Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-01 / 48. szám
' ' ..... - ..... " Pr ágában ma kezdődik az efsz-ek XI. országos kongresszusa. Úgy gondoltuk, hozzájárulhat a tanácskozás eredményességéhez, ha a küldötteknek a figyelmébe ajánlunk néhány, a szövetkezetek járási konferenciáin elhangzott észrevételt, ötletet és javaslatot. öt évvel ezelőtt akartam elmondani... Akárcsak öt évvel ezelőtt, most is nagy lelkesedéssel készültem a járási konferenciára. Reménykedtem, hogy a tanácskozáson végre érvényre jut az oly gyakran emlegetett demokrácia, s elmondhatom, amit az előző konferencián szerettem volna. Merthogy akkor azzal fizettek ki: Jóska, téged nem kért rá senki, hogy szólalj fel a vitában! Nem kaptam szót, sót az írásban benyújtott felszólalásomra sem válaszoltak mind a mai napig. Pedig nem csupán szerepelni vagy fecsegni akartam. Egyebek között szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a háztáji megszüntetésével, a családi szölőskertek felszámolásával kihúzták a falusi ember lába alól a talajt. Nincs mit kapálgatni, kötözni és szüretelni, s mert hiányoznak az életünkből a meghitt szőlőhegyi beszélgetések, az emberek munka után féldecivel, korsó sörrel a kezükben üldögélnek a kocsmában. A szövetkezetekről szóló törvény is tanúsítja, ez a döntés helytelen volt. Miért csak a kiváltságosoknak lehet - gyakran több helyen - szőlőjük, kiskertjük, hétvégi házuk? öt évvel ezelőtt szerettem volna elmondani, hogy örömmel fogadtam a párt Levelét. Mint az ellenőrző bizottság elnökét, sokat segített a munkában. Hogy csak egy példát mondjak, nálunk a felére csökkentettük a reprezentációs célokra felhasznált bor mennyiségét. Hogy korábban sok fogyott? Nem a szövetkezetünk elnökének a bűne volt, hanem azoké, akiknek ízlett az ingyenitóka. No és azoké, akikhez nem lehetett vagy nem volt érdemes „hazai“ nélkül bekopogtatni. Szóvá akartam tenni, hogy hiába papolunk a vagyonvédelem fontosságáról, ha az éjjeliőröknek csak 4,90 koronás órabért tudunk fizetni. Ennyiért legfeljebb a nyugdíjasok vállalják ezt a munkát. Hát csak ennyit érne mindaz, amiért negyven évig gürcöltünk? Bírálni akartam a gazdasági épületek tervezését. Építettünk egy korszerű kocaistállót, de a rostokon sokat szenvednek, egymás után pusztulnak el a kismalacok. A vadonatúj épület „korszerűsítésére“ százezreket kellett költenünk. Ugyan kitől kérhetünk kártérítést? Valaki csak felelős azért, hogy a rossz gyakorlati tapasztalatok ellenére ilyen istállók tervrajzait kínálgatják az építeni szándékozó gazdaságoknak. öt évvel ezelőtt meg akartam kérdezni, tudják-e mennyi a különbség szövetkezet és szövetkezet között? Mert van, vagy legalább is tesznek különbséget közöttünk. Például? Nos, a mi elnökünk szerény és törvény- tisztelő. Úgy tűnik, ez hátrány, mert mi nem tudtunk olyan székházat építeni, mint mások. Pedig valószínűleg nem csupán ránk vonatkozott, hogy nincs keret, nem lehet... Most nincs egy megfelelő helyiségünk, ahol az egyesült szövetkezet tagjai összeülhetnének megvitatni a közös dolgaikat. Nyáron a család apraja-nagyja együtt kapálja a kimért földeket, de a terített asztalnál nem jut hely mindenkinek. Ha nem tudjuk közös asztalhoz ültetni az embereket, akármekkora kolbászt-hurkát tehetünk eléjük, nem tudják jóízűen elfogyasztani. Nem sajnáljuk másoktól a szaunát, de a „keretből“ talán nekünk is járt volna-egy tisztességes székházra való. Azt sem értem, hogyan szereznek egyesek új autóbuszokat, amikor másoknak csak használtat szabad vásárolni. Mi talán csak az ocsut adjuk át aratáskor a közös alapba? Elmondtam volna még, hogy nekünk, termelőknek egyaránt rossz, ha kevés, ha sok a termés. Egyszer azért fáj a fejünk, mert kicsi a bevétel, máskor azért, mert nem tudunk túladni az árun. Év elején könyörögnek, hogy vállaljunk korai burgonyát, de amikor szedni kéne, nincs rá vevő. Építettünk raktárakat, manipulációs csarnokokat, most mégis az udvaron osztályozzuk a gyümölcsöt és a zöldséget, s a szabad ég alatt tároljuk a műtrágyát, mert a felvásárló üzem felkészületlensége miatt magunknak kell tárolnunk a gabonát. Lehet, hogy holnap mi leszünk a rosszak, mert a szabadban tárolt műtrágyával szennyezzük a környezetet. öt évvel ezelőtt szerettem volna, de csak most mondhattam el mindezt. Talán most sem késő... Asbóth József, a dunamocsi (Moca) Dunai Flotta Efsz ellenőrző bizottságának elnöke Elosztási rendszer van, pótalkatrész alig A pótalkatrészek beszerzésével kapcsolatos gondok enyhítésére törekedve, mi is csatlakozunk a tulajdonképpen kísérleti jelleggel bevezetett, új elosztási rendszerhez. A brnói Agrozet mezőgazdasági gépgyártó konszern zvoleni kereskedelmi szervezetével kötött gazdasági szerződésben pontosan rögzítettük az együttműködés feltételeit. Ezek között szerepel, hogy a kereskedelmi vállalat a partner mezőgazdasági vállalatok igényeinek maradéktalan kielégítése érdekében kötelezi magát: a megrendelt pótalkatrészeket mindig az igényelt mennyiségben, összetételben, minőségben és a partner által megjelölt határidőn belül fogja szállítani, mégpedig a gazdaságilag indokolt áron. További feltétel, hogy az üzemeltetési idényben meghibásodott gépekhez 24 órán belül, egyébként 4 munkanapon belül kell teljesíteni a megrendeléseket, miközben a megrendelés teljesítése alatt az igényelt árunak a megrendelő raktárba történő leszállítást, vagy a visszajelzést tekintik, hogy ilyen alkatrész pillanatnyilag nincs a raktáron. Ilyen és hasonló garanciák alapján átdolgozták az árjegyzéket, s tekintettel arra, hogy ilyen elosztási rendszer működtetéséhez már számítógépeket kell használni, az Agrozet számára lehetővé tették, hogy a szolgáltatásért 5 százalék felárat számlázzon. Jelenleg az Agrozet által teljesített szállításokért 18, a rendszer keretén belül beszerzett, de a saját járműveinkkel hazaszállított pótalkatrészekért pedig 17,5 százalék felárat fizetünk. Ez szövetkezetünk számára tavaly összesen 369 739 korona pluszkiadást jelentett. Ha a kereskedelmi vállalat megtartaná a szerződésben rögzített feltételeket, indokoltnak tekintenénk azt a többletköltséget. Csakhogy partnerünk nem teljesíti a kötelezettségeit. Tavaly szövetkezetünk ösz- szesen 4,9 millió korona értékben vásárolt pótalkatrészeket, de ebből az Agrozet új elosztási rendszere mindössze 58 százalékot tudott szállítani. S amit szintén kifogásolunk, a rendszer keretében beszerzett 2,8 millió korona értékű árunak csupán a 23 százalékát szállította le saját járműivel a partner Agrozet. Az eddigi tapasztalatok alapján azt kell mondanunk, hogy az új elosztási rendszer semmilyen vonatkozásban nem járult hozzá a pótalkatrész-ellátási gondok enyhítéséhez. Sót, növelte a költségeket, hisz a saját anyagbeszerzőink ugyanannyi pótalkatrészt fele annyi rezsiköltséggel vásároltak, mint amennyit szolgáltatás címén az új elosztási rendszer csak akkor teljesítheti maradéktalanul mindazt, amire vállalkozott, ha valóban lesz mit elosztaniá, vagyis ha lesz elegendő pótalkatrész. Rapca Sándor mérnök, a tardoskeddi (Tvrdosovce) Jövő Efsz elnöke Elmaradtunk a kortól iszú 9. XII. 1. Szövetkezetünk hosszú évek óta nem teljesíti termelési és értékesítési feladatait. Legtöbb gondunk az állat- tenyésztési ágazatban van, amely tavaly 202 ezer titer tejjel és 22 tonna sertéshússal maradt adósa a népgazdaságnak. A problémák legfőbb okát a gazdasági épületek elhanyagoltságában és abban látjuk, hogy az egyesítést követően nem oldottuk meg a telepek szakosítását. Kilenc