Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-01 / 48. szám
\ A LUGASMÜVELÉS A LEGJOBB A legszebb dísznövényegyüttessel is vetekszik egy szépen kialakított szólőlugas. Védelmet nyújt az erős napsugárzás ellen, párologtató felülete előnyösen hat a mikrokörnyezetre. A pihenőhely köré ültetve véd a kíváncsiskodók szeme elöl, a termésről nem is beszélve, amely kedvelt és egészséges gyümölcs. A szőlő házikerti termelése esetén többnyire kedvezőbben alakulnak az éghajlati tényezők a szőlő számára, mint a nagyüzemben. A szőlő meleg- és fényigényes növény, ezért árnyékos helyre ne telepítsük. A lugasforma közelíti meg a szőlő természetes életformáját. A lugasszöló háromszor-nógyszer annyi termést ad, mint a tőkén termelt szőlő. A szölólugas kinevelése igényes munka. A telepítés előtt a fajtákat ízlésünknek megfelelően válasszuk ki. Szaporítóanyagot magunk is előállíthatunk. Immunis homoktalajon nem fontos oltványt használni, jó a házi gyökeres növény. Telepítés előtt a talajt forgatni kell, hogy a legtermékenyebb talaj a szőlő gyökérrendszeréhez (50-60 cm mélyre) kerüljön. Egyidőben adjunk szerves trágyát és vegyes műtrágyát. A talajt töltsük fel tápanyaggal. A forgatást ősszel végezzük el, az oltványokat egy-két rügyre vágjuk vissza. Az oldalgyökereket teljesen, a talpgyökereket négy-öt centiméteres nagyságra metsszük. A felső rügy a föld felszínével egy síkba kerüljön a telepítés után. A támberendezést általában a második évben alakítják ki. A kötözési igény csökkentése végett kettős huzalt ajánlok. A lugasváz kialakítására szánt vessző egészséges, erőteljes növekedésű legyen. A vízszintes művelés egy évben hat-hét rügyes vesszőnél ne legyen hosszabb. A sokféle lugas közül a házikertbe a Thomery lugast ajánlom. Ez a lugas többszintű lehet, a kétszintű kialakítása négy-öt év, a háromszintes lugas kialakítása öt-hat év alatt valósul meg. A sorköz 2,5 méter, a tótávolság 1 méter legyen. A telepítést követő években 1-2 rügyes metszéssel 2-3 erőteljes vessző fejlődik. Ha jól fejlődnek a tőkék, a harmadik évben kezdjük el a lugas kialakítását. Az első tőkénél a lugastörzset 60 centiméter magasan, a másodiknál 150 centiméternél, a harmadik lugas esetében 190 centiméter magasan kell megmetszeni. A zöldválogatáskor egy biztosító hajtást hagyjunk meg. A negyedik évben a lugastörzs meghagyott vesszőiből vízszintesen alakítjuk ki a formát. Zöldválogatáskor 25 centiméterre ritkítjuk a hajtásokat. Az ötödik évben elkezdjük a termőalap kialakítátást, majd a fajtától függően rövid- vagy hosszúcsapos metszést alkalmazunk. Rövidcsapra metsszük azokat a fajtákat, amelyek a vessző alsó 1 -2 rügyéből termést hoznak. Viszont azokat a fajtákat, amelyek szép termést csak háromnégy rügyből képesek hozni, hosszúcsapra vágjuk. Egyes fajtákat szálvesszőzni is lehet. B. D. Most viszonozhatjuk a segítséget Az erdólakó madarak az ősz beköszöntővel csapatokba verődve felkeresik a falvakat, városokat, enyhébb időt, több falatot remélve. Ha a fagyok vagy a hóborítás egy-egy hétnél tovább tart, elfogynak a kéregrepedésekben meghúzódó pondrók, pókok, peték, akkor segíthet sokat a madárbarát, aki gondoskodni próbál a civilizáció kis „áldozatairól“. A madáretetők elké szítésében rendkívüli találékonyságot mutatnak az emberek. Készítenek tökből, vi- rágcserépböl, flakonokból etetőt, de láttam már napraforgóval töltött ki- lyukasztgatott nejlonzacskón füg- geszkedő cinegét is. Dúcetetót leginkább kertekben, parkokban alkalmaznak, az ablaketető a városi, emeletes házakhoz ajánlható. A harmadik, legegyszerűbb megoldás az ecetesflakonból, virágcse- rép-alátétből, 20 cm kalapgumiból és egy 25-30 cm-es drótdarabból összeállítható önetető. A rajz szerint kurtított flakonhoz a gumival rugalmasan rögzítjük az alátétet, a huzaldarab pedig a kifüggesztést szolgálja. Ez a típus mindenféle kör keresztmetszetű dobozból elkészíthető, de az ecetesflakon egyszerűbb kivitelével kevésbé bántja a szemet hivalkodóbb társainál. A hagyományosan használt etetők mostoha sorsra ítélik a rigókat, vörösbegyeket és a többi földi n táplálkozó fajt. Ezek a madarak nem tudnak függeszkedni, így enni sem az említett etetőkből. Ha rajtuk is segíteni kívánunk, akkor egy szélmentes, csapadéktól védett helyre bármilyen konyhai hulladékot, fagy- gyút, másra nem használható húsdarabkákat, zöldséghulladékot, almacsutkát, mindenféle magvakat szórjunk. A dúcetetókbe az olajos magvakon kívül faggyút, szalonnát (csak sótlanul), férges dióbelet is tehetünk, de a kisebb etetőket inkább napraforgómaggal töltsük fel. Ha etetőnk körül megjelenik egy- egy ragadozó madár, mielőtt csúzlihoz vagy más riasztóeszközhöz nyúlnánk, gondoljunk arra, hogy a tél a karvalynak is hideg. Az énekes madarak etetésével, bármilyen bizarr is, a rászoruló ragadozókat is etetjük, és ez így van rendjén. (bog) ijszú 21 89^. XII. 1. Érdekel a háztáji hizlalás, ezért szeretném tudni, hány kilogramm búzadarát, illetve réti szénát kell adni egy 6 hónapos bikaborjúnak hogy 1 kg átlagos napi súly- gyarapodást érjen el? Mogyoródi Albert, Sajókeszi (Kesovce) A hízómarhák takarmányértékesítö képessége nem egyforma. A féléves bikaborjú élősúlya elérheti a 200-250 kilogrammot, s a kívánt súlygyarapodáshoz napi 3,9 kg keményítóértékre és 550-560 gramm emészthető fehérjére van szüksége. Ha figyelembe vesszük, hogy a búzadara kilója 73 dkg keményítőt és 90 gramm emészthető fehérjét, a minőségi réti széna pedig kilónként 40 dkg keményítőt és 70 gramm emészthető fehérjét tartalmaz, akkor naponta 3,5 kg búzadarát és ugyanennyi réti szénát kell etetni az állattal, hogy kielégítsük' az igényét. Azonban, ha egy mód van rá, az étvágy javítása céljából naponta 2-3 kg takarmány- vagy cukorrépát, továbbá 40-50 dkg tavasziárpa-szalmát, 1-2 dkg foszforsavas meszet és 1 dkg konyhasót is célszerű adni az állatnak. És persze nem szabad megfeledkezni az itatásról. Molnár Ferenc A cseresznye- és meggyfák számára legmegfelelőbbek, a könnyebb, nem túl nedves, vagy savanyú, jól levegőző talajok, melyeknek jó a vízellátottsága és a kémhatása 6,5 pH körüli. Erős talajmeszezés nem ajánlatos. A cseresznye- és meggyfák érzékenyen reagálnak a nitrogéntrágyázásra. Nitrogénhiány esetén a levelek világosak és korán lehullanak. Nitrogénhiány leggyakrabban a füvesített ültetvényekben fordul elő. Általános tapasztalat, hogy a nitrogén helyes adagolásával nemcsak a fák fejlődését tudjuk szabályozni, de a termőképességet is. A telepítést követő öt évben a tápanyagpótlást úgy kell irányítani, hogy a meggyfák 30-60, a cseresznyefák pedig 50-80 cm-es éves hajtásokat neveljenek. Ilyen koronafejlődés esetén gyorsan kinevelhetjük a gazdag hozamot szavatoló fákat. Ha a korona már elérte a kívánt nagyságot, nitrogénből csupán annyit adjunk, hogy az éves hajtások legfeljebb 15-30 cm-esek legyenek. Az így nevelt fa szépen terem és hozama egyre nő. Jó tudni, hogy a meggyfák több nitrogént igényelnek, mint a cseresznyefák. Káliumhiánnyai leggyakrabban a könnyű és nedves talajon nevelt cseresznye-, illetve meggyfáknál találkozunk. Hiányára a levelek kékeszöld színeződése, valamint a levelek széleinek felfelé görbülése utal. Nem ritkaság a levéllemez széleinek bámulásával és száradásával kísért klorózis. Ilyenkor a levelekben 0,75 százaléknál kevesebb a kálium. A semleges vagy lúgos kémhatású, száraz talajokon igen gyakran találkozunk a cink, a mangán és a vas hiányával, ezért is jó, ha nem meszezzük túl a talajt. Az említett hiánybetegségek lombtrágya juttatásával megszüntethetók, illetve megelőzhetők. Komoly figyelmet érdemel még a bór is, melynek hiánya esetén a cseresznye- és meggyfák foltosságban szenvednek és gyümölcseik felrepedeznek. Irodalmi források szerint a terület bórax-trágyázása (340 gramm 1 árra) 25-50 százalékra csökkenti a gyümölcsök felrepede- zését. Egyes szerzők javasolják, hogy a beteg fákat mészklorid 0,5 százalékos töménységű oldatával permetezzük, úgy, mint az almafákat a fiziológiai foltosság ellen. Különös figyelmet kell szentelni az őszibarackfák trágyázásának. Nitrogénhiány esetén a lomb világoszöld, gyakran a virágok is lehullanak, a fa apró gyümölcsöt terem, gyorsan öregszik és a gyökerei olykor elrothadnak. A melegebb vidéken élő fák több nitrogént igényelnek, és általában mennél öregebb a fa, annál több nitrogénre van szüksége. A nitrogénbőség (túladagolás) nem olyan káros, mint az elem hiánya, viszont túltrágyázás esetén hosszabb ideig tart a gyümölcsérés. Amíg a fiatal, termést még nem nyújtó fák terminális növekedése eléri a 45 cm-t, és a lombjuk is szépen színezett, nem kell nitrogént adagolnunk. Ugyanez a termókorú fákra is vonatkozik, amennyiben 25-28 cm-es hajtásokat nevelnek, és nem kívánjuk komolyabban növelni a termőképességet. Az őszibaracknál a foszfor hiánya hozamcsökkenést okoz. Nagyon sok csemete már a telepítés utáni évben elpusztul, főleg a könnyű, savanyú talajokon, ahol kevés a szerves anyag. Persze a foszfor túladagolása sem javasolható, mert zavart okozhat a mangán felvételében. Az őszibarackfának jelentős mennyiségű káliumra van szüksége. Ha a fa nem jut hozzá a nélkülözhetetlen káliumhoz, akár 40 százalékkal is csökkenhet a hozama. Természetesen káliumot sem tanácsos fölös mennyiségben adagolni, főleg a savanyú talajokon, mert a káliumfölösleg gátolja a mészfelvételt, melyre az őszibarackfának szintén fokozott igénye van. Viszont a túl meszes talajon fáink többnyire klorózisban szenvednek (vashiány). Az ószibarackfa életében fontos szerep jut a magnéziumnak. Hiánya esetén előbb klorózis, később nekrózis jelentkezik, s korán lehullanak a levelek. A klorotikus levélfoltosságot nyár végén, illetve a beteg levelek idő előtti lehullását olykor cinkhiány okozza. A cinkhiányban szenvedő fák általában későn fakadnak, és 3-4 éves korukban elszáradnak a lombjukat elvesztett, éves hajtásaik. A hajtások a csúcstól kezdve halnak el, miközben alsó részükön számtalan új hajtás fakad. A fiatal levelek nem fejlődnek normális nagyságúra, beráncosodnak, és különösen törékenyek. A nyomelemhiányt legjobb teljes lombtrágyákból készített permetlé kijuttatásával kezelni. A kajszi idő előtti pusztulásának egyik oka lehet a hiányos trágyázás. A kertészkedónek feltétlenül tudnia kell, hogy a kajszifák nem kedvelik a nitrogén- túltrágyázást. Hatására igen buján növekednek, ritka szövetű fát nevelnek, és könnyen fagykárt szenvednek. A rendszeres nitrogéntrágyázás elengedhetetlenül fontos, viszont ügyelni kell a fő tápanyagok helyes arányának megőrzésére. A kajszifáik átlagos mészellá- tottságú talajon is megélnek, viszont jobban kedvelik a mésszel is trágyázott földet. A kajszifák nyomelemigényesek. Legfontosabb szerepe a bornak van. Hiánya esetén a gyümölcs húsa bévül megbámul, a mag körüli részen parafaszerú réteg képződik, a gyümölcs olykor hosszában felreped, és néha a gyümölcs felülete beráncosodik. A beteg fák hajtáisainak csúcsa elszárad, levelei aprók maradnak, összecsavarodnak és a szélük elszárad. Nem törvényszerű, hogy valamennyi tünet egyszerre jelentkezzen. A hiánybetegség tüneteinek észlelésekor a fa körül 20 dkg bóraxot kell bedolgozni a földbe, vagy a fa kérgét kell megpermetezni 1 százalékos bórax-oldattal. Jó hatáist lehet elérni a háromévenkénti bórax- oldatos kezeléssel is. A 0,3-0,5 százalékos oldattal virágzás után (10-14 napos időközökben) kell néhányszor megpermetezni a kajszifákat. (gh) Ihnácik József érsekújvári (Nővé Zámky) kertbarát az idén két termést szüretelhetett az egyik almafájáról. Az ízletes nyári almát termő fa júliusban ismét virágba borult, s a napsütésben bővelkedő, hosszú ősznek köszönhetően, október végére másodszor is beérlelte az átlagosnál valamivel apróbb, élénkpiros gyümölcseit. Lehet, hogy ez a rendhagyó jelenség szokatlanul kemény telet jósol? (Kiss Árpád felvétele) Finom téli zöldség a feketegyökér Őshazájának Európa déli tájait gondolják. Elég későn került termesztésbe, a növénytani leírásokban csak a 16. századtól szerepel a kultúrnövények között. Évelő növény, hosszú gyökere orsó alakú, sötétbarna, feketés, hossza a 25-30 centimétert is elérheti. A gyökér belseje fehér, eltörve bö tejnedv szivárog belőle. A második évtől hozza sárga virágokból álló fészekvirágzatát. Hidegtúrő zöldségféle. A gyökereken kívül a levelek is elviselnek kisebb fagyokat károsodás nélkül. Magja már 10 fok alatt fejlődésnek indul, de optimálisan 20-25 fokon csírázik. Fejlődéséhez a 15-20 fok a legkedvezőbb. Nyáron a nagy meleget jól tűri. Közepes fényigénye következtében kissé árnyékos helyen is megél. Vízigénye fejlődésének kezdeti szakaszán a legnagyobb, kifejlett állapotban már jól megél öntözés nélkül. Jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag, mély rétegű talajokon díszük a legjobban. Nagy tápanyagigénye folytán homoktalajokon jóval rövidebb gyökereket fejleszt. Mélyreható gyökere miatt nagyon fontos az alapos ószi mélyszántás, ásás. Tavasszal a magágyat gondosan készítsük elő. 20-25 centiméterre húzzuk ki a sorokat. Az optimális vetési mélység 2-3 cm, a tötávol- ság 7-10 cm. Vetés után a sorokat komposzttal, homokkal vagy sorjel- zó növénnyel, például retekkel jelöljük, mert igen lassú a kezdeti fejlődés. Eleinte kevesebb tápanyaggal is beéri, a nyár második felétől azonban a lombosodással együtt hirtelen megnő a nitrogén-, foszfor- és káliumigénye. A magszárakat megjelenésekor azonnal törjük ki. A feketegyökér októberre éri el teljes vastagságát. Nem fagyérzékeny, tehát egész télen a talajban hagyhatjuk, és enyhe teleken folyamatosan szedhetjük. Száraz, kemény teleken csak az előzetesen szalmával, lombbal takart ágy ásókból tudjuk szedni. Az első sor előtt 45-50 cm mély árkot ássunk, és abba döntsük bele, majd óvatosan haladjunk a következő sor felé. Vigyázva szedjük, mert a gyökerek nagyon törékenyek, a sérülés helyén a tejnedv kifolyik, és a gyökér értéktelenné válik. Nyár végi vagy ószi magvetéssel is termeszthetjük. így nem kapunk rostos, kemény gyökereket. A kétéves állomány már nem alkalmas fogyasztásra. A feketegyökérnek nincs veszélyes kártevője. Á kórokozók közül a lisztharmat szinte minden évben megjelenik a leveleken, ellene csak komolyabb fertőzés esetén védekezzünk. Már az előző században is termesztették kis területen, majd fokozatosan eltűnt. Napjainkban a kiskertekben újra megindult a termesztése. Óvatosan felszedett, törésmentes gyökereit a spárgához hasonló módon készíthetjük el. Kiváló leves, köret, főzelék és saláta készülhet belőle. K. Sz. 4 Ésszerű tápanyaapótlással a Ínybetegségek ellen Kérdezett - válaszolunk
