Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 30. szám
Miért került hullámvölgybe a csehszlovák vízilabda-válogatott? „Célba érünk, vagy elsüllyedünk“ Még egyszer sem adatott meg a csehszlovák vízilabda-válogatottnak, hogy az úszó szövetség jóval az Európa-bajnokság kezdete előtt benevezze a csapatot. Most megtörtént, látszatra nyugodtan készülhetett) a gárda. Még tavaly nyilvánosságra hozták az igen gazdag programot. Stoffan Rudolf edző derűlátása teljesen megalapozott volt, hiszen a legutóbbi kontinensviadalon és 1988-ban jó teljesítményt nyújtottak a csapat tagjai. Kisebb-nagyobb problémák néha jelentkeztek, ezek azonban, úgy tűnt, nem befolyásolták a zavartalan munkát. Az, hogy a válogatott játékosoknak nincs melegítőjük és köpenyük - már régi dolog. Kicsire nem adunk, gondolták. Ezek nélkül is lehet sikeresen szerepelni. A legnagyobb hiánycikk, a labda is mindig valamilyen úton- módon előkerült. A baj akkor kezdődött, amikor a szakágon belüli feszültségek, nézeteltérések felszínre törtek. A válogatott felkészülési tervét senki sem hagyta jóvá, pedig időben benyújtották. A szövetség senkit sem küldött az európai naptáregyeztetö konferenciára Budapestre. Ez is megoldódott valahogy: Bottlik István saját költségén utazott a magyar fővárosba, hogy képviselje a csehszlovák vízilabdasportot. Sikerült elintéznie 1990-re egy pénzdíjas szupertornán való részvételt Egerben. Idehaza tovább éleződött a helyzet. Ki tudja, miért, közvetlenül az Európa-bajnokság előtt is lesz bajnoki forduló, méghozzá az első körmérkőzéses torna. Az is fokozza a nyugtalanságot, hogy Stoffan Rudolf és segítője, a Jugoszláviában edzösködö Bottlik László teljesen magára maradt. Mindent, még a technikai dolgokat is nekik kell intézniük. Amíg ment a csapatnak, addig mindenki szó nélkül húzta az igát. Négy hónap alatt öt nemzetközi tornán vett részt a csehszlovák csapat. Ilyen is régen volt. Aarhusban és Göteborgban az Eb-selejtezőn egyaránt a második helyen végzett. Lódzban csak negyedik lett. Már ekkor sejteni lehetett, valami nincs rendben (másodszor is vereség a lengyelektől és a bolgároktól). Jött a várnai torna, ahol a nyugatnémetek és a jugoszlávok is alaposan elhúzták Poláőikék nótáját. A szovjetektől is kikaptak, ám ennek ellenére kitűnően játszottak. A bolgárok legyőzése és a lengyelek elleni döntetlen részben megnyugtatta a társaságot. Aztán jött a novákyi botrányos bajnoki mérkőzés (ChZWP - UK 13:12), ami mind Stoffan Rudolfot, mind pedig válogatott játékosait idegileg kikészítette, öt nap múlva kezdődött a 26. Duna Kupa, az Európa- bajnokság főpróbája. Újabb kellemetlen meglepetés: az előre beharangozott három komoly ellenfél helyett csupán egy szállt vízbe az Eva- uszodában. A szakág vezérkara magára vállalta, hogy a külföldi csapatokat időben meghívja. Ebből sem lett semmi. Akkor legalább bízta volna a rendezőkre, akiknek megtiltotta a tárgyalást a válogatottakkal. Stoffan Rudolf például az újságíróktól tudta meg, hogy a háromnapos tornán a B- válogatott is játszik... A legnagyobb pofont mégis a játékosok adták a vezető edzőnek. A pieát'anyi kudarc, a lélektelen játék tovább fokozta a feszültséget és a nyugtalanságot. De kit ne rendítene meg, ha csapata egy hónappal a kontinensviadal előtt a mélypontra kerül?! Nem a tanácstalanság, hanem inkább a tehetetlenség, mások érdektelensége, passzivitása bizonytalanította el Stoffan Rudolfot. Biztos, hogy ő is tévedett, voltak hibás lépései, ám mindig a csehszlovák póló előbbre lépésén fáradozott, fáradozik. Szó sincs arról, hogy előre temetnénk a válogatottat, hiszen az Eb-ig még minden jóra fordulhat. A történtekből le kell vonni a tanulságot. A kilenc vereség (negyed év alatt) ugyan nyugtalanító, ám a játékosok tesztjei mást mutatnak. Csak akkor szerepelhet sikeresen a válogatott, ha mindenki közös nevezőre jut és összefog, máskülönben Bonnban is le kell majd nyelni a keserű pirulát. Jó volna, ha valamennyien tudatosítanák: az Európa-bajnokságon a sportág jövője, léte forog kockán.-A keret tagjai csak azt csinálják, amit kell. Többletmunkára nem hajlandók. Lehet, hogy elfáradtak a sok edzéstől. Nagyobb lelkesedést vártam a fiúktól. Egy évvel ezelőtt sokkal derűlátóbb voltam. Remélem, hogy mindenki a maximumot nyújtja majd Bonnban, mert ha nem, akkor inkább maradjunk otthon, és fizessük ki a kétezer frankos büntetést. A szakvezetőknek is többet kellene törődniük a csapattal. A jövőben nem szabadna klubedzónek irányítania a válogatottat. Talán most ez is a baj. Már a hajón ülünk, vagy célba érünk, vagy elsüllyedünk. A baljós előjelek ellenére bízom abban, hogy összeszedik magukat a játékosok, és kiharcolják a továbbjutást - mondta a gyászos Duna Kupa-szereplés után a láthatóan megtört Stoffan Rudolf. Két hét múlva, vasárnap 16.15 órakor talán az utóbbi évek legfontosabb mérkőzését kezdi a csehszlovák vízilabda-válogatott. A bonni Európa-bajnokság első fordulójában a lengyelekkel játszik. Az idei mérleg két vereség, egy döntetlen. Ha Poláőikék nyernek, akkor már az elődöntő csoportban érezhetik magukat, de ha nem, akkor nehéz lesz eloszlatni a viharfelhőket.- Senki sem hiányzott annyira a 26. Duna Kupán, mint a lengyelek. A törökök és a dánok sem jobbak a bolgár ifiválogatottnál. Huszonnyolc nappal a kontinensviadal előtt nem elég ez a gyenge torna. Figyelmeztettem az illetékeseket, de hiába. Tudtunk volna biztosítani egy jugoszláv vagy magyar edzópartnert, csak hát addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Sokat köszönhetünk a szövetségnek, ám nem mindent kapunk meg tőle. A feltételekre nem panaszkodhatunk, a múltban az utolsó pillanatig harcolni kellett az Eb-szereplésért, csak magunkban kereshetjük a hibát. A játékosoknak az élsportközpontbag az a dolguk, hogy edzzenek, mást nem csinálnak. A válogatottban már nem lehet pótolni a hiányosságokat. Már pedig egyesek erőnléte nem kielégítő. Nem lehetünk pesszimisták, a lengyeleket mindenképpen le kell győznünk. Most ez a fő dolog, minden más mellékes - nyilatkozta Bottlik László, a csehszlovák vízilabda-válogatott volt vezető edzője, Stoffan Rudolf segítője. • Stoffan Rudolf arca sok mindent elárul (Duéan Koutny felvétele) Kula György hiába tapos ki a vízből, a labda a hálóba kerül továbbjutunk. Nem mindegy, hogy milyen eredménnyel térünk haza Bonnból Vidumansky: - Nagyon nehéz feladat előtt állunk. Milyen csapatkapitány az, aki nem derülátó?! Nincs ok a pesszimizmusra. Már évek óta ugyanaz a csapat szerepel, tehát egymás gondolatát is ismerjük. Kula: - Hat évvel ezelőtt megnyertük az igen erős mezónyű Kár- pátia Kupát. Azt hittem, minden rendben lesz. Nem így történt. Elbuktunk. Még egyszer nem ismétlődhet ez meg. Nem rossz a mostani csapat, csak nem vagyunk formában. Én is csapnivalóan védek, de egy hónap alatt sokat javulunk még. Csak az idegesít, hogy egyeseket nem engednek el a munkából Négy kérdés három válogatott pólistához Akkor, amikor ez a beszélgetés készült, mindhárom külföldön játszó válogatott vízilabdázónk arcáról sugárzott a jókedv és a derűlátás. Mindannyian az elmúlt bajnoki idényben csapatuk legjobbjai közé tartoztak. Roman Poláőik és Vidumansky László, a Vasassal, illetve a Mladoszt Zágrábbal bajnokságot nyert, Kula Györgynek, annak ellenére, hogy a Primőrje Rijeka kiesett a jugoszláv élvonalból, ha akarta volna, meghosszabbítják szerződését. Tehát ö sem okozott csalódást a nagyok között. Ezek után kezdték a felkészülést a hazai mezőny legjobbjaival az augusztusi bonni Euró- pa-bajnokságra. Ennek egyik állomása a július közepén lebonyolított hagyományos Duna Kupa volt. Stoffan Rudolf edző legénységének kulcsemberei álmukban sem gondoltak arra: ók lesznek a háromnapos pies- t’anyi torna negatív szereplői. A ÓH Koéice egykori erősségeinek ugyanazt a négy kérdést tettük fel. ■ Hogyan sikerült a legutóbbi bajnoki idény, mennyire vagy elégedett a mutatott játékkal? Poláőik: - Kezdettől fogva azon fáradoztam, hogy bajnok legyen a Vasas. Eleinte megjártam a poklok kínját, mert mint újoncot sokáig mellőztek a társak, nem bíztak bennem. Aztán változott a helyzet, elkezdtem dobálni a gólokat, befogadtak. A bajnoki cím után a piros-kékek szakosztályelnöke azt mondta, örülne, ha továbbra is az angyalföldiek centere maradnék. Kilencven gólt dobtam az idén az OB l-ben, s a harmadik helyen végeztem a mesterlövészek között. Azt hiszem, haznos tagja voltam a Vasasnak. Mindig szívesen emlékszem majd az itt eltöltött két és fél évre. Vidumansky: - Amikor először nyertem aranyérmet a ÓH-val, gondoltam, ez'a csúcs. Majd következett még kilenc bajnoki cím. Kicsit féltem a jugoszláv ligától, hiszen az olimpiai és világbajnok hazájában nem mindennapi dolog a legjobbak ellen pólózni. Fordulóról fordulóra egyre jobban belelendültem. Ha nem Bottlik László az edző, akkor aligha kerülök a „békákhoz". Pályafutásom eddigi legnagyobb sikerét értem el a Mladosztban, hiszen hosszabb szünet után ismét bajnokságot nyert, örülök, hogy a csehszlovák vízilabdasport külföldön is bizonyított. Ez csak a sportág hasznára válhat. Kula: - Kiestünk, és ez bosszant. A póló kollektív játék, egy csapat vergődésekor aligha figyelnek fel a jól védő kapusra. Nem én mondom, hanem a rijekaiaktól hallottam: rajtam semmi nem múlott. A profik nem szoktak udvariaskodni. Jobban szeretem, ha másokat dicsérnek. Boldog vagyok, hogy a világ egyik legjobb bajnokságában játszhattam. Különben szakvezetőinknek köszönhetjük, hogy búcsút mondtunk az élvonalnak, mert az első sorozat után edzés helyett elvitték síelni a csapatot. ■ Külföldről nézve milyennek látszik az I. pólóliga? Szerinted mi segítené a honi vízilabdázás elöbb- relépését? Poláőik: - Nálunk csak két jó csapat van, s ez a helyzet már évek óta változatlan. A többiek nem is mernek a bajnoki címre gondolni. Magyarországon féltucat együttes is bajnoki reményekkel kezdi a pontvadászatot. Tavaly, a rajt előtt, ki mert volna a Vasasra tippelni? A vízilabda is egész embert igényel, nem elég szeretni, a tehetség mellett tudás is kell. össze kellene fogni végre az illetékeseknek. Vidumansky: - Óriási különbség van a jugoszláv és a csehszlovák bajnokság között. Utcahosszal lemaradtunk. Annyian és annyiszor beszéltek erről, és semmi sem változott. Tenni kellene valamit. Kula: - A jugoszláv bajnokságban is történnek furcsa dolgok, a bírók is gyakran tévednek, de azért, ha véleményt kell mondanom a két ligáról, akkor az ég és föld a válaszom. Rijekában már egy nappal a meccs előtt taktikailag készülünk. Kétszer is megnézetik velünk következő ellenfelünket. Nálunk ez nincs. ■ Egy hórnip múlva kezdődik Bonnban az Európa-bajnokság. Milyen esélyei vannak a csehszlovák válogatottnak? Poláőik: - Egy dolgot nem értek: sehol sem folynak a bajnoki küzdelmek, nálunk viszont igen. Amíg mi hárman együtt készülünk, addig a többiek egymást csépelik az első ligás meccseken. Le kell győznünk a lengyeleket. Nem lesz könnyű, de Roman Poláőik a Vasasból Olaszországba tart... (Igor Cagalinec felvétele) edzésre, meccsekre. Most konkrétan Horrtákra gondolok, aki nem lehetett ott a Duna Kupa nyitótalálkozóján. ■ Hogyan tovább a kontinensviadal után? Poláőik: - Lejárt a szerződésem a Vasasnál. Azt mondtam a fiúknak és a szakvezetőknek, viszontlátásra a BEK-meccseken. A napokban tisztázódott: Olaszországban, Genovában folytatom. Még az Európa- bajnokság előtt aláírom az egyéves szerződést. Aztán nem tudom, mi Vidumansky László, a csehszlovák vízilabda-válogatott csapatkapitánya (Duéan Koutny felvételei) lesz. Arról szó sem volt, hogy nyáron a ÖH-ban szerepelnék. Van elég igazolt játékosuk, itt az alkalom, bizonyíthatnak. Vidumansky: - November elsejéig a Mladoszt pólistája vagyok. Minél tovább szeretnénk jutni a BEK-ben. Ahhoz, hogy visszatérjek a ÓH-ba, változások kellenek. Még egyszer hangsúlyozom, nem rajtam múlik az egész. Kula: - Már egy hónapja lejárt a szerződésem a Rijekánál. Marasztaltak, ám én nem akarok második ligát játszani. Több ajánlatot is kaptam, még nem döntöttem. Visszamehetnék Kassára (Koéice), de ez semmi esetre sem kötelező. Senkinek semmit nem ígértem, különben tizennégy évig védtem a ÓH kapuját, s amikor tavaly decemberben elbúcsúztam, senki sem köszönte meg a másfél évtizedes szolgálatot. Nem az ajándékot vártam, hanem a kézfogást. Mert ugye olyan sokan megyünk külföldre, hogy meg lehet rólunk feledkezni?! Egy nappal a beszélgetést követően kedvetlenül, letörten hagyták el az Eva-uszoda medencéjét. Ok hárman a leggyöngébbek közé tartoztak. Vidumansky törte meg a csendet: - Bonnban ez nem fordulhat elő, ott ismét bizonyítunk! Az oldalt írta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ ÚJ SZŐ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673 70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
