Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 29. szám
r Július első hetében a perui Fényes Ösvény terrorszervezet egy szovjet tengerészeket szállító autóbusz elleni merénylettel hívta fel magára ismét a figyelmet. Emlékezetes, a tengerészek egy halászati konferenciára érkeztek a perui fővárosba, s közülük legalább nyolcán megsebesültek. Az alábbi cikk, amelyet a Magyarország című hetilapból vettünk át, a dél-amerikai országban kialakult helyzetet elemzi, s utal azokra a veszélyekre, amelyek a terrorcselekmények nyomán leselkednek a még fiatal demokratikus rendszerre. A Fényes ösvény (Sendero Luminoso) Latin-Amerika legaktívabb és legszervezettebb gerillamozgalma, újabban az országban dolgozó külföldi gazdasági szakemberek elleni merényletekkel hallat elsősorban magáról és ezen akcióival ismét megerősíti stratégiájának elsődleges célját, mely a gazdasági élet teljes szétzilálására és a külföldi tőke elrettentésére irányul. Nem mintha a külföldi tőkések túlzottan tolonganának valamilyen kedvező perui befektetés reményében. Ellenkezőleg: az ország gazdasága egyre mélyebbre kerül a kátyúban, s kimozdítása meglehetősen reménytelen vállalkozásnak látszik. Kormányozhatatlan Az ENSZ által tavalyra előzetesen becsült 1300 százalékos infláció az év végére 1722 százalékra nőtt, az idén pedig minden valószínűség szerint meghaladja majd a 3000 százalékot. A nemzeti össztermék értéke 10 százalékkal esett, a sztrájkok mindennaposak. A nyomor soha nem látott „Gonzalo elvtárs“ - rövidesen a Marxista -Leninista-Mao Ce-tung-elvú Perui Kommunista Párt elnöke, melynek fegyveres szárnya a tulajdonképpeni Fényes ösvény. A név a harmincas évek politikusát, a perui kommunizmus szellemi atyját, Jósé Carlos Mariateguit idézi - az általa kitaposott „fényes ösvényt" tekintették hosszú ideig egyedül üdvözítő útnak a perui forradalmárok. Tíz év alatt (1968-1978) „Gonzalo elvtárs“ az ayacuchói egyetemet, mindenki szeme láttára, mozgalma operációs bázisává változtatja. Mindezt akkor, amikor a hadsereg van hatalmon... Velasco Alvarado tábornok populista, ám alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikájával nagyban hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához. Mikor kollégája, Morales Bermudez tábornok eltávolítja a hatalomból, az okozott károk már túlságosan jelentősek ahhoz, hogy gyors javulás következhetne be. Éppen ellenkezőleg: a fenyegető katasztrófa elöl a perui katonák a visszavonulást választják és 1980-ban átadják a kor- mányrudat a civileknek. Az a Bealunde Terri kerül hatalomra, akit éppen ők távolítottak el • Sztrájkolnak a perui bányászok etnikai jellegű érvek, az indián múlt dicsőítése; a népcsoportok közötti ellenérzés felszitása, a meglevő társadalmi és gazdasági struktúrák szétbomlasztása - ezek a senderista taktika vezérmotívumai. A szervezet egyébként mindent elkövet annak érdekében, hogy a körülötte kialakult mítosz fennmaradjon. A titokzatosság, az ortodox forradalmi időket idéző konspirativ módszerek mindeddig meglehetősen eredményeseknek bizonyultak valódi céljaik leplezésében. Annyi bizonyosnak látszik, hogy méreteket öltött, a főváros környékén 20-30 kilométeres sávban nyomornegyedek sorakoznak. Gyakran még az alapvető élelmiszerekben is hiány mutatkozik. Az ipari termelés stagnál, egyedül a kokain termelése, illetve pontosabban a kokacserje termesztése virágzik - az ország ebben az ágazatban világelső. A kokalevól feldolgozása azonban jórészt Kolumbiában történik, s így a haszon legjavát az ottani maffiózók, a hírhedt medellini narkó-kartell tagjai zsebelik be. A perui államigazgatás csaknem minden szektorában elharapódzott a korrupció és az anarchia. Szóval, a helyzet kaotikus, majdhogynem apokaliptikus (sajátságos, helyi kifejezéssel élve ez az úgynevezett „desgobierno“, ami körülbelül azt jelenti, hogy kormányozhatatlan), a Fényes ösvény ideológusai számára azonban ép- penhogy ideális: a mindent elsöprő és megtisztító nagy népi felkelés már nemcsak (láz)álom, hanem realitás lehet... A szervezet alapítója és mindenható „guruja" Manuel Abimael Gozman Reynoso. 1934-ben született egy dél-perui kis kikötőben. Az arequipai gimnázium után jogi és filozófiai tanulmányokat folytat és elkötelezett marxistává válik. Az ayacuchói egyetem filozófia karának tanársegédeként lát hozzá mozgalma megszervezéséhez. Elzarándokol Mao Kínájába, ahonnan már mint megingathatatlan maoista tér vissza, Moszkva és Peking szakítása óta a perui kommunista mozgalom tucatnyi szektára esett szét, melyek rendszeresen kiközösítették egymást: a Sztálin Bizottság, a Proletár Út, a Vörös Haza, a Vörös Zászló és a többi csoport terméketlen bélviszályokba merült. A kemény kézzel fellépő Abimale Guzman - az alkalomhoz illő új néven tizenkét évvel ezelőtt. A Népi Akció és a Keresztény Néppárt nevű konzervatívpolgári erők képviselője egy időközben megöregedett és megfáradt ember benyomását kelti és kormányzati ténykedése is ezt az érzést erősíti. A Fényes ösvény ezt az időpontot választja a fegyveres harc beindítására... Fanatikusok akciói Főhadiszállásukat Ayacuchóban rendezik be, s ez kétszeresen is szimbolikus értelmű. Először is, mert itt született a mozgalom magva és továbbra is a város és környéke a fő tevékenységi területük, másodszor pedig, mert 1824. december 9-én a közelben zajlott ama csata, amely a perui spanyol uralom végét jelentette. Márpedig a Fényes ösvény radikálisan szakítani akarván úgy a spanyol, mint a nyugati örökséggel, a tradicionális perui indigenis- mo és a maoista forradalmi tézisek ötvözetére épülő, sajátságos ideológiai platformot alkotott fegyveres harcához. A peruiak egyébként úgy vélik, hogy Ayacuchóban, ebben a 30 ezer lakosú városban, többé-kevésbé mindenki senderista, beleértve a papokat is. Tagadhatatlan, hogy a fanatikus, de „tiszta kezű és kemény" senderisták a paraszti tömegek jelentős részének támogatását élvezik. A lakosság fele kecsua indián származású, egyharmada mesztic. Az európai eredetű peruiak csak a népesség egytizedét alkotják. Kétmillió indián (a lakosság 10 százaléka) egyetlen szót sem beszél spanyolul. Az indiánok jó része még évszázadok múltán sem fogadja el a fehér hódítást - az ösvény viszont megtalálja hozzájuk az utat. Az SZÚ '11.21 • „Működött“ a Fényes ösvény Pol Pot mint referencia és a Vörös Khmerek mint modell, egyre inkább tért hódítanak náluk eszmeileg és gyakorlatilag egyaránt. Alaptételeik sommásak és határozottak: „a párt a fegyveres harcban erősödik és fejlődik; mint politikai szervezet, igyekszik ebben a harcban valódi népi hadsereggé válni; ez elkerülhetetlen, mivel a baloldali erőknek választaniuk kell a parlamenti kreténizmus és a nép útja, azaz a fegyveres harc között". Az ösvény ezért, az általa ellenőrzött területeken, megakadályozza a választások megtartását, máshol pedig végez az államapparátus tisztségviselőivel. A kezdeti vonatkisiklatások és az elektromos központok elleni szabotázsakciók után a Fényes ösvény 1983-tól a forradalmi harc magasabb szintű stádiumába lépett és megkezdődött a különböző „elhajlókkal“, „szociálárulókkal“ és a „fasisztákkal“ való leszámolások hosszú, véget nem érő sorozata. Abimael Guzman, aki időközben jelentősét lépett előre a forradalmi hierarchiában és ma már az Új Demokrácia Népi Köztársaság elnökének titulálja magát, nyíltan hirdeti abban a 48 oldalas interjúban, melyet a mozgalom lapjának, az