Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
<np® tm Az örökmozgó, a perpetuum mobile, a gépek gépe lenne, ha feltalálnák. Energia felhasználása nélkül végezne munkát. Ez kellene nekünk! Csakhogy iyen gép nincs. Még nincs, vélik egyesek, de elképzelhető, hogy holnap vagy holnapután jelentkezik valaki: Feltaláltam! Elképzelhető. A prágai Technikai Múzeum bejárati csarnokában felveszek az asztalról egy kezdetlegesen sokszorosított röplapot is. Olvasgatom, olvasgatom, azután a körülményesen fogalmazott magyarázatból rájövök: egy meg nem értett, hivatalosan többször is elutasított feltaláló hívja fel a figyelmemet arra, hogy ö képes lenne olyan személygépkocsit összeállítani és gyártani, mely száz kilométerenként csak 2 liter benzint fogyasztana, ha... Megmutatom a röplapot Stanislav Michal mérnöknek, a múzeum munkatársának, aki meg se lepődik.- Ismerem az esetet - mondja -, és csodálom az illető kitartását, lelkesedését. Két liter benzin száz kilométerenként. Még csak nem is a perpetuum mobile, amelyet csak el kell indítani. Ami az örökmozgó gép elképzelhetöségét illeti, így vélekedik:- A fantáziálás megengedett, de már sokszor bizonyított, hogy olyan gép nem építhető, mely energiát szolgáltatna munka felvétele nélkül, mert ez ellentmond az energiamegmaradás elvének.- Sokszor bizonyított... Hányszor? Előveszi a Találmányi Hivataltól kapott kimutatást, mely szerint 1980 és 1985 között, évente, átlagosan 51 ízben jelentették be az örökmozgó gépet, mint találmányt.- Mindegyik esetben bebizonyították - válaszol -, hogy az örökmozgó gép ajánlott változata nem építhető meg. Az ajánlásokhoz mellékelt leírások, rajzok pedig nagyon érdekesek. Egészen különös, a legtöbbször szokatlan és általánosan alig ismert mechanikai, víz- és légnyomásos, elektromos és mágneses megoldásokat javasolnak a tervezők.- Nézze meg! - mutat az egyik vázlatra. - A tervező elképzelése szerint mi sem egyszerűbb, mint az örökmozgó vasút megépítése. Csak függő pálya kell hozzá, kellő hajlású persze, meg a mozdony két oldalára két gördülő kúp. Azután már indul is a szerelvény, előbb lefelé viszi a saját súlya, azután felfelé a lendület... Utópia. Megvalósíthatatlan. Ilyen mindegyik vázlat. Az első pillantásra gondosan, pontosan megszerkesztettnek tűnő, de ha alaposan szemügyre vesszük, kitűnik a műszaki, a fizikai alapjsmeretek hiánya.- Kik foglalkoznak a perpetuum mobile elkészítésének gondolatával? Erre is választ ad a Találmányi Hivatal kimutatása. A beadványok elkészítőinek több mint egyharmada nyugdíjas. Kézügyességgel, jó fantáziával rendelkező, igazán jó szándékú, idősebb emberek, akik a szerzett tapasztalatokat megpróbálják ilyen formában hasznosítani. A tervezők másik harmada újító, feltaláló. Más téren már arattak sikert, s úgy vélik, ez a vállalkozásuk is sikeres lesz.- Jóval kevesebb - folytatja a tájékoztatást -, a rögeszmés különc. Egyébként akad a tervezők sorában, szép számban mérnök is, több kiváló és neves szakember, kutató. Két évvel Karel Elias Bessler, a legendás hírű Orffyre- us, aki szélhámoskodásra használta a perpetuum mobile iránti érdeklődést Hajdú Endre felvételei Éppen ezért - hangsúlyozza mi mindig szívesen fogadjuk, ha a javasló, a tervező modellt is küld. Fontos a részeredmény is, meg a legtöbb ilyen modell ide kerül hozzánk a múzeumba. Mindegyik az emberi fantázia erőfeszítéseit dokumentálja. Az akaratot, hogy az ember még a lehetetlen megoldására is képes vállalkozni. Különben itt, a hátam mögötti ládák már megteltek ilyen modellekkel... Hiába kérlelem, nem veszi elő, nem mutatja be egyiket sem. A meg nem értett tervezőket sértené a bemutatás. Negyed- vagy félév múlva csereakcióként valamelyik svédországi múzeumba küldik a ládákat. Majd a svéd kísérletezők modelljeit mutatják be nálunk. És sajátos módon, az igazsággal vigasztal:- Az örökmozgó gépet úgy se láthatja meg, mert olyan nincs, és soha nem is lesz. HAJDÚ ANDRÁS ezelőtt még az egyik akadémikusunk is úgy vélte, hogy ö most... örök problémája az emberiségnek ez a téma. A történészek szerint már az őskori Indiában megpróbálkoztak az örökmozgó gép megszerkesztésével. Az ókorban pedig neves, arab tudósok. Európában a középkorban, a 13. és a 18. század közötti fél évezredben különösen sokat foglalkoztak ezzel a témával.- Egyesek komolyan - fűzi hozzá Michal mérnök -, mások szélhámosok módjára. Leonardo da Vinci, miként a reánk maradt vázlatai is bizonyítják, komolyan megoldást keresve, kutatva foglalkozott ezzel a témával. Karel Elias Bessler, a legendás hírű Orffyreus pedig még a tudósok, az uralkodók érdeklődését, hiszékenységét is csak pénzszerzésre használta.- Kevesen tudják - mondja hogy még Komensky is foglalkozott ezzel a témával. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Megkísérelte ö is az örökmozgó gép megszerkesztését. Kísérletének részeredményeit, találmányként a korabeli óraiparban hasznosították. Tény és való: a kísérletezés célja lehet téves, hibás, vagy mint a perpetuum mobile esetében, akár megvalósíthatatlan is, a rész- eredmény azért még jelenthet újat, hasznosat. Történt már ilyesmi, és nemcsak Komensky esetében. Az örökmozgó vasútról készített vázlat L átott már egészségkárosult kisgyereket? Valószínűleg. Ha gyereket nem is, felnőttet biztosan. Zavartan kapta félre a tekintetét, és pár perc múlva elfelejtette az egészet. Jobb esetben pár nap múlva. Nem így volt? Nézzen meg egyszer egy intézetet, egy óvodát vagy iskolát, ahol egészségkárosult gyermekek tanulnak-él- nek, tanulnak élni. Számuk akkora, hogy még mindig , nincs annyi intézményünk, hogy mindannyiuknak helyet adjunk. Nézze végig elcsonkult karok és lábak százait, az eltorzult fejeket és hátakat, nézzen bele a tiszta, ám a pillantást viszonozni nem (Ez is) XX. század tudó szemekbe, lépjen keresztül a földön kúszó, járni nem tudó gyerekek tucatjain, aztán gondolkodjon el: mitől ilyenek? Mitől és miért? Azt mondja, ózonlyuk? Vagy atomerőmű-balesetek? Esetleg a különböző tömeg- pusztító fegyverekkel folytatott kísérletek? A füstöt és halált okádó gyárkémények, kétütemű motorok? A folyókba bocsátott szennyvíz? Dohányzó kismama és alkoholizáló apa? Vagy fordítva? Vagy mindez együtt? Gondolkodjon! Aztán tűnődjön el azon is: tettem ellene valamit? Hogy dicső, s oly sokszor megénekelt századunkban, a háborúktól 44 éve mentes Európában ne legyenek hadirokkantak megrázó látványát felidéző gyerekek? Hogy sehol a világon ne legyenek hadirokkant gyerekek, hogy sehol a világon ne legyenek egészségkárosult gyerekek, hogy sehol a világon ne legyenek felhős szemű gyerekek - hogy legalább a közvetlen környezetemben ne legyenek ilyen gyerekek? Tettem érte valamit? Mi is ön? Tanár, szakmunkás, mérnök, orvos, hivatalnok, segédmunkás? Mindegy micsoda. Tehet érte valamit. Tennie kell érte valamit. Kell! Kell. Képzelje az egészségkárosult gyerekek közé a saját (meglevő vagy majdani) gyermekét. Nézzünk meg egy egészségkárosult gyermekek számára létesített... Aztán képzeljük oda... Majd gondolkodjunk el újra. (kajó) megkeseríthetnénk a vándormadarak életét, munkára szoríthatnánk őket. Őszintén szólva, vállalaton belül is többet kellene tennünk, példái az italozás ellen. Az igaz, hogy a büfékből kitiltottuk az alkoholt, ám a sör, s nem ritkán a pálinka valamilyen úton-módon mégis eljut a munkahelyekre. Természetesen, minden dolgozó mögött nem lehet ott a rendész, de a mesterek, műhelyvezetők, sót maguk a dolgozók is megakadályozhatnák mindezt.- Mi sem értünk el sokat az alkoholstoppal - közölte tapasztalatait a vnb elnöke. - A fizetésnapokon ugyanis már nem a közeli kocsmákban, hanem a távolabbi vendéglőkben, sőt az élelmiszerüzletek környékén randalíroznak az italozók. Meg aztán a városban nyolc nagyobb üzem és gyáregység ehhez feltétlenül drága hangszereket, munkaidökedvez- ményt, utazási lehetőségeket igényelnek. A múltban gyakorta biztosítottuk számukra még ezeket a feltételeket is, de visszaéltek a lehetőségekkel. Nem sokkal kedvezőbbek a tapasztalatok a lakóhelyeken sem. Vladimír Krejcí mérnök, a szociális bizottság tagja, a vállalati igazgató műszaki helyettese elmondotta, hogy a lakótelepeken néhány hírhedt cigánycsalád képes pokollá tenni az ottlakók, a szomszédok életét. Több lakás berendezése és állaga komolyan károsodott a kíméletlen bánásmód következtében. Ahol már lakbért sem fizetnek... részletekben törlesztőnek, s nem elenyésző azok száma sem, akik hónapok, sőt évek óta nem fizettek. A lakótelep össztarto- zása meghaladja a 800 ezer koronát. Persze tudnak olyan öttagú családról is, amely csak 309 korona legális jövedelemmel, rokkantsági nyugdíjjal rendelkezik. Láthatóan mégis jól élnek. Vajon miből? A Rimaszombati Energetikai Üzemnek is sok gondot okoz a fogyasztásért járó díjak beszedése. Negyedévenként általában nyolc-tíz lakásban kell kikapcsolni a villanyáramot a fel- gyümlett tartozások miatt. A tapasztalatok szerint ezek a lakások sem maradnak áram nélkül. Órákon belül működésbe lépnek az amatőr műszerészek. Előfordult, hogy a lakás padlójába lyukakat fúrtak és kábellal az alagsorból lopták az áramot. működik, melyekben különböző időpontokra esik a fizetések napja. Egy hónapban pedig tizenhat napon keresztül semmiképpen sem tilthatjuk meg az italkimérést. A korlátozás ellen nyilván nemcsak a vendéglátóvállalatok, hanem maga a lakosság is tiltakozna. Bekapcsolódott beszélgetésünkbe Beáta Greksáková, a közel háromszáztagú ifjúsági szervezet elnöknője is:- Évek óta eredménytelenül próbálkozunk a cigányfiatalok beszervezésével. Tapasztalataink szerint a kötelezettségekkel is járó tagságot csak idei-óráig vállalják, amíg ahhoz érdekük fűződik, abból valamiféle hasznuk származik. Kulturális tevékenységet állításuk szerint szívesen végeznének, ám A járás székhelyén szerzett tapasztalatok még elrettentőb- bek. A dúsai-úti lakótelepen százhúsz cigánycsalád jutott 1975-ben minden igényt, kényelmet kielégítő lakáshoz. Tizenöt esztendőre sem volt szükség ahhoz, hogy a lakóházak nagy része tönkremenjen.- Kétszeresen is hibáztunk annak idején - vallja be a lakótelepen tett látogatásunk után Michal Megéla. - A putrikból minden átmenet nélkül juttattuk luxuslakásokba ezeket az embereket. A második baklövést csak jóval később tudatosítottuk. A cigánycsaládok válogatás nélküli beköltöztetésévei ugyanis „harci állapotokat“ idéztünk elő három különböző törzshöz tartozó cigányok között. Gondjainkat most tetézik az illegális beköltözők, az ideiglenes lakók. Nem hivatalos becslések szerint az éjszakai órákban a lakótelep népessége megkétszereződik. Nem teljesen újkeletűek viszont az ottlakók különböző tartozásai, mindenekelőtt lakbérhátralékai. A százhat család közül az elmúlt hónapban nyolcvanhét nem fizetett lakbért, s természetesen villanyszámláját sem egyenlítette ki. Már csak néhány család fizet rendszeresen, a többiek jó esetben, A lakótelepen uralkodó viszonyok miatt nemcsak a villanyszerelők és lakáskarbantartók tagadják meg mind gyakrabban ott a munkát, hanem a szolgáltatási szféra dolgozói is. A helyi élelmiszerboltban csak egészen rövid ideig bírja a személyzet; a postások büntetésnek tekintik a szolgálatot a dúsai úton, s ugyanígy éreznek a buszsofőrök, ellenőrök is. Sokan töprengenek a felhalmozódott problémák megoldásán. Egyebek között felmerült a nagyobb tömegekben élő cigánylakosság decentralizálásának, és ezzel kapcsolatban az elhagyott falusi lakásokba való beköltöztetésének a gondolata is. Ám a helyzet alapos ismerőinek véleménye szerint ezzel végképp megpecsételődne az amúgy is sorvadó gömöri falvak sorsa. „Ha decentralizálást, széttelepítést, akkor országos méretekben!“ - hangzik a helyi vezetők válasza, amely egyben egyértelmű és nyílt bírálat. Mert a felsőbb szervek eddig csak szavakban és különböző szintű határozatokban deklarálták a kérdés megoldását, a gyakorlatban pedig évek óta semmi sem történt, vagy csak nagyon kevés. Pedig már a huszonnegyedik órában járunk! HACSI ATTILA
