Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám, péntek

Voltak-e speciális farmok Szlovákiában? ökológiailag kifogástalan élelmiszereket, de mindenkinek Bizonyára sokan felkapták a fejüket, amikor köztársasági elnökünk, Václav Havel újévi beszédében bizonyos urakról szólt, „akik ökológiailag tiszta zöldséget fogyasztanak", illetve olyan különleges farmokról tett említést, ahol „ökológiailag tiszta és kiváló minőségű élelmiszereket állítottak elő" a hatalmasok részére. Vol­tak-e ilyen kiváltságok Szlovákiában, mű­ködtek-e nálunk ilyen speciális farmok? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Pravda szerkesztője a Miroslav Be­lanskýval, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterével folytatott be­szélgetésben, melynek lényegét az aláb­biakban foglaljuk össze. Arra a kérdésre, hogy voltak-e, és ha igen, hol működtek Szlovákiában azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek a ki­váltságosok részére szánt, ökológiai szempontból kifogástalan élelmiszerek termelésére szakosodtak, a miniszter ki­jelentette, ilyesmiről nincs tudomása. Mint mondotta, csak arról tud, hogy a mező­gazdasági vállalatoknál megkülönbözte­tett figyelmet szenteltek a karotta, az alma és néhány további olyan gyümölcs- és zöldségféle termesztésének, melyekből bébiétel készült. Ez az élelmiszeripari termék azonban valamennyi gyermekes család, illetve minden vásárló részére hozzáférhető volt a boltokban. Az., interjúból azt is megtudtuk, hogy a diplomáciai boltokban forgalmazott élel­miszerek egy része behozatalból szárma­zott, de ugyanakkor exportra szánt vagy speciális technológiával előállított, ám a termelésben általánosan használt alap­anyagokból készült élelmiszereket is kap­tak ezek az üzletek. Magyarázatként a miniszter hozzáfűzte, elképzelhető, hogy egyesek szerettek volna valakinek hízelegni, s amikor átadtak egy házike­nyeret, talán hozzátették, hogy nem akár­milyen búzából-lisztből sütötték ám. - Ilyesmiért garanciát nem vállalhatunk - mondotta egyebek'között Miroslav Be­lanský -, viszont azt kijelenthetem, hogy nem tudok olyan szövetkezetről, állami gazdaságról vagy közös vállalatról, ahol egy szűkebb kiválasztott réteg számára hizlaltak volna sertést vagy baromfit. A szerkesztő megpróbálta más oldal­ról megközelíteni a kérdést. Mint tudjuk, Belanský mérnök miniszterré való kineve­zése előtt hét évig a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Tröszt igaz­gatója volt. Azé a vállalaté, amely mono­pol gyártója volt a takarmánykeverékek­nek. Kézenfekvő tehát a kérdés, vajon a vállalat valamelyik üzeme nem szako­sodott-e speciális, ún. ökológiailag tiszta tápok gyártására? A válasz ismét nemle­ges volt. A miniszter szerint az utóbbi hét évben a takarmányipar senkitől nem ka­pott ilyen tápok gyártására megrendelést vagy utasítást. Az egész országban és valamennyi állatfaj részére kommersz tá­pokat gyártottak, igaz nem mindig kifo­gástalan minőségben, de ez nem kivált­ság, hanem alapanyag kérdése. Egyes feltételezések szerint a kivá­lasztott nemesítő állomásokon termeltek vegyszerektől mentes zöldségféléket a magas beosztású gazdasági és politikai vezetők számára. A mezőgazdasági mi­niszter ezt az állítást szintén elutasította, mondván, nem tud ilyen megbízatásról. Ugyanakkor hozzátette, napjaink nagy feladata, hogy ne csupán a gyerekek és a betegek, de valamennyi fogyasztó ré­szére minél előbb egészségügyi szem­pontból teljesen kifogástalan zöldségfélé­ket termeljünk. S végezetül hadd idézzünk az interjú­nak az élelmiszerek minőségével kapcso­latos részéből. Ez már csak azért is. időszerű, mert a Práca tegnapi számában egyebek között arról olvashattunk, hogy a Nagykürtösi járásban ötezer tehéntől naponta