989 első félévében 25 977 üzemi baleset történt, ami 1240-nel kevesebb, mint 1988 első félévében. A balesetek következtében az említett időszakban az érintettek 760 752 naptári napot töltöttek betegállományban; vagyis a munkahelyekről naponta 4203 alkalmazott hiányzott. Növekedett viszont a betegállomány időtartama, amely egyénenként meghaladta a 29 napot. Amint azt a Szlovák Munkavédelmi Hivatal által szervezett szemináriumon megtudtuk, több a halálos kimenetelű üzemi baleset. Ez év október 31-ig 186-an haltak meg, ami tavalyhoz viszonyítva tízzel több. A legtöbb üzemi baleset a Nyugat-szlovákiai, a legtöbb halálos kimenetelű pedig a Közép-szlovákiai kerületben fordult elő, 100 ezer alkalmazottra 5,03 esik. Ugyancsak ebben a kerületben dolgoznak legtöbben (100 ezer alkalmazottra 31,33) veszélyes munkahelyeken. A balesetek okairól beszélve a Szlovák Munkavédelmi Hivatal igazgatója, Ottó Moncmann elsősorban a balesetveszély lebecsülését, a feladatok mindenáron való teljesítésének „kényszerét", a szabályok megsértését említette. Mert szinte hihetetlen, hogy az egyes vállalatokon belül milyen mértékben szegik meg a törvényerejű rendeleteket. Például a bratislavai V. városkerületi lakáshivatalban hegesztői engedély nélkül dolgoznak a hegesztők, a Malackyi Állami Gazdaságban viszont darukezelói jogosítvány nélkül kezelik a darut! A munkavédelmi eszközök használatáról, illetve nem használatáról már sokszor hallhattunk. A fülvédők, kesztyűk, szemüvegek, védőöltözék használata ellen a dolgozók ma is gyakran tiltakoznak, s meg kell jegyezni, számtalanszor jogosan. Kifogásolják a munkavédelmi eszközök minőségét, s azt, hogy akadályozzák őket a gyors, pontos munkavégzésben. Annak ellenére, hogy a munkavédelmi eszközök minősége, választéka nem jó, a vállalatok többnyire nem reklamálnak. Hogy miért? A válasz egyszerű. A szállító több mint valószínű rossz néven venné, s továbbiakban nem szállítaná azt, amit a vállalat megrendel. A munkavédelmi eszközöket gyártók talán ezért sem tudják meg, mi a baj az általuk gyártott termékkel. Talán ez lehet az oka annak is, hogy 1989 első félévében a foglalkozási ártalomban szenvedő betegek száma 429-cel gyarapodott, tehát az SZSZK-ban százezer alkalmazottra tizenhét beteggel kell számolni. A több mint 14 ezer veszélyesnek nyilvánított munkahelyen 209 463an dolgoztak, s az egészségre káros hatásnak 5,91 százalékkal többen voltak kitéve, mint tavaly. Figyelmeztető a nem üzemi balesetek alakulása. Évről évre egyre többen szabadidejükben okoznak magukban kárt. Ebből kifolyólag évente 1400-an halnak meg, legtöbben közúti baleseteknél (31 százalék), nem ritka (10 százalék) a fulladásos halál. Tavaly száz emberre 9,11 baleset jutott, összesen 237 401 -en sérültek meg. Az üzemi balesetek és a szabad időben történt balesetek a családi tragédiákon túl anyagi károkat is okoznak. Ezeket dr. Július Homola, az SZSZK Egészség- és Szociális Ügyi Minisztériumának dolgozója összegezte. Évente kártérítés fejében kb. 60 millió koronát fizetnek az érintetteknek, a kifizetett táppénz kb. 106 millió, a gyógykezelésre fordított összeg eléri a 30 milliót, a rokkantsági nyugdíjak 15 milliót nyelnek el. A szemináriumon sokszor felmerült a rendeletek, normák megszegése, sőt kijátszása is. Olyan esetekben is, ha a határozatok, kormányrendeletek kötelező érvényűek a vállalatok vezetői számára. Ám, amint azt Ottó Moncmann igazgató hangsúlyozta, ugyanaz a kormány, amelyik feladatul adja például a veszélyes munkahelyek csökkentését, kötelezi a vállalatot a termelékenység növelésére, aminek következtében az kénytelen nem csökkenteni, hanem növelni a veszélyes munkahelyen dolgozók számát. A varázsszó a népgazdasági érdek, a gazdaságosság, a haszon stb. A dolgozók érdeke az utasítás megtagadását követelné a vezetéstől, ám valljuk be őszintén, ki merte volna, illetve ki meri ezt kockáztatni?! A hazánkban történő változások - bízzunk benne - a direktív utasításoknak is véget vetnek, s a dolgozók érdekeinek szem előtt tartása kötelezővé válik mindenki számára. PÉTERFI SZONYA A világon egyedül Kamenický Šenovban gyártanak kristálycsillárokat. Sajnos a termelési kapacitások nem teszik lehetővé, hogy minden megrendelésnek eleget tegyenek, pedig ez az árufajta is hozzájárulhatna a cseh üveg eddigi jó hírének öregbítéséhez és természetesen az ország devizabevételeinek gyarapításához. Talán az új gazdasági feltételek között majd megtalálják azokat a lehetőségeket, amelyek például a képen látható öntöde modernizálására módot adnának, ahol a kristályok bronzalkatrészeit öntik. (Petr Josek felvétele - ČTK) Több mint harmincezer kiemelt nyugdíjat kell felülvizsgálni Interjú PETR MILLERREL, a szövetségi szociális és munkaügyi miniszterrel A szövetségi szociális és munkaügyi miniszterrel készített interjút Marta Csontosová, a Pravda szerkesztője a személyi nyugdíjakkal kapcsolatos kérdésekről. Ugyanis Petr Miller, a Szövetségi Gyűlés karácsony előtti ülésén elmondott beszédében a személyi nyugdíjakkal kapcsolatban a politikai dolgozókra vonatkozó szociális intézkedésekről tett említést. - Miniszter úr, miről is volt szó tulajdonképpen? - Az 1975-ből származó szociális mértékben egy kormánybizottság intézkedések titkos dokumentumnak számítottak és a személyi nyugdíjakon kívül a nyugdíjkort elért politikai dolgozókról való gondoskodást is érintették. A dokumentum tartalmazza ezeknek az embereknek a dobŕíši és a pozsonyi luxuskivitelű nyugdíjas otthonokban való elhelyezésének alapelveit. Az otthonokban idős emberek vannak elhelyezve és az új kormány nem tesz ez irányban radikális intézkedéseket és a már elhelyezetteket nem fogja meneszteni az otthonokból. Nekünk az a fontos, hogy megvizsgáljuk a valós helyzetet és nyilvánosságra kell hozni a tényállást. - Tehát a személyi nyugdíjak felülbírálásakor újabb igazságtalanságokra bukkantak a nyugdíjasok szociális biztosítását illetően. Minket azonban mindenekelőtt a személyi nyugdíjak érdekelnek. Ebbe a kategóriába sorolunk csaknem minden nyugdíjat, amelynek összege túllépi a 3 ezer 800 koronát. Feltételezésünk megfelel a valóságnak? - Nem. 3800 koronás összeg alatt is beszélhetünk személyi nyugdíjról és éppen itt találkozunk az egyenlőtlenséggel, a szociális igazságtalansággal. Nem sok az említett határt túllépő nyugdíjak száma. Csupán egyetlen nyugdíjas kapja a legnagyobb személyi nyugdíjat, 12 ezer koronát, s még három esetben közelít a nyugdíj ehhez az öszszeghez. - Elárulná azoknak a csehszlovák nyugdíjasoknak a nevét, akik ilyen magas nyugdíjat kapnak? - A legnagyobb nyugdíjat Ľubomír Štrougal a szövetségi kormány egykori elnöke kapja, Antonín Kapek, Vasil Biľak és Josef Korčák pedig 10 ezer koronát kap. Ezeket a magas nyugdíjakat speciális osztályon tartják nyilván, tehát ez ügyben gyakorlatilag semmit nem lehetett tudni. -Mit jelent az, hogy speciális osztály? - A 220-as számú speciális szakosztályról van szó. Magam sem tudom, hogy tulajdonképpen kihez tartozott. Részben ebben a minisztériumban működött, részben nem. Valamennyi innen érkező anyag titkos volt, csupán néhány dolgozónak voitak információi, akik közvetlenül ezekkel az anyagokkal dolgoztak. - Eddigi ismereteim szerint a személyi nyugdíjak odaítélése teljes kezében volt. - Az viszonylagos, hogy kormánybizottságról volt-e szó. A személyi nyugdíjak odaítélése ügyében itt volt M. Bod'a, az egykori miniszter, s valamilyen bizottság működött a minisztériumban. Viszont ettől függetlenül dolgozott a CSKP KB-n egy másik bizottság. Az ott előkészített határozatokat a szociális és munkaügyi minisztérium csak végrehajtotta. További bizottságok dolgoztak a Szakszervezetek Központi Tanácsán, ebben azonban nem vagyok egészen biztos, most vizsgáljuk az ügyet. Nem hagyhatom ki a kormányt sem, amely ugyancsak tett javaslatokat személyi nyugdíjak odaítélésére. -Említette a 3800 korona alatti nyugdíjakkal kapcsolatos szociális igazságtalanságokat. Megmagyarázná a probléma lényegét? -A normális nyugdíj maximális összege nálunk 3800 korona. Például egy egyszerű kovács - ez az én mesterségem, tehát ezt a problémát jól ismerem - legfeljebb 2200-2300 korona nyugdíjat kaphat az egész életében végzett megerőltető munkájáért. A másik oldalon viszont említsünk meg például egy tanárnőt a politikai iskoláról, akinek 1800 korona járna, de havi 3500 koronás személyi nyugdíjat kapott. A szociális igazságtalanság pedig épp az 1800 és a 3500 korona közti különbség. - Miként fognak eljárni ennek az igazságtalanságnak a kiküszöbölése során? - Kormánybizottság jött létre, amelyben közéletünk valamennyi rétege képviselve van. Ez a bizottság vesz kézbe valamennyi személyi nyugdíjról szóló döntést. Ha figyelembe vesszük, hogy számuk eléri a 37 ezret, akkor ez nem lesz irigylésre méltó munka. Nem állítom, hogy nálunk senki sem kaphat személyi nyugdíjat, méghozzá 3800 koronánál magasabbat. Azonban elfogultság nélkül kell megítélni, hogy olyan személy kapja-e, aki valóban megérdemli. - Már tudni lehet, hogy a bizottság mivel kezdi munkáját? -A 3800 koronát túllépő nyugdíjakkal. Ez nem lesz nagy probléma, mert ezekből csak alig több, mint 400-at folyósítanak. A bizottságnak január 15-ig kell elkészülni az elbírálással. A legtöbb gond a megállapított határon aluli nyugdíjakkal lesz.