Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-08 / 49. szám

Az ünnepi gyűlésen Aranyossy Endre mérnök, a szövetkezet elnöke (jobbról) oklevelek kíséretében köszönte meg az egykori alapítóknak a jó munkát, a több évtizedes helytállást. A felvéte­len (balról) Kása Péter, Lipta József és Méhes Rudolf. A dercsikai Barátság Efsz-ben holnap is lesz, aki szorgalmazza a szövetkezeti mozgalom fejlődését (Gyökeres Jenő felvételei) A csallóközi róna szívében gazdál­kodó dercsikai (Ju- rová) Barátság Efsz a közelmúlt­ban ünnepelte '<PNÍHprP$l a nagygazdaság­ban egyesült, egy- U^****" I kori szövetkezetek megalakításának negyvenedik évfordulóját. Amíg az ün­neplőbe öltözött traktorosok, állatgon­dozók, gépjavítók és kertészeti dolgo­zók gyülekeztek, Gódány Lászlóval, a szövetkezet üzemi pártbizottságának elnökével beszélgettem. Elsősorban azt szerettem volna hallani tőle, sze­mély szerint miben látja a töretlen fejlő­dés, az eredményes gazdálkodás mozgató rugóját.- Körültekintő irányítással és rugal­mas munkaszervezéssel sikerült elér­nünk azt, hogy a vezetők és a kétkezi dolgozók egyaránt jól kihasználják a munkaidőt, a rendelkezésre álló technikát - mondta egyebek között a pártelnök. - Bevált az a gyakorlat, hogy a pártalapszervezetek szintjén évente kétszer értékeljük a vezető tisztségviselők munkáját. Beszámol­nak eredményeikről és gondjaikról, a kommunistákkal együtt megvitatják az észlelt fogyatékosságokat, majd a taggyűlés javaslatot tesz a problé­mák megoldására. Gódány László később arról be­szélt, hogy az öt pártalapszervezet mellett a tizenöt szocialista brigád szin­tén pótolhatatlan szerepet játszott és játszik napjainkban is a közösségi szellem formálásában és erősbítésé- ben. Erre igencsak nagy szükség van, hisz a szövetkezet öt község határát öleli fel, öt település egyenletes fejlő­dését kell támogatnia.-A taggyűléseken általában nem csupán a termelési problémákról esik szó, a falvak fejlődésével összefüggő tennivalók is napirenden szerepelnek. Évente két-három alkalommal tartunk nyilvános taggyűlést, ahol elsősorban a választási program teljesítéséről, a szövetkezet és a nemzeti bizottság együttműködéséről, a társadalmi szer­vezetek tevékenységéről beszélgetü nk. Aranyossy Endre mérnök, az egye­sült szövetkezet elnöke ünnepi beszé­dében megerősítette a pártelnöktől hallottakat. Többször hangsúlyozta, hogy a szövetkezet és a falvak politikai és gazdasági vezetése vállvetve azon munkálkodik, hogy még kedvezőbb fel­tételeket teremtsen az itt élők számára. A szövetkezet elnöke meleg hangon emlékeztetett az egykori úttörőkre, az alapító tagok megpróbáltatásokkal teli életére. Volt, aki megfutamodott a gon­dok elől, de a többség kitartott. Ahogy Szakái Lajos bácsi szokta volt monda­ni, ezt parancsolta nekik az ősi paraszt­ösztön, az éltető föld iránti vonzalom és szeretet. Az idő őket igazolta. Pél­dául tavaly 19 millió korona nyereség­gel zárt a Barátság Efsz. S ahol a szö­vetkezet jól működik, ott a falu sem lehet szegény. Az egykori nádfedeles viskókból már csak három áll, ezeket is mutatóba hagyták meg, tájháznak, hogy szemléltessék és őrizzék a múltat. A mai nagygazdaságot alkotó, ko­rábban sokat botladozó szövetkezetek történetében az 1975-ös esztendő nyi­tott új távlatokat. Igaz, időbe telt, amíg a nagy kollektíva összekovácsolódott, de azután a fellendülés évei következ­tek. így jutottak el fokozatosan az öt, hat, sót hét tonnát meghaladó gabona­hozamokig, így tudtak egyre többet áldozni a bővített újratermelésre, a ta­gok szociális és kulturális igényeinek kielégítésére.- Mert jól dolgozunk, s gazdálkodá­sunkban a nyereségközpontúság érvé­nyesül, a szövetkezettel együtt falvaink is jobban boldogulhatnak - mondotta egyebek között Aranyossy Endre. - Az egyesülés óta közel hárommillió koro­nával segíthettük a falvak fejlődését, a kulturális és sporttevékenység fellen­dülését. Ma már mindenki természe­tesnek veszi, hogy telepeinken szociá­lis létesítmények üzemeinek, s hogy tagjainknak több mint a 35 százaléka az üzemi konyhán étkezhet. Ki mert volna másfél évtizeddel ezelőtt ilyesmi­ről álmodni? Tartalmas vita követte a főbeszá­molót. Egyesek a múltról, mások a je­lenről és a jövőről beszéltek. Hallottunk örömökről és gondokról, de arról is, hogy az új feltételek között is igyekszik a nagygazdaság tagsága megtalálni a járható utat.- Féltünk az új szabályzórendszer hatásától - ismerte el Morva Lajos, a szövetkezet üzemgazdásza. - Talán túlságosan is, de közben kerestük az érvényesülés lehetőségeit. Hogy jól, arról egyebek között az a tény tanús­kodik, hogy az első félévben a terve­zettnél 5 millió koronával nagyobb nye­reségre tudtunk szert tenni. Vagyis megőriztük gazdasági önállóságunkat, s a nehezebb feltételek között is bátran tervezgethetjük a jövőt. Újabban gyakran mondogatjuk, hogy ahol nem csak papíron, de a gya­korlatban is érvényesítik a gazdaszel­lemet, ott nem okozhat gondot az új feltételekhez való alkalmazkodás. A dercsikai Barátság Efsz példája az állítás igazáról tanúskodik. BÁLLÁ JÓZSEF A y a bizonyos munkanap ugyanúgy kezdődött, mint /it. a többi. Reggel korán útra keltek az állatgondo­zók, hogy megetessenek, megfejjék a teheneket. A traktoro­sok és gépkezelő kollégáik a szokásos karbantartást végez­ték, a-műhelyekben munkához láttak a gépjavítók. A Perbe- tei (Pribeta) Efsz tagjai nem is sejtették, hogy a szövetkezet szűk körű vezetése rövidesen szokatlan módon kéri ki a véleményüket. A melléküzemág világítótesteket szerelő és bakelitformá­kat préselő részlegének dolgozói meglepődtek, amikor Adámka Imréné és LIzsák Józsefné művezetők a megszo- ^ kottnál korábban leállították a munkát. Rövid megbeszélésre hívták a dolgozókat, s kérdőíveket osztogattak. A szövetke­zet vezetősége - a teljes anonimitás megtartása mellett- arra kérte a tagokat, legjobb belátásuk szerint mondjanak igent vagy nemet húsz kérdésre, ezzel is segítve az irányító és szervező munkát.- Mindannyiunkat meglepett, hogy ilyen szokatlan mó­don, ráadásul a név feltüntetése nélkül kérik ki a vélemé­nyünket - mondta Basternák Teréz. - Időt is kaptunk, hogy a válaszokat alaposan megfontolhassuk. Mivel nem tudtuk, hogy mi készül, a válaszokat nem beszélhettük meg, tehát nem befolyásolhattuk egymást a véleménynyilvánításban.- A felmérést követően annál többször szóba került, ki milyen válaszokat adott, miért gondolja így vagy úgy a dolgot- vágott közbe Laczkó Mária. - Még odahaza is beszéltünk a véleménykutatásról, s megegyeztünk abban, hogy ilyesmit más munkahelyeken is csinálhatnának a vezetők. A művezetők szerint a részleg többi dolgozója is pozitívan értékelte, hogy kikérték a véleményüket. Maguk a műveze­tők is hasznosnak tartották a kezdeményezést, annak elle­nére, hogy a kérdések között az is szerepelt: a dolgozók elégedettek-e a közvetlen felettesükkel? JSZÚ- Velem a kollektíva hetven százaléka elégedett. Nekem valamivel nyolcvan százalék felett szavaztad bizalmat - mondták meglepően nyíltan, majd arról beszéltek, hogy a véleménykutatás miben segíti a munkájukat.- A kérdőívek tanúsága szerint egyesek elégedetlenek a feletteseikkel, keveslik a fizétést, de elképzelhetőnek tartják, hogy a gyermekük ide jöjjön dolgozni. Ez arra figyelmeztet, hogy a jövőben az egyéni és a közös érdekek­ről még többet kell beszélnünk.- Azon gondolkozunk, hogy hasonló, szorosan a mi részlegünket érintő véleménykutatást csinálunk. Ezzel a szövetkezet egészét érintő képet lebontanánk a saját Nem mankó, útmutatás Ilyen még nem volt: kérdőíves véleménykutatás a Perbetei Efsz-ben munkahelyünkre. Tudjuk például, hogy szövetkezeti vi­szonylatban a tagok 88 százaléka vállalta a munkahely szépítésében való részvételt. Nálunk ennél többen mondtak igent, de ahhoz, hogy ne valljunk szégyent a kezdeménye­zéssel, tudnunk kell, a szó mögött milyen konkrét egyéni elképzelések rejtőznek. Az elmondottak érzékeltetik, a vezetőség nem semmit­mondó dolgokkal kapcsolatban kérte ki a szövetkezet tagjai­nak véleményét. Ezt dr. Nagy Ferenc, a szövetkezet elnöke konkrét példával is érzékeltette.