mintegy 30 ezer liter egészség­telen - poliklór-bifenillel szennyezett - te­jet fejnek. A rákkeltő anyag feltehetően az ivóvízzel kerül az állatok szervezetébe. A fertőzött tej forgalmazását betiltották ugyan, de tejpor formájában még a közel­múltban is felhasználták tápok gyártásá­ra, vagyis a veszélyes anyag visszakerült az állatok szervezetébe (pl. a húsba). Tehát - a minőségről szólva a mezőgaz­dasági miniszter a Pravdának adott nyilat­kozatában hangsúlyozta, hogy a vágóhi­dakon állatorvosok ellenőrzik a hús minő­ségét, a takarmánykeverékek gyártása pedig a Központi Mezőgazdasági Ellenőr­ző és Minőségvizsgáló Intézet szigorú felügyelete mellett történik. A takarmá­nyok minőségére az állatorvosi szolgálat is figyel, így egészségtelen összetevőket vagy kész tápokat a keverőüzemek önké­nyesen nem használhatnak, illetve forgal­mazhatnak. Ha valahol mégis ilyen anya­gok kerülnek a tápokba, amelyek az állati eredetű termékekkel az emberi szerve­zetbe jutva károsan befolyásolnák az egészséget, akkor a termelt élelmiszere­ket azonnal kivonják a forgalomból, illetve betiltják az alapanyagok élelmiszeripari feldolgozását. (ká) A főnök ,,Nagy időket élünk, uram. Képzelje, leereszkedett hozzánk a nagyfő­nök! Megjelent itt, ebben a koszos kis műhelyben. Eddig csupán a nevét láttuk mindenféle irományok, utasítások, tervek alatt. Most meg, mit ad Isten, egyszer csak megjelenik, személyesen, kérem. És képzelje,. - kezet fogott mindnyájunkkal,, aztán elkezdett érdeklődni, hogy vagyunk, mint vagyunk, a család otthon, elégedettek vagyunk-e a fizetéssel, a munkakörülményekkel, milyen panaszaink vannak, ő mindent feljegyez és elintéz. Körbejárta a műhelyt, megtapogatta a falakat, még az öltözőbe és a vécébe is bement. Nahát, azt megnézhette! Jött is ki mindjárt, csavargatva a fejét, majd nagykegyesen elkezdte, hogy miért nem szóltunk neki, ő nem tudta, hogy itt ilyen a helyzet. Legalább ne idegesíts, mert olyat mondok, hogy... - gondoltam. Azért hangosan is megmondtuk neki, hogy mást se csináltunk hosszú éveken át, mint soroltuk a problé­máinkat, csak éppen senki nem akadt, aki meghallgatott volna. Majd, majd, most nincs rá pénz, különben is mit sírnak, üzengették nekünk, máshol még rosszabb a helyzet. Emberek, én megígérem maguknak, mondta, hogy hamarosan rendbetesszük ezt a műhelyt, a szociális helyiségeket, mindent. Ha én ezt tudtam volna! Aztán elbúcsúzott, már mindkét kezével szorongatva kezünket. Hát mit szól ehhez uram?! Méghogy nem tudta! Pont olyan jól tudta, mint mi most azt, hogy miért lettünk egyszerre olyan fontosak a szá­mára ...Én mondom magának, nagy időket élünk." (b. gy.) KÖVETELÉSEIKET A TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜLET ELÉ TERJESZTIK Az új járás indokoltsága Olyan közösségben akarunk élni, amelyben minden tekintetben érvényesülnek a demokratikus irányítás elvei és az alkotmányos elvekre épülő jogszabályok. Magunk kívánjuk kézbevenni sorsunk irányítását! Röviden így lehetne összefoglalni az utóbbi időben Ung-vidék és Bodrogköz-szerte hangoztatott követelést, amely egy új járás kialakítására irányul. -Vajon mennyire indokolt ez a követelés és miként vetődött fel egy új járás létrehozásának kérdése? - tettük fel a kérdést az időközben létrehozott szervezőbizott­ság egyik oszlopos tagjának, dr. Gyimesi Györgynek. Seg ítség-a janist Villáminterjú GÁBOR LAJOS szepsi református lelkésszel - Tiszteletes úr, ön a minap arról tájé­koztatta a csehszlovák rádió hallgatóit, hogy a bajba jutott romániai népnek szánt helyi és környékbeli adományokat már átadták a címzettnek, s hogy legújabban romániai gyerekek itteni üdültetését szer­vezik... - Egyházunk Szepsiben és környékén gyűjtött ajándékát az elmúlt év végén