Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 38. szám

Az együttműködésben is szükséges a gyorsítás A szovjet-magyar tudományos-műszaki kapcsolatok tanulságai A magyarországi TAKI távközlési kutatóintézet sokoldalúan együttmű­ködik a szovjet partnerekkel, ám ennek az együttműködésnek a sike­rek mellett árnyoldalai is vannak.-A KGST-országok tudomá­nyos-műszaki haladása komplex programjában való részvételünk régi hagyományokból indul ki - magya­rázza Kis István, aTAKI vezérigazga­tója. - A Rádiótechnikai Kutatóinté­zetben dolgozó szovjet kollégákkal együtt még a hatvanas években hoztuk létre a jól ismert és elismert „Barátság“ mikrohullámú rádió­összeköttetési rendszert. A nyolcva­nas évek tolyamán a közös munka a nagymértékben gazdaságos, megbízható, integrált rendszerű re­lékészülékek kifejlesztésére irányult. Ezután a TAKI bekapcsolódott a műholdas hírközlés szovjet földi adóállomásainak építéséhez szük­séges berendezések gyártásába, valamint az „Interszputnyik“ prog­rammal kapcsolatos egyéb felada­tok teljesítésébe. Az elmondottakhoz hozzátehet­jük, hogy az utóbbi kutatások szoros kapcsolatban vannak a műholdas hírközlés fejlesztésével. Az egyik té­ma egy olyan berendezés kivitelezé­sére irányul, amely az emberi be­szédet mikrohullámokká alakítja át, hogy azt a műhold közvetítésével lehessen továbbítani. A berendezést tavaly már ki is próbálták, s jelenleg már a gyártásán van a sor.- Mi már hozzáláttunk egy új nemzedékhez tartozó szerkezeti elemek kifejlesztéséhez is - mondja Kis István. - Hogy mi tette ezt szük­ségessé? Habár mi aránylag gyor­san eleget tettünk az említett komp­lex programból ránk háruló felada­toknak, ugyanakkor évente három­négy berendezést készítünk el, s ezek egy-két évvel már elmarad­nak a világszínvonaltól. Ez azt jelen­ti, hogy nekünk is iparkodnunk kell. Kis István véleménye szerint a hír-, adástechnikai fejlesztésben bizo­nyos egyoldalúság nyilvánul meg, nagy az időveszteség, a szükséges berendezések szállítása hosszú éveket vesz igénybe. Azonban min­denki elégedett. Úgy tűnik, hogy a partnerekre nem gyakorolnak semmiféle hatást a nemzetközi piaci viszonyok, nem zavarja őket a ver­senytársak között folyó küzdelem. A konstruktőröktől nem követelik meg, hogy állandóan előre nézze­nek, s olyan minőségi vívmányokat érjenek el, amelyekkel mérsékelni lehetne a lemaradást. Az elmondottakat kiegészítve Müller László, az Állami Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyette­se arra is felhívta a figyelmemet, hogy a tudományos-műszaki hala­dás komplex programjából származ­tatott részfeladatok részben már a tegnapi célokat tartalmazzák. Ez mindenekelőtt azzál függ össze, hogy a KGST keretében al­kalmazott tervezési módszerek bü­rokratikusak. Olyan feladatokat is előirányoznak, amelyek részben már megoldottak, vagy pedig má- sodrendúek. Dehát miért is kellene kockázatokat vállalni? A kivitelezők számára szintén előnyösebb, ha egyszerűbb, könnyebben teljesíthe­tő feladatokra vállalkoznak. Ezek a feladatok semmilyen formában nem késztetik őket arra, hogy a megoldáshoz sokkal nehezebb, újszerű, eredeti utat válasszanak. A komplex program teljesítésé­nek kezdettől fogva megvoltak a fény- és az árnyoldalai. A „felül­ről“ kijelölt szovjet szervezetek ne­hezen találtak magyarországi part­nerekre, mert nem ismerték azok tevékenységi feltételeit, lehetősége­it, valamint az árképzési módszere­ket. Emellett a magyar szervezetek­nél sem tapasztalható különösebb érdekeltség a jobb végső eredmé­nyekben. Ez azonban nem vonatko­zik a magyarországi TAKI kutatóin­tézet és a szovjet Rádiótechnikai Kutatóintézet együttműködésére, amely sokkal jobban megfelel a komplex programban kitűzött cé­loknak, mert a partnerek kezdettől fogva kimagasló eredményekre tö­rekedtek, részletesen megtárgyalták az együttműködés pénzügyi viszo­nyait, világos célokat és határidőket tűztek maguk elé. Müller László részletesebben is tájékoztat a komplex programban való magyar részvételről. A magyar kutatóintézetek és vállalatok össze­sen mintegy 200 szerződést kötöt­tek, s 470 kutatási feladat végrehaj­tásában vettek, illetve vesznek részt. Ez kevesebb, mint amennyire számítottak. Az elért eredmények között azonban jelentősebbek is vannak. De ha az eredményeket hasznosító termelőszervezetek köz­vetlenül együttműködnének a fela­datokat teljesítő intézetekkel, s mel­lőznék a különböző közvetítő és ko­ordináló szolgáltatásokat, az utasí­tásokat és rendelkezéseket, akkor bizonyára az egész komplex prog­ram teljesítése is maggyorsulna. A közvetlen kapcsolatok előnyös­ségéről a Budapesti Vilati-automatik vállalatnál tett látogatásom alkalmá­val győződhettem meg. Ez a vállalat már régóta együttműködik a szovjet partnerekkel, főleg a Vasútfejleszté- si Tudományos Kutatóintézettel. A hetvenes évek kezdetén a buda­pestiek részt vettek az „Eksz- pressz-1 “ automatikus helyjegy-elő­vételi rendszer kifejlesztésében. Most pedig Szabó József, a vállalat főosztályvezetője díszes prospek­tust rak elém, amely az „Eksz- pressz-2“ elektronikus helyjegy-elő­vételi rendszer működését ismerteti. Ez a rendszer összesen 16 vidéki vasúti gócpontot köt össze Moszk­vával. Ebben az esetben á komplex programban is rögzített feladatot rö­vid idő alatt sikerült teljesíteni. A bu­dapestiek eddig háromezer elektro­nikus jegypénztárt szállítottak a Szovjetunióba.- Még húszezer készletet kellene elkészíteni. Ennek a feladatnak is gyorsan eleget tehetnénk, hiszen fel vagyunk rá készülve. Csupán az a baj, hogy nem fértünk be a „kon­tingensbe“ - mondja szomorúan Szabó József. Tehát nem fértek be a „kontin­gensbe“ - ami azt jelenti, hogy a közvetlen kapcsolatok fejlesztése elé továbbra is akadályokat gördíte­nek. A szovjet-magyar árucsere­forgalomban csökkenteni kell a ma­gyarországi szovjet vásárlásokat, mert csökkent a kőolaj ára, s a szov­jet ipar a keletkezett „rést“ nem képes versenyképes gépi berende­zésekkel, fogyasztási cikkekkel ki­tölteni, így a szovjet fél egyre keve­sebb forinttal rendelkezik. Ennek kö­vetkeztében a közlekedési miniszté­rium, s annak Vasútfejlesztési Tudo­mányos Kutatóintézete sem juthat forinthoz a szóban forgó elektroni­kus jegypénztárak megvásárlására. Az „Ekszpressz-2“ rendszert egy további rendkívül fontos tarto­zékkal is ki kell még egészíteni, ami szintén szerepel a komplex program feladatai között. Ez a tartozék a te­hervagonok forgalmát, a teherszállí­tás feladatait, a javításokat, a disz­pécseri tevékenységet tartaná, s úgy szabályozná, hogy minél rövi- debb legyen a vagonok állási ideje. E feladat teljesítését a Vasútfejlesz­tési Tudományos Kutatóintézet Szverdlovszkban működő uráli rész­legére bízták.- Attól tartunk azonban, hogy ez az „ekszpressz“ sem fog meggyor­sulni, s hiábavaló lesz a fejlesztés, ha a közlekedési minisztérium to­vábbra sem vásárolhatja meg a ter­mékeinket - teszi hozzá Szabó Jó­zsef. Ez a kérdés azonban nemcsak Szabó Józsefet nyugtalanítja. Pe- tőcz • István, a „Híradástechnika“ ipari szövetkezet főmérnöke például elmondta, hogy 250 millió forintot veszítettek egy szovjet megrendelés utólagos lemondása miatt. A meg­rendelés kivitelezésére még hitelt is felvettek, a szállítást a megrendelő kívánságai szerint elő is készítették, amikor kiderült, hogy a szovjet part­nernek nincs rá fedezete - forintban. Az ilyen merev beavatkozások a köl­csönös szállításokba szintén fékezik a komplex program teljesítését, a ki- ' emelt, kutatásigényes, dinamikus ágazatok fejlesztését.- Az a bírálat, amely a komplex program teljesítésével kapcsolatban hangzik el, nem csupán az egyes résztvevők munkájára vonatkozik- mondja Müller László. Az együtt­működés általános problémái is ki­éleződnek. Okvetlenül szükség van bizonyos minőségi változásokra az együttműködés gazdasági, valutá- ris-pénzügyi viszonyaiban és egész mechanizmusában. Jelenleg 19 szovjet-magyar kö­zös tudományos kutatócsoport és közös laboratórium működik. Van­nak olyan közös vállalatok is ame­lyek tevékenysége összefüggésben van a komplex programmal. Az „Energotyehno“ közös vállalat pél­dául, amely a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Nagyhómérsékleti Intézetének, hét magyar kutatóinté­zetnek és egy magyar banknak a részvételével jött létre, számos megrendelésnek tesz eleget Ma­gyarországon, amiből jelentős forint- bevételei származnak. A két szovjet- gépipari és mechanikai - tudomá­nyos kutatóintézet, három magyar- országi partner és a Budapest Bank által létrehozott „Inmas mechatroni­ka“ tevékenysége összesen 24 te­rületre irányul. Az „Elymako“ közös vállalatnak NSZK-beli partnere is van. Ez a robotok gyártásával, elekt­ronikus berendezések, gépipari mű­szerek kivitelezésével, licencek el­adásával és vásárlásával, technoló­giai eljárások értékesítésével foglal­kozó szervezet sok arculatú, sajátos üzletházként fog működni, amely szerves egységbe foglalja össze a tudományt, a termelést és a keres­kedelmet. A tudományos-műszaki haladás­nak a közös vállalatok és intézmé­nyek fejlesztése, a partnerek gazda­sági érdekeltsége, a világpiacon is versenyképes, progresszív áruk ter­melése adhat lendületet, nem pedig a „felülről“ jövő feladatok, tervek, kidolgozások, egyeztetések sokasá­ba- V. GERASZIMOV A lengyelországi slupski ,,Sezamor“ vállalatban gyártott óriásláncokat töb­bek között a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Hollandiába és Dániába is szállítják (A CSTK felvétele) Bukarest kikötője intenzíven épül Bukaresttől délre teljes ütemben halad az Agre§ul folyó szabályo­zása, amely arra irányul, hogy hajózhatóvá váljék a folyó, s vízi út létesülhessen a romániai főváros és a Duna között. Körülbelül tíz kilométerre a főváros déli szélétől, Mihaile?ti térségében már létrejött egy hatalmas víztározó, ahol a bukaresti kikötő épül. A vízi út hossza Bukaresttől Oltenitáig, ahol az Argejul a Dunába ömlik, körülbelül 73 kilométer. Jelenleg az oltenitai kikötő bővítése és korszerűsítése is folyamatban van. Itt hajózsilip is épül, amely az Argejul és a Duna közti hajóforgalmat biztosítja. A Bukarest és az Oltenita közti szintkülönbség mintegy 70 méter. Az Arge?ul hajózható részén összesen öt hidrotechnikai mű épül, amelyek a hajózsilipeken kívül kisebb teljesítményű vízi erőműveket is tartalmazni fognak, s hidként is szolgálnak majd a csatorna fölött. Mindegyik hidrotechnikai műnél kikötőt is építenek. A munkálatok befejezése után, amire a következő tervidőszakban kerül sor, Buka­restnek közvetlen hajóútja lesz a Fekete-tengerhez. Egyúttal az Arge§ulba ömlő többi folyó medrét is szabályozzák, ezek mentén is számos mesterséges tavat, víztározót hoznak létre, amivel megszün­tetik ebben a térségben a Déli-Kárpátokban bekövetkező hóolvadá­sok idején gyakran fellépő árvízveszélyt, s egyúttal üdülőkörzeteket alakítanak ki a főváros lakossága számára. A számítások szerint az új vízi úton évente körülbelül 20 millió tonna árut fognak szállítani, ami a romániai sajtó szerint jelentős üzemanyag-megtakarítással jár. E jelentős beruházás költségeiről azonban nem közöltek adatokat. A hasonló jellegű másik nagy vízmű, a Duna-Fekete-tenger csatorna kihasználása egyelőre még nem kielégítő. Az Agerpres sajtóügynökség jelentése szerint a csatorna üzembe helyezése óta eltelt öt év alatt ezen a 64,2 kilométer hosszú vízi úton csaknem 55 ezer különböző típusú hajó haladt át, amelyek összesen több mint 335 millió tonna árut szállítottak. (ŐSTK) A tapétákat, kartonokat, hullámpapírt gyártó, s az utóbbiakból az üveg-, a ruha- és az élelmiszeripar, továbbá a vegyipar és a gépipar számára különböző csomagolóanyagokat készítő ZTS Plasty kombinátválla­lat hosszú utat tett meg, amíg a régi cellulózgyár a gépgyártóknál, a Nehézgépipari Művek keretében találta meg a helyét. Jelenleg évente mintegy 25 ezer tonna árut gyártanak, ebből 1300 tonna a tapéta. Az utóbbi években már a mosóporok dobozai is itt készül­tek. Az építőipari vállalatok már el sem tudnák képzelni a lakások befejezését martini tapéták nélkül. Ajtermelés fejlesztéséhez megfelelő partnerre volt szükségük, s mivel itthon ilyet nem találtak, külföldön kezdték keresni.-A tulai Tulabumprom termelési egyesüléssel olyan szerződést kötöttünk, amelyből mindkét fél számára figyelemre méltó előnyök származnak - magyarázza Róbert Zims, a ZtS Plasty kombinátvállalat igazgatója. - A szerződés lehetővé teszi a műszaki-gazdasági ismeretek és termelési tapasztalatok kölcsönös cseréjét. Abban is megállapodtunk, hogy együttműködünk a gyá­rak, valamint a próbaüzemelésre szolgáló kapacitások műszaki rekonstrukciójában. Az igazgatóval részletesen elbeszélgettünk a terme­lési folyamatok fejlesztésére vonatkozó elképzelésekről a hullámpapír, a mintanyomó hengerek, a dobozformá­kat kivágó berendezések és más termékek gyártásában. A szovjet tapétagyártók már tapasztalatokat szereztek a flexografikus mintanyomás bevezetésében, a beren­dezést saját maguk készítették el, s most arról tárgyal­nak, hogy ezt az eljárást a martini vállalatnál is bevezet­nék. Olyan korszerű eljárásról van szó, amely az eddigi­nél sokkal finomabb színárnyalatokkal díszíti a tapéták felületét. A vállalat műszaki dolgozói azonban nem várnak ölbe tett kézzel a szovjet partnervállalat segítségére. Ján Adamec mérnök, Jozefina Biziková és mások már készülnek az eljárás bevezetésére, minták között válo­gatnak, vizsgálják az alapanyagokat, ismerkednek az új berendezéssel. Az új tapétagyártó eljárást ugyanis re­kordidőn belül akarják bevezetni. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy 1990 harmadik negyedévében üzembe helyezik a berendezést, s a negyedik negyedévben elkezdik a gyártást.- Ebben az esetben nem egyszerű innovációról van szó, hanem egy teljesen új választék gyártásáról - ma­gyarázza Vladimír Jedinák. - Ennek megfelelően a fel­készülésre is kellő figyelmet fordítunk, hiszen a fogyasz­tók a gyártás bevezetése után olyan tapétákhoz jutnak, amelyek ma még nálunk nem kaphatók. Kiváncsiak voltunk az együttműködés pénzügyi felté­teleire is. A progresszív technológiai eljárás átadását lényeges mértékben megkönnyíti, hogy a Tulabumprom önálló külkereskedelmi tevékenységet folytathat, a ZfS Plasty vállalatot pedig a Martimex külkereskedelmi rész­vénytársaság képviseli. A csehszlovák fél különböző gépek és- pótalkatrészek szállításával egyenlíti ki a számlát, ami pedig az eljárás bevezetésével kapcsola­tos egyéb együttműködést, a technológiai előírások, a minták és egyéb kellékek átadását illeti, ebben a két fél közvetlenül egyezik meg.- Kapcsolataink a tulai papírgyártókkal más területek­re is kiterjednek - mondja Jozef Surovec, a szakszerve­zeti üzemi bizottság elnöke. - Megegyeztünk a felnőtt dolgozók kölcsönös üdültetésében, gyermekeik számára pedig- közös pionírtáborokat akarunk létesíteni. Ilyen vonatkozásban is kapcsolatban akarunk lenni, hogy támogassuk, lelkesítsük egymást a termelés gazdasági és műszaki fejlesztésében. MIROSLAV RUTTKAY ®0®tB®S®S®®®®®SS®00®®®®®0®0®®®B®®0®®®®®®0E®0S®®®®®00®EB®®B®®BE®®B®0®S® ÚJ B i 19851 BBBBEEEBEBBE00BEEE00EEEBE000BBSBSBEEEBEEEBEEEBBEESEEES0SSBB0000000EEE JÖVŐRE MÁR GYÁRTJÁK AZ ÚJ TAPÉTÁKAT Közérdekű közvetlen kapcsolatok a ZTS Plasty és a Tulabumprom termelési együttműködésében

Next

/
Oldalképek
Tartalom