Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 29. szám

Öt év mérlege egy integrációs építkezésen A siker forrása a színvonalas szervezés és a komplex ellátás Az utóbbi évek folyamán sokat változott Ungvár (Uzshorod) arcula­ta. Ez nem kis mértékben a Kassai (Koéice) Magasépítő Vállalat dolgo­zóinak is köszönhető. A város széli réteken korszerű, tágas lakónegyed Boris Gál hegesztő a házgyári ele­mek összeszerelését végzi épült fel, s a zöldövezetben a játszó­terek is elkészültek. A kassai építők ma már öt év munkáját mérlegelhetik a Szovjet­unió Kárpátontúli területének szék­városában. Először két torony házat építettek a város déli részén, ahol 64 lakás készült el. Egyúttal előkészí­tették a terepet egy 608 lakásból álló lakónegyed építéséhez is, ahol ka­zánházat és trafóállomást is kellett építeni. Az elmúlt év végén az új lakónegyedet a járulékos létesítmé­nyekkel együtt első minőségi osz­tályban, kifogástalanul adták át. Kezdetben a Presovi Magasépítő Vállalat volt az ungvári építkezések fő kivitelezője, a Kassai és a Micha- lovcei Magasépítő Vállalat átszáll (tó­ként vett részt a munkában. Ä lakás­építést 1987-ben besorolták a Ha­ladás Gázvezeték komplex építésé­nek kiemelt beruházásai közé, s a fő kivitelező szerepét a Kassai Magas­építő Vállalat vette át. Amint azt a napokban Járt Holentól, az ungvári építési központ vezetőjétől megtud­tuk, jelenleg további tizenegy kilenc- emeletes lakóépület befejezésén dolgoznak, itt rövidesen 312 lakást adnak át. Az újabb lakónegyed a Za- karpatia szálló közelében épül, s a közmúvesítési és úthálózaton kívül hőcserélő állomást és üzlet- központot is építenek. Az építkezés helyszínén meggyő­ződhettünk róla, hogy a Kassai Ma­gasépítő Vállalat öt üzemének, vala­mint az Építkezési Szerelóvállalat- nak a legkülönbözőbb szakipari mun­kákat végző dolgozói példás össz­hangban teljesitik a feladataikat. Az újabb lakónegyed első 32 lakását már februárban átadták. Áprilisban a hőcserélő állomás építését is be­fejezték. A tervek szerint a harmadik negyedévben 88 lakást kellene átadniuk, de azzal számolnak, hogy az építkezések előrehaladott állapo­ta a tervezett mennyiségen kívül további 32 lakás befejezését teszi lehetővé. A tavaszi hónapok folyamán elért haladást elégedetten vette tudomá­sul Stefan Vranovsky mérnök is, a Kassai Magasépítő Vállalat igaz­gatója, aki Ján Holent, valamint Vili­am Merc és Jozef Salamon építés- vezetők társaságában az átadásra előkészített épületek minőségét el­lenőrizte. Figyelme azonban a ke­reskedelmi központ jó ütemben ha­ladó alapozási munkálataira is kiter­jedt. A helyi lakosság is elismeréssel nyugtázza a kassai építők munkáját, főleg amikor néhány nap leforgása alatt végleges magasságba „húz­nak“ egy-egy sokemeletes lakóhá­zat, pedig csak alig húsz építömun- kás szorgoskodik a betonelemek összeszerelésén. Ennek a látványo­san is megnyilvánuló magas munka­termelékenységnek a dolgozók szorgalmán és igyekezetén kívül azonban egyéb feltételei is vannak, elsősorban a folyamatos anyagellá­tás és az erre épülő pontos munka- szervezés. Stefan Kozák, Jaroslav Kohót és Frantiéek Seling építésvezetőkkel részletesebben is elbeszélgettünk az anyagellátás körülményeiről. El­mondták, hogy naponta tizennyolc fuvar érkezik a kassai Prefa ház- elemgyárból, valamint a vállalat saját betonelemgyártó üzeméből. Ezek egy részét speciális tehergépkocsi­kon, a többit vasúton szállítják, az építkezés ütemtervének megfelelő határidőkben. A szovjet fél csak né­hány alapanyagról gondoskodik, fő­leg kijevi kavicsról, finomszemcsés homokról, tégláról és cementről. A kassai építők mintegy száztagú kollektívájában az élenjárók között említhetjük Kucsmás György szere- löcsapatát, Milan Ongala vakolóbri­gádját, Jozef Korytko vízvezeték- szerelő csapatát, valamint Ondrej Karafa fűtéstechnikai szerelöbrigád- ját. A hőcserélő építésénél Bálint Imre szerelöcsapata végzett kiváló minőségű munkát. Az elkészült lakótelep egyik részlete A dolgozók elégedettségét az is befolyásolja, hogy a vállalat miként gondoskodik személyi ügyeik, prob­lémáik intézéséről. Ezen a területen Eliéka Kresáková mérnök és JUDr. Henrieta Daniéová igyekszik eleget tenni az elvárásoknak. Az építómunkások főleg mun­kásszállóban, néhányan pedig az elkészült lakásokban kaptak .elhe­lyezést. Étkeztetésükről a prágai In- terpramen dolgozói gondoskodnak. A meleg ételeket korszerű, tágas ebédlőben tálalják fel, s a dolgozó­kat autóbusz szállítja a munkahely­ről az étkezdébe és vissza, valamint munka után a szálláshelyre. Ezzel is sok időt takarítanak meg. A kassai Csehszlovák Autóközlekedési Válla­lat autóbuszát Otto Exel vezeti. Okvetlenül említést érdemel az is, hogy ezen az építkezésen a laza munkaerkölcs, az igazolatlan kima­radás ismeretlen fogalomnak szá­mít. Aki ilyen integrációs építkezé­sen akar dolgozni, annak szigorúan tiszteletben kell tartania minden írott és íratlan szabályt. Az építkezés folyamatossát azzal is biztosítják, hogy az építkezés ve­zetői, a mestereket is beleértve ál­landó telefonösszeköttetésben le­hetnek a kassai anyavállalattal. A rugalmas kapcsolásról Marta Ka- vulicová gondoskodik. Az építkezések első tervdoku­mentációit még a Stavoprojekta Pre- sov vállalat dolgozta ki, a jelenleg folyó munkák tervrajzai azonban már a Stavoprojekta Koáice vállalat­tól érkeztek. A Kassai Magasépítő Vállalat ungvári kirendeltségének a munkáját a prágai Tranzit Gázve­zeték-építő Vállalat ungvári igazga­tósága koordinálja. Az építők véle­ménye szerint Ján Jankive mérnök, a szervezet igazgatója, valamint Ju- raj Puzdera, az építkezés főmérnö­ke minden segítséget megad az esetlegesen felmerülő problémák és nehézségek megoldásához. Befejezésül említést érdemel az is, hogy május elseje alkalmából Ján Holent építésvezető díszoklevelet vett át az Ukrajnai Szakszervezeti Tanács alel nőkétől a nemzetközi együttműködés szilárdításában ki­fejtett elkötelezett munkáért. JOLANA NOVÁKOVÁ Ludovit Suchánek, Pavel Gerti és Tomás Jecny, a csapat vezetője az utolsó simításoknál tart egy rövidesen átadásra kerülő lakásban (A szerző felvétele) ÚJ MŰANYAGOK - KÖZÖS FEJLESZTÉSBEN Az egységes ármechanizmus hiánya még gondokat okoz A KGST-országok tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programjából kiindulva az érdekelt tagállamok 1986 márciusában együttműködési megállapodást írtak alá az új anyagok kifejlesztésével és szakosított gyártá­sával kapcsolatban. A megállapodás egyik pontja az új műanyagok, főleg a sokféle módon felhasználható elasztome­rek közös fejlesztésére és ezek hatékony gyártási folyamatai­nak bevezetésére irányult. Világviszonylatban az. utóbbi időben az olyan polimerek gyártása került előtérbe, amelyek a