Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-01 / 48. szám

E rnest Haeckel, a nagy német kutató és természetfilozófus 1869-ben, mikor az élőlények és a környezet kapcsolatával fog­lalkozó, éppen születőben lévő új tudo­mányág nevét, az ,,ökológiá“-t kiötlötte, még nem sejthette, hogy ezzel az évezred végé­nek egyik „legdivatosabb“ szavát alkotta meg. A sokáig csak a botanikusok, zoológusok szótárában használatos kifejezéssel azonban politikusoknak, közgazdászoknak is meg kel­lett ismerkedniük. Az ökonómusoknak - tet­szik, nem tetszik - tudomásul kellett venniük, hogy egy beruházás, műszaki eljárás csak akkor tekinthető gazdaságosnak, ha az a kör­nyezet nem, vagy csupán megengedhető mértékben szennyezi. Hogy az ipari és mezőgazdasági tevékeny­ség, a közlekedés, a városok terjedése, a meg­gondolatlan erdőirtás milyen negatív hatások­kal jár, már korábban is tudtuk. Ennek ellené­re vegyiműveket telepítettünk zárt katlanok­ba, olajfinomítókat a vízkészletek fölé, erdőin­ket gyorsabb ütemben termeltük ki, mint ahogy szabad lett volna. Ám a felelősséget érző politikusok, gazdasági vezetők, állam­polgárok előtt világossá vált, hogy az ökoló­giai gondok egyre gyarapodnak, s a kialakult helyzet tovább már tarthatatlan. Az okok megszüntetéséhez, a károk orvoslásához - szükséges milliárdok hallatán azonban ma is felvetődhet a kérdés: GAZDASÁGOS-E A KÖRNYEZETVÉDELEMÉ Az ipari, mezőgazdasági termékek vagy a termeléskiesés pénzbeli értékét viszonylag könnyű megállapítani. A természeti erőforrá­sok anyagi értékelése azonban jóval nehe­zebb. Sokáig ugyanis a bioszféra részeit - a talajt, a vizet, a levegőt - eleve adottnak és szinte kimeríthetetlennek tekintettük. Nem könnyű tehát a termőtalajt, folyóinkat, tavain­kat, erdőinket, a levegőt és nem utolsósorban az emberi egészséget ért károkat, az így bekövetkező veszteséget félreérni és a kör­nyezetkímélő mezőgazdaságra, iparra, ter­mészetvédelemre fordítandó ' kiadásokkal összevetni. Csehszlovákiában 1967-ben az immissziók ' okozta károkat 3,3 - 4 milliárd koronára becsülték. Ennek az összegnek a 27 százalé­kát a lakosság egészségi állapotának romlá­sa, 6-6 százalékát az erdőgazdaságban és a növénytermesztésben, 5 százalékát az ál­lattenyésztésben bekövetkezett, 14 százalé­kát egyéb károk, fennmaradó 41 százalékát pedig a fokozott korrózió képezték. 1980-ban viszont - óvatos becslések szerint - a levegő­szennyezés már több mint 6 milliárd koroná­val károsította a népgazdaságot. Ehhez ter­mészetesen még hozzájárult az erózió és a vízszennyezés okozta veszteség. A szak­emberek véleménye szerint akkoriban az im­missziók által károsított erdőállomány a Cseh Szocialista Köztársaságban „csak“ 419 ezer, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig 35 ezer hektár volt. Napjainkban az immissziók már ötször ak­kora állományt veszélyeztetnek. Ez csak az évi növedékbeij bekövetkező anyagi veszte­séget tekintve is 2,5-3 milliárd korona. És ha a károk megítélésekor nemcsak az évi növe- déket, hanem az erdő egészét, a talaj termő- képességének romlását is beszámítjuk, akkor Duáan Zachar mérnöknek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagjának vé­leménye szerint a reális összeg 580-750 milliárd krona között van. Az ökológiai beruházások állami program­jának megvalósítására a 8. ötéves tervidő­szakban mintegy 17 milliárd, a következőben pedig több mint 30 milliárd koronát szánnak. Ezek-az összegek a károkhoz képest a mini­mumnak tekinthetők. SZERKEZETVÁLTÁS ÉS ÖSZTÖNZÉS Ahhoz azonban, hogy a szükséges tőkét és kapacitásokat előteremtsük, eredményes környezetvédelmi politikát folytassunk, még több pénz, átgondolt intézkedések kellenek. Csehországban az ökológiai beruházások elsősorban a levegő, Szlovákiában a vizek minőségének javítását, megóvását szolgál­ják. A gép-, kohó- és elektrotechnikai iparban szerkezetváltásra és a termelési bázis kor­szerűsítésére van szükség. Kisebb kéntartal­mú, magasabb fütőértékű energiahordozókra kell áttérni. A gépkocsigyártásban gyorsabb ütemben kell fejleszteni az ólommentes ben­zin alkalmazásához szükséges alkatrészeket, s az autókat minél gyorsabban katalizátorral kell ellátni. További pernyefelfogók, kéntelení­tő berendezések szükségesek. A levegő S02 és NOx-tartalmát csak így tudjuk csökkenteni. Ki kell építeni a műszaki infrastruktúrát, a víz­vezeték-hálózatot, a szennyvízcsatornákat a hozzájuk tartozó derítőkkel együtt. Megvalósításra vár a levegő, a talaj és a víz hosszú távú állapotának, minőségének követésére alkalmas területi megfigyelőrend­szerek országos hálózatának kiépítése, meg­szervezésre a mezőgazdasági, élelmiszer- és vegyipari termékek kötelező környezetvédel­mi és egészségügyi tesztelése. Választ kíván az a kérdés, hogy mit tegyünk azzal a terme­lési bázissal, amely a petrokémiára, a kohá­szatra és a nehézgépiparra épült. Fejleszte­nünk kell a finomvegyipart. Ha pedig a nagy­üzemi mezőgazdaság környezetkárosító hatá­sát akarjuk mérsékelni, akkor fel kell újítani a növényvédelmi stb. gépparkot, hogy lehető­vé yáljon a környezetkímélő, korszerű készít­mények egyenletes és pontos adagolása. Elterjesztésre vár a biológiai növényvédelem. Mindehhez devizára is szükségünk van, hiszen köztudott, hogy a KGST-tagországok által gyártott pernyefelfogók, szűrőberende­zések, kéntelenítők, műtrágyák nem minden esetben felelnek meg az igényeknek. Pénzbe kerül a szakemberképzés, a környezetvédel­mi propaganda, és sürgős feladat a műszaki gárda - konstruktőrök, technológusok - anya­gi érdekeltségének megteremtése is. A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitájában több felszólaló követelte egy, az ágazatok fölé rendelt országos hatáskörű ellenőrző szerv létrehozását, amely az ökológiai tennivalók végrehajtását szavatolja. Újra kell mérlegelni az ásványi nyersanyagok lelőhelyeiért, a víz­források használatáért fizetendő bérleti díja­kat. Olyan hatásos gazdasági ösztönzők ki­dolgozása szükséges, amelyek érdekeltté te­szik a vállalatokat a másodlagos nyersanya­gok feldolgozásában. A környezetvédelmi tör­vények megszegéséért kirótt bírságokat öko­lógiai célokra kell fordítani. Az említett sürgető tennivalók további milli- árdokat követelnek. Ezeket az új gazdasági mechanizmus és az önfinanszírozás feltételei kialakításának időszakában sem az államnak, sem pedig a vállalatoknak, termelési egysé­geknek nem lesz könnyű biztosítaniuk. KÜLFÖLDI INTÉZKEDÉSEK ÉS TAPASZTALATOK Ausztria a levegő tisztaságának megóvása érdekében szigorú előírásokat vezetett be az üzemanyagok benzol-, kén- és ólomtartalmá­nak szabályozása érdekében. Már 1987-ben elrendelte a személygépkocsik katalizátorral történő felszerelését. Az év végén pedig élet­be léptetik az éjszakai kamionforgalmat tiltó törvényt. Július 1-jétől 10 schillinggel felemel­ték az autópálya-díjat, így az állampénztár körülbelül 350 millió schilling úgynevezett kör­nyezetvédelmi vámhoz jutott. Franciaországban például a környezetvé­delmi felügyelőség engedélye nélkül működ­tetett ipari berendezések üzemeltetőit egy év szabadságvesztésre és félmillió frankra bün­tetik. A villanyenergia-szükséglet 70 százalé­kát az atomerőművekből fedezik, így kisebb a levegő kéndioxid-szennyeződésének esé­lye - és egyre több másodlagos nyersanyagot értékesítenek. Nagy-Britannia, melyet a zöldek Nyugat- Európa „piszkos emberének" neveztek, megkésve ugyan, de több szigorú és ösztön­ző intézkedést vezetett be. Londonban példá­ul betiltották a szilárd tüzelőanyagok haszná­latát. Adókedvezményben részesítik az ólom­mentes benzin forgalmazását, egyúttal ma­gas illetéket rónak ki az