Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 27. szám
Múlt, felen és jövő a náciszegi <Trstice) földművesek szemével Június 16-án ünneplőbe öltözött a nádszegi Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz fiatal- ja-öregje, hogy közösen emlékezzenek. Negyven évvel ézelőtt, 1949 őszén történt, hogy a bátor és kezdeményező alapítók néhány hónapos előkészítő munka után, október 23-án megtartották az első közgyűlést. Másnap a falu lakói elmondhatták: már van egységes földműves-szövetkezetünk. A szavakat persze ki ilyen, ki olyan hangsúllyal ejtette. A talpalatnyi földecskéjükön tengődök, vagy napszámoskenyéren élők reménnyel, hogy napjaik jobbra fordulnak, végre emberhez méltó életet kezdhetnek. Mások félve, az újtól való rettegéssel, amelyből kiérződött az évszázados hagyományhoz, a darabka földhöz való görcsös ragaszkodás. Az erőviszonyok nem voltak egyenlőek, a kisebbségnek kellett meggyőznie á többséget, a község mintegy 2500 hektárnyi területén található, közel húszezer parcella tulajdonosainak túlnyomó hányadát. Ünnepi beszédében a közös elnöke, Nagy István felidézte az indulás küzdelmeit, a nehéz heteket, hónapokat, amikor még kevés konkrét elképzelés, de annál szilárdabb elhatározás vezérelte az embereket s tetteiket.- Megalakulásakor szövetkezetünknek 121 hektár földterülete és nyolc hektár gyümölcsöse volt. Az első vetéshez két traktort és két ekét kapott a gépszövetkezettől. Az elhatározás kiállta az idő próbáját. A közös 1951-ben már 850 hektáron gazdálkodott, s addigra az első gazdasági épületek is elkészültek.- Nem volt könnyű, az tény - fűzte tovább az emlékezés fonalát Sárkány Maximilián, a szövetkezet első elnöke a kitüntetések átadása után, kezében tartva az alapítók nehéz munkáját méltató oklevelet. - Éjszaka vetettünk, viharlámpával figyelve a gép nyomát, hogy ne maradjanak üres sávok. Valahányszor felmerült egy-egy probléma, azt kérdeztük magunktól és egymástól, vajon a reményeink, a céljaink valóra válnak-e? De az eredmények, ha kezdetben szerények voltak is, mindig erőt adtak a folytatáshoz. Például az első aratás. Leírhatatlan volt az öröm, bár két tonnánál alig volt több a termés.- Nem félt a felelősségtől?- Harmincéves voltam, az alapítók legfia- talabbja. Nem kérdezte senki, merem-e vállalni. A többiek így látták jónak, engem választottak.- A szövetkezet életében melyik év volt a fordulópont?- Szerintem 1958. Betetőztük a szövetkezetesítést, a nagyobb közösség könnyebben túljutott a nehézségeken. De ez inkább a társaim érdeme, hisz én akkor már járási tisztséget töltöttem be. Az alapítás éve és 1958 között - ahogy az elnöki beszámolóból is kitűnt - a fejlődés korántsem volt töretlen. 1952-ben ugrásszeKetten a kitüntetett alapítók közül: Gombos Mihály és Gombos Libor (A szerző felvétele) 4-----------------------------------------------rúen megnőtt a földterület, de a kétezer hektár megműveléséhez, ésszerű hasznosításához szükséges nagyüzemi tapasztalatok hiányoztak. A rákövetkező évben tömeges kilépések hátráltatták a fejlődést, s a többség erejét és kitartását még a hatvanas évek is próbára tették. Különösen az 1960-as, majd az 1965-ös árvíz. Végül is győzött az új, amit az elnök rövid de annál többetmondó számszerű összevetése bizonyít. A gabona átlaghozama 1960-ban 2,26 tonna volt, az idei terv 7,95 tonna hektáronként. Akkor egy hektár földterületre számítva 131 kilogramm húst adtak el, az idén 646 kilogrammot terveznék. Az értékelt időszak viszonylatában az évi fejési átlag 1852 literről 4197 literre emelkedett. A bruttó termelés értéke közel megtízszereződött, és ezt az 1960-as tizenhárom millió korona értékű alapeszköz helyett 177 milliót érő alapeszközzel termelik meg. A számok önmagukért beszélnek. Nem véletlen, hogy a járási párt- és gazdasági szervek elismerő szavakkal, oklevelekkel méltatták a közös tagjainak igyekezetét. A gratulálók sorából a baráti szövetkezetek képviselői sem hiányoztak. S amint az ilyenkor lenni szokott, a kitüntetésekből és elismerésekből a szövetkezeti mozgalom helyi úttörőinek, valamint a mai legjobbaknak is jutott. A kiosztott pénzjutalmak összege jócskán meghaladta a nyolcszázezer koronát. A pénzjutalmak értékének említése nem hatott ünneprontóan. Éppen ellenkezőleg, alapul szolgált az elnöki beszéd azon részéhez, amelyben Nagy István a mával és a holnappal foglalkozott. Egyebek között figyelmeztetett arra, hogy amikor nehéz kezdetről és múltról beszélünk, nem szabad azt gondolni, a folytatás, a holnap könnyű és problémamentes lesz. A feladatok nemcsak újsze- rűek, hanem igényesebbek is. Hiába termelnek többet mint eddig, ha a munka és a termékek minősége elmarad a kívánt színvonaltól. Ha nem csökkentik a termelési költségeket és nem igyekeznek az eddigieknél hatékonyabban dolgozni, akkor kisebb lesz a nyereség, kevesebb jut a fejlesztésre, a munkadíjakra, szociális és kulturális célokra. Az alapítókat más jellegű gondok, problémák foglalkoztatták, ámde az ünnepi asztalnál a nyugdíjasoknak és az aktív dolgozóknak mégis bőven akadt megbeszélnivalója. Hiszen aki a megnövekedett feladatokat teljesíteni akarja, a múlt tapasztalatait nem veheti félvállról.-A szövetkezet kavicsbányájában kezdtem, napi kilenckoronás keresettel - emlékezett az alapítók egyike, Gombos Libor. - Ennek ellenére még gondolatban sem jutottam el addig, hogy esetleg más munkahelyet kereshetnék. Bíztam benne, hogy túljutunk a nehézségeken, s könnyebb, jobb lesz. És így is történt, persze elsősorban a munkánk által. Ha úgy kívánta a helyzet, kapáltam, kaszáltam, dolgoztam a sertéshizlaldában, és szántottam huszonnégy órás műszakban. Tökmaggal teli zsebbel ültem a gépre, nehogy elszundítsak éjszaka. Alapítótársa, Szarka Ferenc, a szövetkezet első fejőgulyása volt. Sose felejti a napot: 1951. március 11 -kén lépte át először a szövetkezet istállójának küszöbét. Elismeri, nagyok a mostani igények, de nekik se volt könnyebb. Már csak azért sem, mert kézzel fejtek, és hosszú éveken át egy személyben takarmánybekészító és etető is volt a fejő. Csak önmagát szidhatta, ha a tehenek nem kaptak eleget enni, és ezért kevesebb tejet adtak. Gombos Mihály szavaiból kicsengett, hogy újra átéli azt, amit az első gazdasági épületek átadásakor érzett.- Elsőként egy baromfiistállót és garázst építettünk, és nagyon igyekeztünk, hogy mielőbb befejezzük. Azóta mindkettőt lebontották, új épületek állnak a helyükön. Évente többször végigjárom a telepeket, kíváncsi vagyok, mi minden épül. öröm látni, hogy a mostani fiatalok ugyanúgy örülnek az újnak, ugyanúgy megbecsülik a közös vagyont, mint mi annak idején. A kérdésre, hogy mit tartottak a legnagyszerűbb eredménynek, a legtöbben a biztos megélhetést, az állandó jövedelmet említették. Ez érthető, hisz éveken keresztül az volt az egyik fő kérdés számukra: jut-e pénz, és ha igen, mennyi a fizetésekre? Hogy ilyen kérdés jelenleg fel sem merül, természetes, viszont nem jelenti azt, hogy a fejők, traktorosok, kőművesek és a többi szövetkezeti tag a munkát és az egyéni jövedelmet függetleníthetik egymástól. A munka-nyereség-mun- kadíj kapcsolat az eddiginél is meghatározóbb. Ezt egy beszélgetés megerősítette. Juhos Imre kőműves és a szőlészetben dolgozó felesége, tizenévesen a szövetkezetben kezdték a munkáséveket. Ledolgoztak négyöt évet, aztán hátat fordítottak a szövetkezetnek, de másfél évtized után ismét visszatértek. Ahogy mondták, hazajöttek. Hogy mi jelentette számukra a legnagyobb változást? Egymást kiegészítve így válaszoltak:- A jelentős fejlődés és a biztonságos megélhetés. Ha az alapítók képesek voltak ekkora út megtételére, akkor mi sem vallhatunk szégyent. Ha jól és fegyelmezetten fogunk dolgozni, az eredmény nem maradhat el. Még a január óta nehezebbé vált feltételek között sem. Nem mondták, de aligha tévedünk, hogy gondolataikat a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésében rejlő lehetőségek is formálják. EGRI FERENC 1 QQQ iúlius 1 'ién 32 SZSZK-ban 148 állami vállalat I v/OOa alakult. Ezt követően megválasztották az igazgatókat és a vállalati önkormányzatokat. A gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatában ez a lépés a párt- szervek és -szervezetek számára a politikai érettség, a rugalmas szervezés és az erkölcsi fejlettség vizsgája volt. Az SZLKP Központi Ellenőrzési és Revíziós Bizottságának külön fölmérése kimutatta, hogyan vizsgázott e feladatból nemcsak a kiválasztott nyolc pártbizottság, három üzemi bizottság és egy alapszervezet, hanem az őket irányító területi pártszervek is. Minden szervezetnél, ahol fölmérés készült, szocialista önkormányzati szerv és választott igazgató tevékenykedik. Csakhogy az önigazgatási szervek alapításában és az igazgató megválasztásában nem mindenhol jártak el úgy, ahogyan a CSKP KB Titkárságának határozata elrendelte 1988 januárjában. A jó példák között említhető az SZSZK Építőipari Minisztériuma, a Bratislavai Doprastav, a Montostroj és a Kassai (Koáice) Kerámiaüzem állami vállalat alapítója. A döntés, hogy 1988. július 1 -jén állami vállalattá alakuljanak, mindhárom esetben az összes dolgozó akaratának megnyilvánulása volt, és a javaslattal kapcsolatban az SZLKP valamennyi alapszervezete és a FSZM üzemi bizottságai is állást foglaltak. Megmutatkozott ez később a szocialista önigazgatás szerveinek és az igazgatóknak a megválasztásában is, amelynek során a pártszervezetek kellő mértékben érvényesítették befolyásukat, tekintélyüket. Voltak azonban kevésbé jó példák is. A Éilinai Bútorüzem állami vállalat esetében jelentős mértékben megszegték az átalakítás alapelveit. Alapítója, az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériuma ahhoz a javaslathoz tartotta magát, amelyet az egykori vezérigazgatóság dolgozott ki, csakhogy ezt a javaslatot nem vitatták meg a nyitrai (Nitra), a zilinai és a preáovi üzem párt- és szakszervezeti szervei. Az eredeti szándék, hogy egyetlen állami vállalatot hozzanak létre a Zilinai Bútorkereskedelmi Vállalat Kereskedelmi-Gazdasági Egyesülés vezérigazgatóságával az élen, egyhangú elutasításra talál az SZLKP alapszervezeteinek tagsági és J SZÚ nyilvános gyűlésein, a nyitrai, a zilinai és a preáovi bútorgyára ban. A dolgozók zöme az alapító eljárását a „cégtábla átfestésének“, „rólunk, de nélkülünk hozott döntés“-nek minősítette. Mindemellett a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium nem úgy válaszolt a nyitrai, a zilinai és a preáovi Az első biztos és bizonytalan lépések üzemnek, az önálló állami vállalattá válás ügyében beadott kérvényére, ahogy illik. A pártfelmérés nem tapasztalt lényeges fogyatékosságokat a szervezeti átalakításban az állami vállalatok olyan alapitóinál. mint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Bratislavai Palma, a Malackyi ÁG, a Liptovsky Mikulás-i ÁG, vagy az SZSZK Iparügyi Minisztériumánál. Az általuk alapított állami vállalatok átalakításának folyamata a pártszervek és -szervezetek vezetésével ment végbe. Ez esetben a kommunisták hatékonyan bontakoztatták ki a politikai szervezőmunkát, és felelősséget tanúsítottak a dolgozókollektívák politikai vezetésében. Érvényesítették befolyásukat a szocialista