Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 27. szám

A helyi történetírás, a gondosan vezetett krónika szerint Gömörpanyit (Gemerská Pa- nica) háromszázhatvan évvel ezelőtt három község egyesülésével jött létre. A kis települések lakosságát annak idején a vízhiány kényszerítette az erdők aljáról a Sajó partjára. A fészekrakók aligha gondolták volna, hogy utódaiknak a huszonegyedik század küszöbén hasonló gondjaik lesznek majd. Kút ugyan csaknem minden portán található, a víz sem hiányzik belőlük, ám fogyasztását sem embernek, sem jószágnak nem javallják.

Az utóbbi félévszázad gyors iparfejlesztése, a Sajó folyó nagymértékű szennyezettsége, a mezőgazdasági termelés kemizálása következtében mind a felszíni, mind a mélyből fakadó vizek.használhatatlanok, A közelmúltban három, még tisztának vélt kút vízminőségét ellenőriztette Dobos Sándor, a hnb elnöke, ám az eredmény olyannyira lesújtó volt, hogy a további kutakra ki sem terjesztették a vizsgálatot. Közpénzből újabb kutak fúrásával is megpróbálkoztak. Az óvoda udvarán - ahol különösen nagy szükség lenne a tiszta ivóvízre - már húsz méter mélységig lementek, mindhiába. Beretkén (Bretka), a társközségben sem sokkal jobb a helyzet. A közelmúltban a strand közelében már negyven méter alatt jártak a kútásók, amikor egyszerűen elszökött a víz. Pedig a geológusok szerint a mélyben 23 fokos termálvíz is található, s kedvező körülmények között ez táplálhatná a nyári évszakban igen látogatott strandfürdő eddig bizony hideg vízzel megtöltött medencéit. A megoldást immár kizárólag a vezetékes víz jelentené a két község lakó- sai számára, ám ez egyelőre, márcsak kiadós forrás hiányában sem valósítható meg.

Elhagyták szülőfalujukat

A lakosság migrációjának, lassú de állandó fogyásának persze politikai, gazdasági okai is voltak az elmúlt fél évszázadban. A negyvenes évek országok közötti lakosságcseréje csaknem a fél falut érintette. A lakosság fogyatkozása a nemzeti bizottság elnöke szerint a hatvanas évek elején a kassai (Kosice) vasgyár építésével kezdődött, sokan költöztek azonban Jolsvára (Jeléava), Revúcába, Lubeníkba, Őafárikovóba is - mindenekelőtt a kedvező munkalehetőségek miatt. Az 1960. évi népszámlálás szerint a községnek még 1200 lakosa volt, napjainkban a lélekszám kilencszázra csökkent. Emellett sokan ingáznak. Helyben csak a Sajógömöri (Gemer) Egységes Földműves-szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság kisüzeme foglalkoztatja a munkaképes lakosságot. Ez utóbbira méltán büszke a nemzeti bizottság vezetése, hiszen jóformán a semmiből jött létre, s ma több mint hatvan embert, főként villanyszerelőt, bádogost, ácsot, szobafestőt, kőműveseket foglalkoztat, sót a szolgáltatásokból is alapos részt vállalnak, hiszen fodrászatot, büfét is üzemeltetnek.

A kisüzem tavalyi forgalma már meghaladta a 4 millió koronát, s a tisztes nyereségből futja községfejlesztésre is. Gömörpanyiton a felújításra váró üzleteken kívül megfelelő helye van a többi köz-, és kulturális létesítménynek. A 420 lakosú Beretke fejlesztésére is közel egymillió koronát fordítottak az utóbbi években.

Ennek ellenére a társközség néhány lakosa elégedetlen, több területen is keresik az önállósulás lehetőségeit. Jól tükrözi törekvéseiket az alapiskola ügyében kialakult helyzet. A beretkeiek már az új tanévtől kérik az alsó tagozat visszaállítását. A végleges döntést a hnb tanácsa hozza meg, ám a dezin- tegrálás nem csupán a két község ügye, a járás iskolaügyi szervei ugyanis csak az alapvető feltételek megteremtése esetén hajlandók a változtatásra. Mindenekelőtt a megfelelő tanulólétszámhoz kötik az önállósulást. A beretkei érvek főleg a gyermekek utaztatásával kapcsolatban erősek.