- Megkérdeztük tagjainktól, hogy elégedettek-e a szövet­kezet elnökének és az egyes ágazatok vezetőinek a munká­jával. Van egy részleg, ahol a dolgozóknak több mint a kétharmada sem az ágazatvezető, sem az én munkámmal nem elégedett, viszont a közvetlen felettesükről csaknem mindannyian pozitív véleményt mondtak. Jó tudni, hogy ezen a részlegen a közvéleménykutatást megelőzően több alkalommal ellenőriztük a munkaidő megtartását. A munkai­dő kezdetét többen úgy értelmezték, hogy a hétórai munka­kezdéshez hét órára kell megérkezni: A vezetőség ezzel szemben úgy vélekedik, hétkor már átöltözve a munkapad, a gép mellett kell állni. Akik nem tettek eleget ennek az elvárásnak, azoknak megrövidítettük a munkabérét. Mint utólag kiderült, a művezető nem véletlenül kapott kedvező értékelést: még soha nem büntetett meg senkit a kései munkakezdésért. Azzal folytatta, amit a legkevésbé vártam.- Nekem, két százalékos tartózkodás mellett, a tagok hatvannyolc százaléka szavazott bizalmat. Hozzávetőlege­sen ugyanilyen arányban elégedettek a dolgozók a szövet­kezet fejlődésével. Ez szerintem jó arány, olyan háttér, melyre bátran alapozhatunk a jövőt illetően. A bizalom értéke, persze, munkahelyenként változik. A számok mutat­ják, hol kell megerősíteni a kapcsolatot, melyik részlegen kell gyakran elbeszélgetni az emberekkel, hogy megismer­jük a nézeteiket. A felmérés azt is kiderítette, melyik részlegek élére kell olyan vezetőt keresnünk, aki beosztottjai körében érvényesíteni tudja a szövetkezet egészének érde­keit. A véleménykutatás keretében a szövetkezet tagjai egye- * bek között véleményt mondhattak az üzemi étkeztetésről, a rehabilitációról és a sporttevékenység támogatásáról. Megkérdezték tőlük továbbá, hogy rendszeres újságolva­sók-e, illetve évente hány könyvet olvasnak el. Persze a kérdések zöme a gazdálkodásra vonatkozott. Olyan konk­rét dolgokra, amelyek a vezetőség számára iránymutatóak lehetnek. A megkérdezettek szinte kivétel nélkül igénylik, hogy negyedévenként részletesen tájékoztassák őket mun­kahelyük eredményeiről, mégpedig a feladatok teljesítésé­nek egyének szerinti értékelésével, A tagoknak a hatvan százaléka helyesnek tartja, hogy a nyereségrészesedést a részlegek és a munkahelyek éves eredményeitől tegyék függővé. Jellemző és sokatmondó, hogy a tagság hetven százaléka helyesli a szántóföldi paprika részesműveléses termesztését, de ennek a szőlészetre való kiterjesztését a 472 tagból csak hatvanötén helyeselték. Ennél alig többen vállalnák újra az önálló gazdálkodást.- Ez érthető - mondta az elnök. - Tagjaink egyelőre vállalják ugyan a hétvégi műszakokat, de gyakran megjegy­zik, azért van a hétvége, hogy legalább néha együtt legyen, pihenjen, kiránduljon a család. Az említett felmérés egyben a Perbetei Efsz tagjainak politikai fejlettségét és felelősségérzetét is tükrözte. Nem kis dolog, hogy mindenki kitöltötte a kérdőívet, nyíltan és őszintén válaszolt a kérdésekre. A véleménykutatás jelentő­ségének felismerését bizonyítja, hogy személyes tapaszta­latok hiányában senki nem mondott véleményt felelőtlenül más ágazatok vezetőiről. Pozitívumként kell megemlíteni azt is, hogy az elnök meggyőződéssel vallja: az ilyen üzemi véleménykutatás, amelyet talán egy-egy részleget érintő, szükebb felméréssel is kiegészítenek a jövőben, az egész­séges, bíráló szellemet, a bátor véleménynyilvánítást erő­síti, a vezetők munkáját segíti. EGRI FERENC 39t0<ll.8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom