Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám, péntek

A hozzáértők irányítsanak Bódva-parti változások Szepsi a Kassa-vidéki járás legnagyobb települése. Lakosainak száma meghaladja a tízezret. Valamikor járási székhely volt. Immár húsz éve nem az, ám a Bódva mentiek azóta is - csakúgy, mint hajdanán - a „fővárosuknak" tekintik. A környék lakossága ezekben a napokban Szepsire is figyel, érdekli, hogy a politikai események, a gyökeres változások mennyire érintik a városkát. Valóban, mi történik most ott? Mit és hogyan kell(ene) cselekedni Az országútnak a település déli pereme fölött átívelő hosszú hídjáról nézve lent ugyanúgy zajlik az élet, mint máskor. Beljebb haladva, egy kicsit már más a kép, a városközpontban pedig egyértelműen felfedezhetők a gyengéd forradalom külső jegyei: a kirakatüvegeken és hirdetőtáblákon sorakozó falragaszok, a papírra vetett felhívások, nyilatkozatok; a vásárló-sétáló vagy más ügyeiket intéző emberek utcai tereferéje, politizálása. -Mi a véleménye...? - szólítottam meg néhány járókelőt e félkérdéssel, s szinte mindegyikük tudta, mire vagyok kíváncsi, hiszen a kérdés másik felét meg sem várta s máris válaszolt. - Amint látja, én nem mai gyerek vagyok, mindamellett pedig kommunista is, ám csak azt tudom mondani, hogy már éppen ideje a változásoknak. Szurkolok a fiataloknak, hiszen a társadalomrengető mozgalmuknak rengeteg olyan szimpatikus eleme van, amit ugyan eddig is hirdettünk, csak valahogy nem és nem tudtuk átültetni a gyakorlatba. Bízom abban, hogy nekik sikerül - mondta készségesen az egyik megkérdezett. Egy középkorú férfitől megtudtam, hogy náluk, Buzitán sem szundikál a nép, s hogy az ottani egységes földműves-szövetkezetben is megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom akcióbizottsága, a falu népe is „fórumozik". Visszatérve Szepsihez: - Nekem csak az nem tetszik, hogy a nagygyűléseken és a különböző vitaesteken egyesek oda nem illő, s a Polgári Fórum alapelveivel összeegyeztethetetlen módon igyekeznek rensérelmeket - jegyezte meg egy fiatal pedagógusnő. M. Molnár László, a magyar tannyelvű gimnázium tanára - aki ugyan nem tősgyökeres szepsi, de otthon szeretné érezni magát a városkában - így jellemezte a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom helyi törekvéseit: -Azon felül, hogy a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen követeléseit támogatjuk, helyi problémák megoldásán is fáradozunk. Ilyen például a város irányításának tökéletesítése, a történelmi városmag megmentése, a szlovák -magyar kapcsolatok valóban internacionalista elvek alapján való elmélyítése, az ökológiai károk felszámolásának mielőbbi megkezdése... Lényeges, hogy ezt a folyamatot, az itteni életet olyan emberek irányítsák, akik értenek hozzá és ugyanakkor élvezik a nép bizalmát, s nem statisztikai személyek. Természetesen, akit megválasztanak, az kell, hogy ismerje választóinak az igényeit és felelősséggel döntsön minden kérdésben. Ami a személyeskedéseket illeti, valóban előfordulnak, mert mindenki elmondhatja véleményét. Persze, a megnyilatkozásokból az is kiderül, ki milyen ember. A nép meg tudja ítélni azt is, igaz-e egy-egy állítás. Hiszem, hogy a személyeskedés rövidesen háttérbe szorul s mindenekelőtt a közös dolgainkkal fogunk foglalkozni. Mert közös érdekünk például, hogy legyen elegendő és jó minőségű ivóvizünk, hogy a Tesla üzemből kikerülő hulladék ne szennyezze tovább a talajt, hogy az itt élő szlovákok és magyarok együttélése minél példásabb legyen. Elpazarolt évek és ötletek Útkeresés a tudományos-műszaki fejlesztésben ÚJ SZÚ 1990. I. 10. Országunkban éveken, sőt évtizedeken át folyt a pazarlás. S ami már szinte a csodával egyenlő, azt is elpazaroltuk, ami nem is létezett. így volt ez például a tudományos-műszaki fejlesztéssel. Hosszú időn át hangoztattuk elsőbbségét, fontosságát, hasznosságát, nélkülözhetetlenségét, mondván, a fejlesztés extenzív forrásai már kimerültek, s csak a tudomány segítségével léphetünk előre. A bajok orvoslásaként megszülettek a „jobbnál-jobb" ötletek, mit kell fejleszteni, mit kell kitalálni, mit lehetne jobbítani. • S épp itt történt a baj. A kutatásban és fejlesztésben dolgozók nagy része energiáját és tudását nem a tudományos-műszaki fejlesztésre, hanem a központilag megállapított tervfeladatok teljesítésére összpontosította. Méghozzá olyan feladatok megoldására, amelyek- nem adva lehetőséget az igazi kísérletezésre és kutatásra, valamint a vele járó kockázatra, a tervteljesítési indexszel kötötték gúzsba a kutatók kezét. S az eredmények, ennek az irányítási módnak és az illuzórikus lehetőségeknek megfelelően, elmaradtak. A helyzet javítása érdekében, s a gazdasági mechanizmus átalakításának a keretében állami vállalattá váltak a kutatóintézetek. Nem vagyunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy ez a változás nem mutatkozik a legszerencsésebb megoldásnak. Ugyanis a kutatóintézetek állami vállalatként, s az önelszámolás és önfinanszírozás alapján gazdálkodva, egyik napról a másikra, komoly anyagi gondok közé kerültek. Nagyrészt nincs pénzük, sem megrendelésük. Hiszen partnereik a termelő vállalatok, amelyek a legtöbb esetben ugyancsak szegények, nem szívesen költenek a kutatásra és fejlesztésre. (Az már más kérdés, hogy ez a gyakorlat sem rövidebb, sem hosszabb távon nem célravezető.) így de facto, jelentős szellemi kapacitás szabadult fel, amelynek pillanatnyilag az a legfőbb gondja, hogy munkát, megélhetést keressen önmagának és az őt foglalkoztató kutatóintézetnek. Ilyen szétzilált, s mondhatni munkanélküli kutatóintézetek sorát kaptuk örökségül az előttünk álló évtized küszöbén. Nyilvánvaló, ha az eddigi tervteljesítések helyett igazi eredményeket várunk a kutatástól és fejlesztéstől, akkor sürgősen újabb változásokat kell eszközölni. E tekintetben a szakemberek véleménye különböző. Vannak, akik úgy vélik, hogy a kutatás eddigi gyakorlatát, amikor egy előre meghatározott feladathoz keresték a megfelelő embereket, meg kell változtatni. Szerintük egyéniségeket, szaktekintélyeket kell keresni, akik maguk vetnék fel a megoldásra váró problémákat. Munkájuk során mintegy iskolát hoznának létre, s ezzel a tehetséges emberek megtalálásában és szakmai fejlődésében is sokat segíthetnének. Mások úgy vélik, hogy nem különféle kísérletekre, mondvacsinált feladatokra kell összpontosítani. Számos olyan dolgot, amivel mi még csak most próbálkozunk, a nagyvilágban már rég kitaláltak. Tehát jobban kell figyelnünk másokra, s minden hasznosíthatót, a saját körülményeinkhez igazítva kellene alkalmaznunk. Olyan nézettel is találkozhatunk, mely szerint mint egy öntisztító folyamatban az életképes, jól működő kutatóintézetek a jég hátán is megélnek. A többi, ha megrendelések híján csődbe jut, akkor tulajdonképpen nincs is rá szükség. Sokak