tudományos-műszaki haladás nélkülözhetetlen alapanyagaivá váltak. Elsősorban a rádióelektronikában, az elektrotechnikában, a gépiparban, a műszergyártásban, a repülőgépgyártásban és az űrtechni­kában használt szerkezeti műanyagokról van szó. Ezek lehe­tővé teszik a színesfémek és ötvözeteik, továbbá az acélötvö­zetek és az üveg helyettesítését, ami csökkenti a gépek és berendezések súlyát, s takarékosabb üzemanyag-felhaszná­lást eredményez, főleg a közlekedési eszközöknél. A szerkezeti polimeranyagok széles körű kihasználása növeli a munka termelékenységét és a termékek élettartamát, javítja a munkahelyi feltételeket, például a zajártalom csök­kentésével, s elősegíti a gyártási folyamatok automatizálását. Annak ellenére, hogy a szerkezeti műanyagok használata jelentős előnyökkel jár,' a KGST-országok elmaradtak ezek gyártásában, s behozatalukra szorulnak az iparilag fejlett tőkés országokból. Az együttműködésnek ezért elsősorban a korszerű szerkezeti műanyagok széles választékának fej­lesztésére, szakosított gyártásuk bevezetésére, s a tagorszá­gok szükségleteinek minél teljesebb kielégítésére kell irányul­nia. A kooperációban magvalósuló kutatásnak és gyártásnak ki kell terjednie a nagyobb termelési berendezések közös pénzügyi fedezésére, a részegységek és az alapanyagok szállítási feladataira is, ezért az előállított termékekből minden tagországnak olyan arányban kell részesülnie, amilyen arány­ban hozzájárult a közös fejlesztéshez és gyártáshoz. Az 1986-ban kidolgozott részletes program összesen nyolc fejlesztési irányzatot különböztet meg, ezek a következők: elektrotechnikai műanyagok, polimer kompozitanyagok, poli- olefinek (polietilén és polipropilén), polisztirol és sztirol-kopoli- merek, poliamid-6, polikarbonát, poliromaldehid és az új poliamidok. A fejlesztés kilencedik feladataként 1988-ban a speciális elasztomereket is a programba sorolták. Az új program az együttműködés korábbi formáitól főleg abban különbözik, hogy az egyes kiemelt feladatok a tudományos kutatástól kezdve a gyártás bevezetéséig összefüggő, komp­lex figyelemben részesülnek, s az együttműködés gazdasági feltételeit az egyes országok vállalatai és szervezetei szerző­déses formában rögzítik. Emellett a program azzal is számol, hogy az érdekelt kutatóintézetek és vállalatok között hatékony közvetlen kapcsolatok alakulnak ki. Eddig a KGST-országok 30 szervezete kapcsolódott be a programba, ebből négy Bulgáriából, kettő-kettő Magyaror­szágról és az NDK-ból, öt Lengyelországból, három Romániá­ból, hét-hét pedig a Szovjetunióból és Csehszlovákiából. A legfontosabb koordináló szervezet a moszkvai Plasztmasszi tudományos-termelési egyesülés. A program legjelentősebb résztvevői közé tartozik még Bulgáriából a szófiai Műanyag­kutató Intézet és a burgaszi Nyeftyehim gazdasági egyesülés, a budapesti Műanyagipari Kutatóintézet, az NDK-ból a schko- paui Chemische Werke Buna nemzeti vállalat, Lengyelország­ból a varsói Vegyipari Intézet valamint a gliwicei Festék- és Műanyagipari Intézet, a bukaresti Központi Vegyipari Kutató- intézet, Csehszlovákiából a prágai Chemopetrol és a bratisla- vai Slovnaft konszernek, s a Szovjetunióból az említett Plaszt­masszi tudományos-termelési egyesülésen kívül a leningrádi Plasztpolimer egyesülés. A munkákat a megbízottak tanácsa koordinálja, amely minden évben felméri az elért eredményeket, s kitűzi a tevé­kenység fő irányzatait a következő évre és a további idő­szakra. Minden feladatkörben külön szakbizottságok értékelik az elért helyzetet, s javaslatokat dolgoznak ki a közös fejlesztés eredményeinek gyakorlati hasznosítására. A sokoldalú együttműködés részletes programja csupán irányadó dokumentum, amelyet rugalmasan pontosítani, módosítani és kiegészíteni lehet. A megbízottak tanácsa például 1987-ben döntést fogadott el az olyan fejlesztési munkák beszüntetéséről, amelyektől nem várhatók távlati világszínvonalnak megfelelő eredmények, s ezek helyett új feladatokat sorolt a programba. Az együttműködő felek a szerződéseket a KGST-országok külkereskedelmi szervezeteivel együttműködve dolgozzák ki. Eközben számos nehézség merült fel, a tagországok például a tudományos kutatás területén nem rendelkeznek egysége­sített ármechanizmussal, s így jelentős eltérések vannak az egyes országok szervezeteinek árkalkulációi között. Legtöbb esetben a megoldást a közvetlen kapcsolatok keretében érvényesíthető szerződéses árak jelenthetik. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján említést érdemel a szovjet Plasztmasszi tudományos-termelési egyesülés és a lengyel Vegyipari Intézet közti együttműködés. A két szerve­zet szakemberei eleinte csak egymás munkáját tanulmányoz­ták, tapasztalatokat cseréltek, felmérték a laboratóriumi berendezések és kísérleti munkahelyek műszaki színvonalát. Egymás feltételeinek kölcsönös megismerése alapján ponto­sabban meghatározhatták az együttműködés fő irányzatait, amelyek keretében a legközelebbi években a szerkezeti poli- (etilén-tereftalát), a polikarbonát és a szemcsézett amino- plasztok kutatására összpontosítják a figyelmüket. Az 1988-as év folyamán a szerkezeti műanyagok fejleszté­se és gyártása területén bolgár, csehszlovák és szovjet szervezetek léptek közvetlen kapcsolatokba, ami jelentősen meggyorsíthatja a közös munkát. Ebben az irányban nagyon jól bevált a kutatók, a mérnökök és a konstruktőrök ideiglenes közös kollektíváinak a létesítése is, főleg a nemzetközi és a nemzeti szabványokból kiinduló egységes minőségvizsgáló módszerek kidolgozásában. Ami az együttműködés eddigi gyakorlati eredményeit illeti, megemlíthetjük az üvegszál erősítésű poliamid-6 két fajtájá­nak gyártását Bulgáriában, az üvegszál erősítésű SAN és ABS sztirol-kopolimerek gyártásának bevezetését az NDK- ban, a nagy viszkozitású poliamid-6 gyártását Lengyelország­ban, a fúrészporral telített polietilén és polipropilén gyártását Romániában, a mészkarbonáttal telített polietilén, az égés­gátló kábelszigetelési adalékok, továbbá a freonoknak ellen­álló és nagy szilárdságú polisztirolok gyártását a Szovjetuni­óban. Az említett anyagok felhasználásával a Szovjetunióban már 1987-ben 86 ezer rubel értékű megtakarítást sikerült elérni. Komoly nehézségek merülnek fel azonban a tagországok által közösen finanszírozott beruházások tervezésénél. Habár az illetékes megbízott szervek konkrét javaslatokat terjesztet­tek elő polimer alapanyagokat gyártó létesítmények közös építésére, a nemzeti tervezési szervek késlekednek a kivitele­zés előkészítésével. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy a közös finanszírozás feltételeire nincs még kidolgozva egy­ségesen koordinált eljárás. (-ai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom