Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-17 / 46. szám

• Varga Mária a programozók között Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a mezőgazda­sági minisztérium épületének a lépcsőivel birkózom. Nincs gond, csak a harmadik emeletre igyekszem. Megérkezésem után balra tekintve-máris nyugtázom, hogy jó helyen járok: COMPI KLUB - olvasom az ajtóra kifüggesztett névtáblát. Csöngetek. Egy tizenéves srác nyit ajtót, illedelmesen csókolomot köszönt és betessé­kel. Pillanatokon belül jön a számítástechnikai klub vezetője, Varga Mária, aki várta érkezésemet, jelzi, hogy mindjárt számíthatok a segítségére. Amíg beszél­getőpartnerem végez halaszthatatlan teendőivel, addig kicsit körülnézek, megpróbálok néhány szót váltani a fi­úkkal. A klub három helyiségéből az elsőben az iroda kapott helyet, a következőben ATARI 800XE és SHARP típusú személyi számítógépek, míg a harmadikban PMD 85- ösök találhatók. Érkezésemkor még nem kezdődött el a foglalkozás, így aztán érthető, hogy a srácok többségét a különféle számítógépes játékok szórakoztatják. Látom, hogy a PMD 85-ös masinákon programoznak a fiúk, ezért inkább az ó munkájukat igyekszem követni. Hamarosan elárulják, hogy a kerületi ZENIT versenyre készülnek - programjaikon most végzik az utolsó simítá­sokat. Közben sokat panaszkodnak a hazai gyártmányú gépekre, mert nagyon hamar bemelegszenek, olyankor aztán sokat rakoncátlankodnak. Mégis ragaszkodnak hozzájuk, mert szerintük egyszerűbb a BASIC nyelven történő programozásuk, mint a klubban található többi külföldi gépé. Időközben a klub vezetője jelzi, hogy ha én is úgy gondolom, akkor az irodában leülhetünk egy kicsit beszélgetni...- Akkor talán kezdjük az elején: kinek az ötlete volt egy ilyen jellegű klub létrehozása?-Az ötlet úgy három évvel ezelőtt a SZISZ járási bizottságán vetődött fel. A többi járásban egyre-másra alakultak a hasonló jellegű klubok, így aztán nem vélet­len, hogy ezzel a gondolattal a dunaszerdahelyiek is foglalkozni kezdtek. Sajnos, ez elég sokáig eltartott, mert konkrét lépések csak ez év márciusában történtek. Akkor viszont nagy ütemben elkezdődött az ötlet megva­lósítása, úgyhogy júliusban már a gyerekek is birtokukba vehették a klubot.- Ezek szerint a babérok a SZISZ járási bizottságát illetik meg?- Ez nem egészen úgy van, ugyanis anyagi támoga­tást teljes egészében a SZISZ kerületi bizottságától kapunk. Én is az ő alkalmazottjuk vagyok.- Milyen a klub látogatottsága?- Már az átadást követő napokban - túlzás nélkül - óriási volt az érdeklődés, ami mind a mai napig nem csökkent. A nyári szünidőben a hétvégi napok kivételé­vel gyakorlatilag reggeltől estig itt nyüzsögtek a srácok, szeptembertől érthető okok miatt már csak a délutáni órákban járnak. Naponta három, illetve négy órától szakavatott vezetők felügyelete mellett sajátíthatják el a programozás alapjait. Szerdán főleg középiskolások járnak - itt igyekeznek pótolni a szűkre szabott tanítási órák hiányosságait.- Gondolom elégedettek a klubhelységgel...- Megértem, hogy a kíváncsiskodó benyomásai az első látásra kellemesek, de mi, akik már több, mint három hónapja itt töltjük hétköznapjainkat, erről kissé másképp vélekedünk. Sajnos, az épületben mi csak albérlők vagyunk, ami több kötelezettséget is von maga után. Először is: a hétvégi napokon nem vehetjük igénybe a termet, mert az egész épület le van zárva, sőt hétköznap is legfeljebb csak este hatig maradhatunk. Aki már valaha is programozott, az bizonyára tudja, milyen érzés, amikor a munkát a célegyenesben kell abbahagy­ni. Másodszor pedig tekintettel kell lennünk a többi szervezetre is, amelyek az épületben székelnek.- On helyiséggondokról beszél, ennek ellenére én azt hallottam, hogy bővíteni szeretnék a gépparkot.- Az igazság az, hogy a fennálló problémák ellenére nem állapodhatunk meg az elért szinten. Ezért úgy döntöttünk, hogy vásárolunk legalább egy 16 bites komputert, természetesen teljes felszereléssel. Több klubtagunk már kinőtte a személyi számítógépek adta lehetőségeket, ezért számukra nagyon jól jönne egy PC. Nem beszélve a főiskolásokról, vagy akár a számí­tástechnikában dolgozókról. Ezenkívül tervezzük egy videokamera megvásárlását is. Szeretnénk a klubban sorra kerüiő fontosabb előadásokat rögzíteni, hogy azok minél több érdeklődőhöz eljuthassanak. Ezt a vállalkozá­sunkat a Járási Ifjúsági Klubbal közösen tervezzük.