szerint esetenként - az önálló gazdálkodás ellenére -, az állami támogatás sem kizárt. Ehhez azonban határozott, tudományos-műszaki fejlesztési politikára van szükség, teljesen világos makroökonómiai célokkal. Ezek után mi lesz, mi legyen a tudományos-műszaki fejlesztés, s benne a kutatóintézetek sorsa? A válasz bizonyára egy ideig még várat magára. Az azonban már most vitathatatlan, hogy ha a kutatásban és fejlesztésben dolgozók magukra hagyva a munkakeresésre fordítják energiájukat, óriási szellemi kapacitást hagyunk elkallódni. KOVÁCS EDIT -A gyűlések milyen nyelven folynak? -A fórumok kétnyelvűek. Sokszor magunk sem vesszük észre, hogy mikor váltunk magyarról szlovákra, vagy szlovákról magyarra. Akik a változásokat igazán akarják, azoknak ilyen problémáik nincsenek. Szerintünk ezen az úton kellene járnunk a jövőben is. Úgy érezzük, helyénvaló törekvés az is, hogy a város legnagyobb szülöttéről, Szepsi Csombor Mártonról utcát akarunk elnevezni. Egyébként az utcaneveket sem ártana felülvizsgálni. Felbomlik egy érdekházasság? Azt a hírt, hogy a Szepsivel 1986ban egyesült Makranc válni akar, több embertől is hallottam, s néhány olyan makranci is megerősítette, aki ott volt a minap rendezett falufórumon. Hogy annak idején csak azért házasodott-e össze a két település, hogy Szepsi lakosságának a száma elérje a tízezret és így a városka egy fokkal magasabb rangra emelkedve nagyobb jogokhoz jut, vagy azért, mert Makranc ha nem is város, de legalább városrész akart lenni, azt' az akkori dokumentumok és a lakosság véleménye alapján nagyjából tisztázhatnánk. Jóllehet, ezt a „válóper" kezdeményezői meg is teszik, hiszen az írott és íratlan törvények szerint minden döntést meg kell indokolni. Azaz a faluközösség tegye mérlegre a házasság előnyeit és hátrányait, s ennek alapján foglaljon állást a kérdésben. Egyébként - a logika ezt diktálja, s a Szepsi Városi Nemzeti Bizottság titkára is kimondta - ha a makranciak többsége úgy látja, hogy községük önállóan jobban tudna boldogulni, akkor nem lehet akadálya a válásnak. Új vezetőség formálódik A város vezetésében tapasztalható mozgásról Zabó Gizellát, a városi nemzeti bizottság titkárát kérdeztük. Ö ezeket mondta: - Még akkor sem sajnálom, hogy ez a folyamat elindult, ha netán az „áldozatául" esek. Három és fél éve vagyok ebben a tisztségben, korábban tanítóskodtam. A választókra, a népre bízom, döntsenek, hogy távozzak-e. Visszatérve a változásokhoz: sokan felvetik, hogy a mai folyamatot korábban, s magában a pártban kellett volna elindítani. Lehet. De ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy oda értünk volna, ahol ma tartunk. A változásoknak most jött el az igazi ideje. - ön szerint, hogy alakul, hogyan alakulhat a városi nemzeti bizottság helyzete? - Eddig öt képviselő mondott le. Ezeket a helyeket felkínáltuk a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomnak, hogy a néppel karöltve jelöljön megfelelő képviselőket. A pótválasztásokra január 26-án kerül sor. A tizenhárom tagú tanácsban tizenegy kommunista volt. Ezt a rendkívüli plénumülésünkön úgy szeretnénk rendezni, hogy a tanácsban legalább hét pártonkívüli legyen. Úgy gondolom, hogy a pótválasztások és a közelgő rendes választások ezeket a kérdéseket tisztázni fogják, s csak olyanok lesznek a város vezetésében, akik élvezik a választók bizalmát. „Kérjük a korábbi járás