El Diariónak adott, hogy „országos méretű népirtást akar kiprovokálni és fokozni a háborút“. A terror -ellenterror ördögi spirálja a Fényes ösvény céljait szolgálja. Pedig a nyolcéves öldöklés mérlege már eddig is megdöbbentő: több mint 14 ezer halott, 12 milliárd dolláros kár (ez az összeg Peru külföldi adósságainak csaknem kétharmada). Egyetlen latin-amerikai gerillamozgalom sem könyvelhet el ekkora „sikert“... A terrorizmusnak ez a konjuktúrája a szélsőbal politikai (és militáns) aktivizálódását eredményezte Peruban. Az 1985 óta hatalmon levő, szocialista párti (APRA) Alan Garcia kormányzatából kiábrándult fiatalok nagy számban lépnek be a Fényes ösvény, a főleg a városokban jelenlevő Tupacamaru Forradalmi Mozgalom, a Forradalmi Baloldali Mozgalom, vagy az egyéb hangzatos nevű szervezetek soraiba (Forradalmi Kommunista Párt, Forradalmi Szocialista Párt, Mariateguista Egységes Párt). A polgári kormányzat, legyen az konzervatív vagy szocialista, eddig képtelennek mutatkozott a már szinte polgárháborús helyzet megoldására, attól viszont óvakodik, hogy a katonáknak szabad kezet adjon. Illetve: szeretné velük elvégeztetni a „piszkos munkát" - anélkül, hogy önmaga kompromittálódna de ugyanakkor óvakodik kiengedni a szellemet a palackból. Egyébként a hadseregnek nincs túlzottan ellenére a helyzet ilyetén való alakulása, s a vezérkar szinte kárörvendve figyeli a hagyományos ellenfelét, az APRÁ-t a szakadék szélén táncolni. 1986. június 18-án három limai börtönben fellázadt 300 senderista - a kormányzat számára épp a legrosszabbkor. A városban tartotta ugyanis 17. kongresszusát a Szocialista Internacionálé neves külföldi politikusok, köztük Willy Brandt részvételével. Garcia elnök parancsot adott a lázadás elfojtására, melyet a rendfenntartó erők a tőlük telhető módon végre is hajtottak. Az eredmény: száznál több halott és sebesült a senderisták, valamint általános felzúdulás a hazai és a vendégbal körében. Pedig a Fényes ösvény csak azt kapta, amit mindig is keresett: a mártiromság glóriáját. Nem is hagyta kihasználatlanul az alkalmat és június 18-át a „Hősiesség Napjává" nyilvánította. Ismét a katonák Tavaly decemberben a Fényes ösvénynek újabb oka adódott az „elégedettségre“. Felső-Huallaga tartományban rajtaütött egy katonai konvojon, csak éppen a szokásos, rosszul felfegyverzett és gyengén kiképzett guardia civil helyett ezúttal a perui hadsereg speciális terroristaellenes alakulatával, az úgynevezett sinchikkel került szembe. A támadók mérlege: majdnem 100 halott. Idén áprilisban a perui belügyminiszter személyesen is részt vett egy összecsapás során elesett több tucat gerilla holttestének „mustráján“. A senderisták a megtorlás ellenére (vagy talán éppen erre reagálva) egyre vakmerőbbekké válnak. Június 3-án az elnöki palota közvetlen közelében, a pa- lotaórséget szállító jármű ellen követtek el pokolgépes merényletet, mely 6 halálos és több mint 30 sebesült áldozatot követelt. A hadsereg, úgy tűnik, mindeddig nem adott bele mindent a gerillák elleni fellépésbe, s inkább várakozó álláspontra helyezkedett. Alan Garcia az alkotmány értelmében nem jelöltetheti magát az 1990-ben esedékes elnökválasztáson. Az európai szocialisták egykori kedvence mára teljesen hitelét vesztette és egy mély gazdasági-társadalmi válságba jutott országot hagy maga mögött, mely előreláthatóan csak Lima volt polgár- mestere, a balos-populista Alfonso Barren- tes (az Egyesült Baloldal jelöltje) és az 53 esztendős polgári-liberális Mario Vargas Llosa író (a Demokratikus Front képviselője) közül választhat. Vagy van egy harmadik lehetőség is? Egyesek aggódva, mások reménykedve - a katonákra tekintenek... • ALAN GARCIA elnök
