Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-15 / 50. szám

A Tiszahátnak a Zempléni­hegység és a Vihorlát által határolt, hatalmas sík területén örök téma a víz. Egyaránt baj, ha sok vagy éppen kevés van belőle. Pont annyi, amennyi szükséges, csak rit­kán fordul elő. Valaha egy-egy na­gyobb égi áldás vagy hirtelen hóol­vadás rendszerint tetemes kárt tett a vidék növény- és állatvilágában. Sőt, a településekben is. Ezért az őslakók egyre nagyobb figyelmet szenteltek a gátépítésnek és a fo­lyók szabályozásának, később pe­dig a terület lecsapolásának. Az in­tézkedések sokat változtattak a helyzeten, ámde nem bizonyultak tökéletes megoldásnak. Ugyanis a megzabolázott folyók néha olyan gyorsan elvezetik a térségből a vi­zet, hogy a termőföld nem érkezik teleszívni magát éltető nedvesség­gel. Ma már tudjuk, hogy a víz elve­zetése fontos, de önmagában nem jelent korszerű vízgazdálkodást. zésügyi minisztere úgy fogalmazott, hogy a kelet-szlovákiai síkságon az utóbbi két évtizedben sikerült meg­duplázni a hektárhozamokat. Má­sokkal egyetemben úgy véli, ha a ta­lajrendezési tennivalókat a kivitele­zők továbbra is a tervnek megfelelő­en folytatják és jó minőségben vég­zik el, akkor az itteni gazdaságok a 9. ötéves tervidőszakban legalább 14-15 százalékkal növelhetik a nö­vénytermesztés eredményességét. Kétségtelen, hogy a növényter­mesztési és állattenyésztési ered­mények alakulása elsősorban a szi­vattyútelepek, a vízgyűjtő csatornák és egyéb beruházások kivitelezésé­től, valamint a nem beruházási jelle­gű talajjavítás előrehaladásától függ. Ezen a téren pedig még sok a tennivaló. Ugyanis a három év­tizeddel ezelőtt meghatározott 125 ezer hektárnak eddig csak a 85 százalékán sikerült megoldani a le- csapolást. Vagyis még közel húsz­Jó volna, ha a szivattyúállomások nem csupán a fölös vízmennyiség elvezetésére lennének alkalmasak, de szükség esetén a kiszáradt csatornák feltöltésére, a terület vízellátására is szolgálhatnának A szivattyúállomásokat a csatornák feltöltésére is alkalmassá lehetne tenni Csak akkor válhat azzá, ha szoro­san egybekapcsolják a szükség szerinti vízutánpótlással. A terület vízgazdálkodása akkor lesz igazán jó, ha a vidék mezőgazdasági üze­mei a nem beruházási jellegű talajja­vítást szintén szakszerűen fogják végezni. JOBB FELTÉTELEK, TÖBB GABONA A több mint kétszázezer hektáros síkság vízgazdálkodásának rende­zése és talajjavítása a múltban is az időszerű helyi és országos feladatok között szerepelt. Viszont a térség komplex meliorációja tulajdonkép­pen három évtizeddel ezelőtt, a Bodrog, Labore, Ung, Latorca és Ondava folyók medrének szabályo­zásával vette kezdetét, majd a Vi­horlát déli lábánál lévő tározónak, a ma elsősorban üdülési célokat szolgáló Zempléni-tónak a létreho­zásával, illetve néhány vízcsatorna, valamint a stretávkai, csicseri (Öica- rovee), bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) és nagyráskai (Vei­ké Raskovce) szivattyútelepek ki­építésével folytatódott. A munka ma is tart, s úgy látszik, nem fejeződik be egyhamar. A térség termőképességének nö­velése országos érdek. Érthető te­hát, hogy a meliorációs munkák me­netét a központi párt- és gazdasági szervek rendszeresen figyelemmel kísérik. Az eddigi értékelésekből egyértelműen kitűnik, hogy a- már elvégzett munka nem volt hiábavaló. A rendezett területeken lényegesen javultak a termelési eredmények. Egy alkalommal Július Varga, az SZSZK