állattenyésztési telepünk van, s a termelés felap- rózottsága a munkaszervezést, az ellenőrzést és az állatállomány ellátását egyaránt megnehezíti. A mulasztások pótlásához az idén láttunk hozzá. Kezdetét vette a kiszemelt gazdasági épületek átalakítása és korszerűsítése, amit a konszolidációs program keretében 1993-ig terveztünk befejezni. Bízunk abban, hogy a telepek szakosításával, a termelési feltételek korszerűsítésével a sertéstenyésztésben a 2,5-szeresé- re, a marhahizlalásban pedig a múlt évi valóság háromszorosáras növelhetjük a munkatermelékenységet, s egyúttal javíthatjuk a termelési mutatókat is. Erre fölöttébb nagy szükség van, hisz tavaly a sertéshizlalásban csupán 0,50, a marhahizlalásban 0,59 kilogrammos átlagos napi súlygyarapodást értünk el, egy tehén átlagában pedig mindössze 2787 liter tejet termeltünk. Alzbeta Lísková, a magyarbödi (Bidovce) Építők Efsz tagja A karsztvidéken több a gond Szövetkezetünk hat kisebb gazdaság egyesítésével jött létre, de ezt a lépést annak idején valószínűleg nem gondolták végig, hisz egyes telepeink 15 km-re vannak a központtól. Az is gond, hogy a 3900 hektárnyi termőföldből 2943 hektár a Szlovák-karszt tájvédelmi körzethez, 720 hektár pedig a Kecső (Kecovo) és Hosszúszó (Dlhá Vés) települések ivóvizét szolgáltató karsztforrások védöövezetéhez tartozik. S már folynak a tárgyalások a karsztvidék védelmét szolgáló terület kiterjesztéséről. A karsztforrások vízhozama a csapadékviszonyoktól függ, ezért a szövetkezet vízszükségletét 1984 óta az év 4-5 hónapján keresztül a bohuóovói gazdasági telepen lévő Buzgó forrásból, illetve a régi falusi kutakból fedezzük, nem kis szállítási költséggel, öntözni nem tudunk, mert megfelelő vízforrásaink nincsenek, a Sajónak a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár által szennyezett vize pedig öntözésre alkalmatlan. A tájvédelmi körzetté nyilvánított Szlovák-karsztot az UNESCO 1977-ben a bioszféra-rezervátumok közé sorolta. Körzetünkben található Európa legszebb cseppköbarlangja, az egész évben látogatott Domica, továbbá a Milada, a Matild és az Ardói-barlang, ezért az SZSZK Kulturális Minisztériuma a hosszúszói vizenyős területek lecsapolását, az itteni pataknak az ardói víznyelőbe történő bevezetését nem engedélyezi. Ez a tájvédelmi körzet Közép-Európa legnagyobb karsztvidéke, ahol minden gazdasági és szociális tevékenységet alá kell rendelni a természetvédelem érdekeinek. Nekünk és a vidék más gazdaságainak tetemes károkat okoznak az erdei vadak. Ezért úgy gondoljuk, hogy a károk felbecsülését és térítését szabályozó 23/1962 Tt. számú törvényt módosítani kellene. Elsősorban azt szeretnénk, hogy a növényzet védelméhez nagyobb segítséget kapjunk a vadásztársaságoktól, s a vadak túlszaporodása esetén rugalmasabban állapítsák meg a kilövések időpontját. Hallottuk, hogy a minisztérium meghatározott bizonyos összeget ezeknek a károknak a mérséklésére, de mindmáig nem kaptunk tájékoztatást, hogy milyen előírások alapján lehet meríteni ebből az alapból. Mivel az említett tényeket nem vették figyelembe szövetkezetünk termelési-gazdasági egységekbe történő besorolásánál, most pénzügyi nehézségekkel küszködünk. A fejlesztésben nem tudunk lépést tartani más gazdaságokkal, s ez immár nemcsak az eredményekben, hanem a munkaerőgondokban is érezteti a hatását. Ezért a központnak mielőbb meg kell oldania e vidék mezőgazdasági üzemeinek gondjait. Ferdjnánd Zo|tán mérnök, a hosszúszói (Dlhá Vés) Aranykalász Efsz elnöke Szövetkezetünk az utóbbi néhány évben gazdaságilag megszilárdult, több termelési és gazdasági mutató tekintetében nemcsak járási és kerületi, de országos viszonylatban is állja a versenyt a legjobbakkal. Sokan megkérdezték már, hogyan sikerült ezt elérnünk. A válasz egyszerű: felismertük, hogy a termelés fejlesztésében és a szociális gondoskodásban elért eredmények közvetlenül kihatnak a dolgozók munkakedvére és teljesítményére. Más gazdaságok tapasztalataival is igazolni lehet, hogy ahol nem sajnálják a pénzt a szociális és kulturális célokra, ott lényegesen kedvezőbb a mindennapi feladatok teljesítéséhez, a tagoknak a közöshöz való viszonyulása. Mi a szociális és kulturális alapon felhalmozott eszközöknek a nagyobb hányadát tagjaink és hozzátartozóik szociális igényeinek kielégítésére költjük. Évi átlagban 50 szövetkezeti tag számára tesszük lehetővé az ingyenes üdülést, tagjaink gyermekei közül pedig legalább 30 pionírtáborban töltheti el a vakáció egy részét. Valamennyi termelési részlegen van már szociális létesítmény, s egy idő óta egészségügyi központot is üzemeltetünk. Munkaruhára és védőeszközökre evente 150 ezer koronát költünk. A lakásépítési program teljesítésével és a kétmúszakos munkavégzés bevezetésével az állattenyésztési ágazatban sikerült megoldanunk a korábban sok problémát okozó munkaerő-gondokat. A szövetkezeti tagok étkeztetéséhez 40 ezer koronával járulunk hozzá, és a nyugdíjasainkat is segítjük. Gyakran járunk közösen moziba, színházba és sportrendezvényekre, ami szintén a kollektív szellem erősbödését szolgálja. Nálunk a munkafeltételek javításával együtt a környezet védelme is a figyelem középpontjában szerepel. A termelési és pénzügyi terv szerves részét képező környezetvédelmi program keretében - több mint hétmillió korona ráfordítással - szilárd alapú trágyatelepeket, por- talanított határi utakat létesítettünk, a szélerózió csökkentésére pedig évente mintegy 2500 facsemetét és díszcserjét ültettünk ki. Mindezt szövetkezetünk tagjai legalább annyira becsülik, mint a róluk való gondoskodást. Stefan Malinak mérnök a Perényi (Perín) Efsz főagronómusa Kinek jó? A mezőgazdasági termelés eredményesebbé tételében, hatékonyságának növelésében fontos szerep jut a tudományos-technológiai vívmányok rugalmas gyakorlati érvényesítésének, a korszerű termelési technológiák elterjesztésének. Ezt a szövetkezetünkben szerzett tapasztalatokkal is igazolni tudom. Nincsenek hozzá kimondottan kedvező feltételeink, mégis évente 700 hektáron termelünk szemes kukoricát, mivel a gabonafélék közül ez ad legtöbb szemest egy egységnyi területről. A Nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek tapasztalataiból merítve, 1983-ban mi is csatlakoztunk az IKR termelési rendszerhez. Ez a lépés alapvető változást hozott, s az évek folyamán gazdaságunkban a kukoricatermesztés az egyik legjövedelmezőbb termelési ággá vált. Ami a konkrétumokat illeti: korábban 4,5 tonna körüli hektárhozamokat értünk el kukoricából, viszont amióta a termelési rendszer útmutatásaihoz tartjuk magunkat, azóta 5,5-6 tonna szemet csépelünk egy hektár átlagában. A múlt évben 6,56 tonnás átlaggal zártuk az idényt, s bár az időjárási viszonyod az idén nem kedveztek a kukorica fejlődésének, ezúttal sem lesz 6 tonnánál kisebb a hektárhozam. A termelésben tehát jó eredményeket érünk el. Annál bosszantóbb, hogy a betakarítás utáni kezelést mindig nem tudtuk kifogástalanul megoldani. Van ugyan két terményszárítónk, de ezeknek a teljesítményét csak 60 százalékra tudjuk kihasználni, mert kevés a fűtőolaj. Ot éve próbáljuk megoldani a földgázzal történő üzemeltetésre való áttérést, de mindig elutasítják a kérésünket. így valószínűleg még évekig Kassára (Koáice), Presovba és ki tudja még hová kell szállítanunk szárításra a termés egy részét, évente legkevesebb ezer tonna kukoricát. Kinek jó ez? Vozár Géza mérnök, a buzitai (Buzica) Május 1. Efsz növénytermesztési ágazatának vezetője Nem ablakon kidobott pénz
