Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 31. szám
E zzel a címmel filmelémzések jelentek meg a budapesti Tan- könyvkiadó gondozásában. A szerzők - Gyürey Vera és Honffy Pál - figyelme elsősorban olyan filmalkotások felé fordult, amelyek „figuráik és cselekményszövésük, szemléletük és eljárásmódjuk hasonlósága folytán közismert, népszerű filmműfajokba sorolhatók". A számos műfaj közül a burleszk, a western, a krimi, a thriller és a vámpírtörténet egy-egy rangos példányát helyezték nagyító alá, miközben értekeznek magáról a műfajról és a film alkotójáról is. Az ismertetett tizenkét film a maga műfajában remekmű. Érdemes idézni a szerzők definícióját: ,,A remekművek - mint annyiszor kitűnik - nem magányosan égbe nyűló hegyóriások, hanem magashegységek kiemelkedő csúcsai. És ahhoz, hogy alaposan földeríthessük őket, jó ismernünk az egész hegyvidék minden jellegzetességét. “ Az első elemzés Charlie Chaplin Modern idők című filmjével foglalkozik, mint a burleszk egyik jellemző példájával. A burleszk - a westernhez hasonlóan - az Egyesült Államokban született. Szereplője a hétköznapok kisembere, aki az öt körülvevő objektív világ elemeivel ismerkedik, és harcol az életben maradásért. E kisember egyik legnagyobb megformálója éppen Chaplin volt, akiről Cocteau írta: ,,Minden korban és minden néphez szól. A nevetés eszperantója. Mindenki megtalálja benne élvezetét más-más okokból." Ezután az 1952-ben három Oscar- díjjal kitüntetett Délidó című western következik, melynek rendezője a világhírű Fred Zinnemann. A western az amerikai történelem folyamataiból, egykor élt valóságos szereplők sorsából és kalandjaiból táplálkozik, bár nem mindig ragaszkodik a történelmi hitelességhez. Cselekménye a történet kezdetén általában rendellenes helyzetet mutat be, melyet sajátos képességeinél fogva éppen a főhős hivatott helyreállítani. A következő elemzés Alfred Hitchcock 1960-ban készült Psycho című filmje. Alkotója a thriller legtekintélyesebb mestere, akit a mozi „Simenonjá- nak és Agatha Christie-jének“ is neveznek. A londoni születésű Hitchcocknak pályája során a thriller lett az igazi műfaja. Filmjei nem kapcsolódnak sem korszakokhoz, sem stílusirányzatokhoz. A bűnügyi történeteket nem hagyományos, hanem nagyon is egyéni módon szerkesztette meg. Rendkívül érdekes a következő, az Egy halálraítélt megszökött című, 1956- ban készült francia film elemzése. Az alkotás rendezője és forgatókönyvírója Robert Bresson. Bresson különleges egyéniség, aki a filmkészítést nem mesterségnek tekinti, hanem a gondolkodás, az elmélkedés egyik fajtájának. Szuverén módon aknázza ki a film karakterisztikus lehetőségeit, a technikából kifejezöeröt merít. Történeteinek előadásmódja teljesen egyéni, stílusában erkölcsi következetesség nyilvánul meg. Alkotásaiban nagy szerepe van a képvágásnak: a gondosan megrostált és egymást sűrűn váltó részletek mozaikkockáiból építi fel az egyes jelenetek képét. A következő elemzés az 1959-ben készült Kifulladásig című filmet veszi nagyító alá. Rendezője - és Francois Truffaut-va\ együtt a forgatókönyv társszerzője - Jean-Luc Godard. Godard Truffaut-val, Chabrollal és másokkal együtt a francia „új hullám“ képviselője. Ezek a fiatal művészek a kiüresedett formákban elbeszélt történetektől akarták megszabadítani a francia