Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám, péntek

Voltak-e speciális farmok Szlovákiában? ökológiailag kifogástalan élelmiszereket, de mindenkinek Bizonyára sokan felkapták a fejüket, amikor köztársasági elnökünk, Václav Havel újévi beszédében bizonyos urakról szólt, „akik ökológiailag tiszta zöldséget fogyasztanak", illetve olyan különleges farmokról tett említést, ahol „ökológiailag tiszta és kiváló minőségű élelmiszereket állítottak elő" a hatalmasok részére. Voltak-e ilyen kiváltságok Szlovákiában, működtek-e nálunk ilyen speciális farmok? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Pravda szerkesztője a Miroslav Belanskýval, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterével folytatott beszélgetésben, melynek lényegét az alábbiakban foglaljuk össze. Arra a kérdésre, hogy voltak-e, és ha igen, hol működtek Szlovákiában azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek a kiváltságosok részére szánt, ökológiai szempontból kifogástalan élelmiszerek termelésére szakosodtak, a miniszter kijelentette, ilyesmiről nincs tudomása. Mint mondotta, csak arról tud, hogy a mezőgazdasági vállalatoknál megkülönböztetett figyelmet szenteltek a karotta, az alma és néhány további olyan gyümölcs- és zöldségféle termesztésének, melyekből bébiétel készült. Ez az élelmiszeripari termék azonban valamennyi gyermekes család, illetve minden vásárló részére hozzáférhető volt a boltokban. Az., interjúból azt is megtudtuk, hogy a diplomáciai boltokban forgalmazott élelmiszerek egy része behozatalból származott, de ugyanakkor exportra szánt vagy speciális technológiával előállított, ám a termelésben általánosan használt alapanyagokból készült élelmiszereket is kaptak ezek az üzletek. Magyarázatként a miniszter hozzáfűzte, elképzelhető, hogy egyesek szerettek volna valakinek hízelegni, s amikor átadtak egy házikenyeret, talán hozzátették, hogy nem akármilyen búzából-lisztből sütötték ám. - Ilyesmiért garanciát nem vállalhatunk - mondotta egyebek'között Miroslav Belanský -, viszont azt kijelenthetem, hogy nem tudok olyan szövetkezetről, állami gazdaságról vagy közös vállalatról, ahol egy szűkebb kiválasztott réteg számára hizlaltak volna sertést vagy baromfit. A szerkesztő megpróbálta más oldalról megközelíteni a kérdést. Mint tudjuk, Belanský mérnök miniszterré való kinevezése előtt hét évig a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Tröszt igazgatója volt. Azé a vállalaté, amely monopol gyártója volt a takarmánykeverékeknek. Kézenfekvő tehát a kérdés, vajon a vállalat valamelyik üzeme nem szakosodott-e speciális, ún. ökológiailag tiszta tápok gyártására? A válasz ismét nemleges volt. A miniszter szerint az utóbbi hét évben a takarmányipar senkitől nem kapott ilyen tápok gyártására megrendelést vagy utasítást. Az egész országban és valamennyi állatfaj részére kommersz tápokat gyártottak, igaz nem mindig kifogástalan minőségben, de ez nem kiváltság, hanem alapanyag kérdése. Egyes feltételezések szerint a kiválasztott nemesítő állomásokon termeltek vegyszerektől mentes zöldségféléket a magas beosztású gazdasági és politikai vezetők számára. A mezőgazdasági miniszter ezt az állítást szintén elutasította, mondván, nem tud ilyen megbízatásról. Ugyanakkor hozzátette, napjaink nagy feladata, hogy ne csupán a gyerekek és a betegek, de valamennyi fogyasztó részére minél előbb egészségügyi szempontból teljesen kifogástalan zöldségféléket termeljünk. S végezetül hadd idézzünk az interjúnak az élelmiszerek minőségével kapcsolatos részéből. Ez már csak azért is. időszerű, mert a Práca tegnapi számában egyebek között arról olvashattunk, hogy a Nagykürtösi járásban ötezer tehéntől naponta mintegy 30 ezer liter egészségtelen - poliklór-bifenillel szennyezett - tejet fejnek. A rákkeltő anyag feltehetően az ivóvízzel kerül az állatok szervezetébe. A fertőzött tej forgalmazását betiltották ugyan, de tejpor formájában még a közelmúltban is felhasználták tápok gyártására, vagyis a veszélyes anyag visszakerült az állatok szervezetébe (pl. a húsba). Tehát - a minőségről szólva a mezőgazdasági miniszter a Pravdának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a vágóhidakon állatorvosok ellenőrzik a hús minőségét, a takarmánykeverékek gyártása pedig a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet szigorú felügyelete mellett történik. A takarmányok minőségére az állatorvosi szolgálat is figyel, így egészségtelen összetevőket vagy kész tápokat a keverőüzemek önkényesen nem használhatnak, illetve forgalmazhatnak. Ha valahol mégis ilyen anyagok kerülnek a tápokba, amelyek az állati eredetű termékekkel az emberi szervezetbe jutva károsan befolyásolnák az egészséget, akkor a termelt élelmiszereket azonnal kivonják a forgalomból, illetve betiltják az alapanyagok élelmiszeripari feldolgozását. (ká) A főnök ,,Nagy időket élünk, uram. Képzelje, leereszkedett hozzánk a nagyfőnök! Megjelent itt, ebben a koszos kis műhelyben. Eddig csupán a nevét láttuk mindenféle irományok, utasítások, tervek alatt. Most meg, mit ad Isten, egyszer csak megjelenik, személyesen, kérem. És képzelje,. - kezet fogott mindnyájunkkal,, aztán elkezdett érdeklődni, hogy vagyunk, mint vagyunk, a család otthon, elégedettek vagyunk-e a fizetéssel, a munkakörülményekkel, milyen panaszaink vannak, ő mindent feljegyez és elintéz. Körbejárta a műhelyt, megtapogatta a falakat, még az öltözőbe és a vécébe is bement. Nahát, azt megnézhette! Jött is ki mindjárt, csavargatva a fejét, majd nagykegyesen elkezdte, hogy miért nem szóltunk neki, ő nem tudta, hogy itt ilyen a helyzet. Legalább ne idegesíts, mert olyat mondok, hogy... - gondoltam. Azért hangosan is megmondtuk neki, hogy mást se csináltunk hosszú éveken át, mint soroltuk a problémáinkat, csak éppen senki nem akadt, aki meghallgatott volna. Majd, majd, most nincs rá pénz, különben is mit sírnak, üzengették nekünk, máshol még rosszabb a helyzet. Emberek, én megígérem maguknak, mondta, hogy hamarosan rendbetesszük ezt a műhelyt, a szociális helyiségeket, mindent. Ha én ezt tudtam volna! Aztán elbúcsúzott, már mindkét kezével szorongatva kezünket. Hát mit szól ehhez uram?! Méghogy nem tudta! Pont olyan jól tudta, mint mi most azt, hogy miért lettünk egyszerre olyan fontosak a számára ...Én mondom magának, nagy időket élünk." (b. gy.) KÖVETELÉSEIKET A TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜLET ELÉ TERJESZTIK Az új járás indokoltsága Olyan közösségben akarunk élni, amelyben minden tekintetben érvényesülnek a demokratikus irányítás elvei és az alkotmányos elvekre épülő jogszabályok. Magunk kívánjuk kézbevenni sorsunk irányítását! Röviden így lehetne összefoglalni az utóbbi időben Ung-vidék és Bodrogköz-szerte hangoztatott követelést, amely egy új járás kialakítására irányul. -Vajon mennyire indokolt ez a követelés és miként vetődött fel egy új járás létrehozásának kérdése? - tettük fel a kérdést az időközben létrehozott szervezőbizottság egyik oszlopos tagjának, dr. Gyimesi Györgynek. Seg ítség-a janist Villáminterjú GÁBOR LAJOS szepsi református lelkésszel - Tiszteletes úr, ön a minap arról tájékoztatta a csehszlovák rádió hallgatóit, hogy a bajba jutott romániai népnek szánt helyi és környékbeli adományokat már átadták a címzettnek, s hogy legújabban romániai gyerekek itteni üdültetését szervezik... - Egyházunk Szepsiben és környékén gyűjtött ajándékát az elmúlt év végén Kolozsvárra vittük. Ott javaslatomra Tőkés László édesapjával abban állapodtunk meg, hogy az árvák és az arra leginkább rászoruló romániai gyerekek egy csoportját az ottani igényeknek megfelelően gondozásba vesszük. - Örökbefogadásról lenne szó? - Nem. Csak egy bizonyos időre, mondjuk télre vagy nyárra hoznának Csehszlovákiába romániai gyerekeket. - Hányat, és ki viselné gondjukat? - Nos, éppen ezt a kérdést szeretnénk mielőbb tisztázni. Megkértem, illetve megkérem a református hitközösségeket, hogy mérjék fel a helyi lehetőségeket: kik, mely családok vállalnának ilyen segítségnyújtást, s ezt mihamarabb közöljék velem. Mi aztán az itteni felmérés alapján A színházbarátok is szerveződnek (Munkatársunktól) - Ma délután a Magyar Területi Színház épületében 17 órakor tartja meg alakuló tanácskozását az ideiglenesen a Színházbarátok Társasága név alatt formálódó új csehszlovákiai magyar kezdeményezés. Az új társaság elsősorban az amatőr színjátszó mozgalom rendezőit, színészeit, a népművelőket, a színházi szakma iránt érdeklődő fiatalokat, a csehszlovákiai magyar drámaírókat és drámaírójelölteket, a drámapedagógia iránt érdeklődő pedagógusokat szándékozik soraiba fogadni. Éppen ezért kérjük a Színházbarátok Társasága iránt érdeklődő valamennyi érintettet, hogy az alakuló tanácskozáson elképzeléseivel és ötleteivel is járuljon hozzá a kezdeményezés életrehívásához. Ezután 18,30 órakor nyitják meg Barta Gyula, Janiga József, Kopócs Tibor, Nagy János, Szilva József, Szkukálek Lajos, Darázs Rozália, Csütörtöki András, Almási Róbert, Lipcsey György, Mag Gyula, Rácz László és mások közös tárlatát, amely január 12-éig lesz látogatható. (d-n) a két ország államhatósági szerveivel és a Vöröskereszt-szervezettel karöltve megpróbálnánk megvalósítani ezt a segélyakciót. - Milyen a visszhangja az említett rádióbeszélgetésnek, illetve felhívásnak? -Már telefonáltak néhányan, köztük más egyházak képviselői is. Például a nagymihályi görögkatolikus hívek 17 gyermek téli ellátását, gondviselését vállalnák. (gazdag) - Már a polgári kezdeményezés fórumainak létrejötte kezdetén újra szóba került Ung-vidék és Bodrogköz lakosai körében az 1960 előtti járás visszaállításának szükségessége. A polgári kezdeményezés fórumai aláírási kampánnyal kezdték a polgárok követeléseit igazolni. Amikor mintegy 4 ezer aláírás összegyűlt, a spontán mozgalom kezdett kifulladni, nem tudtak vele mit kezdeni. A Csemadok járási bizottsága úgy döntött, hogy felkarolja a kezdeményezést, felméri annak lehetőségét, hogy valóban szükséges-e a Töketerebesi járástól elszakadva a járás délvidékén egy újabb járás létrehozása. A felmérések és a falugyűléseken elhangzott felszólalások alapján megállapítást nyert, hogy e terület polgáraiban él ez az igény. - Mi az, ami a lakosság körében ezt az igényt kiváltotta? - Az itt élők az 1960-as területi átszervezés óta bírálják azt a döntést, amellyel megszüntették az egykori Királyhelmeci és Nagykaposi járást, s amelyeknek évszázados történelmük volt. A jól bevált gazdasági és szellemi kapcsolatrendszert a jelenlegi járás máig sem tudja pótolni. Másfelől: a járási székhely földrajzi fekvése a kérdéses terület szempontjából sem előnyös, mert nagyon távol fekszik. A legtávolabbi község mintegy 75 kilométerre. Mondanom sem kell, hogy milyen hátrányt jelent mindez az itt lakóknak. - Ugy értsem, hogy a fejlődés is lassúbb ütemű ezen a területen, mint a székhely vonzáskörzetében? -Tagadhatatlan, hogy a járásnak ezen a részén is tapasztalható némi fejlődés. A lakosság mégsem elégedett, mert a járás nemzeti jövedelmének kétharmada ezen a területen termelődik ki, de ennek csupán minimális része kerül itt felhasználásra. Harminc évvel ezelőtt a jelenlegi járási székhely és a többi városok azonos gazdasági szinten voltak, ma már ugyanezt nem állíthatjuk. Vagy itt van a környezetvédelem kérdése. A Vajáni Hőerőmű, a Slovnaft üzeme, az ágcsernyői kőolajátrakó szinte katasztrofális ökológiai helyzetet teremtett. Nagyarányú a levegő- és vízszennyeződés. Szervezett környezetvédelemről ezen a vidéken eddig beszélni sem lehetett, mert azonkívül, hogy nem történt semmi, az illetékesek még a mért adatokat is eltitkolták. Ez is egyik oka - bár az okokat tovább is sorolhatnám -, hogy az itt élők nem bíznak a jelenlegi járás vezetőiben, és azt akarják, hogy saját soraikból, rátermett személyek vegyék kezükbe a gazdasági és szellemi élet irányítását. - Hogyan reagálnak eme követelésre a jelenlegi járás vezetői, képviselői? - Kérésünket méltányosnak tartják. A december 27-ei egyeztető (ülésünkön - amelyet Királyhelmecen tartottunk, és ahol 11 tagú szervezőbizottságot választottunk - részt vett Anna Cuchráčová mérnök, a jnb alelnöke is, aki a járás vezetőinek állásfoglalását tolmácsolva kijelentette, hogy támogatják kezdeményezésünket azzal az indokkal, hogy lehetetlennek tartják a töketerebesi központból irányítani egy olyan járást, amelyben oly sok specifikus probléma halmozódik fel (területi, gazdasági stb.). - Hogyan képzelik el az új járás létrehozását anyagiak nélkül? - Nem vagyunk elvakult idealisták. Tudomásul vesszük, az állam jelenlegi gazdasági helyzetét, ezért a szervezőbizottság olyan javaslatot terjeszt a Szlovák Nemzeti Tanács elé, miszerint a jelenlegi járás költségvetéséből kívánunk arányosan részesülni az induláshoz, nem nyúlunk az állam zsebébe. - Ha jól értettem, a szervezők és előkészítő munkák meglehetősen jó ütemben folynak... - Bodrogköz és Ung-vidék képviselői által megválasztott szervezőbizottság intenzív munkát végez az ügy érdekében, hogy a lakosság kérését - szakértők bevonásával - mielőbb a Szlovák Nemzeti Tanács elé terjessze. Nagyon reméljük, hogy az SZNT teljesíti a nép akaratát, és pozitív döntést hoz ebben a kérdésben. KATÓCS GYULA Tolerancia Alakuljanak magyar kereszténydemokrata klubok! Olvasom pedig ezt az Új Szóban. A tördelés háromhasábos, az alapvetőbbnek tartott gondolatok kiemelt betűtípussal hangsúlyozottak. A december 30-i számban jelent meg. Szilveszter napján még a fejem csóváltam a merőben szokatlan jelenség láttán, azt pedig végig se mertem gondolni, mi lett volna a következménye mondjuk november elején egy ilyen felhívásnak. Újév hajnalán telefoncsörgés riasztott. Zaklatott hangon újságolja egykor (ma már nyugdíjas) kollégám: szörnyűség történt. Felhívás jelent meg az Új Szóban, alakuljanak magyar kereszténydemokrata klubok. Aznap még négyen közölték ugyanezt, különbözően minősítve az eseményt, másodikán pedig az egyik hazai magyar szerkesztőségben nekem szegezi egy fiatal kollégám a kérdést, amelyben a remélt válasz is ott sejlett: - Remélem, te is jó magyar, tehát református vagy?! fJ

l Nem tagadom, megállt bennem egy pillanatra az ütő, majd kis idő múltával napirendre tértem a kérdés fölött, gondolván: voltam én már képtelenebb helyzetben is. Például ámikor Szíj Rezső imigyen káderezett: „Ugye nem vagy zsidó?" Valamikor 1970 és 1980 között történt. A Grand kávéházban ültünk hatan-heten, ismerősök, barátok. Valamelyik hazai magyar társaságában egy számomra ismeretlen középkorú férfi lépett az asztalhoz. Bemutatták: Szíj Rezső. Leült, majd egyenként szemügyre vette az asztaltársaság tagjait. Engem is részletesen tanulmányozott, majd mutatóujját felemelve így szólt: - Ugye nem vagy zsidó? Most, hogy a minap megint vallási hovatartozásom iránt érdeklődtek, egészen élesen emlékezetem képernyőjére vetítődött ez a 10-15 évvel korábbi jelenet. Nem csináltam botrányt a Pestről érkezett entellektüellel. Sőt, még csak ném is távoztam, pedig - mindenki belátja - pocsék érzés egyfolýtában arra gondolni, hogy valaki folyamatosan az orrom formáját tanulmányozza, és nem éppen felemelő sejteni, hogy asztaltársaságom valamely tagját egy másik testrészem formáltsága foglalkoztatja. Most mindez megint eszembe jutott, amikor újfent a vallási hovatartozásom iránt érdeklődtek. Alaposan összetorlódtak a dolgok, mert ráadásul a kereszténydemokraták felhívása is megjelent az Új Szóban. Bölcsen döntött, aki úgy határozott, hogy jelenjék meg a lapban Kereszténydemokratáék toborzószövege. A mi tájainkon, azok gyakorlatában, akik csak Sztálinhoz jártak iskolába, ez valóban szokatlan magatartás. Az utóbbi évtizedekben azonban más iskolát is kijártak nálunk néhány százezren. És abban is biztos vagyok, hogy akik Brezsnyev iskolájába jártak 1969 és 1989 között, azok döntő többsége is tudja, vagy legalább érzi, hogy itt valami szörnyű nagy hazugságnak estek áldozatul egész országok és emberek milliói. Megindult a gyógyulás, vagy legalább a diagnózis-megállapítás folyamata, és ezzel az emberek, embercsoportok egymáshoz közeledésének a folyamata is. Mi, akik levontuk a tanulságokat, akik a sztálinizmus gyökeres kiirtását életcélunknak tekintjük, teljesen természetesnek tartjuk, hogy a születőben levő pluralizmus viszonyai között különböző politikai irányzatok kérnek szót, közöttük olyanok is, amelyek bölcsője a keresztény egyházak tájékán ring. Normális politikai viszonyok között, olyan országban, ahol huzamosabb ideje civilizáltan működik a demokrácia, aligha kerülhetett volna sor arra, hogy egy kereszténydemokrata mozgalom baloldali (és mondjuk ki őszintén: tegnap még önazonossági problémákkal küszködő) lapban tegye közhírré a zászlóbontást. Csakhogy nálunk még csak most kezdenek kialakulni a normális politikai viszonyok. Számos politikai pártnak, mozgalomnak még nincs sajtófóruma, így teljesen helyénvaló, hogy lapunk teret ad a kereszténydemokraták felhívásának. Reméljük, csakhamar lesz lapjuk, és a keresztény tájakról érkezettek is méltó módon és színvonalon vehetnek részt a politikai életben. Arról viszont igazán nem szerkesztőségünk tehet, hogy nyomban disszonáns mozzanat is zavarta a demokratikus együttműködés felé tett első lépésünket. Az általunk jóhiszeműen közölt szöveg egyik „aláírója" már lapunk január 2-i számában helyreigazítást tetetett közzé, cáfolva, hogy aláírta volna a felhívást. Magyarán szólva: nem éppen korrektül jártak el a mozgalom reprezentánsai serri'dr. Popélyjal, sem az Új Szóval szemben. Ez így nem is keresztény, de nem is demokratikus.. . A munkásmozgalomban teljesen csődbe került a bolsevik irányzat. Van aki ezt már évtizedekkel ezelőtt tudomásul vette, van aki csak most kezdi tudatosítani ezt a tényt, amikor kártyavárként és a szó legszorosabb értelmében napok alatt hullanak szét a sztálinista pártok. Van aki még ma sem hajlandó belátni, hogy az egyeduralomra törekvés politikája sehova sem vezet. A másik irányzat - a szociáldemokrata - közben kivívta a világ elismerését, és egyenrangú, azonos esélyű partnerévé vált öreg kontinensünk legfejlettebb országaiban a többi politikai erőnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy mi sem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül. Sót, a megoldást a különféle szocialista irányzatok felé közeledve, gazdag tapasztalatait hasznosítva kell keresnünk. Meghatározó szerepe lesz e folyamatban a toleranciának, a politikai türelemnek. TÓTH MIHÁLY ÚJ SZÚ 4« 1990. I. 10.