Jó körülmények között - eredményesen

Gömörpanyiton jelenleg a bölcsőde és óvoda mellett két alapiskola is működik.

A szlovák tanítási nyelvű 1-4 osztályokban negyvenegyen, a magyarban negyvenhetén tanulnak. Az utóbbi tanulóit éppen szabadtéri foglalkozás közben, az udvaron találjuk. Hu- bay Margit igazgatónő és kolléganői, Körösi Zsuzsanna tanítónő és Halcsisák Erzsébet nevelőnő csak az elmúlt évben kerültek a községbe. Szavaikból ítélve jók az oktatási körülmények. A kis tantestület lépten-nyomon tapasztalja a nemzeti bizottság, a helyi párt- szervezet, a földműves-szövetkezet és a szülök gondoskodását és támogatását. A hátrányos helyzetű cigány tanulók nagy száma (40 százalék) ellenére tanulmányi eredményeik nem rosszak. Az Ismerd meg a szlovák nyelvet elnevezésű járási versenyben két tanulóval indultak, s Csapó Dása az első, Rási Attila a második helyen végzett. Hasonló eredményességről tanúskodnak a matematikai felmérések is. A napköziben sem töltik haszontalanul az időt a gyerekek. Most éppen a tanévzáró ünnepségre készülnek, nagy- nagy izgalommal. Nevelönójük, Erzsiké néni rendezésében a Hamupipőkét mutatják be. Az ismert mesedarab modern feldolgozása valamennyi kisdiák számára szereplési lehetőséget kínál.

Példás könyvtár másodszor

A jelek szerint Gömörpanyiton a könyvet nemcsak az iskolában, a gyerekek forgatják szívesen, hanem a falu felnőtt lakossága is. A helyi könyvtárnak ugyanis több mint 220 állandó olvasója van, s az elmúlt év kölcsönzési arányát, közművelődési rendezvényeit figyelembe véve a járás hasonló falusi intézményei között ismét az élen végeztek, másodszor kapták meg a vándorzászlót.

Poch Sándorról, a négyezer kötetes könyvtár vezetőjéről azt tartják a faluban, hogy nagyon fegyelmezett, rendszerető ember. Huszonöt éven keresztül mozdonyvezetőként is ilyennek ismerték munkahelyén, a Keleti Vasúti Igazgatóságnál. Szívinfarktusa miatt sajnos néhány éve leszázalékolták, azóta nem végezhet fizikai munkát. A tétlenség azonban egyenlő lenne számára a betegséggel, így boldogan mondott igent, amikor felkérték a könyvtár vezetésére. Különösen a fiatalokat, a gyermekeket kedveli. Negyedórával a délutáni nyitás előtt már az ajtó küszöbénél várják, s többen közülük szabadidejük nagy részét a könyvek, újságok és

ígíyóiratok között töltik. Nem csoda, hogy szinte elnyüvik az érdekes lapokat és a mesekönyveket. A felnőtt lakosok olvasói igényei is átalakulóban vannak. A múlt század ismert regényíróinak klasszikus alkotásai mellett mind többen keresik napjaink tényirodalmát. Nagyon jó a könyvtár kapcsolata a társadalmi szervezetekkel, mindenekelőtt a nöszövet- séggel.

Kevés szórakozási lehetőség

A helyi művelődési és szórakozási lehetőségek persze nem mindenkit elégítenek ki. A falu egyik rendezett, szép családi házakkal beépített utcájában sétálgatva erről is meggyőződhettünk. A gyermekgondozási szabadságon lévő Bíró Natasa szerint színházba legfeljebb évente egy-két alkalommal, a Matesz vendégszereplése esetén jutnak el, hangversenyt vagy kiállítást csak akkor hallanak illetve látnak, ha Kassára, vagy Budapestre utaznak. A televízió persze sok mindent házhoz szállít, de a fiatalok olykor hiányát érzik a kultúrával való közvetlen találkozásnak.

Osztja a fiatalasszony véleményét szomszédja, Dobos Anna, a tejbolt vezetője is, aki szerint korábban több volt a szórakozási lehetőség, mert maguk a fiatalok is aktívabbak voltak. Működött színjátszócsoport, s még a táncmulatságoknak is rangjuk volt, ellentétben a mai diszkókkal. Ugyanakkor hozzátette, hogy az ötvenes, hatvanas években nem voltak ennyire leterheltek az emberek, ma ugyanis többségük ingázó munkás vagy tanuló, s ilyenkor nyáron faluhelyen mindig sok az elfoglaltság. Talán a téli estéket lehetne tartalmasabbá tenni.

Véleménye szerint a fiatalok egy bizonyos fejlettségi szinten maguk is érzik majd ennek szükségét. Ebből a szempontból döntő fontosságú a nevelés: ha ugyanis iskoláskorban megkedveltetik a gyerekekkel a színházat, a zenét, a táncot, azt nyilván idősebb korukban is igénylik majd. Mindkét alapiskolában, sőt már az óvodában is tudatos munka folyik, ami azt eredményezheti, hogy néhány év múlva nemcsak a gyermekelőadások alkalmával telnek majd meg a művelődési ház színháztermének széksorai.

HACSI ATTILA

Harci feladatot teljesítenek

Július 11.-e a csehszlovák határőrség napja

A hullámzó búzatáblák mögött, az őrtorony szomszédságában húzódik meg a határőrség egységének körlete. Váltásra induló járőr jön ki a kapun. A szárba szökött kukoricás mögött ott a Morva folyó, amely az államhatárt jelenti. Festői és csendes a táj, nagy ritkán jár erre gépjármű. Ha nem élesre töltött fegyverrel járnának-kel- nének a szolgálatot teljesítő katonák, úgy érezhetné magát az ember, jnint egy üdülőhelyen. Pedig kemény az itteni szolgálat. Ezt bizonyítja a riadót jelző sziréna is. Néhány másodperc múlva a katonák, köztük Martin Jochec órvezető szakács is, fegyverrel a kezükben az udvaron sorakoznak. A készültségi járőr, amely közben a helyszínre érkezett, értesíti a parancsnokot, hogy az egész csak vaklárma, vad járt a határsávban, szó sincs határsértésröl.-A leggyakrabban éjszaka fordul elő hasonló eset. Ilyenkor vége az alvásnak - morfondírozik Jozef Sírba közlegény, miután Cigma kutyáját az ólba helyezi. - A bevonulás előtt bútorasztalosként dolgoztam, de az itteni, nem könnyű szolgálatot is megszoktam már. Aminek külön örülök, megígérték, hogy ha majd leszerelek, a kutyámat is hazavihetem. Hétéves múlott, határszolgálatra már öreg.

Pethö Péter tiszt is megkönnyebbült, hogy csak vaklárma volt. Némi gondolkodás után ezt mondja.-Négy éve százszázalékos biztonsággal védjük a gondjainkra bízott államhatárszakaszt, s ez a segédhatárör-egység, a közeli község lakosainak is az érdeme. Ha ismeretlen egyént, külföldi rendszámú gépkocsit látnak, azonnal beszólnak az őrsre. A több mint két és félezer lakosú község tavaly megérdemelten nyerte el a Példás határközség címet.- A felkészítés az iskolában kezdődik, öt katonánk pionírvezetó, három határőr-pio- nírrajunk van, ezek tagjai gyakran meglátogatnak bennünket, hogy közelebbről megismerkedjenek a határőrök életével - veszi át a szót Baka Béla, az egység tisztje. - Van egy 14-18 éves fiatalokból álló segédhatárőr csapatunk is. Részben magunkénak mondhatjuk a gajaryi szövetkezet támogatását élvező Slneőnica népművészeti együttest is, amely a határőrség népművészeti versenyeiben mindig jó helyezést ér el. A meglátogatott határóregység a példás

cím elnyerését tűzte ki célul. Hogy ezt nem könnyű elérni, azt bárki, aki a határőrök nehéz életét ismeri, bizonyíthatja. Legutoljára 1982-ben és a rákövetkező évben sikerült az egységnek a címet megkapnia. Pedig az itt szolgáló katonák minden tőlük telhetőt megtesznek, ezt bizonyítják a vág- sellyei (Sala) Felix Marian közlegény szavai is.- Odahaza az autóközlekedési vállalat diszpécsereként dolgoztam, itt gépkocsivezető vagyok. A járművem, amely eléggé megviselt, mindig üzemképes. Gyakran kerül rám a szolgálat, s ez kemény és egész embert követel, de azért jut idő a szakköri tevékenységre, arra, hogy a bórlabdát kergessük. Az alagsorban kis tornatermet alakítottunk ki, van tévénk, rádiónk és számos társasjátékunk. Kevés szabadidőnket hasznosan tudjuk tehát eltölteni. Rajok, szakaszok versenyeznek egymással, a szolgálati feladatok példás teljesítésében.

Két tartalékos katona kerül elő. Álmosak, látszik rajtuk, hogy most ébresztették fel

őket. A Nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járásból valók. Az ipolynyéki (Vinica) Bérik Tibor és a járási székhelyen dolgozó Oravec Aladár. A tényleges katonai szolgálatukat a csehszlovák-nyugatnémet határon töltötték - mint kutyavezető, illetve mint lövész. Most alkalmuk nyílik, hogy bizonyítsák, nem felejtették még el a határörszolgálatot. Oravec órvezető, akit a leszerelés előtt jutalomként a csapatzászló előtt fényképeztek le, így vélekedik:-Mi tagadás, az első napok nehezek voltak, honvágyunk is volt, de már megszoktuk a szolgálatot, az éjszakázást. Nyolc- hónapos kisfiámat és feleségemet hagytam otthon, de tudom, hogy most itt van rám szükség, hogy becsületes munkát kell végeznem, hogy harci feladatot teljesítek.

Bonyolult a határóregység élete. Míg az állomány egyik része szolgálatban van, a másik készültségben, a harmadik pedig éppen pihen. Ezért aztán a körletben senki sem hangoskodik. Olyanok, mint egy nagy

család, jól ismerik egymást, tudják kiben mi lakozik, de azt is, hogy mindenkor megbízhatnak a másikban, nem hagyják cserben bajtársaikat.- Előfordul, hogy olyan barátunknak, akire éppen szolgálat vár, látogatója érkezik. Ilyenkor mindig akad, aki önként elvállalja helyettesítését - vélekedik a vémyslicei diri Öemerka közlegény, a SZISZ szervezet instruktora. - Igyekszünk, hogy mindenki hasznosan töltse szabadidejét. A polgári életben számítógép-operátorként dolgoztam, mivel erre itt nincs lehetőségem, egy pionírraj vezetését vállaltam el és a népi együttesben is táncolok, örültem, hogy a magasabb egység versenyében együttesünk a második helyen végzett, s hogy ott lehettünk az országos döntőben is.

A határőregység, a segédhatárör század tagjai nemcsak az államhatáron szolgálnak példásan, hanem a társadalmi munkákból is aktívan kiveszik a részüket. Segítettek a gajaryi óvoda építésében, jelenleg a Textilan- ka ipari szövetkezetben dolgoznak. A körletben is sok a tennivaló, javítás, fűkaszálás, de van kisegítő gazdaságuk is. Az ételmaradékkal sertést hizlalnak, havonta tartanak disznótort, így egészítik ki a kincstári kosztat.- Nálunk a katona a nap bármely szakaszában jóllakhat - állítja Jochec órvezető, a szolgálatos szakács. - Elég, ha megzörgetik a kisablakot, máris kiszolgáljuk őket. Ma ebédre rántott sajt és paradicsomleves lesz. A fiúkat jól ismerjük, tudjuk, kinek kell többet adni, ki éri be kevesebbel.- A szakácsokra nem panaszkodhatunk, jól főznek - dicséri munkájukat az egyik katona. - A maradékot kiteszik az étterembe, mindenki annyit vesz belőle, amennyit akar. A disznótoros vacsorák különösen izlenek.

Újabb járőrök indulnak az államhatár felé. Közöttük van Stanislav Rehák közlegény, rádiós is. Szaporázzák a léptüket, hogy a szolgálatban lévő társaikat időben leváltsák. Néhány órára ők veszik át a felelősséget. Úgy őrködnek, ahogy azt katonai esküjükben is megfogadták, ügyelnek az államhatár sérthetetlenségére. Nem véletlenül mondják róluk, hogy békében is harci feladatot teljesítenek - vigyáznak az ország, a lakosság biztonságára.

NÉMETH JÁNOS

ÚJSZ

8

1989.VII.

I

1 ;

!|

CO

§ I

2 !

2 i

*3

•C

ii

ho

5

I «a

c .o

c N

2S. cd

N

I CQ (0

I -si

Q)

I c

£

i

! i|

: 1«

I ^5

I

2> c

! 55