Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 49. szám
Az ingatlankezelés VÁLTOZÁSAI... N ovember közepe. Mélyen a fagypont alatt a hőmérséklet. Aki teheti, ki sem lép az utcára. Szokatlan még az ilyen hűvös időjárás a napsütéses, enyhe ősz után, leginkább azért is, mert olyan hirtelen jött a változás. Figyelem a toronyházak ablakait, furcsamód túl sok helyen legalább résnyire nyitva a szárnyak. Úgy látszik, a hőszolgáltatás most kitesz magáért. Persze az is lehet, hogy csak a délelőtti szellőztetés miatt nyitottak ablakot az emberek. (Úgy döntök, próbára teszem a feltevésem. Benyitok az első utamba eső háztömb ajtaján, s megérintem a fűtőtestet. Még jó, hogy óvatosan cselekszem, egyébként most fújhatnám a tenyerem. Elkel a meleg ilyenkor, de az is kár, ha az utcát fütjük a drága tüzelővel. Évek óta erről cikkezünk, eddig mégsem állt be igazán pozitív változás. Igaz, közben rájöttünk, ebben nem okvetlenül az a ludas, aki a fűtésről közvetlenül gondoskodik. Tapasztalatok híján, egy alkalommal, évekkel ezelőtt én is az Ingatlankezelő Vállalat ,,nyakába akartam varrni“ ez ügyben a felelősséget, mondván, akire a lakások fűtését, karbantartását, gondozását bízták, attól kell számonkérni az ezzel kapcsolatos hiányosságokat is. Akkor ÉLIÁS FERENC, a galántai Járási Lakáskarbantartó Vállalat igazgatója avatott be részletesebben is e témába. Konkrét példákon magyarázta el a társadalmi elvárások és a vállalat korlátozott jogköre közti ellentmondásokat. Ahol pedig a működtetés alapszabályaiban ilyen súlyos ellentétek húzódnak meg, ott nem nagyon lehet sikerre vinni az ügyet. Az elmúlt évek rácáfoltak- Ez azt jelenti, hogy a káderpolitikában most elkövetkezett a tisztogatás ideje?- Nem, hiszen ennél rosszabbul el sem kezdhetném a vállalat újjászületését. Meggyőződésem, hogy az itt dolgozó emberek zöme képes a változásokra, sót velem együtt évek óta áhítja is azt. Nem mellékes szempont, hogy a vezető beosztású szakembereket magam válogattam ki. A kritériumaim pedig már korábban is szigorúak voltak. Az elkövetkező időszakban majd eldől, hogy ez a gárda hogyan veszi az akadályokat. Bízom benne, hogy sikerrel. (S a próba, amit már az idén ki kell állniuk, nem is olyan egyszerű. A számok nyelvén szólva ez a saját igényeik fedezésén túl például 14 millió korona értékű tiszta hasznot jelent, amit az államkasszába kell leadniuk. Egy hagyományos, termelő vállalatnál ez nem nagy feladat, de az IKV mindenekelőtt szolgáltató vállalat. S hogy mást ne mondjak, a pozitív mérlegbe még az időjárás szeszélyei is beleszólhatnak. Vegyünk például egy enyhe telet, amikor kevesebb tüzelővel is fedezhető a füstigény. igazára, országos szinten is terítékre került a dolog. Mai találkozásainkat is részben a már tapasztalható változásoknak szenteljük).-Talán a legnagyobb változás, amitől munkánk lényegesen új Irányt vesz, az, hogy ez év július elsejétől mi is megkaptuk az állami vállalat státuszát - mondja. - Vagyis, olyan fokú önállóságot élvezünk, amilyenre évek óta vágytunk. Egyben megszűnt az a kínos, gyakran feszélyeztető gyakorlat, hogy minden aprósággal a felettes szervekhez kellett fordulni jóváhagyásért. Azok döntöttek a vállalat ügyeiről, műszaki problémáiról, akiknek gyakran fogalmuk sem volt arról, miről is kell ítélkezniük. Az új helyzetet persze meg kell szokni. Sót, tanulni kell a vállalati önállóságot, hiszen ebben nem Voltak tapasztalataink. Az eltelt hónapok is azt bizonyítják, hogy nehéz a lecke. Tudniillik, egy hiánygazdaságban, mint amilyen a miénk is, nem elég csupán megváltoztatni a jogszabá- - lyokat, és máris minden jóra fordul. Ha csak idáig mennénk el, az csupán arra vallana, hogy a felsőbb szintű vezetés az alapszintűre, vagyis a vállalati vezetésre kívánja átruházni az évek során felgyülemlett hiányosságokat. És ha ez így van, akkor ebből mi nem kérünk!- ön tulajdonképpen hosszú évek óta igazgatója a galántai IKV-nek. Július elsejével tovább örökölte ezt a funkciót, vagy választások útján maradt a helyén?- Mint az nyilvánvaló, az új vállalati státushoz az igazgató választása is hozzátartozik. Vagyis, nálunk is szabályos választásokat tartottunk. Az igazgatói posztot ketten pályáztuk meg. A többség mellettem voksolt, így maradtam továbbra is ebben a tisztben.-Akkor tehát lássuk, milyenek a további tervei most, hogy a dolgozók megtisztelték bizalmukkal?- Én már a választást megelőző időszakban, kortesbeszédeimben azt is hangsúlyoztam, hogy vezetésem alatt a jövőben sem kaphat tetet a munkafegyelem-lazítás, a gyönge munka meg nem érdemelten magas elismerése és egyebek. Sőt, épp ezeken a területeken volt a múltban a legtöbb hiányosság, ezt kell most minél előbb elhárítani. Ha pedig nem fogy a szén meg a földgáz, azt a lakosságnak sem számlázhatják ki, ami ugye már megbontja a haszoncentrikus, tervezett rendszert. Itt ismét ellentétek bújnak meg a felszín alatt. Hiszen társadalmi szempontból nyilvánvalóan az lenne a jobb, ha kevesebb tüzelővel vészelnénk át a telet. A jelenlegi vállalati rendszer viszont a fagyokat áhítja, hogy így tegyen eleget a szigorú központi elvárásoknak!... Vagyis, hogy kiszolgálja ,,állam bácsit“, aki bizony gyakran még maga is belebonyolódik az újonnan kialakult helyzetek ellentmondásaiba... Nyilvánvaló, hogy sok mindenen még javítani kell. Felsőbb szinten el kellene - mondjuk - azt is dönteni, hogy mi a jobb mindnyájunknak. Az, ha takarékosan gazdálkodunk, kevesebb felhasznált tüzelővel, de a lakossági bevételekből származó kisebb vállalati haszonnal zárjuk a fűtési idényt, vagy a nem mindig gazdaságosságra törekvő, haszoncentrikus módszereket alkalmazzuk.)- Ha az új vállalati struktúra részleteibe is be szeretne tekinteni, akkor a járás valamelyik városi házkezelőségét kéne meglátogatnia - mondja Éliás Ferenc, és fölsorolja a lehetőségeket. Választásom több okból is Vágsellyére (Sal'a) esik. Először azért, mert a járás legnagyobb városáról van szó. Másodszor, és nem utolsósorban pedig azért, mert itt a kollektíva élén évek óta nő áll, ami ugye ilyen beosztásban szintén nem szokványos dolog. (Mint azt már később, irodájában ülve tőle tudom meg, Szabó Lenke gyermekkorától úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Igaz ugyan, hogy a szomszéd községben, Vág- hosszúfalun (Dlhá nad Váhom) nevelkedett, de 1971-ben már itt érettségizett Vágsellyén. Innen a helyi Duslo Vegyikombinátban talált munkát, ahonnan két évvel később már a jelenlegi munkaadójának jogelődjéhez szerződött. E rövid életrajz azért is fontos, hogy érzékeltessem, Szabóné a mai vezető beosztásba nem kívülről, úgymond jó baráti kapcsolatoknak köszönhetően került. Mai tudását, hozzáértését évek hosszú során gyűjtötte, közben lassan araszolgatva a ranglétrán fölfelé...)- Az itt eltöltött, idestova 16 év alatt több Varsányi János (balról) és Titus Zeman karbantartók anyagot vételeznek a raktárból átszervezésen ment át az eredeti házkezelö- ség. Belépésem után amolyan mindenes voltam az adminisztrációban, ügyvezetésben. Akkor még minden városban külön-külön, önállóan gazdálkodtunk. Csupán 1977-ben vontak össze bennünket járási szintű egységgé. Ekkortól vagyok én is ezen a poszton, noha hivatalosan csak egy évvel később neveztek ki mostani vezető állásomba.- Tulajdonképpen mekkora részleget irányít?- összesen 36-an vagyunk, ebből 15 a karbantartó, 13 házkezelőnő, 5 adminisztratív erőnk van, és hárman egyéb munkát végeznek, vagyis van egy takarítónőnk, egy raktárosunk és egy kézbesítönőnk. Fennhatóságunk alá összesen 1330 állami lakás tartozik. Ez a szám akkor érdekes, ha tudomásul vesszük, hogy belépésemkor úgy 340 lakással gazdálkodtunk. Utoljára tavaly gyarapodtunk csaknem száz új lakással, s legközelebb csak négy év múlva kapunk új lakásokat.- A statisztikából ennyi elég is lesz. Nézzük a mai gondokat, örömöket. Vajon miből van több az új helyzetben?- Természetesen a mi életünk sem fenékig tejfel. Pillanatnyilag például gyakori é$ komoly gondokat okoz a lakások bérleti díja fizetésének elmaradása. Jelenleg is több tucatra rúg az adósaink száma. Egészen konkrét számokkal a tavalyi évről tudok szolgálni, amikor 106 bérlő csaknem 260 ezer koronával maradt el. Sajnos úgy néz ki, hogy az idei évet nem tudjuk e téren jobb mérleggel zárni. Mint látja, a probléma nem újkeletű, és még csak nem is csupán Vágsellyére jellemző. Gondolom, sok mindenről árulkodik, ha a lakosság annyira fizetésképtelen, hogy még a lakás bérleti dijára sem futja. Persze az is példaértékű tanulság, hogy sokan szándékosan élnek vissza a helyzettel. Az állam pedig ilyen esetekben olyan gyöngének bizonyul, hogy képtelen behajtani a tartozásokat.-Jól értem, nincsenek birtokában olyan eszközöknek, amelyek segítségével e téren rendet teremthetnének?- Igen, azt hiszem így van. Vegyük például azokat az eseteket, amelyeket bíróságra adtunk. Volt olyan, ahol a bíróság kimondta a bérleti jog felbontását, de alacsonyabb komfortú lakások híján, mi nem tudtuk a bérlőt kiköltöztetni. A városi nemzeti bizottság illetékeseinek segítő szándékú közbenjárása is kudarcba fulladt. Ezért legújabban a lakás odaítélésekor igyekszünk a bérlővel takarékcsekket (sporozírovy úéet) köttetni, hogy a havi törlesztés zökkenőmentesebb legyen.- A vállalat mint szolgáltató mennyire tud eleget tenni a lakosság igényeinek?- Noha feladatkörünk e részének is megvan az árnyékos oldala, itt már több jó hírrel szolgálhatok. Vállaltuk például, hogy legkésőbb három napon belül a legbonyolultabb nehézségeket is elhárítjuk. És ezt sikerül is betartani. Ezt részben az is magyarázza, hogy a járáson belül nálunk vannak a legújabb, ennélfogva legjobb átlagú lakások. Sőt, az összes lakásból csupán 11 tartozik a második kategóriába. Ez, ugye, nem is rossz arány. Egészen más derül ki, ha elmondom, hogy a csupán néhány éves háztömbökben már olyan hibák is jelentkeznek, amelyek csak évtizedek után fordulhatnának elő. Az sem mindegy, hogy ezek a házak energetikai szempontból szó szerint pazarlók, noha mint már erről korábban szó esett, de ennek mi még akár örülhetnénk is... Ugyancsak csökkenti szolgáltatásaink színvonalát az állandó alkatrész, és más anyaghiány. És itt példának vehetnénk bármilyen szakmát is. Lehetnek azok a víz-, fűtő-, gáz-, de