Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
MiDHDCl. IírEMfOMO... Romantikus vidék. Az országút egyik oldalán többnyire szőlőültetvények, gondosan ápolt kertek simulnak a majdnem kopár hegy lábához, a másikon pedig a jó kenyérmező hírében álló bodrogközi róna húzódik. Hangulatos a hegy déli tövében lapuló település, Kiskövesd (Maty Kamenec) is. Ezt ennek az országrésznek az ismerői jól tudják, s az arra vetődő idegenek, átutazók pedig már akkor sejtik, amint Bodrog- szerdahely (Streda nad Bodrogom) felöl érkezve a falu bejáratánál észreveszik a közkutat. Kézi szivattyús kút. Lényegében semmi különös, hiszen rengeteg van belőle az országban. Mégis érdekes. Bár a látogató nem tudja, hogy vizének milyen a minősége, a tetőszerkezet bizalmat kelt benne. Helyi sajátosság a tavasztól őszig nyíló és illatozó virágerdö. Dísznövény ugyanis legalább annyi tarkáink a házak előtti kiskertekben, az udvarokon és a közterületeken, mint amennyi szölötó zöldell a közeli hegyoldalon. Sok községben szegélyezi virág az utakat és gyalogjárókat, ám ilyen tekintetben alighanem kevés vetekedhet a kisebbik Kö- vesddel.'A helyiekről már régen tudják a széles környéken, hogy ügyes, dolgos kertészek. Olyanok, akik nemcsak a szólőtermesztéshéz értenek, hanem a primőráruval is általában az elsők között jelennek meg a zöldségpiacon. A takaros óvodaudvar végében az idei gyermeknaptól újabb helyi érdekesség, egy hat méter hosszú, három méter széles és egy méter mély „fedett uszoda“ áll. A legkisebbek tulajdona. A kövesdiek azt mondják, építése nem tartott sokáig, az ötlet megvitatásától az átadásáig csak néhány hét telt el. Egykettőre elkészült, mert a kivitelezésbe a szülök is bekapcsolódtak. A helyi nemzeti bizottságnak csupán hatezer koronájába került. A huszonhat csemete „szóvivőitől“, Bállá Viktóriától és Pribék Andreától tudjuk, hogy az óvodások szeretnek a fóliasátras medencében lubickolni. - Néhányan már úszni is megtanultunk - újágolták a minap. Ottjártunkkor ugyan csak bokáig ért benne a víz, ám Csatlós Zsuzsa óvónő megnyugtatta a gyerekeket. A helyi nemzeti bizottság elnöke már intézkedett, s az állami gazdaság vízhordói megígérték, hogy rövidesen ismét teletöltik.- Tudniillik, nincs olyan vízforrás a közelben, amelyből rendszeresen pótolhatnánk a rejtett úton elszivárgó vizet - tájékoztatott a fiatal peda- gógusnö. - A szakemberek azt ígérték, megnézik, megvizsgálják, hol ereszt a fal, s a hibát elhárítják. Persze, a vízcserét akkor is meg kell oldani. Nos, amíg a községben nem lesz közművesített vízvezeték, addig továbbra is tartálykocsik hordják ide a vizet. Nem költséges megoldás ez, hizen kevés viz kell. A melegítésért pedig úgy sem kell fizetni, ugyanis a nap reggeltől estig ide tűz, s a fóliasátor alatt gyorsan felmelegszik a víz. A helyi nemzeti bizottság ízlésesen berendezett irodájában Dóczi Sándor beszélt az 550 lakosú település életéről. A beszédes adatokat, tényeket nem jegyzetfüzetből olvasta, fejből szórta. Mindig érdekelte öt szülőfalujának sorsa, 1986-tól pedig, amikor otthagyta a tanítói állast és elvállalta a hnb elnökének tisztségét, még nagyobb az áttekintése a helyi dolgokról.- Iparkodó falu ez, dolgos emberek lakják. Azt is mondhatnám, hogy talán túl dolgosak. Nappal mindenki a munkahelyén, a közeli mezőgazdasági, valamint ipari üzemekben és a vasúton dolgozik, délután és estefelé meg ki-ki a szőlőben, a zöldségesben. Amikor elnökké választottak, elhatároztam, a képviselőkkel szorosan együttműködve megpróbálok egy kicsit változtatni a falu korábbi életstílusán. Azt szerettem volna elérni, hogy az emberek falu- közösségben is gondolkodjanak, többet tegyenek a közért. A külön-, böző gyűléseken, összejöveteleken ezt a szemléletet igyekeztünk népszerűsíteni, elfogadtatni, s lényegében erre buzdította olvasóit a Falutükör címen háromszor megjelentetett helyi újságunk is.- Sikerrel?-Nem állítom, hogy ma kivétel nélkül mindenki szívügyének tartja a község fejlesztését, ám az is igaz, hogy erősödött a közösségi szellem, mintha az emberek többsége most aktívabb lenne, mint évekkel ezelőtt. Itt vannak például az utakat szegélyező virágágyások. Paszulykás Ilona, Nagy Erzsébet, Timko Júlia, időNádfedő a kút fölött (A szerző felvételei) sebb Szabó Erzsébet, Szabó Rozália, Barati Ilona, Szabó Katalin és mások nem a helyi nemzeti bizottság utasítására ápolják a dísznövényeket, hanem önszorgalomból. Szinte versenyeznek egymással. Vagy vegyük a falu határában levő közkutat. Egyszer, azt hiszem a nyugdíjasok összejövetelén felvetődött, hogy nem ártana rendbe tenni a rozoga gémeskutat. Jelentkezett néhány idősebb férfi, hogy ők még emlékeznek, hogyan kell nádfedelet készíteni, ők vállalják. így került tető a kút fölé. Az óvodaudvaron levő fürdőmedence is társadalmi munkában épült. Tudom, nem remekmű, viszont a célnak megfelel, s a gyerekek örülnek neki. Nagyobb, korszerűbb fedett uszodára később sem futná majd erőnkből. Én azt vallom, hogy a nagy dolgok is apróságokból tevődnek össze. Persze, előfordulhat, hogy a kis dolgot is nehéz elkészíteni. Évekkel ezelőtt például hozzákezdtünk egy igazi fürdőmedence építéséhez, de azt nem tudjuk folytatni, mert nincs miből. Remélem, az eddig elvégzett munka nem vész kárba, ugyanis a szakemberek 650 méter mélységben egy 47°C hőmérsékletű víz forrásra bukkantak.- Azt hallottuk sífelvonójuk is van...- Van, és az sem került sok pénzbe. A helyi szakemberek egy kiselejtezett csillevontatóból rakták össze. A berendezés a mezőgazdasági üzemnek már nem kellett, felújítva és átalakítva viszont a gyerekek nagy örömére sífelvonóként működik. Az említetteken kívül még számos további „csekélységgel“ találkoztunk a faluban. Ilyen például a tekepálya, a nyugdíjasklub, az aszfalt- burkolatú teniszpálya. Ugyanakkor megoldották az idős emberek étkeztetését és a szemét elszállítását is. Dóczi Sándor szerint ezzel még koránt sincs Kiskövesden minden megoldva. A lakosságtól is függ, hogy mi valósul meg terveinkből - mondja Dóczi Sándor-Az egykori kőbánya egy ideig szeméttelep volt. Elhatároztuk, hogy másra fogjuk használni. Lehetne ott szabadtéri színpad, sportpálya is, a falában pedig pincesor. Hogy lesz-e, az a falu lakosságán múlik. Jóval időszerűbb feladat most a víz. Nincs vízvezeték a faluban. Két 350 méter mély kút már van, ám a vezetéket csak akkor kezdhetjük lerakni, ha lesz rá pénzünk. Ha a járási nemzeti bizottság segít, s a képviselők a lakossággal karöltve mozgósítják az erőket, akkor lesz ivóvizünk. Jó lenne a községen átvezető közutat is rendbeszedni, a ravatalozó építését is tervezzük. Nádfedeles közkút, szoba nagyságú fürdőmedence, melegvizű forrás, virágerdő, sífelvonó, rendezett közterületek, takaros, gazdag porták, bő termésű szőlőskertek, gyermekzsivajtól hangos óvodaudvar. Ezzel találkozik, ezt látja ma, aki ide látogat. Illetve nemcsak ezt, mert ha jobban szétnéz, akkor észreveszi, hogy több régi házat tataroznak, s egészen korszerű villák is állnak, illetve épülnek. S aki mindemellett azt is tudja, hogy van itt egy lelkes és jóhangú éneklő csoport, továbbá labdarúgó-csapat, eredményesen dolgozó Csemadok-szervezet, ügyes tűzoltók, aktív nószövetségi szervezet, valamint egyre több jól tanuló fiatal is, az szinte biztosra veszi, hogy lesz ez a község még nagyobb is. szebb is, életerösebb is. GAZDAG JÓZSEF SZÚ A főtéri ház, amelyet lakott és amelynek hátulsó részében működött a nyomda, ma is áll. Kísérőm, Milan Hvizd, a Sárosi Múzeum munkatársa, lelkes hozzáértéssel magyarázza:- Eredetileg gótikus stílusban épített, jet1 legzetes polgárház volt, amit a kapubejárat, a portálé ékesen bizonyít, de a házat reneszánsz stílusban többször is átépítették.-Annak idején az ifjú, aki Bécsben és Boroszlóban tanulta a nyomdászmesterséget- folytatja magyarázatát -, és a gimnáziumot alapító Stöckel Lénárd lányát vette feleségül, nem lakhatott akármilyen házban. Az adófizetők korabeli kimutatása szerint a házhoz két kert, tanya és sörfőzde is tartozott. Illeték gyanánt évente 12 florenci aranyat fizetett a sörfözök céhének az ifjú nyomdász.-Nem volt ráutalva a nyomdászkodásra- állapítja meg -, de mesterségét igencsak szerette, mert a városi tanács jegyzőkönyveinek tanúsága szerint a nyomdáért még kockázatot is magára vállalt: Két ízben, az alapítás évében és 1579-ben, amikor Schader János lelkész indítványára előbb 40, majd 50 aranytallér kölcsönt vett fel a nyomda bővítésére.- Ki is vívta magának a kortársak megbecsülését és tiszteletét, mert égy évtizeddel később három egymást követő alkalorhmal még várcsbírónak is megválasztották. Hozzáfűzi még, hogy akkoriban a sajátos, helyi szokás szerint a tanácsurak római szabású tógában jártak a városi tanács üléseire. így kezdi tájékoztatását Mikulás Lovacky a művelődési központ vezetője, amikor végigvezet a háznak azon a részén, ahol egykor a nyomda működött.- Itt volt a mester irodája. Közel negyedszázadon át, 1599-ig, a haláláig, amikor a nyomdát egyik tanítványa, az idősebb Klöss Jakab vette át. Részörökségként úgy, hogy a többi örökösnek 240 florenci aranyat fizetett. Klöss tíz házzal odébb lakott, ott intézte az ügyeket. Ez a szoba akkor már csak raktárként szolgált. Elképzelem persze, hogy akkor még itt volt a 23 év alatt nyomtatott 80 kiadvány mindegyike. Az első, az Axiochus divini Platonis című, amelyet a sátoraljaújhelyi iskola rektora, Nicolao Germatiállított össze, a kalendáriumok is, amelyeket tizenkilenc egymást követő esztendőben, három nyelven, latinul, magyarul és németül, Petrus Slovacius szerkesztett.- Amott - mutat a szemközti, nagyobbik, boltíves szobára - dolgozott a mester betűöntője Sultzer Salamon, aki mesterének halála után Rigába ment, és ott alapított nyomdát. Feljegyzem: az itt öntött új típusú betűkből 1589-ben több sorozatot vásárolt a lengyel- országi Wyssolay-féle nyomda, majd 1591- ben a debreceni kollégium nyomdája is.- A szedés, az oldalak kirakása, javítása, meg a nyomtatás munkája - magyarázza, miközben felvezet az emeletre - nyugalmat, csendet kívánt, a többiek azért dolgoztak itt fent. Az ablaknál a szedők, a sarokban állt sajtológép körül a nyomdászok, a hátsó lépcsőre nyíló, terem nagyságú szobában a könyvkötők. Mindezt persze el kell képzelni, mert a ház mai, villanyvilágításé irodaszobáit járva még véletlenül se jutna eszembe, hogy négyszáz évvel ezelőtt nyomda működött itt, pedig kísérőm korabeli, hiteles feljegyzések alapján beszél az itteni munkáról:- Legkevesebb tízen, a legtöbben tizenhatan dolgoztak Guttgesel nyomdájában. Több neves mester is kikerült a keze alól. Klöss Jakab, a lőcsei Schultz Dániel, a kassai Fischer János, a kolozsvári Makay-Nyírö János. A könyveket ezer, másfél ezer, a kalendáriumokat öt-hatezer példányban nyomtatták. x Nyomtatásukról, kiadásukról a Sárosi Múzeumban kapok részletesebb tájékoztatást. Edita Valdmanová, a legutóbb megjelent, magyar nyelvű városismertetó kiadvány szerzője előveszi az egyetlen, 1580-ból maradt kalendáriumot. . A középső ház, ma a Sárosi Múzeum igazgatóságának irodaháza, volt egykor Guttgesel Dávid lakása és nyomdája Hajdú Endre felvétele- Ez a hibás nyomású, eldobásra szánt példányok egyike, de ennek a kivitelezése alapján is megítélhető, hogy a mester gazdagon illusztrálta kiadványait. Reánk maradt levelezéséből pedig tudjuk, hogy igen sok metszetet, iniciálét küldött neki Rostockból Jakub Lúcia, Krakkóból Fontanus Valent. Ismert a kalendáriumok értéke is, mert a hagyatékában megmaradt hatszáz példányt 1599 augusztusában 24 aranyra becsülte a városi tanács, míg tíz hordó borát csak 13 aranyra. Elsősorban a csillagos ég változásairól közöl előrejelzéseket a kalendáriurrl, hiszen szerkesztője, összeállítója a krakkói egyetem csillagásza volt, de található benne másféle olvasmány is: tanulmányok, történetek, eseményleírások, közlemények a kor jeles személyiségeinek tevékenységéről, a vásárok rendjéről, a termények áráról.-Az első számot 1577-ben, a nyomda alapítását követő esztendőben készítették - magyarázza -, engedély nélkül, alkalmazva az elvet, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Három évvel később azonban II. Rudolf kiadta a rendeletet: ilyen munkát csak császári engedély alapján vállalhatnak a nyomdák. Néhány évig szünetelt is a kalendárium kiadása. A városi tanács dicséretére legyen mondva, kiállt a nyomda igazáért: ott eretnek könyvet soha nem nyomtattak, ha kell, a kalendáriumot a cenzornak is bemutatják. Guttgesel folytatta hát a kiadást. Egy évtized múlva újabb császári tiltást kapott. Csakhát akkor már olyan időket éltek, hogy végérvényesen a városi tanács döntött, mégpedig úgy, hogy ki kell nyomtatni. Guttgesel nyomdászkodásának huszonhárom évében tizenkilencszer jelent meg. Nem vitás, akár a bor, a vászon, a fűszer, ’vagy a viasz, áruféleségnek számított akkoriban a kalendárium is. Kézből kézbe adva, meg a vásárokon árusították.- Képzelje csak el - folytatja, - a városfalakon belül háromezren laktak akkor, a kalendáriumokból viszont, mivel a távoli vidéken is megvásárolták, öt-hatezer példányt is nyomtak, mert keresett árucikk volt. És mintha a keresettség okát tudakoló kérdésemre válaszolna, úgy mondja:- Tetszett az olvasóknak, nekik szolgált. HAJDÚ ANDRÁS NYOMDÁSZŐSÖK NYOMÁBAN Ha az újságok és folyóiratok középkori ősének a judiciumot meg a kalendáriumot tartjuk, akkor a készítésükkel foglalkozó riyomdász■' v x'' ' ; v" \ \’r'' ■ 1' % ■' ■ ’