ólomtartalmú üzem­anyagokra. Az olajtársaságok ezért olyan ár­politikát alakítottak ki, melynek eredménye­ként 1 százalékról 42-re nőtt az ólommentes benzint használó autótulajdonosok száma. Nagy-Britanniában környezetvédelmi kérdé­sekben a helyi közigazgatási szervek is szé­les jogkörrel rendelkeznek. Hála az intézke­déseknek, például a Temzében újra közel 100 halfaj él, s eltűnt a hírhedt londoni szmog. A szigetország lakói a fordulatot azonban az új, komplex „zöld" törvénytől várják, melynek lényegét az ökonómiai ösztönzők képezik majd. A törvény értelmében minden környe­zeti szempontból károsnak ítélhető termék után külön adót kell fizetni. A Német Szövetségi Köztársaságban kü­lön ökológiai iparágazat fejlődött ki, amely ma már 400 ezer embert foglalkoztat. Ha valaki ólommentes benzinnel üzemelő autót vásárol, két évig nem fizet utána adót. A kata­lizátorral ellátott gépkocsi tulajdonosa 1100 márka adókedvezményt kap. Számos város­ban a 30 km-es maximális sebesség beveze­tését tervezik. A vállalatok ipari célokra vizet a folyókból csak a saját csatornahálózatuk torkolata alatti szakaszból nyerhetnek. így tehát közvetlenül is érdekeltek abban, hogy minél jobban megtisztított vizet engedjenek ki. A gazdasági ösztönzőknek és a szigorú környezetvédelmi rendelkezéseknek köszön­hetően javult a levegő és a vizek minősége, s újból van élet a Rajnában is. Más országok példája tanúsítja, hogy a környezetvédelmi program sikeres megva­lósítása nem nélkülözheti a dotációkat, a hite­leket, a differenciált elvonásokat és a törvény szigorát sem. Mindezekhez tegyük hozzá még azt is, hogy a katonai költségvetésből kiiktatott erőforrások is hozzájárulhatnak az ökológiai gondok felszámolásához. A környe­zetszennyezés azonban nem ismer ország­határokat, így a belső teendőkön kívül nem­zetközi összefogásra is szükség van. A kör­nyezetvédelem nem olcsó dolog, más lehető­ségünk azonban nincs. Erre kényszerítenek saját érdekeink és a nemzetközi megállapo­dások ís POMICHAL RICHÁRD Az ökológiai beruházások szükségességéről Az Anpela sikeresélyei avagy mibe csomagolják a Skoda pótalkatrészeket? Aki manapság új Skoda személygépkocsit akar vásárolni, arra kész kálvária vár. Pótalkatrészhez meg sokszor ennél is nehezebb úton lehet csak hozzájutni. Ilyen helyzetben van-e egyáltalán jelentősége annak, hogy mibe csomagolják a jelenleg gyártott típusok pótalkatrészeit? Milan Lipovskyval, a Stakőíni Állami Gazdaság melléküzemágának vezetőjével folytatott beszélgetésemben a válasz is megtalálható. Anpela-zacskóba bújtatják a pótalkatrészeket • Az Anpelát márciusban az Embax- Print csomagolástechnikai kiállításon mu­tatták be először az érdeklődőknek. Bmó- ban rengetegen bekopogtak a standju­kon. ki kíváncsiságból, ki üzleti szándék­kal. Sikerüket csak tetézte volna, ha a be­nevezés után a seregszemle aranyérmét is hazaviszik. Ez azonban elmaradt...- Akkor és ott nagyobb jelentősé­get tulajdonítottunk a díj megszerzé­sének. Utólag megítélve ez nem is volt annyira lényeges. Annál fonto­sabb, hogy jelt adtunk magunkról, felfigyeltek termékünkre, megjelen­tek potenciális vásárlóink. • Tehát csalódásnak semmi nyoma. Az Anpelát azóta sokan megismerték, mégsem mindenki. Jó lenne, ha elárulná, mit takar a márkanév?- Új korróziógátló csomagoló­anyagról van szó. Elnevezése há­rom szlovák kifejezés (antikorozny polyolefinicky laminát) betűiből szü­letett. Ennek legújabb típusa az 5130. sorszámot viseli. Világmére­tekben is újdonságnak tartjuk, annak ellenére, hogy már azelőtt ismert anyagok tulajdonságainak társításá­ból hoztuk össze. Az is igaz, sok év munkája, kísérletezése fekszik ben­ne. Jaroslav Volt és társai olyan kétrétegű polietilén fóliát fejlesztet­tek ki, amelyben inhibitor, esetünk­ben a rozsdásodás bekövetkezését lassító anyag található a rétegek közti poliészterszálakban. Megfelelő páratartalom mellett az inhibitor rá­rakódik a becsomagolt anyagra, kor­róziógátló réteget képez rajta, s a fó­lián belüli levegő is ilyen tulajdonsá­gúvá válik. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha az Anpela-zacskót meg­felelő páratartalmú és hőmérsékletű munkahelyen vízállóan lezárják. Er­re szolgál a Rychnov u Jablonce nad Nisou-i Villamos- és Hóberendezé­seket Gyártó Üzem fóliahegesztő készüléke. • Mindebből nyilvánvaló: az általuk felkínált fólia vasanyagú alkatrészek élet­tartamának meghosszabbítására a legal- kalmasab. Nem meglepő tehát, ha első­ként a Mladá Boleslav-i Autógyárral lép­tek kapcsolatba.- Itthoni méretekben ugyanis a Skoda-gyár igényelhet az Anpelá- ból legtöbbet. Miután termékünk helytállt a minőségi és más próbá­kon, megkezdtük sorozatgyártását. Nagyjából áprilistól érkeznek szállít­mányaink az autógyárba. Ma ott tar­tunk, hogy teljes mértékben kielé­gítjük a megrendelő igényeit. Jelen­leg Anpela-fóliába csomagolják va­lamennyi Favorit és Skoda 125-ös pótalkatrészeit. Nagykereskedelmi árakban számítva az idén 641 ezer korona értékben küldünk csomago­lóanyagot az itthoni személyautó- gyárak fellegvárába. Kilogrammon­ként 39 koronáért. 0 De hát Brnóban sok más érdeklődő is jelentkezett...- Néhánnyal tartjuk a kapcsola­tot, ám fóliát még nem szállítottunk nekik. Egyelőre csak tulajdonságait próbálják. Befejezéséhez közeled­nek vele például a Bratislavai Autó­gyárban, elemzésnek vetik alá a strakonicei motorkerékpárgyár­ban, akárcsak a Mladá Boleslav-i Autógyár kvasinyi üzemében. Elis­merésnek számít, hogy az Anpelá- ból már kijutott az NSZK-ba is. Két helyen egyszerre kísérik figyelem­mel tulajdonságait. Elképzelhető, hogy a jövőben oda szintén szállí­tunk belőle. Ezzel párhuzamosan a fólia élettartamát is bonckés alá veszik. Elsősorban a Gépjárműkuta- tó-intézetben, tárgyilagos mérése­ket tőlük várunk. Ugyanakkor maga a Mladá Boleslav-i Autógyár és a prágai Imados szervezet is végez élettartampróbákat. • Ezek szerint sokan megvennék az Anpelát. Mégis milyen előnyöket ígér megrendelőinek?- Mindenekelőtt nincs káros hatá­sa az egészségre, a csomagolás módja nagyon egyszerű. Áttekinthe­tően és könnyen ellenőrizhetően raktározható a belé csomagolt alkat­rész, amelynek védelmére egyéves garanciát vállalunk. Nagymértékben gazdaságos az alkalmazása, mert a csomaglás költségei nem lépik túl a termék árának négy százalékát. 0 Hol tartanak a termelés felfuttatásá­val? Vannak-e még kapacitásbeli tartalé­kaik?- Természetesen. Feltételezzük, s az előzetes jelzések is azt bizo­nyítják, hogy az Anpela minden pró­bán sikeresen helytáll. Ha ez bekö­vetkezik, és alapanyagból sem lesz hiány, akkor termelésünket jövőre 1,5-2 millió korona értékűre futtat­hatjuk fel. Ezzel már elérnénk a ka­(Arch ív felvételek) pacitás teljes fokú kihasználtságát. Sajnos, az érvényes árelőírások kö­vetkeztében mi is ellentmondásos helyzetbe kerültünk. Újdonságot gyártunk, ám a belőle származó óri­ási nyereség nem állami gazdasá­gunkat, hanem megrendelőnket, je­len eseben a Mladá Boleslav-i Autógyárat illeti. Egyáltalán nincs módunk arra, hogy ebből az össze­gből valami is visszajusson hoz­zánk. Ennek következtében az egész vállalkozás már nemigen von­zó számunkra. De mivel elkezdtük, tovább folytatjuk. Az Anpela így is a siker felé halad... Végül is örülnünk kellene annak, amit Stakcínban végeznek. Jobb, hosszabb élettartamot biztosító fóliacsomagolásba bújtatják a Skoda pótalkatrészeket. Márkatulajdonos társaimmal azonban jobban örül­nénk, ha elég és mindenki számára hozzáférhető pótalkatrész lenne az országban. Általa az Anpela sikere is nagyobb szárnyra kaphatna. J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJS A 1989.X

Next

/
Oldalképek
Tartalom