- Már megvan az új berendezéshez szükséges pénz?- Sajnos, még nincs, de remélem, hogy a SZISZ KB­nak a következő ülésén ez eldől. Persze, az év végi vásárlás sem túl egyszerű, mivel számlára a kimerített évi keret miatt egyik üzlet sem akar árusítani.- Míg ön megérkezésem után egyéb teendőivel volt elfoglalva, addig körülnéztem a klubban, és az alkotób­bak elárulták, hogy a kerületi ZENIT versenyre készül­nek. Hogyan?- Klubunkat Nyitrán (Nitra) a kerületi ZENIT verse­nyen négyen fogják képviselni. Elképzelhető egy csoport részvétele is, bár ez még nem biztos. Természetesen mindnyájan a programozás kategóriában indulnak. Nyit­rán ugyanakkor nemcsak verseny, hanem kiállítás is lesz a fiatalok munkáiból. Emiatt délelöttjeim nagy része jelenleg a kiállítás megszervezésével telik el. Ezen a téren köszönet illeti a légi (Lehnice) efsz-t, akik segítenek a szervezésben. '- Hogyan képes egyszerre ennyi gyerek fölött anyás­kodni, ráadásul még a szervezési és egyéb teendőket is elvégezni?- Ez bizony nagyon nehéz feladat, amit hiánytalanul megoldani lehetetlen. A nyár folyamán szerencsére volt munkatársam is, Pálinkás Tibor személyében, aki októ­ber elsejétől főiskolai tanulmányai befejeztével bevonult. Vele úgy osztottuk meg a munkát, hogy ö főleg a gyere­kekkel foglalkozott, én pedig a szervezést vállaltam. Szerették is öt nagyon a srácok. Sajnos, egyelőre még nem akadt senki sem, aki az ő távollétében vállalná a gyerekekkel való foglalkozást.- Milyen munkatárs felelne meg önnek?- Olyanok, elsősorban férfiak jelentkezését várnám, akik közgazdász diplomával rendelkeznek, és természe­tesen értenek a számítógépekhez.- Miért fontos, hogy az illető férfi legyen?- Mind a programozás, mind pedig a gyerekekkel való foglalatosság nagy türelmet igényel. Úgy vettem észre, hogy ezen a téren a férfiak sokkal alkalmasabbak, megbízhatóbbak, mint a nők.- Nincsenek álmai a jövőt illetően?- De igen. Egy önálló ház, ami csak a miénk és addig vagyunk ott, ameddig csak akarunk. Ha kedvünk tartja, akkor késő éjszakáig is. KOSÁR DEZSŐ Gazdasági prognózisok az emberért Ki ne szeretné tudni, mi lesz 2000-ben, vagy 2030-ban? Kit ne érdekelne, milyen lesz az élet húsz, ötven vagy még több év múlva? Vajon hová fejlődik a világ, milyen gondok és örömök várnak utódainkra? Kérdéseinkkel szakavatott jövőkutatók foglalkoznak, egyre aktívabbdh. Az elmúlt évtized folyamán számos - s a korábbi időszakhoz viszo­nyítva jóval több - tanulmány született, amely megpróbálta felvázolni a jövőt az élet minden terü­letén. Ha a jövőkutatást országhatá­rainkra, s ezenbelül pedig mind­össze egy területre, mondjuk a gazdaságra szűkítjük le, akkor is számos kérdést tehetünk fel a szakembereknek. Megkérdez­hetjük például, hogy szerintük milyen ütemben fejlődnek majd az egyes ágazatok, mekkora lesz az egy főre eső nemzeti jövede­lem, miként alakulnak a beruhá­zások, milyen lesz a termelés és a termelőeszközök kihasználá­sának hatékonysága? Tehát rá­kérdezhetünk minden olyan mu­tatóra, amely egyelőre még szűk korlátok közé szorítja a kezde­ményezést, a tenniakarást, s amely sokszor úgy tűnik, öncé­lú csupán. Azonban bármennyi­re hihetetlen és meglepő, a jövő­kutatóktól még csak hozzávető­leges választ sem kapunk kérdé­seinkre. Őket ugyanis végre (!) nem a százalékok és a szám­adatok érdeklik... Meglehetősen hosszú és kanyargós út vezet ahhoz a felismeréshez, illetve annak gyakorlati megvalósításá­hoz, hogy a fejlődést országun­kon belül nem a statisztikák, illet­ve a tervek állandó teljesítése és túlteljesítése szerint kell igazíta­nunk. Nem szakadhatunk el a világgazdaságtól Jóllehet, csak parányi, ám szerves része vagyunk a világ- gazdaságnak, így a benne lezaj­ló folyamatok - most már tudjuk - előbb vagy utóbb nálunk is éreztetik hatásukat, amivel szá­molnunk kell. Volt időszak, ami­kor az a vélemény uralkodott, hogy csaknem teljes mértékben ki lehet védeni a negatív folya­matok gazdaságunkba való be­gyűrűzését. Azt, hogy ez meny­nyire nem így van, például a 70- es években lezajlott világpiaci , árrobbanás is igazolja. A szak­emberek - köztük a jövőkutatók is - úgy vélték, hogy csupán rövid ideig tartó jelenségről van szó. Hiszen a világpiaci árak a századfordulótól a hetvenes évek elejéig egyszázalékos in­gadozással stabilak voltak. Az árfeszültségek azonban 10 évig okoztak fejfájást a közgazdá­szoknak, a vállalkozóknak,, s egyáltalán valamennyi gazda­sági szubjektumnak, maguk után vonva az országok eladósodását és az egyensúlyi helyzet felbom­lását. Ezzel egyidejűleg természe­tesen a világgazdaság számos más területén is fészültségek és problémák mutatkoztak, amelye­ket kisebb-nagyobb sikerrel ol­dottak meg a szocialista és a tő­kés országok egyaránt. Jó ered­ményekkel és sikertelenségek­kel tarsolyukban - a jövőkutatók megfogalmazása szerint - az I. ipari forradalom 1. és 2. ciklusá­nak végére értek, s a 80-as évek közepétől újabb ciklusra készül­nek a világ országai. Olyan fejlő­dési szakasz lesz ez, amelyre mindenekelőtt a politikai, a tech­nológiai, a gazdasági és a szoci­ális forradalom jellemző. Sokan úgy gondolják, mindössze új tör­vényekről van szó, miközben megfeledkeznek arról, hogy az eddigi gyakorlat már gátolja az előrehaladást. Mit tegyünk ma és holnap? Hazánkban hat évet késik az új fejlődési ciklusra való felké­szülés. Ebben a szakaszban majd - a világgazdaságban le­zajló folyamatokat is figyelembe véve - újszerű mechanizmusok­nak kell működniük, képviselve az új irányvonalat az élet minden területén. Várhatóan a korábbi­nál jóval nagyobb szerepet és teret kap a tudomány, előtérbe lép az informatika, s a fejlődés százalékokban és más mennyi­ségi mutatókban meghatározott alakulása helyett végre az em­ber kerül a figyelem középpont­jába. A jövőkutatókat tehát az eddigi gyakorlattal ellentétben az érdekli, hogy mit kell tenni már ma vagy holnap az emberek szükségleteinek mielőbbi teljes kielégítése érdekében. A prognózisok szerint gazda­sági területen az az egyik legsür­getőbb feladat, hogy leromboljuk a piramisokat. Az elmúlt fejlődési ciklus folyamán ugyanis olyan bonyolult, többfokú irányítási rendszer (piramis) alakult ki, amelyben szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy ki miért fele­lős, s a döntéshozatalokra és a tettekre a rugalmatlanság volt a jellemző. E többlépcsős pira­mis adott keretet a gazdaság fejlesztéséhez, amelyben első­sorban a különféle mutatóknak volt döntő szerepük. Kiragadott gondok A gazdaság irányításának, valamint fejlődési irányainak és módjainak nem legmegfelelőbb megválasztását dokumentálja az a tény, hogy a bruttó társadalmi termelés alapján világviszonylat­ban a 25-30. helyre „küzdöttük fel“ magunkat, míg korábban a 15. helyet foglaltuk el a listán. Az ágazatok nem érték el a kitű­zött fejlődési ütemet, és számos öncélú termelés kötötte le ener­giánkat. A fogyasztók szemszö­géből nézve a kereslet és kínálat közti feszültségek, a hiánycikkek egyre bővülő listája, a termékek minőségének esetenkénti romlá­sa a legnagyobb gond. Termé­szetesen az sem lényegtelen, hogy mellékvágányra kénysze­rült a terciáris szféra, s benne az oktatásügy, a szolgáltatás és az egészségügy. E néhány kiragadott példa is jól dokumentálja a változások, vagy ha úgy tetszik, az átalakítás szükségességét. Ennek során mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy a modern, alvi­lág országaival lépést tartani akaró gazdaság csupán a rugal­mas, kétlépcsős (vállalat és köz­pont) irányítási rendszer segít­ségével haladhat előre. Stratégi­ánknak elsősorban a célból, va­gyis az emberek szükségletei­nek kielégítéséből keli kiindulnia. Ennek kell alárendelni a beruhá­zásokat, a piaci szállításokat, s ehhez mérten új minőségi szintre kell helyezni a terciális szférát. Mindezek s az itt fel nem sorolt, de szükséges válto­zások megvalósítása kockázat­tal jár. A legnagyobb rizikót azonban akkor vállalnánk ma­gunkra, ha nem tennénk semmit, ha mereven ragaszkodva a „ré­gi, bevált“ módszerekhez, nem támogatnánk, illetve nem sürget­nénk az átalakítást. KOVÁCS EDIT lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Munkában... (A szerző felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom