Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-04 / 3. szám, csütörtök
/ Néhány tény Gejza Šlapka villájáról Törvényes és erkölcsös? A Pozsony luxusnegyedében, a Čelakovský utca 8 szám alatt lévő villa történetét 1928-ban kezdték írni. Éppen abban az évben, amikor mai tulajdonosa, Gejza Šlapka, az SZLKP KB volt titkára született. Nem térünk vissza a régmúlthoz, minket a villa attól a pillanattól érdekel, amikor 1972-ben a Hutník család bírósági úton elvesztette, olyan különös körülmények között, hogy arról egy külön cikket írhatnánk. Lehet, hogy ezkmeg is tesszük. Egyelőre csak egy mondat. Az emigránsok volt vagyonának tekintett villa kulcsait a volt tulajdonos fia személyesen vitte el a nemzeti bizottságra és a kilakoltatási döntés alapján egy podvornicei új lakásba költözött. így a ház végül a fővárosi nemzeti bizottság „kezéből" átkerült az I. városkérület lakásgazdálkodási vállalat igazgatása alá. 1973. október 1-jén, a ház átvételekor a vállalat munkatársai jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az összesen 128 négyzetméteres, ebből 74,32 négyzetméter lakóterületű négyszobás villa, amelyhez 300 négyzetméteres kert és garázs tartozik, általános javításra szorul. A konfiskált vagyont Gvoždiak mérnök, bírósági szakértő 127 466 koronára becsülte. ígéretes kezdet A lakásgazdálkodási vállalat megígérte, hogy a javítást még 1973-ban elvégzi. Ez ugyan nem sikerült, de a következő évben a kivitelezők gyorsan dolgoztak, és a vállalat példásan törődött a rábízott lakással. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból a szakértői véleményből, amelyet tíz évvel később Dušan Škultéty mérnök dolgozott ki. Részletesen leírja, mi mindent végeztek el a házon. A szuterént lakható emeletté építették át, mosó"konyhát, teakonyhát és fával borított borozót létesítettek a pincében, felújították a kazánházat és a tetőt. Kicserélték a faelemeket, az ablakokat, ajtókat, borításokat, padlózatot, új kerítést készítettek és még sok minden mást. A felújítás után a ház hatszobás lett, a lakóterület 37 százalékkal növekedett, pontosan 101,87 négyzetméteres volt, miközben az épületet családi házként tartották nyilván és a felszereltsége átlagon felüli volt. Ez természetes, hiszen 1974-ben több mint félmillió koronát fordítottak rá. A felújított házba azonnal beköltözött Gejza Šlapka és családja. Rendesen fizette a lakbért, mivel az épület továbbra is a lakásgazdálkodási vállalat gondozásában maradt, amely elvégeztette a karbantartást és a szükséges javításokat. A feljegyzések szerint a Šlapka családnak sok gondja volt a házzal. Beázott a garázs teteje, eltömődött a csatorna, 1979-ben 4182 koronáért újra kellett festeni a kerítést, 3371 koronáért pedig televíziós antennát szereltek fel. 1975 és 1983 között a kisebb javításokra és a karbantartásra összesen 11 599 koronát fordítottak. Mi, mennyi? Ráadásul 1977-ben megrongálódott az épület homlokfala alatti támfal. Ebbe a falba épült a garázs, amelyet még 1966-ban Hutníkék készítettek. így aztán Gejza Šlapka 1977. február 4-én javasolta a lakásgazdálkodási vállalatnak, hogy a támfal szükséges javítása, illetve újjáépítése keretében a kivitelező még egy garázst készítsen. Kérését azzal indokolta, hogy a támfal tulajdonképpen olcsóbb lesz, ha garázst is építenek és a garázsépítést hajlandó megfizetni, „a szükséges költségeknek" megfelelően. A beruházó és a kivitelező még 1977-ben készségesen eleget tett kérésének. A támfalon kívül a Doprastav terve alapján készült garázs is a lakásgazdálkodási vállalat kezelésébe került. Az új garázst tulajdonképpen a falba ásták (ugyanúgy mint az elsőt), tetejük egyméteres földréteggel együtt a kert részét képezi. A garázsépítés költségeinek megtérítéséről aztán sokáig nem beszéltek. Csak 1983-ban, illetve 1984-ben kezdtek az illetékesek tárgyalni arról, hogy a čelakovský utca 8 alatt lévő hatszobás családi ház Gejza Šlapka és felesége tulajdonába megy át. A lakásgazdálkodási vállalat ajánlata alapján 1984. augusztus 6-án Gejza Šlapka kérvényezte, hogy megvásárolhassa az épületet és ezután az események már gyorsan peregtek, rácáfolva a közvéleménynek a nemzeti bizottságok hosszadalmas, rugalmatlan ügyintézésére vonatkozó elképzeléseire. Két nappal a kérvény beadása Tisztább a levegő A kassai magnezitüzemben leállítottak két kemencét ÚJ szú 1990. I. 10. Kassa levegőjét évekkel ezelőtt a Szlovák Magnezitmüvek hernádtihanyi üzeme szennyezte legnagyobb mértékben. Egy hivatalos kimutatás szerint a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején évente 8 ezer tonna por és 500 tonna gáz halmazállapotú szennyezőanyag került innen a levegőbe. Ez ugyan kevesebb volt, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű „szennyezőanyag termelése", ám mivel a vasgyár tizennégy kilométerre van Kassától, azt a városra nézve senki sem tekintette olyan ártalmasnak, mint a lakóházak közvetlen közelében lévő magnezitüzemet. Érthető tehát, hogy a közelmúltban éppen az utóbbi ipari létesítmény bosszantotta leginkább a lakosságot. Az emberek tiltakozása nem volt hiábavaló. Bocsárdon hozzáláttak az új üzem építéséhez, ezen felül pedig a hernádtihanyi gyár négy forgódobos kemencéje közül kettőre korszerű szűrőberendezéseket szereltek, minek következtében a szenynyezés csökkent. Persze, még így is sok magnezitpor hullott a településre, ezért a kerületi és a városi nemzeti bizottság a két legjobban porzó kemence leállítása mellett döntött. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a vállalat, illetve az ágazat e döntést - beláthatatlan gazdasági következményekre, termeléskiesésre hivatkozva - magasabb fórumon megpróbálja érvényteleníteni vagy a leállítás időpontját elhalasztani, ám ebből a „haditervéből" szerencsére nem lett semmi. Ez év első napján a két kemence leállt. Leállították. Lehet, hogy akadnak, akik megkérdőjelezik e lépés helyességét. A kassaiak viszont aligha, hiszen amint azt tegnap Anton Juris mérnöktől, az üzem igazgatóhelyettesétől megtudtuk: ezután lényégesen kevesebb magnezitpor hull majd a városra, mint eddig, s az elmúlt esztendő 1700 tonnája helyett az idén nem lesz több 250 tonnánál. Mivel a termeléscsökkentés a munkaerő-gazdálkodásra is kihat, az üzemben ezzel a kérdéssel is komolyan foglalkoznak. Anton Juris elmondta: várható létszámcsökkentés, ám nem nagyméretű, hiszen a most épülő bocsárdi üzemben rövidesen szükség lesz minden megbízható dolgozójukra. Ami pedig az új gyárat illeti: olyan ütemben épül, hogy 1992-ben megkezdheti a próbaüzemelést, s 1995től teljes kapacitással termelhet. Ez azt jelentené, hogy öt év múlva a hernádtihanyi magnezitüzem teljesen leáll, s nem szennyezi tovább a várost. Ezekután a kassaiak kíváncsian várják, mit tesz majd a jobb, egészségesebb környezetért a Kelet-szlovákiai Vasmű, a helyi hőerőmű és a többi „vétkes" üzem, vállalat. Mert kétségtelen, hogy a város levegője tisztább, mint volt, de még nem tiszta... (gazdag) után, vagyis augusztus 8-án, tehát egy nappal azelőtt, hogy a pecsét tanúsága szerint a kérvény a hivatalba megérkezett, Eva Chrenková, a lakásgazdálkodási vállalat jogi osztályának vezetője levelet írt Dušan Škultéty mérnöknek, bírósági szakértőnek. Felkérte, készítsen szakvéleményt a Čelakovský utca 8 szám alatt lévő házról. Többek között ezt írta: „Megjegyezzük, hogy a szakvélemény kidolgozása során figyelembe kell venni azokat a beruházásokat, amelyeket az utóbbi években vállalatunk az ingatlanra fordított. Dušan Škultéty munkához látott, de ehhez tisztáznia kellett néhány kérdést a támfal építésével kapcsolatban. A hozzáférhető dokumentumok alapján ugyanis nem volt világos, hogy az állam vagy pedig Gejza Slapka fizesse a támfal és a garázs építésének költségeit. Oto Mošovský, a Fővárosi Nemzeti Bizottság közlekedési osztályának vezetője rugalmasan válaszolt: a támfalnak a garázsig terjedő része, amely az utat védi, az úthálózat részének tekinthető. A garázs fölötti rész, illetve a garázsok homlokfala nem része az útnak. Škultéty mérnök ebből kiindulva dolgozta ki a szakvéleményt. Szerinte a ház elsőosztályú, luxus kivitelezésű felszereltséggel. A régebbi garázs árát 10 300 koronában, az újabbét 16 671,35 koronában jelölte meg. Megjegyezte azonban, hogy az építkezés költségeit együtt számlázták ki, nem külön a támfalra és külön a garázsra. Az említett összegből 2 042,24 koronát vont le amortizációként és így a garázs értéke az adott időpontban szerinte 14 629,11 korona volt. Ugyanakkor 1977-ben a támfal és a garázs építése 304 264 koronába került. Az egész házat a kerttel és a támfalba épített két garázzsal együtt 210 238 koronára becsülte, hozzátéve, hogy a hivatalos díjszabás szerint ez a maximális ár. Mivel az ingatlan környékén a kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat, általában ilyen árakat szabnak meg. Feladat a szakemberek számára Darina Velická, a pénzügyi osztály vezetője terjesztette az I. Városkerületi Nemzeti Bizottság tanácsa elé a családi ház eladására vonatkozó javaslatot szeptember 11-én. Gejza Šlapka feleségével kifizette a 210 238 koronát és az állami közjegyzőség regisztrálta 1984. október 3-án az adásvételi szerződést. Ez a dolog egyik oldala. Csakhogy a dokumentumok szerint 1974 és 1983 között a Čelakovský utca 8 szám alatt lévő épületre 883 264 koronát költöttek. Ebből 578 733 koronát közvetlenül az épület és a kert felújítására, mindenekelőtt 1977ben. Amint már említettük, a támfal és az új garázs felépítését együtt számlázták ki. összesen 304 264 koronát. Szakemberek feladata lesz meghatározni, hogy mennyibe került ebből a támfal és mennyibe a garázs. P. O. Találkozás „Árva királyával" Babinský: Beszélni akarok! Stanislav Babinský neve hírhedt, sőt: olykor már fogalom lett. Egy botrányt és egy bizonyos embertípust neveztek el róla. December 27-én a lipótvári börtönben a rabok akcióbizottságának képviselőivel folytatott beszélgetés során találkoztunk vele. A szürke egyenruhás köpcös elítélt bátortalanul állt meg az ajtóban. Kezében sapkáját szorongatta, várt. Látszott rajta, megtanulta, hogy itt eleget kell tenni a parancsoknak. Ez a bizonytalan tekintetű férfi azonban már nem az a Babinský, aki két évvel ezelőtt magabiztosan állt a bíróság előtt, s megfenyegette azokat, akik hatalomnál voltak. Intek feléje, közelebb lép, várja, hogy megszólítsam, kérdezzek. Kérdő mosoly fut végig az arcán, előtűnik foghíjas ínye. • Hogy érzi magát Babinský úr? - Rosszul. Ha tudtam volna, hogy beszélgetni fogunk, magammal hoztam volna a fogaimat. • Állítólag itt vesztette el az eredetieket. .. - Igen. A kezdetben nagyon roszszak voltak hozzám, uszították ellenem a rabokat, hogy verjenek meg, és gyakoroljanak rám nyomást. Amikor látták, hogy el akarom mondani az igazságot, el akartak pusztítani. Még a tárgyalás ideje alatt háromszor kötelet tettek a párnám alá - hogy akasszam fel magam. m Barátai elhagyták... - Azok nem voltak barátok, máshogy nevezném őket... Én sohasem voltam Árva királya, hanem engedelmes szolga, rámkényszerítették ezt a szerepet, s amikor már nem volt rám szükségük, félrerúgtak. A járási pártbizottság volt vezető titkára megkérdezte. „Te nem tudod, kié ez a járás? Ki parancsol itt? Mi döntünk arról, hol lesznek ellenMint már arról hírt adtunk, kedden délelőtt országszerte megkezdődött - és a tervek szerint a hét végére be is fejeződik - azoknak az elítélteknek a szabadon bocsátása, akikre vonatkozik a köztársasági elnök hétfőn kihirdetett amnesztiarendelete. Felmerül a kérdés: miképp tudnak ismét beilleszkedni a társadalomba azok az állampolgárok, akik hoszszabb-rövidebb időre - többnyire saját hibájukból - kívül rekedtek belőle? Az álláskeresésben mindenekelőtt a nemzeti bizottságok segítenek nekik. A vállalatok ajánlásai alapján kínálnak fel munkalehetőséget az egykori raboknak. A kép a Besztercebányai Javító-Nevelő Intézetben készült. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) őrzések! Nem örülsz annak, hogy ilyen becses vendégek látogatnak hozzánk? Más örülne annak, hogy ily módon elősegítheti Árva fejlesztését". És Árvának ez valóban segített, terven felül háromnegyed milliárdhoz jutott. Én pedig a „kommunisták" előre kiválasztott áldozata lettem, az olyan kommunistáké, akik a pártigazolvány mögé bújtak, szavaik és tetteik állandó ellentétben álltak. • Ügyét ismét felülvizsgálják. Miről tesz tanúvallomást? - Itt ebben a füzetben felírtam annak az 58 párt- és állami tisztségviselőnek a nevét, akiket bűncselekményeik miatt eddig nem vontak felelősségre. Azt szeretném, hogy megnevezhessem, esetemben a legfőbb ügyészség és az igazságügyminisztérium részéről ki sértette meg konkrétan a törvényeket. Azt is el szeretném mondani, hogy a hatalmi szervek képviselői hogyan befolyásolták ezeket az embereket, hogyan manipulálták a bírósági tárgyalás előkészítését és lefolyását. Nem kaptam szót. A legfelsőbb bíróság szenátusa előtt 136 oldalas fellebbezésemre azt a választ kaptam: amit itt felsorolt, azt már az első tárgyaláson el kellett volna mondania. Két éve és három hónapja vagyok itt, de több tucat panaszom közül egyet sem továbbítottak. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőinek azonban átadtam a dokumentumokat. Beszélni akarok! • Ha az ön által említett emberek közül többet meg is büntetnének, nyilván nem számolhat a felmentésével, mivel bűncselekményeit bebizonyították, 14 és fél évre ítélték... -Teljes mértékben felmentenek, mivel még a letartóztatásom előtt lemondtam az igazgatói funkcióról. Ezenkívül nem okoztam'semmilyen kárt a vállalatnak. Két tisztségviselő egy alapot létesített (négy és fél millió + 1,8 millió korona), ebből fedezték a megvendégelések költségéit és a kiválasztottaknak ajándékozott faragott bútort. A járási ipari vállalat ennek ellenére 400 ezer korona nyereséghez jutott a bútor által. Nem okoztam semmilyen kárt, politikai áldozat vagyok(?) J. F. Nagy László felvétele a Toronyházak sorozatból