Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám, szerda

Új alapokra - a kulturális kapcsolatokat Beszélgetés Glatz Ferenc magyar művelődési miniszterrel Amint azt lapunk szombati számában közöltük, Glatz Ferenc, a Magyar Köztársaság művelődési minisztere nyilatkozott lapunknak és a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának. Az interjút az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. - Miniszter úr, milyen kérdésekről tárgyalt a szlovák kormány képviselóivelt s milyen eredményt értek el? - Azzal kezdeném, hogy teljesen új típusú kulturális kapcsolatok kiépítésének javaslatával jöttem ide. Én úgy fogom fel, hogy lezárult az elmúlt negyven év, s a szovjet szisztémának a nemzetek közötti kapcsolatrendszere nem megfelelő az itt élő népek számára, mert túlságosan centralisztikus, mindent állami eszközökkel akar ellenőrizni, nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikailag is, s természetesen ugyanez vonatkoztatható a művelődéspolitikára. A kisebbségi kérdés szerintem ennek esik áldozatául. Ez a rendszer összeomlott — ezt tudomásul kell venni. 1948 és 1989 között állott fenn. Nekünk tehát, akik most tevékenykedünk, az a feladatunk, hogy helyette új rendszert építsünk ki a kulturális kapcsolatok terén is. Ennek a javaslataival jártam a hét elején Bukarestben, s ezekkel jöttem most ide. Február végén jön a két szlovák miniszter (Ladislav Chudík és Ladislav Kováč - a szerk. megj.) Magyarországra. Egy új kulturális együttműködési szerződést kívánunk aláírni. Ebben szerepel a magyarországi szlovákok szlovákiai képzésének a lehetősége, és természetesen a szlovákiai magyar tanárok és diákok magyarországi képzése. Az egész elképzelésnek az áll a tengelyében, amit én úgy fogalmaztam meg: adjuk föl a szovjet szisztémában elfogadott reciprocitás és kontingencia elvét. Tehát - magyarán szólva - függetlenül attól, hogy Magyarországról hány diákot akarnak Szlovákiában képeztetni, korlátlan számban jöhessenek Magyarországra tanulni a szlovákiai magyarok. Legyen azután a magyarországi egyetemek dolga, hogy ezeket a diákokat és pedagógusokat át tudják-e vállalni, vagy sem. Szlovák kollégáim örömmel hallották azt a javaslatomat, hogy a szlovákiai magyar pedagógusoknak lehetővé tesszük a magyarországi továbbképzést, ugyanígy a romániaiaknak. A debreceni nyári egyetem vállalta ezt, s a kormányzat erre külön pénzeszközöket kíván rendelkezésre bocsátani. Egy ilyen, néhányhetes továbbképzés hasznát én nemcsak abban látom a nem kimondottan humán tantárgyak esetében (például matematika, fizika, biológia), hogy itt a kollégák „mesésen" új szakmai eredményeket fognak elérni, hanem abban, hogy a magyar fogalomrendszert pontosan tudják rögzíteni és így az itt beiskolázandó magyar gyerekeknek pontos anyanyelvi ismereteket is adhatnak. - Fájó pontunk, hogy a kulturális életünket segítő magyarországi sajtótermékek újabban nem jutnak el a csehszlovák piacra. Az itteni magyar olvasók hiába várják a kulturális, politikai és napisajtót Magyarországról. Nálunk Magyarországot vádolják, önöknél - mi a helyzet? - Én a sztálinizmust vádolom. Ezt nem fogják nekem elhinni, de történészként és a művelődéstörténet kutatójaként be tudom ezt önöknek bizonyítani. Egy olyan zárt állami rendszerben, amelyben minden vállalat, így a külkereskedelmi is - állami, a tervgazdaság szerint minden az államok közötti megegyezés alapján működik. A magyar Kultúra külkereskedelmi vállalat nem tölti be azt a szerepet, amelyet betölthetne. Megegyeztünk abban az alapelvben - és ezt február végén szintén szerződésben fogjuk rögzíteni -, hogy föladjuk ezen a téren is az állami kontingencia elvét. Tehát nem akarjuk megszabni, hány Népszabadság jöhet át, hány ilyen vagy amolyan sajtótermék. Az én elképzelésem az - s itt a kollégák még február végéig gondolkodnak a megvalósítási lehetőségen -, hogy magyarországi és szlovákiai vegyesvállalatok formájában Szlovákia is vegyen részt az itteni sajtótermékek kiadásában és terjesztésében. Én például reményeket fűzök ehhez olyan értelemben is, hogy a Madách kiadó segíthetne nekünk abban, hogy ne Magyarországon nyomjuk például a szlovák nyelvű tankönyveket vagy szlovák nyelvű újságokat, kiadványokat, hanem itt. Meg vagyok győTISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy amennyiben lehetséges, közöljék le lapukban a mellékelt felhívásomat. Cigányszármazású állampolgár vagyok, szeretnék írásommal hozzájárulni a cigányság beilleszkedéséhez társadalmunkba. Megértésüket köszönöm! Tisztelt cigányszármazású polgárok! A mai megváltozott helyzet megköveteli tőlünk is, hogy beálljunk a sorba, segítsük mi is ezt az országot teljes erőbedobással. Legyünk mi is egy-egy fogaskerék a gépezetben, amely ha hibás, hiányzik. Legyünk mi is a társadalom, de önmagunk részére is egy olyan népcsoport, amely most már egyhangúlag elkötelezi magát arra, hogy tisztességes munkával és magatartással megállja helyét a demokratizálódó társadalomban. Becsületesen dolgozni és jól élni, az a mi célunk! Sajnálatos módon akadnak köztünk olyanok is, akik ennek az ellenkezőjén fáradoznak. Ezekre az emberekre oda kell figyelni. Azok, akik egészségesek, de a munkájukat nem hajlandók elvégezni, nem közénk valók. Akik így tesznek, csak még jobban erősítik a cigányságról eddig kialakult nem éppen hízelgő képet. Ismeretes a saját köreinkben, de a köztudatban is, hogy vannak köztünk olyanok, akik vélt vagy valós sérelmeiket agresszívan, sok esetben brutális módon oldják meg. Gyakori eset a sértegetés, veszekedés, verekedés, sót még a késelés is. Ilyen és hasonló tettekkel csak a börtönlakók létszámát növeljük. Erre nincs szükségünk, hiszen családjaink sínylik meg. Sérelmeinket ne haraggal és erőszakkal oldjuk meg, hanem a törvényadta lehetőségek keretén belül. Őseink nem hagytak ránk tisztán fénylő múltat. Nekünk kell tennünk azért, hogy vesszen már ki a köztudatból az évszázadok óta rólunk, cigányokról kialakult rossz vélemény, amelyet ma is sok család hanyagsága, nemtörődömsége vált ki környezetében. Sokan élnek közülük még ma is a „múltban", nagyon keveset, vagy egyáltalán nem fejlődtek. Mit is kell tehát tennünk? Ahogy soha nem volt az, ma sem szégyen a szegénység. Országunk lakosságának egy része még becsületes munkája után sem élhet nagylábon. Szerényen élnek, de tiszta lakásban és tiszta környezetben. Ezen a téren még a mi kis nemzetünknek is van mit fejlődnie. Arra kell törekednünk tehát, hogy alapvető hibáinkat kiküszöbölve megálljuk a helyünket ebben a helyes irányba fordult Európában és ezen belül hazánkban, Csehszlovákiában. Véleményem szerint ez az az alap, amelyről minden további nélkül léphetünk egyet majd előre is. HORG ON Yl LÁSZLÓ Újbást 1990. január 15. ződve különben arról - ha az állami korlátozásokat ezen a téren fölszabadítjuk, akkor minden országnak a belügye lehet, maga döntheti el, mennyire kívánja a szomszédos országokban a saját kultúráját terjeszteni hogy ez mindenkinek csak hasznára válik. Úgy fogalmazhatnék, ha a szlovákok terjeszkedni kívánnak irodalomban, kultúrában Magyarországon, mi ezt nem korlátozzuk. Pénz kérdése - jöjjenek! De minket se korlátozzanak... - Tárgyalásai során felmerültek-e olyan kérdések, amelyekben a két kormány álláspontja még ma is különbözik egymástól? - Én nem az álláspontok különbözőségéről beszélnék, mert ilyenek most nem jöttek elő. Feltehetően a részletkérdésekben lesznek különbségek, de azt hiszem, ezek sem politikai, hanem inkább gyakorlati jellegűek, hiszen a régi struktúra a gazdaságban, a politikában - a korlátozások struktúrája - még ma is fennáll. Ezeknek a feloldása lesz a legnehezebb. Ugyanakkor volt néhány olyan kérdés, amelyekre még február végéig fel kell készülnünk. Például az irodalmi folyóiratok, napilapok terjesztésének kérdése, s meg kell hogy mondjam, egy sor tankönyv felülvizsgálatának a problémája. Nem hiszem azt, ha egy bizottság egyszeri alkalommal összeül, az azonnal mindent rendezni tud. Tehát ilyen természetű, ha úgy tetszik, elhúzódó kérdéseink azért maradtak, de egyelőre nyílt problémákról én még nem tudok. ZSIGÁRCSIK KATALIN HARASZTI ILDIKÓ Becsüljük meg egymást! Még egyszer az 1990. január 3-ai Dialógus műsorához Ami a csehszlovákiai kisebbségek problémáját illeti, különösen Szlovákiában az 1918-1948 közti időszakban, arról, amit tudtam, 1968 és 1970 között már közzétettem. Megértem egyesek vagy szervezetek, társulatok fölháborodását, tiltakozását és a csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók álláspontját is. Ami számomra nyugtalanító (az egyik vagy a másik oldalon) az a veszélyes aláfestése az érvek hangnemének e kényes területen. A nemzetiségi problémák mindegyikét manapság (ós még a jövőben is) bizonyos elintézetlen dolgok árnyékolják. Ezek nem állnak önmagukban, szorosan kapcsolódnak hozzájuk szociális, gazdasági, kulturális és ideológiai aspektusok. Ezek közül az elintézetlen problémák közül nem kevés van. Ráadásul nagyon mély gyökerei vannak. Nem nagy probléma előkotorni a különböző igazságtalanságokat, atrocitásokat, melyeket egyik vagy a másik oldalo/i követtek el. De vajon lehet ez kiindulópont? Ha igen, akkor hová? Olyan térségben élünk, ahol egymás mellett léteztek és léteznek különböző nemzetek és nemzetiségek. A nemzetiségi gyűlölködést, mint azt a Szovjetunióban (de nem csak ott!) zajló események tanúsítják, nem nehéz fölszítani, a szenvedélyeket, ösztönöket pusztító méretűvé növelni. Amely aztán nem ismer gátat: pogromokba, egymás irtásába torkollik. Úgy gondolom, hogy az útnak másfelé kell vezetnie. Az emberek közeledéséhez, a kultúrák kölcsönös gazdagításához, valóságos, tehát nem formális egymás iránti érdeklődéshez. A múltban sokat beszéltek az internacionalizmusról. Nem hiszem, hogy az internacionalizmusnak ki kellene kerülnie szótárunkból, ha alatta nem holmi iddogálásokat, tósztokat értünk. A maga módján megtalálható az SZLKP Akcióprogram-javaslatában, amely hangsúlyozza, hogy az SZLKP „nemzetiségi politikájában következetesen az egyenjogúság követelményéből és a szlovák nemzet, a magyar, az ukrán és a többi nemzetiség egyenlőségéből indul ki. Védelmezi és védelmezni fogja nemzetünk és nemzetiségeink minden tagját, az elnyomás különféle formáitól, és körültekintően figyelembe véve szükségleteiket, harcolni fog a nacionalizmus megnyilvánulásai ellen". Arról van szó, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden embernek otthona legyen, tartozzon bármelyik nemzetiséghez, ragaszkodjon bármilyen szokásokhoz, hagyományokhoz; érezze magát mindig biztonságban, szabadságban, mint egyenrangú állampolgár és teljes jogú gazda. Úgy gondolom, ehhez kellene hozzájárulni a párbeszédeknek is, rendezzék őket akár a tévében, rádióban vagy különböző termekben. De ez úgy, ahogy az 1990. január 3-án a tévé Dialógus című műsorában lefolyt, s amelyen én is részt vettem, aligha fog sikerülni. Nyilván azért, mert nem vagyunk képesek vagy nem akarjuk tudomásul venni, hogy párbeszédet olyan egyenrangú emberek folytathatnak, akik egymást becsülik és vitáik a kultúra, az ésszerűség, a méltányosság, a demokrácia és a humanizmus nyelvén folynak. JURAJ PURGAT Hogyan működik a gyakorlatban? Beszélgetés az SPD titkárával a pártról és politikájáról Az 57 éves Georg Kirchner már több mint húsz éve fizetett titkára az SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) bonni városi szervezetének. A szervezetnek mintegy 5 ezer tagja van, a beszélgetés azonban nemcsak az SPD-re, hanem a politikai pártok működésének lehetőségére is vonatkozik. „Kérdezzen bármit" - hangzik az első ajánlata. Ezért az első kérdésem az volt, hol mindenhol működhetnek az NSZKban politikai pártok, és például Bonnban hol fejti ki tevékenységét az SPD? „Az iskolákban például nem fejthető ki politikai tevékenység, a minisztériumokban azonban igen. Nagyon jó szervezetünk van például a honvédelmi minisztériumban, annak ellenére, hogy Stoltenberg miniszter a CDU (Kereszténydemokrata Unió) tagja. • Egyetlen szervezet létezik akkor is, ha annak száz vagy tíz tagja van? ,,A minisztériumok különböző nagyságúak, de mindig csupán egy csoport tevékenykedik bennük. Van szervezetünk a tanácsházán is, pontosabban a városházán, ahol a városi hivatalok tevékenykednek. Mindez annak ellenére, hogy Bonnt évtizedek óta a kereszténydemokraták igazgatják." • Mit csinál az üzemi csoport, mi, a tartalma munkájának? „Általában havonta egyszer tart összejövetelt. Nem jelenti ez azonban azt, hogy valamennyiüknek minden hónapban gyűlésük van. Meghívnak valamilyen politikust az SPD-ból, üzemi, vagy tartományi szintűt, és megvitatnak vele olyan kérdéseket, amelyek érdeklik őket. • De hogyan érvényesíthetik akaratukat? „Az üzemi szervezetek nem holmi határozathozó szervek. Csupán ajánlásokat fogadhatnak el, mégpedig a pártközpont számára, ugyanúgy, mint a helyi szervezet, vagy az évente tartandó pártkongresszus számára. Ezeken a fórumokon az Elítélő nyilatkozat Több járás diákfórumaihoz csatlakozva mi, a rimaszombati diákfórum tagjai is elítéljük mindazokat a pedagógusokat, akik annak idején karrierista és más sanda céllal, mint terhelő tanúk részt vállaltak a Duray-féle bírósági perben. A szóban forgó személyek egyébként név szerint és nyilatkozatuk tartalmával szerepelnek dr. Duray Miklós: Kutyaszorító II. című könyvében. A rimaszombati diákfórum ajánlásokat megtárgyalják és vagy elfogadják, vagy elvetik. • Mit mondhat a tagság kötelességeiről? „Nem beszélünk kötelességekről. Azt mondjuk, kívánatos volna, ha a tag ezt vagy azt tenné. Havonta köteles tagdíjat fizetni." • Hová jutnak a tagdíjak? „Tíz százaléka a helyi szervezetnél marad, 25 százalék a járásra, fele a tartományhoz és 15 százaléka az SPD központjának jut. • Milyen témákkal foglalkoznak az SPD taggyűlései? „Az utóbbi időben Németország kérdése a leggyakoribb téma, de ugyanúgy a Köln és Frankfurt között épülő gyorsvasút is vagy a hulladék központi égetése a város északi részében és újabban a gépkocsiforgalom számára építendő alagút." • Elmondható, hogy az NSZK valamennyi vállalatánál, intézményében dolgozhat politikai párt? ,,E kérdésben nagyon óvatos lennék. A nyilvános intézményekben, mint a minisztériumok vagy a városi közigazgatás igen, de az iskolákban például nem. Nem megy ez azonban a magánvállalatoknál sem, ha az üzem vezetősége vagy tulajdonosa nem egyezik bele. Pontosabban mondva, alakulhat ott szervezet, de nem folytathat agitációt, nem rendezhet gyűléseket." • A Haribo bonni édesipari vállalat szóvivője azt mondta nekem, nem tud róla, hogy a vállalatnál bárki is politikai pártot akarna alapítani, noha az nincs tiltva... „Tudomásom szerint a Hariboban talán még a szakszervezetnek sincs üzemi tanácsa." • Nekem azt mondták, hogy van. „Igen? Akkor nemrégen, mivel a vállalat foggal-körömmel védekezett az ellen, hogy ott szakszervezet alakuljon. A Haribo a CDU erős befolyása alatt áll és vezetői tagjai ennek a pártnajc Nem jelenti ez azonban azt, hogy az SPD-nek ne volnának kapcsolatai a vállalattal. JAN KOVAŔÍK Érsekújvári változások A Csemadok járási szervezete egyik legnagyobb alapsejtjének, az érsekújvári alapszervezetnek az életében minden bizonnyal vízválasztó volt a január 8-ai évzáró taggyűlés. Évzáró vagy értékelő taggyűlésen még sohasem gyűlt össze ennyi ember a Csemadok székházában Érsekújvárott. De nem csak azért volt rendhagyó ez a gyűlés. A vitában felszólalók egyöntetű véleménye az volt, hogy nem szabad megengedni, hogy a Csemadok (vagy nevezzük a jövőben bárminek) a jelenlegi, nemzetiségünkön belül is folyó politikai harcok áldozata legyen. Az érsekújvári magyarok megalázónak tartják a reagálást minden olyan belső és külső kihívásra, amely nemzetiségünk jogait kérdőjelezik meg, vagy a belső széthúzásra ösztönöznek. De szükségesnek tartják leszögezni, hogy elhatárolják magukat - úgy is mint Csemadok-tagok, és úgy is mint FMK-tagok - a Szabad Kapacitás negyedik számában közölt központi FMK jelszótól.- „Táncoljon a Csemadokkal, politizáljon velünk!" -, mert úgy gondoljuk, hogy a friss demokrácia adta lehetőségekkel élve saját magunk választjuk meg mind táncpartnereinket, mind politikai partnereinket. Az alapszervezet tevékenységét továbbra is egy elnök és egy titkár fogja össze, de munkájukat nagyban segíteni fogják a különböző szakbizottságok tevékenységeit irányító alelnökök. Újdonságnak számít az is, hogy a szakbizottságok munkáját a körzeti megbízottak testülete is segíteni fogja. Ók nagyon fontos láncszemei lesznek a tagság és a vezetőség közötti kapcsolatnak. Biztosítják a kölcsönös információcserét, s egyben lakótelepek, utcák, iskolák megbízott képviselői lesznek, akik mozgósítani tudják a tagságot. Ók képezik egyben az alapszervezet választmányát is. A gazdasági helyzet és a székház üzemeltetése megköveteli, hogy az alapszervezet önálló gazdasági tevékenységet is folytathasson. Ezt önálló jogi személyként bátran megteheti. A jövőben zeneiskola, nyelviskola beindítását tervezik, továbbá a jelmezkölcsönző is az érdeklődők rendelkezésére áll. A székház alagsorában kávéházat, bálok, rendezvények alkalmával konyhát, a földszinten pedig büfét kívánnak üzemeltetni. A Csemadok érsekújvári alapszervezete vezetőségének jelenlegi összetétele, a tagság aktivitása, az áldozatkész emberek nagy száma -záloga a komoly tervek konkrét megvalósulásának. SZÁRAZ DÉNES ÚJ SZÚ 4 1990. I. 24.