Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám, kedd

Hazánk jelene és boldogulása mindannyiunktól függ (Folytatás az 1. oldalról) ezt az örökséget úgy kell elfogadnunk, mint amit magunkkal szemben követtünk el. Ha így értelmezzük, akkor azt is megértjük, hogý csak tőlünk, mindannyiunktól függ további sorsa. Már csak azért sem háríthatunk mindent az előző hatalmi tényezőkre, mert egyrészt ez nem felelne meg egészen az igazságnak, másrészt pedig mert ez mindannyiunkban gyengítené azt a kötelességérzést, hogy önállóan, szabadon, ésszerűen és gyorsan cselekedjünk. Ne tévedjünk: önmagában a legjobb kormány, a legjobb parlament s a legjobb köztársasági elnök sem tehet sokat. Nagyon helytelen lenne, ha csak tőlük várnának általános javulást, hiszen a szabadság és a demokrácia aktív részvételt jelent, a felelősségben való osztozkodást mindenki számára. Ha ez* tudatosítani fogjuk, akkor mindazok „borzalmak, amelyeket az új csehszlovák demokrácia örökölt, nem látszanak majd annyira borzalmasaknak. Ha ezt tudatosítani fogjuk, visszatérhet szívünkbe a remény. Az általános ügyek rendezésében van mire támaszkodnunk. Az utóbbi időszak eseményei - főleg békés forradalmunk utóbbi hat hete - bebizonyították, hogy társadalmunkban az apátia reá kényszerített álarca alatt hatalmas általános emberi, erkölcsi és szellemi potenciál, hatalmas állampolgári kultúra rejlik. Ha valaki bármikor azt állította rólunk, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, mindig azt válaszoltam, hogy a társadalom nagyon titokzatos lény, s nem mindig hihetünk annak az arcának, amelyet éppen mutat. Nagyon boldog vagyok, hogy nem tévedtem ebben. Az emberek világszerte csodálkoznak, hogy Csehszlovákia engedékeny, megalázott, szkeptikus és látszólag már semmiben sem hívő állampolgárai honnan vették azt a hatalmas erőt, amely néhány hét leforgása alatt képes volt tisztes módon békésen felszámolni a totalitárius rendszert. Ezen mi magunk is csodálkozunk, s feltesszük a kérdést: azok a fiatalok, akik sohasem ismertek más rendszert, vajon miből merítik az igazságvágyukat, szabad gondolkozásukat, politikai fantáziájukat, állampolgári bátorságukat és tisztánlátásukat? Hogyan lehetséges az, hogy szüleik is melléjük álltak - az a nemzedék, amelyet már általában elveszettnek tekintettek? És hogyan lehetséges, hogy ilyen sok ember azonnal megértette, mit kell tennie, senkinek sem volt szüksége semmiféle tanácsra, útmutatásra? Úgy gondolom, hogy helyzetünk reményteljes alakulása két fő okra vezethető vissza. Az ember elsősorban nemcsak a külső világ terméke, hanem arra is képes, hogy valami magasabbhoz viszonyítsa magát, habár ezt a képességét a külső világ rendszeresen pusztította; továbbá: azok a humanista és demokratikus hagyományok, amelyekről oly gyakran szónokoltak, valahol mégiscsak ott szunnyadtak nemzeteink és nemzeti kisebbségeink tudatában, észrevétlenül szálltak át nemzedékről nemzedékre, hogy a legjobb időben mindannyian felfedezzük magunkban őket, s tettekre változtassuk. Mai szabadságunkért azonban nekünk is meg kellett fizetnünk. Az ötvenes években sok állampolgárunk pusztult el a börtönökben, sokat végeztek ki, emberi életek ezrei mentek tönkre, tehetséges emberek százezrei kényszerültek külföldre. Üldözték azokat is, akik a háború alatt nemzeteink becsületét védelmezték, azokat akik szembeszegültek a totalitárius kormánnyal, valamint azokat is, akik megőrizték saját énjüket, és szabadon gondolkoztak. Senkiről sem feledkezhetünk meg azok közül, akik mai szabadságunkért így vagy úgy megfizettek. Független bíróságoknak kellene igazságosan mérlegre tenniük azoknak az-esetleges bűneit, akik ezért felelősséget viselnek, hogy megismerhessük a teljes igazságot közelmúltunkról. Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy más nemzetek mai szabadságukért még keményebben megfizettek, s ezzel közvetett módon helyettünk is áldozatot hoztak. Patakzott a vér Magyarországon, Lengyelországban, Németországban, nemrég pedig rettenetes módon Romániában, s a Szovjetunió nemzetei is sok vért hullattak, amiről elsősorban azért nem feledkezhetünk meg, mert minden emberi szenvedés minden emberi lényt érint. De nemcsak erről van szó: azért sem feledkezhetünk meg róla, mert ezek a nagy áldozatok képezik mai szabadságunk tragikus hátterét, s ezek előzték meg a szovjet blokk nemzeteinek fokozatos felszabadulását, valamint a mi frissen kivívott szabadságunkat is. A Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon és a Német Demokratikus Köztársaságban bekövetkezett változások nélkül bizonyára nehezen történhetett volna meg nálunk az, ami megtörtént, s ha megtörtént volna is, bizonyára nem ilyen gyönyörűen, s nem lett volna ilyen békés jellege. A kedvező nemzetközi feltételek természetesen nem jelentették azt, hogy ezekben a hetekben valaki közvetlenül segített nekünk. Az évszázadok folyamán mindkét nemzetünk saját maga egyenesedett fel, nem támaszkodott erósebb államok vagy nagyhatalmak semmiféle segítségére. Én úgy látom, hogy ebben a pillanatban nagy erkölcsi tétje rejlik: az a remény: hogy a jövőben nem fogunk azok komplexusával küszködni, akiknek valakinek valamiért állandóan hálával kell tartozniuk. Most csak rajtunk múlik, hogy valósággá válik-e ez a remény, s hogy - történelmileg egészen új módon - felébred-e állampolgári, nemzeti és politikai öntudatunk. Az öntudat nem gőg. Éppen ellenkezőleg: csak az öntudatos ember képes meghallani mások hangját, elfogadni őket egyenlő értékű partnerként, megbocsátani az ellenségeinek és megbánni saját bűneit. Mint emberek törekedjünk arra, hogy az így értelmezett öntudatos társadalmi közösségünk életében is érvényesítsük, s nemzetekként a nemzetközi színtérre is bevigyük. Csak így fogunk újból tiszteletet érezni önmagunk és egymás iránt, s így érhetjük el hogy más nemzetek is tiszteljenek minket. Államunk ne legyen soha többé senkinek a terhére vagy senki másnak a szegény rokona. Sokat kell ugyan átvennünk másoktól sok mindent meg kell tanulnunk, de hosszú idő után arra kell törekednünk, hogy egyenjogú partnerekként nekünk is legyen mit felkínálnunk. Első elnökünk ezt írta: Jézus, nem pedig Caesar. Ezzel Chelčický és Komenský szellemi örökségét vállalta fel. Ma ez az eszme újjáéledt bennünk. Bátor vagyok kijelenteni, hogy talán tovább is terjeszthetjük, s ezzel új elemet vihetünk be az európai és a világpolitikába. Országunkból, ha akarni fogjuk, tartósan a szeretet, a megértés iránti vágy s a szellem és a gondolat ereje sugározhat. Ez a kisugárzás lehet az, amit a világpolitikához való sajátos hozzájárulásunkként felkínálhatunk. Masaryk az erkölcsre építette a politikát. Próbáljuk meg ebben az új időszakban új módon felújítani ezt a politikai felfogást. Tanítsuk egymást, és tanítsunk másokat is arra, hogy a politikában a közösségek boldogítására irányuló törekvéseket kell látni, nem pedig a közösségek becsapását vagy kényszerítését. Tanítsuk egymást és másokat, hogy a politika nem feltétlenül csak a lehetséges művészete, főleg akkor, ha e művészeten a spekuláció, a kalkuláció, az intrika, a titkos szerződések és a. pragmatikus manőverezés művészetét értjük, hanem a lehetetlen művészetet is lehet, amely jobbá tesz bennünket és a világot. Kis ország vagyunk, ám ennek ellenére valamikor Európa szellemi útkereszteződése voltunk. Miért ne tölthetnénk be újból ilyen szerepet? Nem képezhetne ez további olyan hozzájárulást, amivel mások segítségéért fizethetnénk? Azoknak a hazai maffiája, akik nem tekintenek ki repülőgépük ablakából, s különlegesen táplált sertéseket fogyasztanak, élnek még ugyan, s olykor a vizet is zavarják, de már nem ők a fő ellenségeink. S még kevésbé valamiféle nemzetközi maffia. A mi legnagyobb ellenségünk ma saját rossz tulajdonságaink. Ezek közé tartozik a közügyek iránti közömbösség, a sértődékenység, a becsvágy, az önzés, a törtetés és a rivalizálás. A fő erőpróba ezen a területen vár ránk. Szabad választások előtt állunk, s a választási harcra is gondolnunk kell. Ne engedjük meg, hogy ez a harc bepiszkítsa gyengéd forradalmunk mindeddig tiszta arculatát! Akadályozzuk meg, hogy azt a szimpátiát, amelyet gyorsan nyertünk meg a világ részéről, ugyanilyen gyorsan elveszítsük, mégpedig azzal, hogy belegabalyodunk a hatalmi csetepaték sűrű bozótjába! Akadályozzuk meg, hogy a közügyek szolgálatának magasztos leple alatt újból virágozzon a saját érdekek önző hajszolása! Ma már valóban nem arról van szó, hogy melyik párt, klub vagy csoport lesz győztes a választásokon. Most az a lényeg, hogy a választásokból - párttagsági könyvre való tekintet nélkül - az erkölcsi, állampolgári, politikai és szakmai szempontból a legjobbak kerüljenek ki győztesen. Államunk jövőbeli politikáját és tekintélyét az fogja meghatározni, hogy milyen személyiségeket választunk ki, s kiket küldünk a népképviseleti szervekbe. Tisztelt polgártársak! Három nappal ezelőtt az önök akaratából, a Szövetségi Gyűlés képviselői által váltam ennek a köztársaságnak az elnökévé. önök tehát joggal várják el, hogy azokról a feladatokról is szóljak, amelyeket az önök elnökeként magam előtt látok. Először is jogköröm és befolyásom teljes latbavetésével arra fogok törekedni, hogy mindannyian mielőbb és méltó módon a választási urnák elé léphessünk a szabad választásokon, s hogy tisztességes és békés legyen az ehhez a történelmi mérföldkőhöz vezető utunk. Másik feladatom lesz az őrködés, hogy két valóbah teljes jogú nemzetként vegyünk részt ezen a választáson, amelyek kölcsönösen tiszteletben tartják egymás érdekeit, nemzeti sajátosságait, vallási hagyományait, és nemzeti szimbólumait. Mint az elnöki hivatalt betöltő cseh, aki egy jelentós és hozzám közel álló szlovák személy kezébe tette le az elnöki fogadalmat, a szlovákok keserű tapasztalatainak tudatában megkülönböztetett kötelességemnek tartom, hogy őrködjek a szlovák nemzet érdekeinek teljes tiszteletben tartásán s azon, hogy a jövőben ne legyen elzárva az út a szlovák nemzet előtt semmilyen állami tisztség felé, a legmagasabbat is beleértve. Harmadik feladatomnak tartom mindannak a támogatását, ami a gyermekek, öregek, nők betegek, a nehéz munkát végzők, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és minden olyan állampolgár helyzetének javulásához vezet, akik bármilyen ok miatt másoknál hátrányosabb helyzetben vannak. A jobb élelmiszerek vagy a jobb kórházak nem lehetnek a jövőben a hatalmon levők kiváltságai, hanem azokat kell részesíteni mindebből, akik erre a legjobban rászorulnak. Fegyveres erőink főparancsnokaként szeretném szavatolni, hogy hazánk védelmi képességének megőrzése senkinek se szolgálhasson ürügyül bátor békekezdeményezések meghiúsításához, beleértve a tényleges katonai szolgálat lerövidítését, az alternatív katonai szolgálat bevezetését és a katonaélet emberibbé tételét. Hazánkban sok az elítélt, akik ugyan bűncselekményeket követtek el, s ezért börtönben vannak, ám az eljárás során - egyes nyomozók, bírók és elsősorban ügyvédek jószándéka ellenére - saját bőrükön érezték igazságügyünk torzulásait, amelyek megnyirbálták jogaikat. S olyan börtönben töltik büntetésüket, ahol nem azzal törődnek, hogy megleljék az emberben a meglévő jó tulajdonságokat. Ezeken a helyeken gyakran megalázzák az elítélteket, fizikai és szellemi leépülésüket okozzák. Ezt tudva viszonylag széles körű amnesztiát rendeltem el. Az elítélteket egyúttal emlékeztetem arra, hogy negyven év torzulásait, igazságtalanságait nem lehet máról holnapra felszámolni. Szeretném, ha megértenék, hogy a gyorsan készülő új rendelkezések életbe léptetése is bizonyos időt követel meg. Lázadásokkal nem segítenek sem társadalmunknak, sem önmaguknak. A közvéleményt kérem, hogy a börtönből szabadult emberektől ne féljen, ne keserítse meg életüket, keresztény szellemben segítse mielőbbi beilleszkedésüket, hogy találjanak erőt a megbánáshoz s az emberséges, erkölcsös élethez. Becsületbeli kötelességem megerősíteni hazánk tekintélyét a világban. Nagyon szeretném, ha más országok elsősorban azért becsülnének bennünket, mert megértőek, toleránsak és békeszeretőek vagyunk. Boldog lennék, ha még a választások előtt hazánkba látogatna - akárcsak egyetlen napra - II. János Pál pápa és a dalai láma. Boldog lennék, ha minden országgal tovább erősítenénk a barátság szálait. Boldog lennék, ha még a választások előtt felújítanánk diplomáciai kapcsolatainkat a Vatikánnal és Izraellel. A béke ügyét szeretném szolgálni rövid látogatásommal, melynek során két, egymással jó viszonyt kialakító országot látogatok meg, éspedig a Német Demokratikus Köztársaságot s a Német Szövetségi Köztársaságot. Nem feledkezem meg többi szomszédainkról sem, a testvéri Lengyelországról s a hozzánk mind közelebb kerülő Magyarországról és Ausztriáról. Befejezésül szeretném elmondani: olyan köztársasági elnök akarok lenni, aki keveset beszél, de annál többet dolgozik. Olyan köztársasági elnök szeretnék lenni, aki nyitva tartja a szemét, s nemcsak akkor, amikor kinéz a repülőgép ablakán, s aki állandóan ott van polgártársai körében, jól odafigyelve véleményükre. Valószínűleg megkérdezik, milyen köztársaság az eszményképem. Azt válaszolhatom, hogy olyan köztársaság, amely független, szabad, demokratikus, gazdaságilag prosperál, szociális szempontból igazságos. Tehát olyan köztársaság az eszményképem, amely emberséges, az embert szolgálja, kellő esélyt, reményt teremt ahhoz, hogy az állampolgár is a köztársaság érdekében cselekszik. Olyan köztársaság az eszményképem, amelyben az emberek műveltek, mert csak így oldhatjuk meg emberi, gazdasági, ökológiai, szociális és politikai gondjainkat. Legjelentősebb elődöm e tisztségben első beszédét Comenius-idézettel kezdte. Engedjék meg, hogy én első beszédemet ennek az idézetnek a parafrázisával fejezzem be: Népem, a kormányod visszatért hozzád! Marián Čalfa újévi nyilatkozata (ČSTK) - Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök a szövetségi kormány 1990. évi feladatairól nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának. Az alábbiakban a kérdésekre adott válaszait foglaljuk össze. -Amint azt a parlamentben már kifejtettem, Csehszlovákiát már semmi sem térítheti le a demokratikus politikai rendszerhez vezető útról. Ez a leglényegesebb dolog, amit az 1990-es év napi gyakorlatában szem előtt kell tartani. Hazánk további fejlődésének alapvető feltétele a jól működő gazdaság. Határozottan elszakadunk attól az irányítási rendszertől, amely nálunk éveken át uralkodott, és stratégiai célunknak tekintjük a piacgazdaságra való áttérés előkészítését. Csak ezen az úton gondoskodhatunk az életszínvonal emeléséről s a források hatékony kihasználásáról. Nagy adósságaink vannak a természeti környezet tekintetében s a korszerű gyártástechnológiák bevezetésében. A gyökeres gazdasági reformokat ezért ugyanolyan fontos feladatnak tartAmnesztiarendelet Václav Havel köztársasági elnök megválasztása alkalmából élt alkotmányadta jogával és amnesztiát hirdetett. Ladislav Košťa szlovák és Dagmar Burešová cseh igazságügyminiszter tegnap este a televízióban részletesen ismertette és indokolta a rendeletet (lapzárta előtt érkezett szerkesztőségünkbe), amelyet holnapi számunkban teljes terjedelemben közlünk. juk, mint a csehszlovák gazdaság nemzetközi nyitottságának a fokozását. Életünk demokratizálása és a gazdaságban bekövetkező változások jogi rendezést tesznek szükségessé. Számos népgazdasági vonatkozású törvényt már előkészítettünk, s továbbiak előkészítése is folyamatban van. Nincs sok időnk, ám ennek ellenére jó törvényeket akarunk kidolgozni, ami rendkívül igényes feladatot jelent. Politikai vonatkozásban elsősorban a választási törvény, az egyesülési és gyülekezési törvény, valamint a sajtótörvény kidolgozásáról van szó. Az év folyamán az új alkotmány kidolgozására is nagy figyelmet kell fordítanunk, amely tartalmazni fogja a jelenlegi politikai fejlődésből eredő változásokat. Normalizálódó helyzet, új törvények, új emberek (Folytatás az 1. oldalról) optimális feltételeket akar teremteni, és el akar távolítani minden nehézséget, minden feszültségforrást és félreértést a nemzetiségi kapcsolatokból, hogy a Romániában élő nemzetiségek a jövőben testvéri módon működhessenek együtt. A szabad román televízióban fellépett Domokos Géza is, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ideiglenes ügyvivőbizottságának elnöke. Románul és magyarul elmondott beszédében méltatta a változások jelentőségét, felszólította a romániai magyarságot, hogy támogassa az ország vezetőségének új programjátra demokratizálást, s ugyanakkor rendezze saját sorait is, hogy képes legyen sikeresen megbirkózni a rá háruló sajátos feladatokkal. Domokos Géza bejelentette, hogy rögtön újév után újraindul a román televízió magyar nyelvű műsora is. Bukarestben vasárnap közzétették a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa 11 tagú végrehajtó bizottságának a névsorát. Az elnök Ion Iliescu, az első alelnök Dumitru Mazilu, míg a két elnökhelyettes Cazimir lonescu és Király Károly. A bizottság mellett 12 szakcsoport is működni fog, melyek az egyes problémakörökkel fognak részletesen foglalkozni. A kisebbségi ügyekkel megbízott csoport élére Király Károlyt választották. Ő már a hetvenes évek elején tagja volt a legfelsőbb román pártvezetésnek, de aztán nézeteltérései támadtak Ceausescuval és mennie kellett. A diktatúra ellen már a múltban is többször felemelte szavát, s részvételét a mai román vezetésben pozitívan kell értékelni. Ugyancsak nyilvánosságra 'hozták a politikai pártok megalakításáról és működéséről szóló törvényt, melynek célja lehetővé tenni a valóban demokratikus többpártrendszer kiépítését Romániában. A dokumentum szerint szabadon lehet bármiféle pártot alapítani, akárcsak társadalmi szervezeteket, kivéve olyanokat, amelyek fasiszta, államellenes vagy törvényellenes célokat tűznek maguk elé és ilyen elveket hangoztatnak. A pártok területi alapon működnek és egy ember egyszerre csak egy pártnak lehet a tagja. A hadsereg, a belügyminisztérium katonai és civil tagjai, valamint a bírák, ügyvédek, diplomaták és a román rádió és televízió operatív kiszolgáló személyzete nem lehet tagja semmilyen politikai pártnak. Az elmúlt hétvége újabb érdekes fejleménye, hogy mintegy tíznapos hallgatás után újra megjelentek a politikai porondon a kommunisták. A magát a „Román Kommunista Párt megalakítását előkészítő bizottságnak" nevező testület felhívást adott ki, melyben üdvözölte a forradalom győzelmét és támogatásáról biztosította az új vezetést. Élesen elítélte a régi rendszert és beismerte, hogy úgy a történelem, mint a nép előtt a kommunista párt az elmúlt időszakban teljesen lejáratta magát. Hangsúlyozta azonban, hogy a sok tízezer áldozat között kommunisták is vannak. A csoport javasolja, hogy minél hamarabb hívják össze a volt RKP rendkívüli kongresszusát, amely mondja ki a párt feloszlatását és adja át vagyonát a népnek. Hétfőn este a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa újabb rendeletet adott ki, melyben felhívja az összes külföldre emigrált volt állampolgárt hogy térjen ha-' za. Az emigránsok vámmentesen hazahozhatják minden külföldön szerzett vagyonukat, újra megkapják a román állampolgárságot és az állam segíteni fogja beilleszkedésüket az ország életébe. Bukarest, 1990. január 1. KOKESJÁNOS ÚJ SZÚ 2« 1990. I. 10. RÖVIDEN -Václav Havel köztársasági elnök tegnap este a prágai Nemzeti Színházban részt vett Bedrich Smetana Libusa című operájának ünnepi előadásán. - A Köztársasági Párt előkészítő bizottsága szombaton programdokumentumot és ideiglenes szervezeti alapelveket fogadott el, amelyek az első országos kongresszus összehívásáig lesznek érvényben. A párt pragmatikus politikai irányzatot követ, a személyi jogok teljes tiszteletben tartására törekszik, s elkötelezetten az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatából indul ki. A gazdasági kérdésekben Kari Englisch professzor népgazdasági elméletét ismeri el, amely a szabad versenyt tekinti az egyetlen életképes gazdasági rendszernek. - A kínai hadsereget és a rendőrséget Pekingben teljes harckészültségbe helyezték, hogy megelőzzék a romániaihoz hasonló hatalmas tüntetéseket - közölte egy jól tájékozott hongkongi lap. -Panama körül továbbra is feszült a helyzet. Manuel Noriega tábornokot, a hadsereg volt főparancsnokát egyebek között tíz katonatiszt meggyilkolásának vádjával bíróság elé állítják, persze, ha elfogják, ugyanis még mindig a vatikáni nagykövetségen tartózkodik. Lehetséges azonban, hogy hamarosan kiadják, de csak azzal a feltétellel, hogy a panamai törvények szerint vonják felelősségre. Az USA nevében egyébként Bush elnök bocsánatot kért Nicaraguától, amiért amerikai katonák erőszakkal behatoltak Nicaragua panamai nagykövetének rezidenciájára, amire válaszul Managua kiutasított húsz amerikai diplomatát az országból. - Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Václav Havel köztársasági elnök és Marian Čalfa a szövetségi kormány elnöke közös táviratban üdvözölte Fidel Castrót, a kubai állam- és minisztertanács elnökét. Köztársasági elnökünk ugyancsak nemzeti ünnep alkalmából küldött táviratot Szudánba Umar Hasszan Basirnak, a nemzeti megmentési forradalmi tanács elnökének. -Befejezte csehszlovákiai magánlátogatását Mario Soares portugál államfő. Szombaton találkozott Alexander Dubčekkal, a Szövetségi Gyűlés elnökével. Elutazása előtt sajtóértekezletet tartott, amelyen egyebek között Csehszlovákia és a Közös Piac kapcsolatairól szólt. - Milan Čič, az SZSZK kormányának elnöke Bratislavában, a Bezruč utcai kórház szülészeti osztályán meglátogatta Slavomíra Mikudovát, aki Szlovákiában az idén az elsők között hozta világra Petra leányát.