Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-15 / 50. szám

*%­A wimbledoni győzelem után a prágai repülőtéren szüleivel (Václav Jirsa felvétele) “A wimbledoni győztes családjában min­denki sportol. Édesanyja, Alena Strnadová, a Cseh Műszaki Főiskola Testnevelési Tan­székének tanársegédje, az ifjúsági lányok spartakiádgyakorlatának az egyik szerzője; édesapja, dr. Miloé Strnad a Károly Egye­tem Testnevelési Karának munkatársa. Ért­hető, hogy a szülők természetesnek tartot­ták: gyerekeikkel megismertessék az ún. alapsportágakat (úszás, atlétika, torna, lab­dajátékok stb.). Mindig ügyeltek arra, hogy mozgásukat a sokoldalúság, a játékosság jellemezze, és örömmel csinálják azt, amit csinálnak. Az ily módon elsajátított alapokra nyugodtan lehetett építeni... Beszélgetés Andrea Strnadovával - nemcsak a teniszről ­-Aránylag későn, 10 éves korodban kezdtél el teniszezni. Milyen sportágakkal próbálkoztál előtte?- Gyerekkoromban csaknem mind­egyikbe belekóstoltam, és már-már úgy tűnt, a kosárlabdát választom. Aztán édesapám elvitt a Konstruktíva teniszpályára, és megkezdtem a „fehér játékot“. Talán a vál­tozatossága miatt. Azt hiszem, nagyon jól jött az is, hogy előtte több sportággal pró­bálkoztam; az ott szerzett képességeimet, pl. a gyorsaság, erő, állóképesség, teljes mértékben tudom hasznosítani a teniszben. Két év múlva a Spartában folytattam az edzéseket, majd egészen mostanáig a prá­gai Dopravní podniky ÖLTK sportegyesúlet színeiben játszom.- A wimbledoni győzelmeddel szinte egyik napról a másikra az ismert élsportolók közé robbantál be. Hogyan emlékezel visz- sza a versenyre, és hogyan hatott rád a vá­ratlan siker?- Az idén játszottam először Wimbledon­ban és mivel akkor az ifjúsági világranglista 25. helyén álltam, nem tartoztam a ki­emeltek közé. Megnéztem tehát a sorso­lást. Az első fordulóban nem volt különö­sebben nehéz dolgom japán ellenfelemmel. A legjobb nyolc között azonban a világ egyik legjobb ifjúsági játékosával, az amerikai Capriattival kerültem össze, akinek edzője Chris Evert édesapja és aki már megnyerte korosztályában Franciaország nemzetközi Egyik erőssége az adogatás (Miloá Strnad felvétele) bajnokságát, a Roland Garros-t, és győzött Flushing Meadow-ban is, az amerikai nem­zetközi bajnokságon. Tisztában voltam te­hát azzal: ha nyerni akarok, tudásom maxi­mumát kell nyújtanom. Természetesen örültem, hogy a mérkőzést sikerült a ma­gam javára fordítani; szerintem ez volt a legnehezebb meccsem Wimbledonban. Hogy megnyerhetem a tornát, arra tulajdon­képpen nem is gondoltam, igyekeztem min­dent természetesen venni. Azt, hogy valójá­ban győztem, csak jóval később tudatosítot­tam igazán. Az az igazság: talán nem voltam erre a sikerre felkészülve. Megle­pett, hogy egyszerre az érdeklődés közép­pontjába kerültem. A wimbledoni győzelmet „ugródeszkának“ tekintem. Kellemes dolog megnyerni egy ilyen rangos versenyt, de helytelenül cselekednék és nem válna hasznomra, ha túlságosan nagy jelentősé­get tulajdonítanék ennek.- Hogyan látták a versenyt Andrea szü­lei? Az édesanya:- örültünk az első komolyabb sikerének. Mint minden szülő, akinek a gyereke a te­nisz mellett köt ki, mi is elkísértük Andreát a hazai versenyekre, ez hozzátartozik a te­niszélethez. A férjemmel együtt azon igye­keztünk, hogy elsősorban jó értelemben vett tanácsadói, támaszai legyünk, ne pedig hajszoljuk ót az eredmények után. Nem értem azokat a szülőket, akik rögtön a jövő bajnokát látják a gyermekükben és enyhén szólva leszidjás, ha valami nem sikerül neki. Ez azt eredményezi, hogy előbb vagy utóbb megutáltatják vele nemcsak a teniszt, ha­nem egyáltalán a sportot is. A szülő pedig csalódott lesz: a „hálátlan“ gyerek nem teljesítette elvárásait, nem értékelte, hogy milyen áldozatokat hozott érte. Ha a gye­rekben és a szülőkben nincs meg a sport iránti igazi szeretet, a megfelelő hozzáállás, nem lehet eredményt elérni. Visszatérve még a wimbledoni győzelemhez. Andrea felhívott a döntő után, hogy mit is mondjon a kenti hercegnőnek a díj átadásakor. Köl­csönösen megegyeztünk, ez attól függ, mit fog kérdezni.- Mit kérdezett tehát tőled a kenti her­cegnő?- Hogy részt veszek-e jövőre a felnőttek versenyén is. Válaszom: remélem, igen. Hosszabb párbeszédre már nem is volt idő.- Ebben az évben már a felnőttek torná­ján is szerepelsz. Milyen volt az átmenet?- Hagyomány, ha valaki a nagyok verse­nyein akar indulni, először Jugoszláviában vesz részt négy seregszemlén, ahol a pénz­díj 10 ezer dollár. Hogy ide eljusson, selej­tezőket kell játszania. Nekem háromszor sikerült,és két tornát meg is nyertem. Ezzel rögtön a felnőtt világranglista 370. helyére kerültem, jelenleg a 100. hely körül vagyok. Első lettem Darmstadtban is, ahol már erő­sebb volt a mezőny. Nem szeretnék azon­ban mindennek nagyobb jelentőséget tulaj­donítani a kelleténél. Még ifjúsági korú ver­senyző vagyok, és nincs értelme siettetni az eredményeket a felnőttek között. Számom­ra mindegyik mérkőzés tanulságul szolgál. Igyekszem megismerni a különböző stílusú ellenfeleket és fokozatosan tökéletesíteni játékomat.- Az évi programod?- Amióta Angliában sikerült nyernem és elkezdtem játszani a felnőttek között, sok változás történt a tornákon való részvételt illetően. A lényeg az, hogy az ún. Grand Slam-hez tartozó versenyeken - Ausztrália, Roland Garros, Wimbledon, Flushing Mea­dow - való indulás feltételeit teljesítsem, tehát több, kisebb tornán is részt kell ven­nem. Ősszel a felkészülési időszakban az edzések vannak előtérben, utána az auszt­rál nemzetközi bajnokság következik. Tulaj­donképpen egyik versenyről a másikra uta­zom, közben hazajövök, és ilyenkor a gya­korláson van a hangsúly.- Általában mennyit edzel?- Naponta kétszer másfél-két órát teni­szezek; ehhez jön még a futás, egy kis erősítés, a torna.- Milyen taktikával készülsz a mérkőzé­sekre?- Ha ismerem az ellenfelet, határozott az elképzelésem. Mostanában azonban gya­koribb, hogy olyan játékossal kerülök össze, akinek nem ismerem a stílusát, nem tudom, mi az erőssége és a gyengéje. Minderre játék közben igyekszem fényt deríteni és hatásos taktikát alkalmazni.- Hogyan befolyásolják a nézők a játé­kodat?- Szeretek telt ház előtt teniszezni. Ha érzem, hogy a többség nem az én oldala­mon van - persze, ez attól is függ, hol és kivel játszom - nem haragszom rájuk, játé­kommal igyekszem kiérdemelni a közönség rokonszenvét, hogy lehetőleg nekem szur­koljon.- Pénzdíjas versenyeken is részt veszel. Mi a véleményed arról, hogy a teniszben a kívülállók nagy része jóformán csak a pénzt látja?- Ha valaki csak azért kezd el teniszezni, hogy ne legyenek majd anyagi gondjai, nem viszi sokra. Ahhoz ugyanis, hogy nemzetkö­zi szintű eredményeket érjel el bármilyen sportágban, elsősorban szeretni kell azt, amit csinál. A pénz egyesekre jó hatással van, másokat elkényelmesít, kedvezőtlen irányba befolyásolja természetüket... Andrea édesapja szól közbe:-Amióta lányunk Wimbledonban győ­zött, a leggyakrabban azt kérdezik tőlem az emberek, mennyit keres. Hogy mennyi munka áll egy ilyen siker mögött, az nem sokakat érdekel. Azonban azok, akik tisztá­ban vannak azzal, mi minden szükséges az ilyen és ehhez hasonló eredmények eléré­séhez, szurkolnak nekünk, és ez jólesik. Visszatérve a pénzdíjakra. Talán kevesen tudják, hogy nálunk 18 éves korig a tenisze­zők ebből semmit nem kapnak, a teljes összeget a teniszszövetségnek adják át. A szövetség viszont teljes mértékben fedezi az ifjúsági korú játékosok kiadásait. 18 éves kor után egy bizonyos részt, általában 30 százalékot kell leadni a szövetségnek és a maradék összegből fizetni kell például a versennyel járó költségek bizonyos há­nyadát.- Jelenleg harmadikos gimnazista vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást az élsporttal?-Ha itthon vagyok, az edzések mellett rendesen bejárok az iskolába, annak elle­nére, hogy egyéni tanulmányi tervem van. Az osztálytársaimmal nagyon jól kijövök, segítenek, hogy be tudjam pótolni lemara­dásomat. Kedvenc tantárgyam a testneve­lés, amire most már érthetően nem járok, kedvelem a történelmet is. A matematikáról ezt nem mondhatom el. Szeretnék sikere­sen leérettségizni.- Hogyan töltőd a szabad idődet?- Ebből elég kevés van. Ezt nem pa­naszképpen mondom. Szeretek zenét hall­gatni, kedvenceim a Genesis és a Pink Floyd, örülök, ha olvasásra is jut időm.- Mit jelent számodra a család?- Nagyon sokat. Amit eddig elértem, azt elsősorban a szüleimnek köszönhetem. Azt hiszem, még a kiemelkedő eredményektől is fontosabb, hogy tudom, mindig bizalom­mal fordulhatok hozzájuk, számíthatok a segítségükre, megértésükre.- További terveid?- Addig fogok teniszezni, ameddig ez örömet jelent számomra. Tehát még sokáig. Szeretem ezt a játékot. Nem lehet azonban csak a sportra építeni a jövőmet, bármikor közbejöhet például egy sérülés. Szeretném elvégezni a testnevelési főiskolát, hogy le­gyen majd egykor „civil“ foglalkozásom. KUBÁN ÉVA Sportvilág ’89 HIÁNYZÓ USZODÁK. Az NDK-beli nyíltság „jóvoltából“ immár közismert tény, hogy az utóbbi esztendőkben az országban nemcsak a régi épületeket, hanem a sportlétesít­ményeket is elhanyagolták. A tavalyi minisztertanács számára készített, és akkor szigorúan titkosnak nyilvánított jelentés szerint sürgősen 303 millió márkára lenne szükség ahhoz, hogy a különböző létesítmények bezárását el lehessen kerülni. A fő gondot az uszodák jelentik, amelyek közül nyolcszáznak (1500 van összesen) nincs víztisztító berendezése. Azokat a fedett uszodákat, amelyeket a 70-es években - a Honecker-korszakban kidolgozott program szerint - a lakónegyedekkel együtt kellett volna megépíteni, sok helyütt nem építették meg. összesen 208 uszoda épült, 105 járásban azonban egyetlenegy sincs belőlük! Az erősen csökkentett legutóbbi ötéves terv (1986-1990) 34 fedett uszoda létesítését irányozta elő, ezek közül azonban eddig csak 15,készült el. Nyilvánvaló: a tervek e tekintetben is csak részben teljesülhetnek. ADÓCSALÓK. Tízhónapi börtönre ítélték adócsalásért Franco Baresit, az olasz labdarúgó-válogatott és a BEK-győztes AC Milan játékosát; a klub korábbi elnöke, Giuseppe Farina pedig nem kevesebb mint öt évre kerülne rács mögé, ha az első fokú ítéletet a legfelsőbb bíróságok helybenhagynák. Az ügyvédek mindenesetre fellebeztek, és mindkét elítélt szabadlábon maradt. DOHÁNYFÜST HELYETT. Ausztrália Victoria államának hatóságai különös határo­zatot hoztak. Eszerint a jövő évi ausztrál motorkerékpáros nagydíj alkalmával a hirdetési felületnek legalább 25 százalékán a dohányzás veszélyeire kell díjtalanul felhívni a figyelmet. Ez az ára annak, hogy a hatóságok engedélyezzék Philip Islandon a versenyt, amely egyben a világbajnokság egyik futama is. A dohányzás elleni hirdetések mintegy kártérítésül szolgálnak, amiért az állam engedélyezi a környezet- szennyező gázokat ontó motorok küzdelmét... nElUTMKUl ÚJ SZÚ vasárnapi kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrúd és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martaiioviéova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fónyszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestió 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom