Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám, szerda

Ha válni, hogyan? A botladozók támogatására nincs lehetőség Sok egyesült szövetkezetben a hagyományos januári teendők és feladatok mellett rendhagyó dolgok és kérdések is foglalkoztatják a földműveseket. A megszokottnál kevesebb szó esik a közelgő zárszámadásról, sőt a tavaszi munkákra való felkészülésről is, viszont annál gyakoribb, eszmecserét és vitát kiváltó téma a különválás. Mivel ez egyrészt jogi folyamat, másrészt olyan lépés, amely terjedelmében pontosan fel nem mérhető problémákkal és nehézségekkel járhat együtt, figyelmeztető, tanácsadó és útmutató szándékkal néhány kérdést tettünk fel dr. Pavol Pečeňnek, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szervezési és jogi osztálya igazgatójának. -Mindenekelőtt egy alapvető kérdés: mekkora a különválási igény? - Erre pontos választ nem adhatok, mivel az igény járásonként eltérő. A különválás gondolata az egyesített szövetkezeteknek megközelítően a felében került napirendre. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek eddig csak tervek, s hogy valóság lesz-e belőlük, az kizárólag a helyi döntéstől függ. A minisztérium járási osztályai a tagság akaratát tiszteletben tartják. A szövetkezet és a tagok vagyona, jövője a tét, s a döntést semmiféle mesterséges akadállyal nem nehezítjük. Határozott igény esetén járási osztályaink segítenek abban, hogy a különválás és az új szövetkezetek megalapítása a jogilag előírt formában menjen végbe, és mindenütt betartsák a folyamatosság elvét. Vagyis amelyik napon megszűnik az egyesített szövetkezet, ugyanazon a napon - új elöljárósággal az élen - megalakulnak az immár önálló szövetkezetek, amelyek arányosan átveszik a megszűnő szövetkezet vagyonát, tőkéjét, adósságait, hiteleit és szerződésekben vállalt kötelezettségeit. Olyan arányban, hogy a folytatás esélye valamennyi szövetkezet számára azonos legyen. - A különválás kapcsán milyen veszélyekre hívná fel a figyelmet? - Lényeges és nagyon fontos, hogy a különváló szövetkezetek nehézségeik áthidalására semmiféle központi segítségre, anyagi támogatásra nem számíthatnak. Éppen ezért a különválás nem lehet cél, csupán eszköz, forma a hatékonyabb termelés és a nagyobb teljesítmény eléréséhez. Ott, ahol erről megfeledkeznek, és a tárgyszerű tények helyett az érzelmi indulatok, a lokálpatriotizmus játssza a fő szerepet, megtörténhet, hogy a különválás csalódást okoz. Vagyis a kisebb szövetkezetek - az elvárással ellentétben - nem lesznek életképesebbek, elmarad a nagyobb kezdeményezőkészség, és a tagok kevesebbet fognak keresni, mint az egykori egyesített szövetkezetben. - Erre, gondolom, a minisztérium járási osztályai felhívják a különválni készülő szövetkezetek tagjainak figyelmét? - Igen, mindenütt megfontolt és körültekintő döntés fontosságát hangsúlyozzuk. Nagyon pontosan és részletesen kell kidolgozni az új szövetkezetek szervezési formáját és irányítási rendszerét, hogy a nem termelő munkaerő valóban kevesebb legyen. A pénzügyi tervvel összhangban, még a különválás előtt ki kell dolgozni ä termelés struktúráját, hogy miből és mennyi bevételt érhetnek el. Hiszen lesznek javak, amelyektől a korábbiakkal azonos teljesítmény mellett is elesnek. Például? - Sok közös beruházást, központi gépműhelyt, szakosított farmot, takarmányszárítót sto. nem lehet megosztani, ugyanakkor ezekben pénz fekszik, ami megfelelő kihasználás nélkül nem kamatozik. Éppen ezért már a különválás előkészítésénél mérlegelni kell, hogy melyek azok a beruházások, amelyek teljes mértékben csak üzemközi kooperációval hasznosíthatók. Ugyancsak érdemes idejében felmérni, hogy a különválás helyett nem lenne-e célszerűbb valamilyen újszerű beiüzemi munkaszervezéssel megpróbálkozni. A bérek szabályzásának megszüntetése, a bérleti szerződések kínálta lehetőségek, az ösztönzőbb adóztatási formák, a piacgazdálkodás és vállalkozási lehetőségek - demokratikus és nyílt irányítás mellett - talán a nagyobb egyesített szövetkezetekben is sok pozitív változást eredményezhetnek. Ezért egy-egy falu önállósági törekvése nyomán talán nem kellene azonnal felszámolni az egész egyesült szövetkezetet. - Véleménye szerint, miért tört egyszerre és ilyen erővel felszínre a különválási igény? -Szerintem ebben több ok is szerepet játszik. A tíz-húsz évvel ézelőtt zömmel kényszerrel egyesített szövetkezetek egy részében nem erősödtek meg kellő mértékben az emberi kapcsolatok. Meggyengült á közösségi érzés, előfordultak szervezési és irányítási hiányosságok, s helyenként a termelés sem fejlődött a remélt ütemben. Mindezeket a problémákat a felgyorsult társadalmi és gazdasági változások sarkítva hozták felszínre. Az emberek és a kollektívák határozottabban tudatosítják jogaikat. Ez nem baj, sőt pozitív jelenség, de csak akkor, ha a nagyobb felelősségérzet és beleszólási, döntési jog nem merül ki a destruktív határozatokban, az elnök visszahívásában és a szövetkezet különválasztásában. EGRI FERENC Nem lesz tarka és változatos a kínálat AZ ÁRURENDELÉS KÉRDŐJELEI Ú J SZÚ 1990. I. 20. A gyerekek öltöztetése nem kis gondot jelent. Sok utánajárást vesz igénybe, míg mindent beszerzünk nekik. Hol cipőt nem kapunk, hol a nadrág hiánycikk, vagy éppen nincs olyan méretű, amilyenre szükség van. A gyártók rendszeresen negyedévenként mutatják be kollekciójukat a kereskedőknek, akik rendelhetnek, választhatnak a kínált modellekből. A második negyedévre tervezett kollekciójukkal éppen a napokban Brünnben ismerkedhettek meg az üzletkötők. Ábrahám Máriát, a pozsonyi Prior áruház gyermekkonfekció részlegének vezetőjét arról kérdeztük, elégedett-e a kínálattal, illetve milyen árut várhatnak a fogyasztók a második negyedévben. - Még mielőtt válaszolnék a kérdésre megemlítem, hogy áruházunkba már fokozatosan érkezik a nyári áru, amelyet decemberben rendeltünk. A mostani üzletkötésen ezt próbáltuk kiegészíteni - mondotta. - Szerencsénk volt, mert a Priorok közül elsőként köthettük le az árut és ez azt jelenti, hogy az egész áruskála rendelkezésünkre állt. A cvikovi Severka vállalat meglepően szép, divatos holmit hozott. Fiúknak, lányoknak egyaránt bársonynadrágokat kínáltak. A nagyon keresett fehérből is annyit rendelhettek, amennyi a priorosok megítélése szerint elkel. A lányoknak az élénk színekből (sárga, rózsaszínű) is rendeltek. A színek szerinti választás lehetősége nagy előnyt, illetve előrelépést jelent. Ezidáig (és sajnos az eperjesi ruhagyárban még mindig ez a gyakorlat) csak a mennyiséget diktálhatták a kereskedők, a színeket a gyártó határozta meg: olyat küldött, amilyen neki éppen megfelelt. A kereskedelem pedig más híján vitte, amit kapott, s a fogyasztónak sem volt más választása. -Könnyű nyári nadrágokból viszont gyér volt a választék, nagyon kevés farmernadrágot, szoknyát, ruhát hoztak, pedig ezek iránt változatlanul nagy az érdeklődés. Még mindig gyártják viszont a leányka gyapjú kabátokat, melyek senkinek sem kellenek. Mi is kénytelenek voltunk leszállítani az árukat, de még így se fogynak el. Akik szép leánykaruhát szeretnének, ne számítsanak azzal, hogy majd a Priorban kapnak. A púchovi Makytából összesen (tehát minden méretet beleértve) 400 leánykaruhát kapnak a második negyedévben. Sajnos, még a Severka vállalat által bemutatott alkalmi bakfisruha is csak mintaként vqJí megcsodálható, alapanyag híján nem tudják gyártani. - De nem csupán a lányok szeretnek divatosan öltözni, a tizenéves fiúk is szívesen „kicsípnék" magukat, ha volna miben - hangsúlyozta a részlegvezető hosszú éves kereskedői tapasztalataira alapozva. - Nem a klasszikus öltöny után vágynak - egyébként ebből csupán egyet hoztak a gyártók - hanem a különböző típusú nadrágokhoz egyaránt viselhető zakókat szeret-' nének. A mintás gyapjúnadrágok választékával elégedettek voltunk. Az említett leánykaruhákkal kapcsolatban elmondom, hogy a gyártók még mindig a műszálas textíliáknál tartanak. És azok a színek...! A fekete viszont hiába divatszín, már jó két éve, legfeljebb, ha szoknyát gyártanak ilyen színű anyagból, mert ruhára már nem futja. A Trenčíni Ruhagyár tavaszi kabátjaiból is nehezen tudtak a nagylányoknak választani, végül csupán két fazon mellett döntöttek. A prágai Triola viszont végre hozott vékony sportos overallokat, melyeket a gyerekek kiránduláskor, erdei iskolákban viselhetnek. - Még meg kell említenem a legnagyobb meglepetést okozó cikkeket is: a Severka overallokat kezdett gyártani, mégpedig mintásakat és igen divatos színösszeállításúakat. Igaz, az ára valamivel több mint ezer korona, de azt hiszem, akik meglátják ezeket, nem sajnálják majd érte a pénzt. Hogy milyen lesz az árurendelés visszhangja, arról az áruházban körülbelül két hét múlva szereznek tudomást. Akkorra igazolják vissza a gyártók, illetve pontosítják a lekötött mennyiséget. - Csak azon izgulok, nehogy anyaghiány vagy más ok miatt lemondjanak valamit - aggodalmaskodott Ábrahám Mária. - Mi persze azt sem bánnánk, ha máris küldenék a divatos holmit, mert a kereslet nagy. Importcikkünk alig van, legalább a hazai gyártók tehetnének ki magukért, illetve gyerekeinkért. Ezt várjuk mi, fogyasztók is. DEÁK TERÉZ Környezetvédők tüntetnek Brünnben amiatt, hogy a szemétégető túlságosan is szenynyezi a város levegőjét. Ennek ellenére is jobb helyzetben vannak azonban, mint Pozsony lakosai, ahol viszont lassan már a szemétégető sem működik. Felújításáért nemrégiben maguk a szemétszállítók tüntettek. (Igor Zehl felvétele - ČSTK) Alapvetően megváltozik a vállalatok szerepe Vladimír Lexa nyilatkozata a Csehszlovák Sajtóirodának Szlovákia gazdasági és szociális fejlődésének időszerű kérdéseiről tájékoztatta a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársát Vladimír Lexa, az SZSZK kormányának első alelnöke, a Szlovák Terv- és TudományosMűszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. sonlítva is valóban a legszükségesebb költségek szintjén maradnak. Segítségükre lesz a kapitalista országokba irányuló kivitel előnyben részesítése. Ilyen irányban változik az amerikai dollár árfolyama és észszerűsítjük a KGST-tagállamokba irányuló kivitelt. Célkitűzéseink ebben az évben a gazdasági egyensúly felújítására és megerősítésére irányulnak. Enélkül elképzelhetetlen a gazdasági reform sikere. Folyik több törvény novellájának előkészítése. Ezek teremtik majd meg a szükséges jogi hátteret a piacgazdaság felé orientálódó, valamennyi tulajdon- és vállalkozási formával számoló reform meggyorsítására. Ehhez még megjegyezném. Az utóbbi időben egyoldalú bérköveteléseket tapasztalunk, a szervezetek vezetésének lecserélését követelik és szaporodnak azok a jelenségek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a munka folyamatosságát. Tudatosítanunk kell, hogy az egyoldalú előkészítetlen, bár indokolt és igazságos igényeket kielégítő megoldások tovább bővítik amúgy is ingatag gazdasági egyensúlyunkat. Az árufedezet nélküli bérek, a munkabeszüntetés nyomán leálló termelés és ennek következményei a többi vállalatnál nem hoznak hasznot, ellenkezőleg mindnyájunknak ártanak. Biztosítani szeretném a nyilvánosságot, hogy a többi szervvel együttműködve gondosan elemezzük a beruházási és pénzügyi megtakarítások lehetőségeit és népgazdaságunk keretén belül a legszükségesebb kérdések megoldásának módját, s mindezt úgy, hogy ne legyenek kedvezőtlen következményei. • Rövid és hosszú távon milyen kiút mutatkozik az átmeneti időszakban? - Mind a szövetségi, mind a szlovák kormány programnyilatkozatában nagyon részletesen taglaltuk reformtevékenységünk irányvonalát. Ennek azonban tárgyi feltételei is vannak, amelyekhez a gazdasági reform folyamatában céltudatos törekvéssel juthatunk el. Például a központi árszabályozást csak a kínálat és kereslet fokozatos egyensúlyba hozásával számolhatjuk fel, a devizaszabályozásról csak lépésben, a korona belső és külső konvertibilitásának kialakulásával mondhatunk le. Komoly gondot okoz a vállalatok eltérő jövedelmezősége. A társadalom támogatásának nagyobb mértékben kell a gazdaság hatékony láncszemeinek fejlesztésére irányulnia. Ugyanakkor szükségesnek tartom azoknak a vállalatoknak és szervezeteknek az ideiglenes támogatását, amelyek jelenleg nem tudják finanszírozni szükségleteiket, de ehhez nagyon konkrét, ellenőrizhető konszolidációs programot kell felállítaniuk. Már ez a néhány példa is bizonyítja, hogy az átmeneti időszakban fokozatos lépésekre van szükség, s ezeket megfontoltan és nem túlzott lelkiismeretességgel kell előkészíteni, végrehajtani. Érvényes ez mind a központra, mind a vállalati szférára. • A piacgazdasági mechanizmusra való áttérés komoly változásokat követel meg egyrészt a makrogazdálkodás szintjén, másrészt a vállalati gazdálkodásban. Hol kell elkezdeni? - Rövidtávú megfontolásból elsősorban azokkal az intézkedésekkel, amelyek a szükséges gazdasági környezet kialakítását tartalmazzák. Ezek tennék lehetővé a piac létrejöttét. Hosszú távon arra lesz szükség, hogy a piac teljes hatáskörű működésének érdekében állandósítsuk a piacgazdasági feltételeket. A gazdasági fejlődés operatív irányítását az új „piaci" törvények alapján a gazdasági szabályozók alkalmazásával az állami szervek végzik. A korszerű államban pótolhatatlan a központ szerepe. Szükség van azonban az új munkamegosztásra, a központ összetételében a jogkörök és a felelősség elosztására. • Mi mondható el Szlovákia el múlt évi gazdasági eredményeiről? -Előzetes adatok állnak rendel kezésünkre, s ebből kiderül, hogy a; ipari és az építőipari termelés 1989 ben az előző esztendő szintjén ma radt, a mezőgazdasági termelés ér téke egy százalékkal növekedett Két megjegyzést fűznék ehhez. A; ipari és építőipari termelés alakulásában továbbra is fennmaradtak a; eddigi gondok és kulcskérdéskén merült fel a szerkezeti átalakítás a hadiipar termelésének radikális korlátozásával kapcsolatban. Jelentkezett ez az építkezések számának csökkenésében és csak részben a kivitel teritoriális átcsoportosításának eredménye. Ezért a ter\ már eleve nem számolt a termelés mennyiségi növekedésével. Mindemellett számos kérdés maradt nyitottan, főként a szövetségi kormány által irányított ágazatokban. Legszembetűnőbben ez a Pozsony Autógyárban, a füleki Kovosmaltbar és a Martini Nehézgépipari állami vállalatnál jelentkezett. A termelési érték azonos szinten maradásának következményeit az iparban a termelési fogyasztás nagyobb fokú felhasználásával és az ágazat végtermékgyártó kapacitásának növelésével ellensúlyoztuk. Hozzáférhető adatok alapján elmondhatom, hogy Szlovákia nemzeti jövedelme mintegy 2,5 millió koronával lépi túl az 1989-re kitűzött elvárásokat. Ennek kialakulását kedvezően befolyásolta az anyagés energiaigényesség csökkenése, a kiviteli árak alakulása, elsősorban a nem szocialista piacokon és a mezőgazdaság nagyobb teljesítőképessége. A nemzeti jövedelem-képzés teljesítésében a régi felfogás szerint számottevő a lemaradás (több mint 4 milliárd koronányi) az ötéves tervhez képest. Az elért eredmények még így is 1,8-2 milliárd koronával több nyereséget hoztak, ám az egyes vállalatok jövedelmezősége nagyon eltérő. A nemzeti jövedelem felhasználása is nagyobb a tervezettnél a személyi fogyasztásban és a beruházások területén. Ez utóbbi nem éppen kedvező, mivel számos új kapacitásban indult meg a termelés. Rendkívül rossz eredménnyel végződött a szállítói formában épülő lakások átadása. 0 Hogyan ítéli meg az idei és az elkövetkező időszak feladatainak elfogadható meghatározását, amikor számos irányítási kérdés tisztázatlan? - 1990 legjelentősebb sajátossága vitathatatlanul az, hogy áttérünk az új gazdasági szabályokra. Ezt a szövetségi kormány programnyilatkozata is helyes irányú lépésnek minősíti, bár ez még nem teljes és nem eléggé következetes. Ezért bizonyos fenntartásokkal érvényben maradt az idei állami terv, amelyben biztosan lesznek változások. Pénzügyi téren, s ez a meghatározó az első negyedév végéig ideiglenes költségvetés van érvényben. A gazdasági reform szellemében alapvetően megváltoznak a vállalatok feladatai. Nem az állami terv lebontására épülnek. A termelés volumene, a költségcsökkentés, a munkatermelékenység, a nyereségképzés és más mutatók a központi szervek számára csak átszámítási tételek lesznek, amelyeket a kapacitás, a szerkezeti kérdések, a tudományos-műszaki haladás és más tényezők szabnak meg. Egyelőre csak a legszükségesebb mértékben marad fenn a terv direktív szerepe. Ebben a helyzetben a gazdálkodás szempontjából a döntő kritérium a vállalati fejlesztés szükséges mennyiségű forrásainak előteremtése lesz. Ugyanakkor egységes bérelvonási szabályok és a vállalati alapok ugyanilyen támogatása lesz érvényben. Ez csak azzal a feltétellel állandósulhat, ha a termelők megtalálják érvényesülésüket a társadalmi szükségletek kielégítésében, olyan termékösszetétellel és minőséggel jelentkeznek, amely megfelel ezeknek az elvárásoknak s a gazdaságilag fejlett országokkal összeha-