filmet. Mindennapi történeteket kívántak elmesélni új dramaturgiával és a hagyományostól eltérő képi nyelven. Godard fity- tyet hányt a feltűnésmentes filmvágás követelményének és a Kifulladásig című filmjében kedvelt filmstilisztikai eszközét, a hirtelen vágást alkalmazta. Különös egyénisége a filmtörténetnek a spanyol Luis Bunuel, akinek Viri- diana című, 1961-ben készült filmjét taglalja a kiadvány. Bunuel a szürrealizmus és a társadalombírálat képviselője, kedvenc témája az irracionális képzeletvilág gátlástalan megjelenítése. Ellensége minden abszolutizált értéknek és morális követelménnyé avatott szokásnak. A film Viridianáról, egy apácanövendékről szól, aki megpróbál kitörni a ráerőltetett vallási dogmák fogságából. A mű 1961-ben acannes-i filmfesztiválon Arany Pálma díjat nyert. Századunk filmművészetének egyik kimagasló egyénisége az olasz Federico Fellini. Számos kiváló filmje közül a könyvben a 8 és fél elemzését találjuk. Az alkotás, amely 1963-ban elnyerte a moszkvai fesztivál nagydíját, egy filmrendezőről szól. A műben egybefonódik a képzelet és a valóság, s a főhős emlékei, álmai, kapcsolatai és képzelete abban a filmben elevenednek meg, melyet a betegségéből felgyógyult rendező forgat. A neorealizmus másik nagy képviselője Michelangelo Antonioni szintén jelen van a kiadványban, Nagyítás (Blow up) című filmjével, melyet Julio Cortazár elbeszélése alapján készített. PontoDD sabban az elbeszélés ihletésére, ugyanis az 1966-ban forgatott film lényegesen különbözik az eredeti műtől. Fordulatos, érdekes és Izgalmas a Nagyítás cselekménye; központi alakja Thomas, aki egy Londont bemutató fotóalbum készítéséhez lát hozzá, s ezzel a bonyodalmak hosszú sora kezdődik. A Nagyítás 1967-ben Cannes-ban nagydíjat nyert. A szocialista országok filmgyártását két film: Huszárik Zoltán és a szovjet Nyikita Mihalkov egy-egy munkája képviseli a könyvben. Huszárik Zoltán 1971 -ben készült Szindbád című filmje Krúdy Gyula műveire épül, s a hetvenes évek egyik legjobb magyar filmalkotása. Szindbád szerepében Latinovits Zoltán remekel. A rendkívül érdekes alkotásban valóság és látomás, az élet és az életet megszépítő illúziók keverednek. Krúdy Gyula Szindbádjának méltó és kitűnő filmbéli megálmodása - ez Huszárik Zoltán alkotása. Nyikita Mihalkov filmjének címe: Etűdök gépzongorára, mely Csehov müvei alapján készült. Mivel Csehovot példaképének tekinti a rendező, figyelmét az emberek apró, hétköznapi megnyilvánulásaira fordítja és egy-egy gesztus alapján enged betekintést a szereplők jellemébe, tulajdonságaiba, viszonyulásukba a környezethez. S hogy Csehov világában mit keres a gépzongora? Az estélyre nem érkeznek meg a meghívott cigányok, s ekkor a háziasszony önműködő pianinóval szórakoztatja vendégeit. A bemutató után az egyik kritikus ezt írta: „Ha metaforát keresünk, felfoghatjuk úgy is, mintha ezeken a csehovi embereken is egy láthatatlan gépezet játszaná a dallamokat. De ők is gépezetek csupán. S a kor működteti belső zenegépüket. “ Gyürey Vera és Honffy Pál könyvének érdeme, hogy megtanítja a mozinézőt nemcsak nézni, hanem látni, érteni is a filmet és mondanivalóját. A részletes elemzések megismertetik az olvasót (a nézőt) a film esztétikájának alapelemeivel, például a vágás, a zene, a kameraállás stb. szerepével és funkciójával a mondanivaló kidomborításában, továbbá a film nyelvével, amely nemcsak a cselekményről hanem a szereplők jelleméről, lelkiállapotáról, tetteik belső indítékairól is vall. De megismertetnek az egyes műfajok és stílusok jellemző sajátosságaival is, ugyanakkor filmtörténeti ismereteket nyújtanak, mert az alkotásokat a kor és a stílus szempontjából is a „helyükre" teszik. SÁGI TÓTH TIBOR TALÁLKOZÁS RENATA ZAREBSKÁVAL Élményekből, érzésekből építkezik. Külső hatásokból és megérzésekből. Találkozásokból. Az első percekből, amelyek mindent eldöntenek nála. A szavaknak sosem tulajdonít nagy jelentőséget. Tekintetekre, arcrezzenésekre figyel. Hogy „nyit“, vagy „zár“, esetleg „rejtőzködik“, azt a pillanatnyi benyomásai alapján dönti el. Renata Zarebska huszonöt éves lengyel színésznő. Mészáros Márta Napló szerelmeimnek című filmjében „ázott tulipán“ egy szovjet elvtárs vállán. Ajkán folyik a pezsgő, de így is elbűvölő. Otthon Janusz Zaorskival és Wanda Jakubowskával forgat. Gyönyörökre, gyermekáldásra áhítozó gorál lány a Hazafelé című filmben, Auschwitz meggyötört foglya a Felkérés táncra című alkotásban. Érzékeny, finom alakításai után újabb és újabb ajánlatokkal keresik fel a rendezők. Ez már 1989 tavasza... végzős a varsói Színművészeti Főiskolán. Asztalán fél tucat forgatókönyv. Filmezhetne látástól vakulásig. De nem..., ő nem akar hirtelen felkapott színésznő lenni, „kihordatlan“ figurákat szülni. Neki más elképzelései vannak. Számára nem élet-halál kérdése ez a pálya. Ó higgadtan, átgondoltan, tartással kezdte el és folytatni is így kívánja. A pálya... Sokáig azt hitte, semmi sem lesz belőle. Ápolónőnek készült. Egészen addig, míg ki nem ábrándította őt az osztály- főnöke. „Lúdtalpasan, ápolónőnek? Fel sem veszik!“ Tényleg nem? Akkor irány a közgazdasági szakközépiskola. Ott veszi észre magán, hogy valósággal vonzzák a nem mindennapi hangulatok, a megismételhetetlen pillanatok. Mindegy, hogy mivel telnek a nyári hetek, eperszedéssel vagy szénagyűjtéssel - az embereket figyeli. Gesztusok, reakciók, hangszínek maradnak meg az emlékezetében. És most jön a véletlen. Két szomszédos tanterem a líceumban. Az egyikben irodalmi színpad próbál, a másikból énekszó hallatszik. Ide nyit be tévedésből Janusz Kidawa filmrendező. Már csukná is be az ajtót, amikor észreveszi Renata Zarebskát. Kihívja, elbeszélgetnek és felkínál neki egy főszerepet. A Könnyűnek érzem magam régészeti főiskolását. Á lány tétovázik kicsit, de mert csak annyit kér tőle a rendező, hogy önmagát adja a kamera előtt, igent mond. Hónapokkal később, a film bemutatója után mégsem örömet érez, hanem szégyent, csalódást. Nem tetszik neki sem a film, sem az, amit ő csinált. Ekkora kudarcot csak egy másik lehetőséggel lehet elfelejteni. Ahhoz pedig be kell jutni a színművészetire. Két évet hagy „veszni“ a főiskola előtt. Két évig énekórákra jár és a chorzówi színházban játszik. Minden szerepért hálás, amelyet rá osztanak. A leginkább a Juno és Avosz című szovjet rockopera Conchitájáért; ezzel aratja legnagyobb sikerét. Közben tovább tart a gyerekkora Észak-Lengyelországban, Po- merániában. Erdőben áll a szülői ház, órákig bolyonghat a fák közt, ismeri az összes dombot, az összes ösvényt, reggelente mezítláb szalad ki a rétre és ott a tó, amelynek a legforróbb nyárban is hűvös a vize. Amikor úgy érzi: semmi rossz nem érheti, tragédia történik a családjában. Pontosan emlékszik mindenre. Szeptember volt, késő este, már majdnem aludt, amikor lépteket hall az ablak alatt. Három kilométernyire lakik tőlük az első „szomszéd“, ő lenne talán? Nem ő az. Egy idegen jön, hogy értesítse a szüleit: meghalt a fiuk. Attól a naptól fogva másfél éven át menekvés az élete. A fájdalom, a szenvedés elöl menekült, közben tudta, ő segíthet csak a szülein, senki más. A főiskolát Krakkóban kezdte el és Varsóban fejezte be. Két oka volt rá, hogy átlépjen. Az első: harmadévesként főszerepet kapott a Királyi álmok című tévéfilmsorozatban. Jagelló király litván feleségét, Zsófiát játszotta a híres-neves Gustaw Holoubek oldalán. Krakkóban azonban nem nézik jó szemmel a tanárok, ha növendékük már főiskolás korában filmezni megy. De ki tud visszautasítani egy ilyen lehetőséget? Renata Zarebskának eszébe sem jutott, hogy lemondjon róla. Hiszen erre várt már évek óta... A siker nem maradt el. Van egy lány a főiskolán, akire figyelni kell - írták a kritikusok. Nem így a tanárok! Ők egyre jobban megkeserítették az életét. Ez volt tehát az első oka annak, hogy kilépett a krakkói színművészetiről. A másik: a kíváncsiság. Tudni akarta, milyen a varsói főiskola. Annak a hangulata, annak a légköre is izgatta. Egyetlen évet töltött csak ott, de nem voltak gondjai, ha forgatott. Pedig egy év alatt két filmszerepet is kapott. „Lebegésre“, önfeledt színpadi játékra ritkán volt alkalma a főiskolán. Igazából akkor tudott csak ennek vagy annak a darabnak élni, ha felkészült az összes vizsgájára. Formálható, engedékeny növendék volt, elfogadott minden jó tanácsot. Csak arra vigyázott, nehogy belebeszéljenek az életébe. Erre ma is vigyáz. Ismeri jól magát... tisztában van minden hibájával, minden erényével. Amíg nyugodt szívvel áll a tükör előtt, addig nincs baj, állítja, addig nincsenek álmatlan éjszakái. Hetekkel ezelőtt próbafeltételre hívták egy magyar filmbe. Tizenhét jelölt vallott kudarcot előtte. Rendező, operatőr, tolmács szorong a tenyérnyi fürdőszobában, közöttük ő... ha megfelel, övé a szerep. Meghalt a férfi, akit szerettél, napok óta nem jártál a lakásban, teremt helyzetet az elsőfilmes rendező, most döbbentél rá, hogy kész, vége mindennek, meghalt a szerelem is, erre találsz egy papírt a földön, a következő szöveggel:,,Gyűlölöm őt. “ Nem akarsz hinni a szemednek... ismerősek a betűk, tudod, hogy a férfi írta ezt, és azt is sejted, hogy rád gondolt, amikor írta. Azt mutasd meg, hogyan reagálsz minderre, kezdhetsz a szobában is, a lényeg az, hogy itt fejezd be a tükör előtt. Renata Zarebska kiment a szobába, megállt az ágy előtt, pillanatnyi töprengés után megigazította a paplant, lehajolt a földredo- bott kabátért, magához ölelte... és attól a perctől fogva megszűnt önmaga lenni. Zilál- tan, összetörve lépett a fürdőszobába, ujjaival idegesen túrt a hajába, belenézett a tükörbe és megéreztette: itt kell hagynia mindent, az éjszakák csendjét, a reggelek illatát, mindent, ami ide kötötte, el kell hogy menjen innen, mindörökre. A szerepet megkapta. El is veszítette. Három forgatási nap után a rendező úgy találta: túl szép a szerepre. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 14 1989. Vili. 4. Elvesztett egy filmszerepet (Oláh Csaba felvétele)