visszaállítását" A Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi irodájában megtudtuk, hogy a változások szepsi és Szepsi környéki támogatói kérik az illetékeseket a volt Szepsi járás visszaállítására. Az érv: - A járást irányító szervekben dolgozó tisztségviselők többsége más járásban, Kassán lakik, s ez kifogásolható. Szerintünk ők, tisztelet a kivételnek, nem kötődnek, nem kötődhetnek úgy a vidékhez, nem ismerik annyira annak ügyes-bajos dolgait, mint azok, akik itt élnek. Süle Péter elmondta még, hogy a helyi szakemberek szerint a Bódva mentén a környezetvédelemre az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani, mert különben az utánunk következő generációk nagy bajba jutnak. Minderről és más időszerű kérdésekről a különböző vitafórumokon sok szó esik mostanában. Remélik, hogy nem fölöslegesen. GAZDAG JÓZSEF Gazdaságunk szerkezetátalakításának egyik fontos része a megfelelő információs rendszerek és hálózatok, többek között a telefonhálózat korszerűsítése. A pöstyéni Tesla kutatási feladatai közül nem egynek éppen az ezen a területen szükséges elektronikai alkatrészek kifejlesztése a célja. A vállalat már ebben az évben megkezdi azoknak az integrált áramköröknek a sorozatgyártását, amelyek a stropkovi Tesla telefongyártó részlegén lehetővé teszik a készülékek modernizálását. A felvételen Ján Putera a félvezető szilíciumlemezeket helyezi el azon a berendezésen, amelynek segítségével az alumíniumcsatlakozókat gőzölik rá az integrált áramkörökre. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) Tanulni kell a demokráciát Párbeszéd a lévai Kooperában A felgyorsult demokratizálódási folyamat a lévai Koopera Közös Vállalatot sem kerülte el. A dolgozókollektívák egészséges politikai érzékkel felmérték a társadalmi és a gazdasági változások jelentőségét s megfogalmazták saját állásfoglalásukat. Ennek lényege: támogatják az egész társadalmat felölelő újjászületési mozgalmat, s alapelveit közös akarattal a vállalaton belül is érvényesítik. Mindez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor arra kerestem a választ, hogy az általános figyelmeztető sztrájktól december 21-ig, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen akcióbizottsága által szervezett első nyilvános gyűlésig mi történt a vállalatban. Az érdeklődés nem volt véletlen. December 4-én rendkívüli tanácskozásukon a pártalapszervezet tagjai úgy határoztak, hogy a vállalaton belül a szervezeti tevékenységet megszüntetik és átiratkoznak a lakóhelyüknek megfelelő utcai, illetve falúsi alapszervezetekbe. - Döntésünket sokoldalúan mérlegeltük, s arra a felismerésre jutottunk, hogy a többpártrendszer feltételei között ez a helyes megoldás. Jobb, ha a különböző politikai pártok tagjai és a partonkívüliek a vállalat keretében egy széles körű platformban tömörülnek. Ez lehetővé teszi, hogy párttagságától függetlenül, de ugyanakkor eszmei meggyőződésével összhangban mindenki közösen munkálkodhasson a vállalat és dolgozói javára - mondta Srnec Ján mérnök, a volt pártalapszervezet elnöke. -A gazdasági vezetés a pártalapszervezet gazdaságpolitikai tevékenységét milyen fórumokkal fogja helyettesíteni? - kérdeztem Ondrej Janovicky mérnöktől, a vállalat elnökétől. - A pártalapszervezet megszűnésével nőtt a termelési értekezletek jelentősége. Ezeken a párttagok és pártonkívüliek egyaránt kifejthetik nézeteiket, kéréseiket, és természetesen bíráló észrevételeiket is elmondhatják. Hasonló célt szolgálnak a vállalati gyűlések napjaink divatos szavával élve, a párbeszédek. Már az első ilyen tanácskozás is tanúsítja, hogy itt a problémákat kritikus szellemben és tárgyszerűen lehet megvitatni. Az első párbeszédre december 21 -én került sor. Ezt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom tizennégy tagú vállalati akcióbizottsága szervezte. A gyűlésig az állampolgári mozgalom célkitűzéseivel egyetértő nyilatkozatot a 285 dolgozó közel háromnegyede írta alá. A vállalati dialógus egyik szervezője Jozef Spišák karbantartó, az akcióbizottság tagja volt. - A decemberi összejövetelnek kettős célja volt. Egyrészt megalapoztuk további tevékenységünket. Kaptunk helyiséget, igénybe vehetjük a sokszorosítót, és falitáblánk is lesz a közlemények közreadására. Az első eszmecserén a-szociális és polgárjogi törekvések országos célkitűzéseinek szellemében felmértük a vállalati igényeket és elvárásokat. Konkrét eredmény, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen vállalati akcióbizottságának két képviselője megfigyelő és ellenőrző hatáskörrel tagja lett az elöljáróságnak. A gazdasági vezetés egyetértésével a jövőben a nyilvánosság bevonásával ellenőrizni fogjuk, hogy a tojás, a baromfihús és a vágósertés vásárlásánál nyújtott kedvezményekben kizárólag a vállalat dolgozói részesüljenek. Ugyancsak, a decemberi tanácskozásunk eredménye, hogy végre megoldódik egy régi probléma: felújítjuk a részlegeket körülvevő kerítést, azok bánatára, akik az átjárókat egyéni hasznukra kamatoztatták. - Az első lépés tehát eredményes. Van, ami ennek ellenére nyitott kérdés maradt, illetve amivel nem elégedett? - Javasoltuk, hogy a vállalat elöljáróságában a tagüzemek az eddiginél kevesebb képviseletet kapjanak, annak megfelelően, milyen alaptőkével járultak hozzá a vállalat létrehozásához. Ez a kérdés nyitott maradt, mivel részletesebb elemzést igényel. Megkérdeztük, hogy december 11-én, vagyis már a lemondását követően, milyen céllal járt vállalatunkban a járási pártbizottság volt vezető tisztségviselője, de nem kaptunk kielégítő választ. Annak ellenére, hogy az összejövetelt hasznosnak minősítjük, azt is látjuk, hogy a demokráciát tanulni kell. Egyesek ugyanis a nyíltságot és a véleménynyilvánítás lehetőségét elsősorban egyéni érdekeik érvényesítésére szeretnék kihasználni. - Még egy kérdés. A pártalapszervezet megszűnt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen vállalati akcióbizottsága viszont megalakult. Az egyik felváltotta a másikat? - így is mondható, de a lényeg más. Az állampolgári kezdeményezés szabad egyesülés. Aki elfogadja az országos célkitűzéseket és álláspontjainkat a vállalaton belül, az csatlakozik hozzánk. Ha nem, távolmarad a mozgalmunktól. Aki úgy látja, hogy az érdekeit nem képviseljük következetesen, nem figyelünk oda bíráló szavára, az megválhat tőlünk. Ezért is nagyon kell vigyáznunk, hogy minden jogos és ésszerű kérést teljesítsünk. Mozgalmunkhoz mindenki csatlakozhat, legyen pártonkívüli vagy bármelyik politikai párt tagja. Akcióbizottságunknak négy kommunista tagja van. Igaz, hogy az

1 utcai pártalapszervezetbe még nem iratkoztam be, de eddig nem is adtam vissza a tagkönyvemet. Hogy a két lehetőség közül melyik mellett döntök, nem az akcióbizottsági tagságomtól függ, hanem attól, hogy a kommunista pártban mennyire lesz következetes a megújhodási folyamat. EGRI FERENC