akár a villanyszerelők és mázolok is. (Úgy döntök, a gyakorlatban is látni szeretném, hogyan dolgoznak ilyen körülmények között a karbantarók. Kísérőmül Mészáros István, a tévéantennák és egyéb, az elektrotechnikával összefüggő kisfeszültségű berendezések itteni szakembere szegődik. Elindulunk tehát a bejegyzések nyomán az idős Mráz házaspárhoz, akik a vízvezeték meghi- , básodását jelentették. Ott kellene most lennie a karbantartó Sedlák Józsefnek is. Vele az épület előtt futunk össze, éppen befejezte a munkát, sietve távozik. Ma még várják másutt is. Becsöngetünk Mrázékhoz, mint kiderül, nagyon meg vannak elégedve az imént végzett javítással, amit természetesen itt is jóval a háromnapos határidőn belül végeztek el. Visszafelé még megállunk annál a frissen burkolt épületnél is, amelyet az idén nyáron láttak el hatékonyabb szigetelő köpennyel. Ebben is van némi ellentmondás, ha azt vesszük, hogy a takarékosabb fűtés itt a vállalati haszon ellen dolgozik...)- Ez igaz - mondja Szabóné de ha csak a saját hasznunkat néznénk, akkor ülhetnénk ölbe tett kézzel. Gondoljon bele, hogy abban a házban voltak olyan lakások is, amelyekben éveken át nem tudtak megszabadulni a penésztől. Ez a vékony, rosszul szigetelő falaknak köszönhetően tenyészett ki és szaporodott el. Magunknak is segítünk, ha ilymódon is óvjuk a lakások állagát. Ez volt az első módosított épület. A komáromi Járási Építőipari Vállalat kivitelezte. Úgy tervezzük, mostantól évente egy háztömböt burkoltatunk új szigetelő köpennyel. A megváltozott körülmények hoztak e téren is pozitív változást. Míg a múltban probléma volt ilyen jellegű munkára kivitelezőt találni, ma már szerencsére csaknem túlkínálat van. (Igaz ugyan, hogy évekkel ezelőtt az igazgató előrelátó kezdeményezésként, saját szakembergárdával, speciális szigetelő anyaggal burkoltak már egy épületet Galán- tán, de akkor a pénz hiánya vitte ideiglenesen csődbe a jó ügyet. Ez a friss példa is bizonyítja, ahol nem ésszerű, nincs helye a takarékoskodásnak, helyesebben garasoskodásnak. Ezért is jó, ha nem fönt döntenek a lentiek gondjairólj- Most az átalakítás szellemében számos területet újra akarunk szervezni - mondja most már újra az igazgató. - A haszonra úgy is szert akarunk tenni, hogy csökkentjük a külső kivitelezők számát, és amit lehet, saját szakembereinkkel végezzük el. Bővítjük tehát a szakcsoportokat, amelyeket majd a lakosság is szabadon igénybe vehet. Továbbá szeretnénk takarító szolgálatot is létre hozni. Újraszervezzük a házkezelöi posztokat is, mert a mai rendszer már elavult. Ezzel is azt követeljük, hogy föloldhassuk az ellentmondást, ami a pazarló fűtésre ösztönöz minket. Ha sikerül más módon szert tenni a haszonra, még nyomatékosabban a takarékos'fűtésen leszünk. Tudja, van egy alapelvem, miszerint meggyőződésem, hogy a döntés jogát az kapja meg, aki a felelősséget is vállalja. Ennek értelmében a házkezelősé- gekre még nagyobb önállóságot akarok átruházni. Ezzel függ össze, hogy a jövő évtől bevezetjük a vállalati önelszámolási rendszert. (És ehhez ismét konkrét elképzelésekkel járulnak. Mint megtudom, mindenekelőtt helyet kap a számítástechnika. Erre a belső, vállalati szükségletre megtartandó haszonból kerek 1 millió koronát kívánnak fordítani. S ez a beruházás kamatostul megtérül). K. B. Régi ház - új „köpenyben“ (A szerző felvételei) Szabó Lenke (balról) és Mészáros István
