Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 31. szám
31 EGYESÜLJETEK! 1989. augusztus 4. XXII. évfolyam Ára 1 korona R eneszánszát éli a kerékpár. Világjelenség. Stockholmban, Koppenhágában, Amszterdamban a járda nemcsak a gyalogosoké. A francia, a nyugatnémet, a holland és az amerikai varosokban a járda külső felén egy vastag fehér vonal jelzi, hogy ez a rész a kerékpár, a bicikli szerelmeseinek útvonala. Mert a kétkerekű napjainkban egyenlő az egészséggel. Ezt az amerikai orvosok által 15-20 esztendővel ezelőtt kimondott elméletet manapság milliók valósítják meg a gyakorlatban. Gyalogolni jó - mondta Móricz • Zsigmond. Nem tudta, nem tudhatta, mennyivel jobb biciklizni. A kerékpár sokkal hatásosabb a civilizáció betegséget elleni harcban, mint a marokszámra szedett tabletta, orvosság. Hogy mennyire biciklikonjunktúra van a világon, azt a következő számok is bizonyítják: Olaszországban mintegy másfél százezer igazolt kerékpárost és ugyanennyi bicilkis turistát tartanak nyilván, minden harmadik embernek van kerékpárja; ez körülbelül 14 millió kétkerekűt jelent. Az NSZK-ban 23, Franciaországban 15, Angliában 12, az Egyesült Államokban 85 millió kerékpárt jegyeznek. A lakosság és a biciklisták számának aránya Hollandiában a legmagasabb, 13 millió lakosra 11 millió jut! Hogy Csehszlovákiában hány „kis öszvér“ (Ázsiában nevezik így a kerékpárt) bandukol útjainkon, nincs pontos kimutatás. Azt viszont biztosan tudjuk és szomorúan vesszük tudomásul: az egészséget szolgáló bicikli - hiánycikk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik kiadványa már korábban hangsúlyozta, a kerékpár virágkorát éli napjainkban. Nem véletlenül. Az egészség és az egészségesebb életkörnyezet szimbóluma lett és a zsúfolt nagyvárosok központjában a gyorsabb közlekedést szolgálja. Az ENSZ felmérése több tekintetben is rámutat a kerékpár előnyére. Egy személy- gépkocsi gyártásához szükséges anyagból száz biciklit lehetne piacra dobni. Nem éppen elhanyagolható szempont. Ráadásul itt van a dolog anyagi oldala. Amíg egy kerékpár évi üzemeltetése és karbantartása nagyjából 50 dollárt tesz ki, addig a gépkocsié 1170 dollárt. A nagyvárosok örök siráma a parkolóhely: egy személygépkocsi helyén húsz bicikli is pihenhet. Az ENSZ statisztikusai kiszámították, hogy egy esztendő alatt kilencmilliárd liter benzint lehetne megtakará- tani, ha három kilométernél rövidebb távolságra kerékpárral járnának az emberek. Az agyat zsibbasztó városi nyüzsgés ellensúlyozására egyre több „országúti egyesület“ alakúi. A biciklitulajdonosok tiltakoznak és jogokat követelnek maguknak. Párizsban például megrendezték a kerékpárosok napját. Egy-, két- és háromszemélyes bicikliken kerekeztek a környezet védelmének jegyében azon az úton, ahol máskor az autók léprésben haladnak. Az év 365 napjából 364 az olaj, a benzingőz, a füst és a bűz jegyében zajlik le... Nem kevés országban már a modern várostervezés egyik alapja, hogy olyan utak és terek épüljenek, amelyek forgalomtól védve lakótelepek, iskolák és gyárak környezetét hálózzák be, s amelyek kulturált lehetőséget biztosítanak a kerékpározáshoz. Sőt, néhány amerikai államban törvénybe iktatták: autópályák építésekor egy sávot a biciklisták részére kell KONTRA unni fenntartani. Több szovjet városban arról elmélkednek, hogy a belvárosban csak biciklin lehetne közlekedni. Az autókat kitiltanák. Koppenhágában már több mint 10000 kerékpáros tüntetőleg a városháza elé hajtott és követelte a polgármestertől, hogy bővítsék a kerékpár-úthálózatot, mert a meglevő 10 kilométer elenyészően kevés. Csak amikor ígéretet kaptak, kerekeztek haza - a városban veszteglő autósok nem kis örömére. A nagyvárosi ember csak autóban gondolkodik, jobb esetben villamosban, metróban, autóbuszban. Hazánkban az életszínvonal emelkedésével azonos arányban növekedik a gépkocsipark. Az új tulajdonosok ezrei teszik zsúfolttá a városi és az országúti közlekedést: lenézve a „csóró“ gyalogosokat, kerékpárosokat, túrázókat. A felgyorsult életritmus, a nagyvárosi ártalmak, a zaj, a koromfüst megmozdulásra késztetik a társadalom veszélyeztetett egészségét. A munkahelyi testnevelés (van még ilyesmi?), a kocogómozgalom, valamint a szervezett és egyéni „ellenakciók“ a természetes mozgásra épülnek. A bicikliről mintha megfeledkeznénk. Pedig már Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai játékok megteremtője figyelmeztetett: „A kerékpározás kifejezetten az egészséges sportturizmus eszköze...“ A Szovjetunióban páldául a kerékpáros turizmusnak van a legnagyobb tábora. Olaszországban biciklis „randevúkat" rendeznek évente. Legutóbb mintegy tizenötezren jöttek össze, hogy a többi között megtegyék a kötelező húsz kilométert. Az orvosok á kerékpározás előnyeit a következőkben foglalják össze: 1. az ember reflexmúködését edzésben és használható állapotban tartja (egyensúlyozás, térlátás, mozgáskoordináció); 2. serkenti a légzést és a vérkeringést,ideges szívzavarok esetén elég csak felülni a kerékpárra és máris gyógyhatást érünk el; 3. statikailag kíméli a lábakat, az ortopód betegségek esetén kitűnő „járógép“; 4. az ízületek lazításának és rendszeres mozgatásának, a reumatikus megbetegedések megelőzésében van nagy szerepie; 5. a biciklizés a szorongás ellen is kitűnő sport. Hogy miért jó még a kerékpározás? Az egyik űrhajós (!) erről így beszélt: „Kerékpáron teljesen szabad az ember és az arcán érzi a szelet; nem a rossz szelet, amely süvít, hanem a lágyat, amely olyan, mint a simogatás. És illatokat érez, nem a benzinbűzt. Aztán van ideje megnézni a fákat, a felhőket, egyszóval mindent. Reggel kerékpározom, amikor friss a levegő és még tiszta az égbolt.. Henry Ford, a korszerű autóipar megteremtője is a bicikli hívéül szegődött annak idején: „Semmi sem tart olyan friss és vidám hangulatban, mint a naponkénti ötkilométeres bringá- zás..." Ki érti, hogy mégsem biciklit gyártott... Az egyik világhírű festőművész azt mondta: csak akkor maradsz fenn, ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat. A kerékpárosok szeretik a fákat. A fák szeretik a kerékpárosokat. De úgy általában, szeretjük-e a fákat és a természetet? A kérdőjelen elgondolkodhatunk... tömi viwrc (Lörincz János felvétele)