önigazgatás szerveinek és az állami vállalat igazgatójának választásánál. Fogyatékosság volt az, hogy a pártbizottságok megkésve keletkeztek, ezért az önigazgatási szervek és az igazgató megválasztásának előkészítésével valamelyik pártalapszervezetet bízták meg. Valamennyi vizsgált állami vállalatnál megalakult az önigazgatás szerveinek és az igazgató választásának előkészítő bizottsága (választó- vagy előkészítő bizottság). A bizottságok nemcsak a választásokat készítették elő, hanem az alapvető írásos anyagokat is, pl. a választási rendet, egyes állami vállalatoknál még a szocialista önigazgatás alapelveit is. Az állami vállalatok alapítóinak legalább két egyenrangú jelöltet kellett előterjeszteni az igazgatóválasztásra, hogy a dolgozóknak a szó szoros értelmében és ne csupán formálisan legyen módjuk választani. Ezt az alapelvet nem mindenhol és nem mindig következetesen tartották be. Az igazgatói tisztségre kiszemelt valamennyi jelöltnek vázolnia kellett saját programját a dolgozók előtt, ismertetnie kellett saját nézetét a vállalat gazdasági és szociális problémáiról, valamint jövőbeli kilátásairól. A pártfelmérés azonban megállapította, hogy egyes jelöltek nem léptek a nyilvánosság elé, csupán a jelöltbemutató gyűlésen mondtak rövid beszédet, s a kérdésedre már idő sem maradt, (gy történt ez a Banská Bystrica-i Városi Építőipari Vállalatnál, a Preáovi J. Nálepka Ruhaüzemben és a Malacky-i ÁG-ban. Néhány esetben az sem használt a választásoknak, hogy kevés idő maradt a jelöltek bemutatkozására (5 munkanap), és a jelölőlista csak neveket tartalmazott, jellemzések nélkül. A szerint, ahogy az állami vállalat alapítója járt el, a kollektívákban kedvező vagy kedvezőtlen erkölcsi-politikai légkör keletkezett, s ez rányomta bélyegét magára a választásra is. Ezért a párt- és a szakszervezeti szervektől azt várták, hogy nemcsak az alapítók helytelen beavatkozása ellen lépnek föl, hanem megakadályozzák a formalizmus, az improvizálás káros jelenségeinek megnyilvánulását az önigazgatási szervek és az igazgatók választásában. E tekintetben a pártfelmérés hibákat és fogyatékosságokat tárt föl a pártmunkában vállalati szinten, sőt a felsőbb pártszerveknél is. Még most sem alkalmazzák a pártmunka stílusában teljes mértékben azokat a szigorú követelményeket, amelyeket vele szemben a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozata támasztott. Ez leginkább a választások előkészítése során mutatkozott meg. Bebizonyosodott, hogy egyes igazgatójelöltek, gazdasági vezetők, sőt párt- vagy szakszervezeti tisztségviselők még nem szoktak hozzá a tömegekkel folytatott nyílt, közvetlen és tárgyilagos párbeszédhez, hogy nehezen cserélik föl az adminisztratív utasítgatást a meggyőzésre. Sok esetben a személyes és a szemléltető agitáció sem állta ki a próbát. A népgazdaság irányítása 1990. január 1 -je után alapvetően új körülmények közé kerül. Sikerei vagy kudarcai lényegében attól függenek majd, milyen vezető káderek a dolgozókol-, lektívák tanácsai és mennyire leszrTek képesek fölkészülni az új gazdasági mechanizmus érvényesítésére. A dolgozóknak az irányításban, és a problémák megoldásában való fokozottabb demokratikus részvétele többnyire pozitív visszhangra talált. A választások időszakában valamennyi szervezetben nagy fegyelmet, érdeklődést tanúsítottak. Nem húnyhatunk azonban szemet egyesek szkeptikus vagy egyenesen elutasító álláspontja vagy észrevételei fölött. Bennük is az ésszerűség magvát kell keresnünk és új ötleteket találnunk a párt-, a szakszervezeti és gazdasági szervek és szervezetek munkája számára. GUSTAV VARGA és LADISLAV IRING, az SZLKP Központi Ellenőrzési és Revíziós Bizottságának politikai munkatársai 89. VII.7.