Kolozsvárra vittük. Ott javaslatomra Tő­kés László édesapjával abban állapod­tunk meg, hogy az árvák és az arra leginkább rászoruló romániai gyerekek egy csoportját az ottani igényeknek meg­felelően gondozásba vesszük. - Örökbefogadásról lenne szó? - Nem. Csak egy bizonyos időre, mondjuk télre vagy nyárra hoznának Csehszlovákiába romániai gyerekeket. - Hányat, és ki viselné gondjukat? - Nos, éppen ezt a kérdést szeretnénk mielőbb tisztázni. Megkértem, illetve megkérem a református hitközösségeket, hogy mérjék fel a helyi lehetőségeket: kik, mely családok vállalnának ilyen segítség­nyújtást, s ezt mihamarabb közöljék ve­lem. Mi aztán az itteni felmérés alapján A színházbarátok is szerveződnek (Munkatársunktól) - Ma délután a Ma­gyar Területi Színház épületében 17 óra­kor tartja meg alakuló tanácskozását az ideiglenesen a Színházbarátok Társasá­ga név alatt formálódó új csehszlovákiai magyar kezdeményezés. Az új társaság elsősorban az amatőr színjátszó mozga­lom rendezőit, színészeit, a népművelő­ket, a színházi szakma iránt érdeklődő fiatalokat, a csehszlovákiai magyar drá­maírókat és drámaírójelölteket, a dráma­pedagógia iránt érdeklődő pedagóguso­kat szándékozik soraiba fogadni. Éppen ezért kérjük a Színházbarátok Társasága iránt érdeklődő valamennyi érintettet, hogy az alakuló tanácskozáson elképze­léseivel és ötleteivel is járuljon hozzá a kezdeményezés életrehívásához. Ezután 18,30 órakor nyitják meg Barta Gyula, Janiga József, Kopócs Tibor, Nagy János, Szilva József, Szkukálek Lajos, Darázs Rozália, Csütörtöki András, Almá­si Róbert, Lipcsey György, Mag Gyula, Rácz László és mások közös tárlatát, amely január 12-éig lesz látogatható. (d-n) a két ország államhatósági szerveivel és a Vöröskereszt-szervezettel karöltve megpróbálnánk megvalósítani ezt a se­gélyakciót. - Milyen a visszhangja az említett rá­dióbeszélgetésnek, illetve felhívásnak? -Már telefonáltak néhányan, köztük más egyházak képviselői is. Például a nagymihályi görögkatolikus hívek 17 gyermek téli ellátását, gondviselését vál­lalnák. (gazdag) - Már a polgári kezdeményezés fóru­mainak létrejötte kezdetén újra szóba ke­rült Ung-vidék és Bodrogköz lakosai köré­ben az 1960 előtti járás visszaállításának szükségessége. A polgári kezdeménye­zés fórumai aláírási kampánnyal kezdték a polgárok követeléseit igazolni. Amikor mintegy 4 ezer aláírás összegyűlt, a spontán mozgalom kezdett kifulladni, nem tudtak vele mit kezdeni. A Csemadok járási bizottsága úgy döntött, hogy felka­rolja a kezdeményezést, felméri annak lehetőségét, hogy valóban szükséges-e a Töketerebesi járástól elszakadva a já­rás délvidékén egy újabb járás létrehozá­sa. A felmérések és a falugyűléseken elhangzott felszólalások alapján megálla­pítást nyert, hogy e terület polgáraiban él ez az igény. - Mi az, ami a lakosság körében ezt az igényt kiváltotta? - Az itt élők az 1960-as területi átszer­vezés óta bírálják azt a döntést, amellyel megszüntették az egykori Királyhelmeci és Nagykaposi járást, s amelyeknek év­százados történelmük volt. A jól bevált gazdasági és szellemi kapcsolatrendszert a jelenlegi járás máig sem tudja pótolni. Másfelől: a járási székhely földrajzi fekvé­se a kérdéses terület szempontjából sem előnyös, mert nagyon távol fekszik. A leg­távolabbi község mintegy 75 kilométerre. Mondanom sem kell, hogy milyen hát­rányt jelent mindez az itt lakóknak. - Ugy értsem, hogy a fejlődés is las­súbb ütemű ezen a területen, mint a szék­hely vonzáskörzetében? -Tagadhatatlan, hogy a járásnak ezen a részén is tapasztalható némi fejlő­dés. A lakosság mégsem elégedett, mert a járás nemzeti jövedelmének kétharma­da ezen a területen termelődik ki, de ennek csupán minimális része kerül itt felhasználásra. Harminc évvel ezelőtt a jelenlegi járási székhely és a többi városok azonos gazdasági szinten voltak, ma már ugyanezt nem állíthatjuk. Vagy itt van a környezetvédelem kérdése. A Vajá­ni Hőerőmű, a Slovnaft üzeme, az ág­csernyői kőolajátrakó szinte katasztrofális ökológiai helyzetet teremtett. Nagyarányú a levegő- és vízszennyeződés. Szerve­zett környezetvédelemről ezen a vidéken eddig beszélni sem lehetett, mert azonkí­vül, hogy nem történt semmi, az illetéke­sek még a mért adatokat is eltitkolták. Ez is egyik oka - bár az okokat tovább is sorolhatnám -, hogy az itt élők nem bíznak a jelenlegi járás vezetőiben, és azt akarják, hogy saját soraikból, rátermett személyek vegyék kezükbe a gazdasági és szellemi élet irányítását. - Hogyan reagálnak eme követelésre a jelenlegi járás vezetői, képviselői? - Kérésünket méltányosnak tartják. A december 27-ei egyeztető (ülésünkön - amelyet Királyhelmecen tartottunk, és ahol 11 tagú szervezőbizottságot válasz­tottunk - részt vett Anna Cuchráčová mérnök, a jnb alelnöke is, aki a járás vezetőinek állásfoglalását tolmácsolva ki­jelentette, hogy támogatják kezdeménye­zésünket azzal az indokkal, hogy lehetet­lennek tartják a töketerebesi központból irányítani egy olyan járást, amelyben oly sok specifikus probléma halmozódik fel (területi, gazdasági stb.). - Hogyan képzelik el az új járás létre­hozását anyagiak nélkül? - Nem vagyunk elvakult idealisták. Tu­domásul vesszük, az állam jelenlegi gaz­dasági helyzetét, ezért a szervezőbizott­ság olyan javaslatot terjeszt a Szlovák Nemzeti Tanács elé, miszerint a jelenlegi járás költségvetéséből kívánunk arányo­san részesülni az induláshoz, nem nyú­lunk az állam zsebébe. - Ha jól értettem, a szervezők és elő­készítő munkák meglehetősen jó ütem­ben folynak... - Bodrogköz és Ung-vidék képviselői által megválasztott szervezőbizottság in­tenzív munkát végez az ügy érdekében, hogy a lakosság kérését - szakértők bevonásával - mielőbb a Szlovák Nem­zeti Tanács elé terjessze. Nagyon remél­jük, hogy az SZNT teljesíti a nép akaratát, és pozitív döntést hoz ebben a kér­désben. KATÓCS GYULA Tolerancia Alakuljanak magyar keresztény­demokrata klubok! Olvasom pedig ezt az Új Szóban. A tördelés három­hasábos, az alapvetőbbnek tartott gondolatok kiemelt betűtípussal hangsúlyozottak. A december 30-i számban jelent meg. Szilveszter napján még a fejem csóváltam a merőben szokatlan jelenség lát­tán, azt pedig végig se mertem gon­dolni, mi lett volna a következménye mondjuk november elején egy ilyen felhívásnak. Újév hajnalán telefoncsörgés ri­asztott. Zaklatott hangon újságolja egykor (ma már nyugdíjas) kollé­gám: szörnyűség történt. Felhívás jelent meg az Új Szóban, alakulja­nak magyar kereszténydemokrata klubok. Aznap még négyen közölték ugyanezt, különbözően minősítve az eseményt, másodikán pedig az egyik hazai magyar szerkesztőség­ben nekem szegezi egy fiatal kollé­gám a kérdést, amelyben a remélt válasz is ott sejlett: - Remélem, te is jó magyar, tehát református vagy?! fJ l Nem tagadom, megállt bennem egy pillanatra az ütő, majd kis idő múltával napirendre tértem a kérdés fölött, gondolván: voltam én már képtelenebb helyzetben is. Például ámikor Szíj Rezső imigyen kádere­zett: „Ugye nem vagy zsidó?" Valamikor 1970 és 1980 között történt. A Grand kávéházban ültünk hatan-heten, ismerősök, barátok. Valamelyik hazai magyar társaságá­ban egy számomra ismeretlen kö­zépkorú férfi lépett az asztalhoz. Bemutatták: Szíj Rezső. Leült, majd egyenként szemügyre vette az asz­taltársaság tagjait. Engem is részle­tesen tanulmányozott, majd mutató­ujját felemelve így szólt: - Ugye nem vagy zsidó? Most, hogy a minap megint vallási hovatartozásom iránt érdeklődtek, egészen élesen emlékezetem kép­ernyőjére vetítődött ez a 10-15 évvel korábbi jelenet. Nem csinál­tam botrányt a Pestről érkezett en­tellektüellel. Sőt, még csak ném is távoztam, pedig - mindenki belátja - pocsék érzés egyfolýtában arra gondolni, hogy valaki folyamatosan az orrom formáját tanulmányozza, és nem éppen felemelő sejteni, hogy asztaltársaságom valamely tagját egy másik testrészem formáltsága foglalkoztatja. Most mindez megint eszembe ju­tott, amikor újfent a vallási hovatar­tozásom iránt érdeklődtek. Alaposan összetorlódtak a dolgok, mert ráa­dásul a kereszténydemokraták felhí­vása is megjelent az Új Szóban. Bölcsen döntött, aki úgy határo­zott, hogy jelenjék meg a lapban Kereszténydemokratáék toborzó­szövege. A mi tájainkon, azok gya­korlatában, akik csak Sztálinhoz jár­tak iskolába, ez valóban szokatlan magatartás. Az utóbbi évtizedekben azonban más iskolát is kijártak ná­lunk néhány százezren. És abban is biztos vagyok, hogy akik Brezsnyev iskolájába jártak 1969 és 1989 kö­zött, azok döntő többsége is tudja, vagy legalább érzi, hogy itt valami szörnyű nagy hazugságnak estek áldozatul egész országok és embe­rek milliói. Megindult a gyógyulás, vagy legalább a diagnózis-megálla­pítás folyamata, és ezzel az embe­rek, embercsoportok egymáshoz közeledésének a folyamata is. Mi, akik levontuk a tanulságokat, akik a sztálinizmus gyökeres kiirtását életcélunknak tekintjük, teljesen ter­mészetesnek tartjuk, hogy a szüle­tőben levő pluralizmus viszonyai kö­zött különböző politikai irányzatok kérnek szót, közöttük olyanok is, amelyek bölcsője a keresztény egy­házak tájékán ring. Normális politikai viszonyok kö­zött, olyan országban, ahol huzamo­sabb ideje civilizáltan működik a de­mokrácia, aligha kerülhetett volna sor arra, hogy egy keresztényde­mokrata mozgalom baloldali (és mondjuk ki őszintén: tegnap még önazonossági problémákkal küsz­ködő) lapban tegye közhírré a zász­lóbontást. Csakhogy nálunk még csak most kezdenek kialakulni a normális politikai viszonyok. Szá­mos politikai pártnak, mozgalomnak még nincs sajtófóruma, így teljesen helyénvaló, hogy lapunk teret ad a kereszténydemokraták felhívásá­nak. Reméljük, csakhamar lesz lap­juk, és a keresztény tájakról érkezet­tek is méltó módon és színvonalon vehetnek részt a politikai életben. Arról viszont igazán nem szer­kesztőségünk tehet, hogy nyomban disszonáns mozzanat is zavarta a demokratikus együttműködés felé tett első lépésünket. Az általunk jóhi­szeműen közölt szöveg egyik „alá­írója" már lapunk január 2-i számá­ban helyreigazítást tetetett közzé, cáfolva, hogy aláírta volna a felhí­vást. Magyarán szólva: nem éppen korrektül jártak el a mozgalom rep­rezentánsai serri'dr. Popélyjal, sem az Új Szóval szemben. Ez így nem is keresztény, de nem is demokra­tikus.. . A munkásmozgalomban teljesen csődbe került a bolsevik irányzat. Van aki ezt már évtizedekkel ezelőtt tudomásul vette, van aki csak most kezdi tudatosítani ezt a tényt, amikor kártyavárként és a szó legszorosabb értelmében napok alatt hullanak szét a sztálinista pártok. Van aki még ma sem hajlandó belátni, hogy az egyeduralomra törekvés politiká­ja sehova sem vezet. A másik irány­zat - a szociáldemokrata - közben kivívta a világ elismerését, és egyenrangú, azonos esélyű partne­révé vált öreg kontinensünk legfej­lettebb országaiban a többi politikai erőnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy mi sem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül. Sót, a megoldást a különféle szocialista irányzatok felé közeled­ve, gazdag tapasztalatait hasznosít­va kell keresnünk. Meghatározó szerepe lesz e folyamatban a tole­ranciának, a politikai türelemnek. TÓTH MIHÁLY ÚJ SZÚ 4« 1990. I. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom