Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám, kedd
CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR BALOLDALI NAPILAP Kedd, 1990. január 2. • Ara 1 korona XLIII. évfolyam, 1. szám Hazánk jelene és boldogulása mindannyiunktól függ Václav Havel újévi beszéde TISZTELT POLGÁRTÁRSAK! önök ezen a napon elődeim szájából negyven éven át különböző változatokban ugyanazt hallották. Azt, hogy országunk miként virágzik, hány millió további tonna acélt termeltünk, mennyire boldogok vagyunk, mennyire hiszünk a kormányunknak, s milyen szép távlatok nyílnak előttünk. Feltételezem, hogy Önök nem azért javasoltak engem ebbe a hivatalba, hogy én is hazudjak önöknek. A mi országunk nem virágzik. Nemzeteink nagy alkotó és szellemi teljesítőképessége nincs értelmesen kihasználva. Egész iparágak gyártanak olyan termékeket, amelyek iránt nincs érdeklődés, miközben ahhoz, amire szükségünk van, nem jutunk hozzá. Az az állam, amely a munkások államának nevezi magát, megalázza és kizsákmányolja a munkásokat. Elavult gazdaságunk pazarolja az energiát, amelyből kevés áll rendelkezésünkre. Az az ország, amely valamikor büszke lehetett népének műveltségére, ma oly keveset költ a művelődésre, hogy ebben a tekintetben a hetvenkettedik helyet foglaljuk el a világon. Tönkretettük azt a földet, azokat a folyókat és erdőket, amelyeket elődeink hagytak ránk, s ma Európában itt a legrosszabbak a környezeti feltételek. A felnőttek nálunk korábban halnak meg, mint az európai országok többségében. Engedjék meg, hogy egy személyes élményt is megemlítsek: amikor nemrég Pozsonyba repültem, a különböző tárgyalások után arra is találtam időt, hogy kitekintsek a repülőgépablakon. A Slovnaft térségét láttam és mindjárt mögötte Ligetfalut, amely ma nagyváros. Ez a látvány elegendő volt számomra ahhoz, hogy megértsem: államférfiaink és a politikai vezetők évtizedeken át a repülőgépük ablakából sem tekintettek ki, vagy nem akartak kitekinteni. A rendelkezésemre álló statisztikai jelentések közül egyik sem adhatott volna gyorsabban és érthetőbb magyarázatot arra a helyzetre, amelybe kerültünk. De mindez még mindig nem a legfontosabb dolog. A legrosszabb az, hogy romlott erkölcsi környezetMai számunkban: ALEXANDER DUBČEK: ÉL AZ ÚJJÁSZÜLETÉS GONDOLATA Vajon az emberek a „nyílt ellenforradalom" idején saját jószántukból a bankokban helyezik el aranytárgyaikat, és jelentős összegeket fizetnek a Köztársasági Alapra? (3. oldal) VÁLASZ OLVASÓINKNAK ... az új kedvezmény azokra is vonatkozik, akik 1989. január elseje előtt szültek, vagy kezdték meg gyermekgondozási szabadságukat. (5. oldal) A JÓ PEDAGÓGUS CSODÁKRA KÉPES Hiszen Mikszáthról, József Attiláról olyan keveset tudni, szégyen. (6. oldal) ben élünk. Erkölcsi betegekké váltunk, mert megszoktuk, hogy mást mondjunk, mint amit gondolunk. Megtanultuk, hogy semmiben se higgyünk, hogy ne vegyük észre egymást, és csak saját magunkkal törődjünk. Az olyan fogalmak, mint a szeretet, a barátság, az együttérzés, a megbánás vagy a megbocsátás elvesztették mélységüket és méreteiket, sokak számára közülünk csak valamiféle pszichológiai sajátosságokat jelentenek, esetleg a régmúit idők bolygó emlékeiként hatnak, amelyek kissé nevetségesek már a számítógépek és az űrrakéták korában. Közülünk csak kevesen merték hangosan kimondani, hogy a hatalmasok ne legyenek mindenhatók, s hogy azokról a különleges farmokról, ahol ökológiailag tiszta és. kiváló minőségű élelmiszereket állítottak elő számukra, ezeket a termékeket inkább az iskolákba, a gyermekotthonokba és a kórházakba kellene küldeni, ha már a mezőgazdaságunk nem tud mindenkit ellátni velük. Az eddigi rendszer - hivalkodó és ellentmondást nem tűrő ideológiával felfegyverkezve - az embert termelőerővé, a természetet termelőeszközzé süllyesztette. Ezzel tulajdonképpeni lényegüket és kölcsönös viszonyukat támadta meg. A tehetséges és önálló embereket, akik okosan gazdálkodnak saját országukban, egy valamiféle kísértetiesen nagy, csörömpölő és bűzlő gépezet - amelyről senki sem tudja, hogy valójában mire szolgál - csavarjaivá változtatta. E gépezet nem képes semmi többre, csak arra, hogy lassan és feltartóztathatatlanul elkoptassa önmagát s minden csavarját. Amikor a romlott erkölcsi légkörről beszélek, nemcsak azokról az urakról szólok, akik ökológiailag tiszta zöldséget fogyasztanak, és nem tekintenek ki a repülőgép ablakából. Mindannyiunkról beszélek. Ugyanis mindannyian hozzászoktunk a totalitárius rendszerhez, megváltoztathatatlan tényként fogadtuk el, s ezzel tulajdonképpen fenntartottuk. Más szavakkal mondva: mindannyian felelősséget viselünk a totalitárius gépezet működéséért - habár az is igaz, hogy mindenki más-más mértékben -, nemcsak áldozatai, hanem építői is vagyunk. Miért beszélek erről: nagyon oktalan dolog lenne, ha az utóbbi negyven év szomorú örökségét idegenként, olyan tulajdonként kezelnénk, amelyet egy távoli rokon hagyott ránk. Éppen ellenkezőleg, (Folytatás a 2. oldalon) Külföldi államférfiak újévi üzenetei A fordulat éve volt 1989 (ČSTK) - Újévi köszöntőikben a külföldi államférfiak általában ^ fordulat évének nevezték az 1989-es esztendőt, s főleg a kelet-európai forradalmi változások kapcsán fejezték ki reményüket, hogy Európa - és a világ - most már végleg rátér a partneri együttműködés, a szabad fejlődés, az egység, az integráció útjára. A tavalyi e6ztendő a hidegháború végét jelentette, s a kilencvenes évek a civilizáció történetének leggyümölcsözőbb időszakává válhatnak - egyebek között ezt hangsúlyozta újévi beszédében Mihail Gorbacsov legfelsőbb szovjet vezető. Kitért rá, hogy a forradalmi megújulás hulláma söpört végig Kelet-Európán, s a berlini, szófiai, prágai, majd a drámai bukaresti események ismét megerősítették, hogy a szocializmus demokrácia nélkül megvalósíthatatlan. Ezen az úton sok sikert kívánunk barátainknak, s számolhatnak szolidaritásunkkal - mondotta Gorbacsov. A Szovjetunió problémáiról is részletesen szólt, hangoztatva, az átalakítás megkezdése óta 1989 volt a legnehezebb év. Ennek ellenére kijelentette, az ország bizalommal tekinthet a jövőbe, mert képes elviselni a legkülönbözőbb akadályok terheit. Immár hagyománnyá vált, hogy BUKARESTI MUNKATÁRSUNK TELEXJELENTESE Normalizálódó helyzet, új törvények, új emberek Romániában az elmúlt napokban tovább normalizálódott a helyzet és az élet nagyjából visszatért a megszokott mederbe. Szilveszter éjszakáján, az új év kezdetekor országszerte gyertyagyújtással és néhány pillanatnyi csenddel emlékeztek meg az emberek a romániai forradalom sokezer hősi halottjáról. Megkondultak a templomharangok is és a szentmiséken tisztelettel adóztak mindazoknak, akik életüket adták a zsarnok Ceausescu-rezsim megdöntéséért, a szabadságért. A mulatóhelyek, bár szilveszter éjszakája volt, most jóval csendesebbek voltak, az emberek nagy többsége inBaloldaliság: közösségi szolgálatvállalás hlapjainkban a bizalom próbáját élik át a tömegtájékoztató eszköIV zök. S ebben Iá helyzetben felülemelkedik az érzelmi indítékokon a józan számvetés, a társadalmi méretű tanulságlevonás. Egyéni szabadságvágy és közösségi véleménynyilvánítás igénye alighanem egymást kiegészítve vált olyan feszítőerővé, mely felszámolta a hatalmi kizárólagosságot. S ez kihat a politikai szerveződések színrelépésére is. Nemzetközi, kelet-európai összehasonlításokra már most vállalkozó politológusok hívják fel a figyelmet a csehszlovákiai politikai programnyilatkozatok nagymérvű azonosságára. Demokrácia és szociális igazságosság a vezérlő elv. S akkor vajon mi adhatja meg ezeken belül a baloldaliság sajátszerűségét? Hisz az elvi kiindulópontok itt is meghatározó erejűek s nem elkülönítő jellemjegyek. Persze, a megmérettetés tétje a mind teljesebb valóra váltás. S mindez már a célkitűzésekben is, megfogalmazódhat. A politikai önmeghatározás ugyanis még nélkülözi az érdekérvényesítés valódi konfliktusait. Úgy tűnik föl, a valóság ettől jóval egyszerűbb és ugyanakkor bonyolultabb. Jelenleg nem kedvez az ilyetén okfejtésnek. Szembe kell nézni a baloldaliság újjáéledését nehezítő súlyos erkölcsi válsággal. A volt állampárt eszméjének és politikájának torzulásai táplálják a baloldali törekvésekkel szembeni bizalmatlanságot. De a tisztulás jelei a lehetőségeket is sejtetik. Nemzetiségi közegünkben kapaszkodót jelent a múlt, a két háború közötti haladó hagyományok önértéktudatot erősítő szerepe. De vajon van-e a baloldaliságot hatóerővé avató hiteles hagyományképünk? A baloldaliság eleve politikai indíttatású fogalom. Mégis inkább a tisztán szellemi értéktartományba sorolódik. Érezhető, hogy a baloldali szemléletből és magatartásból inkább a szellemi függetlenedés merít ösztönzést. A társadalmi-politikai kötöttségek visszataszító árnyoldalai könnyen elhomályosíthatják a népszolgalat vállalását. A Fábry Zoltán-i erkölcs és humánumteljesség megtartó ereje viszont, tudjuk, valóságfedezetében van. Szociális érzékenység és népi, közösségi kötődés hatja át a cseh és szlovák baloídali ösztönzéseket is. De miként lehet mindezt a politika erőterébe helyezve értelmezni? Az éddigi szemlélet szinte egyeduralkodó mércévé tette az osztályharc korabeli felfogását. Igaz, az antifasizmus kiterjesztette a szövetkezés lehetőségeit. S ekkor fogalmazódott meg az a demokratikus csehszlovák állameszme, mely a nemzetiségi létet is magában foglalta. A csehszlovák parlamentben 1938-ban elhangzott, hogy a nemzetiségi jogegyenlőség megvalósításának a cseh és szlovák nemzet legsajátabb érdekévé kell válnia. A folytonosság a második világégés éveiben, majd azt követően megszakadt. A győzők jogán gyakorolt ítélkezés nemcsak a néptestvériség és nemzeti-nemzetiségi összefogás lelkületén ejtett sebeket. A cseh és a szlovák nemzet és a magyar nemzetiség egyaránt kárvallottja lett egy háború utáni új típusú demokratikus kísérlet szűkkeblűségeinek. Egymást gazdagító értékek mentek veszendőbe. S válószínű, hogy ennek az űrnek a felmérése és a következtetések levonása lesz a nemzetiségi kapcsolatok kiteljesedésének próbaköve. A szocialista értékek megtisztítása és felvállalása csak teljességigény nyel válhat a baloldali értékrend alkotó és kristályosodó elemévé. Nehéz szabadulni a múltba tekintő fogódzókereséstől. Hisz baloldaliság a csehszlovákiai magyar térfélen is elsősorban az előretekintésre épülhet. A baloldali önazonosság meghatározására irányuló törekvések nemzetközi méretekben is zavarokkal küszködnek. Úgy tűnik, a mai hélyzet képlékeny mivoltában sem hatály- és hatástalanítja a Gramsci-i tételt: az igazi demokratikus hatalomgyakorlásnak a legteljesebb közösségi beleszólásból kell építkeznie. Az érdekek politikai ütközését nem a hatalmi felülkerekedés, hanem a közakarat oldja fel. A baloldaliság ismérve: kormányzók és kormányzottak kettéosztottságának megszűntetése. S ez egyet jelent a pártok fő távlati közösségi összeolvadásával. Ezek magasztos célok, ám nagy tehertétel a mindezzel ellentétes múlt. A vállalás egyaránt erkölcsi kötelesség és erkölcsi tőkeforrás. Számolni kell a botladozásokkal, a tolerancia tényleges előfeltételeivel. F elelősségérzettől áthatva vállalja az Új Szó szerkesztősége ezt a baloldali elkötelezettséget. Nem ígéretekkel akar előállni. A döntő szót a közösség úgyis kimondja. Cseh és szlovák lapokkal egyetemben megváltozott szimbolikájával - az egykori Magyar Nap példáját követve - a szolgálatot hangsúlyozza. Az új év első napján ez talán arra is figyelmeztet: ahogy a jókívánságnak is csak a tényleges boldogulás őszinte óhaja kölcsönöz bensőségességet, úgy a jelképek ereje is valóságtartalmukban van. K |§ S JÓZSEF kább otthon, családja, ismerősei körében töltötte ezeket az órákat. Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentés Frontja Tanácsának elnöke újévi televíziós és rádióbeszédében kijelentette, hogy a tavalyi év"Romániá számára történelmi sorsfordulót jelentett. Megdőlt Ceausescu személyi diktatúrája, amely a népnek rengeteg szenvedést és veszteséget okozott. A szabadságot vérrel kellett megváltani. Az új esztendőben az országnak folytatnia kell a demokratizálódási folyamatot és az áprilisra tervezett szabad választásokig ki kell építeni a többpártrendszert. Iliescu ezután említette azokat az intézkedéseket, melyeket az elmúlt napokban hozott az új vezetés annak érdekében, hogy minél hamarabb eltávolítsa a régi rezsim népellenes és gyakran értelmetlen döntéseit, s kialakítsa az új rendszer működéséhez szükséges politikai, gazdasági, jogi és nemzetközi feltételeket. Hangsúlyozta, hogy az ország nehéz gazdasági és szociális helyzetet örökölt. A problémák tovább fognak súlyosbodni. Az új vezetés nem rabja semmiféle ideológiának, előregyárottt koncepcióknak és állandó párbeszédet kíván folytatni minden olyan erővel, amely Románia felemelkedésén fáradozik. Hangsúlyozta azt is, hogy az állam új vezetése (Folytatás a 2. oldalon) Kinevezések (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök Richard Sachert, a Csehszlovák Néppárt központi titkárát nevezte ki a Szövetségi Belügyminisztérium élére. Mint ismeretes, az új szövetségi kormány tavaly december 10-i megalakulásakor ez a tárca betöltetlen maradt. Marian Čalfa, a szövetségi kormány elnöke egyetértett a kinevezéssel, az új belügyminiszter december 31-én hivatalba is lépett (korábban a kormány minisztereként az Alkotmány által előírt esküt már letette). 1 Köztársaságunk elnöke tegnap dr. Pavol Sitárt nevezte ki Csehszlovákia főügyészévé. a Szovjetunió és az USA legfelsőbb vezetői az új év alkalmából üzenetet intéznek egymás népeihez. George Bush amerikai elnök annak a reményének adott hangot, hogy a két ország népei hozzájárulnak az új világ megteremtéséhez. A fejlődés helyes irányát csak együttműködéssel határozhatjuk meg, amely őszinte párbeszéddel kezdődik. Ilyen párbeszédet folytattunk Mihail Gorbacsovval Máltán - hangoztatta Bush, majd kitért arra is, hogy az USA és a NATO többi tagállama nem kíván egyoldalú előnyöket szerezni a Kelet-Európában végbemenő rendkívüli változásokból. A család válsága és a kelet-európai változások képezték II. János Pál pápa vasárnapi miséjének fő gondolatait. A katolikus egyházfő az elmúlt esztendőt rendkívül fontosnak nevezte az egész emberiség, s főleg a kelet-európai országok számára.