Mezőgazdasági és élelme­tözöberendezésből 550-et a talajja- vitási célokat szolgáló, központi alap terhére vásárolt a tárca. CSÚSZNAK A HATÁRIDŐK A körzetben gazdálkodó mező- gazdasági üzemek vezetői gyakran kifogásolják, hogy egyes létesítmé­nyek átadási határidejét rendszerint módosítják, ami hátráltatja a terme­lés tervszerű fejlesztését. Vajon mi­ért csúsznak a határidők? A kérdés­re válaszolva Ivan Steis, az SZSZK építőipari minisztere kifejtette, nem az építővállalatokat terheli a felelős­ség. Ők teljesítik az időterveket, vi­szont a technológiai berendezések szállításával komoly bajok vannak. Állítását Ivan Vesely, a Bratislava! Vízügyi Beruházási Vállalat igazga­tója megerősítette. Szépítgetés nél­kül kijelentette, több esetben azért A melioráció szükséges és hasznos, de vétek volna felszámolni a vidék valamennyi vadregényes területét (A szerző felvételei) kénytelenek módosítani az átadási határidőket, mert késik a szivattyúk beszerelése. Példaként a ptruksai (Ptrukáa) szivattyútelepet említette, melynek átadását nemrég azért kel­lett elnapolniuk, mert az alvállalkozó blanskói ŐKD nem szállította le ha­táridőre a gépi berendezést. RENDEZNI, DE NEM MINDENÁRON A komplex meliorációs program keretében a 9. ötéves tervidőszak­ban mintegy hétezer hektáron kell elvégezni a Kelet-szlovákiai síksá­gon a lecsapolási munkálatokat. A tervek szerint további ötezer hek­táron építik ki az öntözőrendszert, 63 ezer hektáron pedig nem beruhá­zási jellegű talajjavítással igyekez­nek kedvezőbb feltételeket teremte­ni a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséhez. A fontosabb létesítmé­nyek karbantartására 14, az elavult alagcsövezés felújítására pedig 13 millió koronát irányoztak elő. Új szi­vattyúállomás épül Őrös (Strázne), Kisgéres (Maly Hores) és Pavlovce nad Uhom határában, a garanyi (Hran) és Kamenná Mol'va-i szivaty- tyúállomásokat pedig tatarozni fog­ják. A tervek szerint egyéb munkála­tokra is sor kerül. Például Abara (Oborín) és Kucany közelében szá­raz víztározót létesítenek. Egy idő óta gyakran szóba kerül, érdemes-e erőltetni a térség nehe­zen művelhető területeinek feljavítá­sát. A szakemberek azt vallják, hogy a kimondottan rossz talajokon a ké­tes kimenetelű szántóföldi termelés helyett halastavakat kellene létesíte­ni. Még az is gazdaságosabbnak ígérkezik, ha a költséges lecsapolási munkákat mellőzve, ezeket a terüle­teket továbbra is természetes legelő formájában fogják kihasználni. A már lecsapolt-rendezett terüle­tek állandó és igényes karbantartást követelnek. Ehhez többek szerint megfelélő műszaki felkészültségű, speciális szolgáltatási vállalatot kell létrehozni. Ennek érdekében történt intézkedés, hisz több hazai és kül­földi speciális gép dolgozik állandó jelleggel a síkságon, elsősorban a csatornák tisztításán. A talaj me- szezéséhez és istállótrágyázáshoz, valamint az altalajlazításhoz azon­ban még kevés gép áll rendelke­zésre. A szivattyútelepek építésének fontosságát nem vitatja senki, vi­szont azt már sokan szóvá tették, hogy ezeknek a létesítményeknek a szerepét nálunk miért csupán a bel- és talajvíz elvezetésében lát­ják. Ezek a berendezések akkor vol­nának igazán hasznára a síkságnak, ha tartós aszály esetén a levezető csatornák feltöltésére, illetve az alagcsőrendszeren keresztül történő öntözésre is alkalmasak volnának. Külföldön van ilyesmire néhány pél­da, s egy időben szó volt arról, hogy a síkságon korábban épített szivaty- tyúállomásokat utólag alkalmassá teszik erre a feladatra. Sajnos, erre mindeddig nem került sor, sőt, pél­dául a ptruksai új telepet sem szere­lik fel vízátemelő berendezéssel. Főleg most, hogy többet és nyíl­tabban beszélünk a környezetvéde­lem szükségességéről, bizonyos fó­rumokon már azt is megfogalmaz­ták, hogy kell és fontos a Kelet­szlovákiai síkság komplex meliorá­ciója, de nem mindenáron. Ha itt is csak a probléma felvetéséig jutunk el, mint a már említett vízátemelő berendezések esetében, akkor nem sok jóra számíthat a vidék még meglévő vadregényes tájainak nö­vény- és állatvilága. GAZDAG JÓZSEF N em új keletű az udvardi (Dvory nad Éitavou) Auróra EfsZ és a kaposvári KA-HYB Hibridsertést Tenyésztő és Értéke­sítő Közös Vállalat partnerkapcsolata, hisz a szlovákiai gazdaság immár 11 éve kizáró­lag KA-HYB sertések tenyésztésével-hizla- lásával foglalkozik, ötezres szakosított farmjukról évi átlagban mintegy ezer tonna vágósertés kerül értékesítésre. Nemrég tovább bővült a partnerek együttműködése. Az Auróra Efsz megvásá­rolta a KA-HYB FRSZ-2 típusú fiaztató kutricák csehszlovákiai sorozatgyártásának és forgalmazásának a jogát. A licenc több mint 4 millió koronájukba került, amit öt év alatt kell kifizetniük. A megállapodás értel­mében egyelőre ezer darabot gyárthatnak a modulrendszerű fiaztatókból, de ha ennél nagyobb lesz az igény, növelhetik a gyár­tást.- Gazdasági kényszer, hogy ilyen mel­léküzemági tevékenységgel kacérkodunk - tájékoztatott Stanislav Bacik mérnök, a szövetkezet elnöke. - A hagyományos alaptevékenységből ugyanis nem szárma­zik annyi nyereségünk, hogy folyamatosan nélkülözni tudjuk az üzemviteli hitelt. A ka­posvári ajánlatot nem pusztán azért fogad­tuk el, mert magunk is tagjai vagyunk a KA- HYB termelési rendszernek. Vállalkozásun­kat az is motiválta, hogy a fiaztató kutricák gyártásával a mezőgazdaságnak tehetünk jó szolgálatot.- Van valamilyen tapasztalatuk ezekkel a kutricákal, vagy a partner ajánlásaira hagyatkoztak?- Természetesen vannak saját tapaszta­lataink, hisz előbb kipróbáltuk, beválnak-e nálunk is ezek a kutricák. összesen hatvan darabot állítottunk fel az istállóinkban, s amolyan piackutatás céljából a nyitrai (Nitra) Agrokomplex országos mezőgazda­sági kiállításon is bemutattuk a többfélekép­pen kihasználható kutricákat. Tapasztalata­ink birtokában és a hazai vállalatok részéről megnyilvánult érdeklődés ismeretében dön­töttünk a gyártás megkezdéséről. Amikor döntöttek, még nem sejtették, milyen kemény fába vágták a fejszéjüket. Mondogatjuk, hogy kell a kezdeményezés, de csak az tudja, aki már végigjárta, hogy mennyi időt és energiát emészt fel egy-egy új - ráadásul nálunk teljesen ismeretlen - termék gyártási jogának megszerzése, milyen kacskaringósak a bürokrácia útvesz­tői. Amikor a gondok felöl érdeklődtem, vendéglátóim leintettek, inkább ne bocsát­kozzunk részletekbe. Hátha megint eszük­be jut valami, s újra végig kell járniuk ezt az utat. Igaz, azt is hozzáfűzték, amíg az előírások és szabályozók inkább fékezni, mint segíteni fogják a kezdeményezőket, aligha gondolnak hasonló vállalkozásra. Péter Imre mérnök, a szövetkezet mű­szaki szolgáltatási ágazatának vezetője nincs irigylésre méltó helyzetben. Neki kell megszerveznie és beindítania a sorozat­gyártást. Talán érthető, ha a gondok helyett a kutricák használatának előnyeire terelte a szót.- A könnyúelemes fémkutricák a korró­zió elleni védelem céljából teljes cinkbevo­natot kapnak. Előnyük egyebek között a modulrendszerű kivitel, így a régi istállók­ban is elhelyezhetők. Gazdasági szempont­ból feltétlenül említést érdemel, hogy a ná­lunk használatos kutricák helyén kétszer annyi KA-HYB fiaztatót lehet felállítani. A rostszerű padozatot jó egy arasszal meg­emelték, így a fiaztató mindig tiszta és száraz, tehát kedvező feltételeket teremt a kocák és a kismalacok számára. Megtudtuk, hogy a sorozatgyártást jú­liusban kellett volna megkezdeniük, de ala­posan kicsúsztak az időből. Előbb a gyártás beindításához szükséges engedély, később az alapanyagok beszerzése okozott kése­delmet. A gyártó részleg próbaüzemelése során is akadtak bökkenők.- Minden jel arra utal, nem a legjobb időpontban kezdeményeztünk - összegez­te tapasztalataikat Péter Imre. - Az új állami vállalatok, melyektől az alapanyagot kérjük és várjuk, elsősorban a nagytételű megren­deléseket igyekeznek teljesíteni, amitől a létük függ. Mi csupán 80 tonna acéllemezt szeretnénk, ennélfogva aligha válhatunk a Kelet-Szlovákiai Vasmű nélkülözhetetlen partnerévé. Viszont a központi alapból csu­pán 60 százalékra elégítik ki a szükséglete­inket. A szövetkezet nem rekedt meg félúton a kezdeményezésben. A fiaztatók gyártá­sán kívül a berendezések későbbi felújítá­sához szükséges tervdokumentáció kidol­gozását és más szolgáltatásokat is vállal, ha ezt a partnereik igényelni fogják. A fiaz­tató kutricák iránt elsősorban a környező mezőgazdasági vállalatok érdeklődnek. Jö­vőre ezer kutrica legyártását vették tervbe, s ezekre már vevő is akadt, pedig a modul- rendszerű fiaztatók darabja több mint hét­ezer koronába kerül. Vagyis drágábbak, mint a hazai típus, de ezt az előnyök ellensúlyozzák.- Amikor felújítottuk a sertéstelepet, az egyik istállóba KA-HYB típusú fiaztató kutri­cákat rendeltünk a magyarországi partner­től - tájékoztatott Ivanics László, az udvardi szövetkezet zootechnikusa. - A hazai har­minc kutrica helyén a modulrendszerű fiaz­tatókból ötvenhatot tudtunk elhelyezni. A nagyobb állatsűrűség ellenére kedvező tapasztalatokat szereztünk a termelésben. A malacelhullás a felére csökkent, a 35 napos korban elválasztott malacok nagyob­bak, a 9 kilogrammos élősúly sem ritkaság, de főleg életképesebbek. Ez egyértelműen a drágább, de jobb fiaztatók használata mellett szól. Ha másoknak is ajánlom, nem azért teszem, mert a mi szövetkezetünk gyártmányáról van szó. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ VÁLLALKOZÁS BUKTATÓKKAL A modulrendszerű fiaztatókban felére csökken az elhullás Víz-baj, ha kevés, baj, ha sok ezer hektáron kell elvégezni az alag- csövezést. A másik oldalon az öntö­zést igénylő 164 ezer hektárból a mezőgazdasági üzemek egyelőre csupán 30 ezer hektárra tudnak él­tető csapadékot juttatni. Az öntöző­rendszer építése, sajnos, késik. Ere­detileg úgy volt, hogy a 8. ötéves tervidőszakban 6300 hektáron épí­tenek új öntözőhálózatot, de ezt a későbbiekben 5200 hektárra mó­dosították. Most úgy néz ki a hely­zet, hogy a tervidőszak utolsó évé­ben több mint háromezer hektáron kellene öntözőrendszert létesíteni, ha teljesíteni akarják a tervet. A le­maradás legfőbb oka, hogy maguk a termelők vonakodnak a beruhá­zástól, mert költségesnek tartják a vállalkozást. Annak ellenére, hogy az utóbbi két esztendőben az itteni gazdaságoknak leszállított ezer ön­■HK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom