Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
A derceni Új Élet Kolhoz tagjainak véleménye a peresztrojka előnyeiről Amikor a Kárpátalján jártam, Egressy György, a Kárpáti Igaz Szó szerkesztője a lelkemre kötötte, falujárásaim alkalmával Dercent semmiképpen ne kerüljem el. Kedvcsinálónak elmondta, hogy a község az utóbbi években a vidék egyik legcsino- sabb településévé fejlődött, ami elsősorban a helyi Új Élet Kolhoz érdeme. S hogy szavainak nyomatékot adjon, kollégám még hozzátette: talán itt érvényesül legjobban a falu, a mezőgazdaság megtartó ereje, hisz a középiskola végzős növendékeinek több mint a hetven százaléka otthon, a kolhozban keres magának munkalehetőséget. Sufrics Zoltán, a kis híján négyezer hektáros gazdaság elnöke másodszor is kezet nyújtott, amikor megtudta, honnan és mi szél hozott.- Ilyen vendégünk még úgysem volt- nyugtázta. - Csak nézzen körül nálunk, beszélgessen az emberekkel. Én nem szeretném sem elkápráztatni, sem kiábrándítani. Nagy Gyula üzemgazdásszal előbb a távoli juhtelepre indultunk. Kísérőm útközben elmesélte, hogy a mezőgazdasági földterületnek mindössze a felét tudják szántóként művelni, s amíg fentról utasítgatták őket, hogy mit és hogyan kell termelniük, addig bizony nem nagyon boldogultak. Még nyolcvanegyben is 200 ezer rubel mérleghiánnyal zárták az évet. Sufrics Zoltán a következő évben került a kolhoz élére. Szakembereket hozott, új termelési módszereket kezdett alkalmazni, s fokozatosan leváltotta a megcsontosodott alapelvekhez ragaszkodó, a nyereségközpontú szemléletmódhoz alkalmazkodni nem tudó vagy nem akaró vezetőket.- Sokan ellenezték, mégis bevezettük a belüzemi önelszámoláson alapuló gazdálkodást - emlékezett az üzemgazdász.- Rengeteg problémánk, sok álmatlan éjszakánk volt, de bebizonyítottuk, hogy ez a helyes út. Három év alatt 16 százalékot meghaladó rentabilitással termelő gazdaságot csináltunk a veszteséges kolhozból. Azóta nem szisszennek fel, nem zárkóznak be az emberek, ha valami újról beszélünk. A telepen Fodor Béla zootechnikussal beszélgettem. Elmondta, hogy a terjedelmes legelők és a gépek számára hozzáférhetetlen parlagok kihasználása céljából hétezer juhot tartanak'- Hosszú éveken át fölösleges teherként emlegettük az ágazatot, hisz alig csurrant- cseppent belőle valamicske nyereség. Aztán gondoltunk egyet és kísérletet tettünk a bérleti szerződéssel. Talán hihetetlenül hangzik, de ugrásszerűin emelkedett a teljesítmény, s a háromszorosára nőtt a juhtenyésztésből származó nyereség. Barta Erzsébet mesélte később a marhahizlaldában, hogy a juhtenyésztésben szerzett tapasztalatok alapján az egész állattenyésztési ágazatban áttértek a bérleti szerződésre alapozott termelésre. Nem egyének vagy családok, hanem munkacsoportok kötnek bérleti szerződést a kolhozzal.-Amikor kezdetét vette a peresztrojka és ránk bízták, hogy döntsünk a sorsunk l felől, új lehetőségeket, hatékonyabb munkaszervezési formákat kezdtünk keresni. Olyanokat, amelyek megerősíthetik az egyénnek a közös tulajdonhoz fűződő viszonyát, feléleszthetik a még pislákoló gazdaszellemet. Azt hiszem, a bérleti szerződésben megtaláltuk ezt a formát. Az eredményeink is jobbak, és többet is keresünk.- Szerintem a siker titka abban van, hogy mindenki tudja, miért dolgozik - fejtegette Jarovaja Vilma fejőnő. - A bérleti szerződésben mindent rögzítettünk, rajtunk múlik, milyen hozzáállással dolgozunk. Mert most már nincs egyenlősdi. A múlt évi eredmények alapján a juhtenyésztő csoport 30 ezer, az egyik szarvasmarhatelep bérlői pedig csak 5 ezer rubel nyereségrészesedést kaptak. A harmadik telepen, ahol nőtt ugyan a termelés, de a költségeket is túllépték, az év végén nem volt miből részesedést osztani. Az idén vigyáznak is minden kopekre. Eddig minden apró-cseprő gondjukkal a szolgáltatási részlegre szaladtak, most meg a gazdasági épületeket is maguk meszelték át.- A bérleti szerződésnek ez a formája csak az ágazatok és dolgozókollektívák szintjén oldotta meg az egyenlősdi kérdését. Miként tették érdekeltté az egyént a jobb eredmények elérésében?- A differenciált bérezéssel. A munkadíjat és a nyereségrészesedést egyaránt a kollektíva valamennyi tagjának meghallgatása után osztjuk el. Aki jól dolgozik, akar kétezer rubelt is kaphat az év végén, de aki „kíméli“ magát, annak néhány százassal is be kell érnie. Sőt,' ha nem úgy dolgozik, ahogy a többség szeretné, ki is zárhatjuk a csoportból. Például a traktorosbrigádban már volt erre néhány példa, s talán nálunk is lesz, ha a lemaradozók nem igyekeznek jobb teljesítményt nyújtani. Az utóbbi időben csak részben tudtuk emelni a fejési átlagot, mert csoportunk néhány tagja 900, sőt ezer kilogrammal elmaradt a legjobbak teljesítményétől. Ha figyelembe vesszük, -hogy a fejési átlag növelésével eddig 180-ról 350-380 rubelre emeltük a havi átlagkeresetet, akkor nyilvánvaló, hogy a még fellelhető tartalékok kihasználására fogunk törekedni. Még akkor is, ha a csoport gyengébb teljesítményt nyújtó vagy hanyagabb tagjaitól meg kell válnunk. Kemény, de megfontolt, tényekkel alátámasztott szavak. Hasonlóképpen, mint Kostura Ilonáé, a kolhoz üzemi pártbizottságának titkáráé:- Nyolc alapszervezetünkben több mint száz párttag és tagjelölt tevékenykedik. A többségük példás dolgozó, de akadnak néhányan, akik nem sokat törődnek a szigorúbb elvárásokkal. Egyesekkel elég elbeszélgetni a pártcsoportban vagy a dolgozókollektívában, másokat fenyíteni kell. Sőt, nézhányuktól kénytelenek voltunk megválni, mert a kollektívák kiközösítették őket A feladatok teljesítését mindenkitől egyformán megköveteljük, örömünkre szolgál, ha egy kommunista jó példát mutat, de az erkölcsi és anyagi értékelésnél nem játszik szerepet, hogy ki párttag és ki nem az. A mezei munkacsoportban, ahol Bakos Gizella dolgozik, tavaly 70 ezer rubel többletbevételt értek el. Ebből nyereségrészesedés címén 30 ezret osztottak szét a dolgozók között.- Mi is kísérletezünk a bérleti munkaformával. A cukorrépánál jó tapasztalatokat szereztünk. Korábban a rendes munkaidő megtartásával is gondjaink voltak, most pedig gyakran 10-12 órákat dolgoznak a bérlők, ráadásul a családdal együtt, csakhogy a lehető legjobb eredményt érhessék el. A többségük fiatal, szükségük van a pénzre. Ugyanúgy, mint az építőanyagra, a gépi segítségre vagy a kamatmentes kölcsönre. A kolhoz pedig ad, ha kérünk, mert már van miből adnia. Tavaly csaknem 900 ezer rubel nyereséggel zártunk.- Ezért maradtak itt maguk, s ez tartja itthon a faluban ma is a fiatalokat?- Ez is - helyesbített Bakos Gizella. - Sokat nyom a latban, hogy a kolhoz lehetőséget adott a háztáji termelésre, hozzájárul a falu fejlesztéséhez, és már iskoláskorban igyekszik megnyerni a fiatalokat a mezőgazdaságnak. A középiskolával együttműködve lehetővé tette, hogy a diákok a mezőn, a gépek és az állatok körül, illetve a varrodában vagy a fémmegmunkáló részlegen töltsék el a gyakorlati oktatásra szánt órákat-napokat. A jó kereseti lehetőség és a támogatás már nem a megnyerést, inkább a munkaerő megtartását szolgálja. Késő délután találkoztam ismét a kolhoz elnökével. Az eredményeikről és a gondjaikról kezdett beszélni, de félbeszakítottam. Ismerem a helyzetüket, hallottam a megtett út buktatóiról. Tudom, hogy kalászosokból öt, kukoricából pedig nyolc tonna fölötti hozamokat érnek el, hogy csaknem huszonkét százalékos nyereségszinttel gazdálkodnak, s elégedetlenek a 3300 literes fejési átlaggal.- Ezek szerint...- Nem, még nem teljes a kép. öntői Szeretném hallani, hogyan képzeli el a jövőt? . y- Amint látja, megnyernünk már sikerült a fiatalokat, de megtartani talán még nehezebb lesz őket. Minden attól függ, tudunk-e még lépni, alkalmazkodni a feltételekhez és a követelményekhez. Az idén és jövőre legalább kétmillió rubellel akarjuk növelni a bevételeinket, hogy legyen pénzünk a fejlesztési elképzelések megvalósítására. Hogy ez ne csak vágy maradjon, ahhoz módosítanunk kell a termelés szerkezetét. Még nagyobb teret adunk az új munkaformáknak és a korszerű technológiáknak. A peresztrojka szinte korlátlan lehetőségeket kínál a kezdeményezéshez, tehát csak rajtunk múlik, tudunk-e élni, fejlődni az új feltételek között. Ha egyszer ismét erre jár, szeretnénk ugyanilyen nyíltan és örömmel beszélni az eredményeinkről. KÁDEK GÁBOR Szövetkezet a főváros peremén Az emberről való gondoskodás kihat a munkakedvre és az eredményekre Bratislava, Szlovákia fővárosa egyre terjeszkedik. Könyörtelenül elfoglalja a termőterület egy részét, nehezítve a földművesek dolgát, akik igyekeznek minél több élelmiszert termelni. Ez jellemzi a város keleti részén a trnávkai, prievozi, Podunajské Biskupice-i és vrakunai szövetkezet egyesítésével létrehozott Barátság Efsz-t. Kezdetben elég sok probléma volt itt, de ma már úgy látszik, hogy a vezetői hozzáértően forgatják a kormánykereket, hisz a termelés görbéje fölfelé ível. Igyekezetükért már vándorzászlót is kaptak. Példájuk bizonyítja, hogy nagyobb termelési egységek is intenzíven termelhetnek, ha a vezetők a tagok kezdeményezésére s'zá- mítva és a közösség érdekeit szem előtt tartva minden lehetőséget kihasználnak a termelés növelésére. Ez a véleménye Milan Oravec mérnöknek, a bratislavai Barátság Efsz elnökének is:- Igaz, nem volt könnyű túlvészelni a többszöri egyesítést, de ma már azt mondhatjuk, hogy kialakult az egység. Tagjaink többsége odaadóan és nagy felelősséggel dolgozik, mert megtalálják a számításukat. Mi pedig minden lehetőséget kihasználunk a fejlesztésre, és igencsak meggondoljuk, mire költjük a közös pénzét. Nyereségesen gazdálkodunk, van miből megfizetnünk a jó munkát, és szociális célokra is jelentős összegeket fordíthatunk. Ez nagyon fontos, mert csak így tudjuk megtartani a munkaerőt. Az évet minden bizonnyal jól zárjuk. Egy hektár átlagában több mint 7 tonna gabonát termeltünk, a teheneink átlagos évi tejtermelése pedig legalább 5200 liter lesz, s az eladási tervet mintegy százezer literrel túlteljesítjük. Ha igyekszünk, az elkövetkező években több mint 10 millió korona nyereségre tehetünk szert. Bedfich Basista mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza bízik a jövőben, ' a nyereséges gazdálkodásban, hisz állandóan javítják a termékek minőségét. Ezt bizonyítja, hogy megkapták á Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának vándorzászlaját, mivel év elejétől kizárólag első osztályú tejet adnak el.- Igyekszünk megtartani a tagjainkat - mondta az üzemgazdász. - A fiatalok számára ifjúsági klubot nyitottunk, az óvodát pedig a nyári hónapokban is üzemeltettük, hogy a szülőknek a legfontosabb munkák idején ne legyen gondjuk a gyerekek elhelyezésével. Saját üzemi orvosunk van, s nemsokára harminc lakást is átadhatunk tagjainknak. Mivel a régi étterem szűkösnek bizonyult, kilencmillió korona beruházással hétszáz tag részére újat építünk. A termelési részlegen korszerűsítési munkákat végzünk, ami hozzájárul a munka termelékenységének növeléséhez. Minden erőnkkel a teljesítmény növelésére törekszünk, miközben igyekszünk csökkenteni a termelési költségeket. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között csak így termelhetünk nyereségesen. Hasonló gondolatokat fejtegetett Szabó Zoltán, a szövetkezet beruházási és kivitelezési részlegének vezetője is:- Nagy gondot fordítunk a munkafeltételek javítására. Azt akarjuk, hogy tagjaink jó körülmények között minél nagyobb teljesítményt nyújtsanak. Az új tehénistállóban és a sertéshizlaldában elszívó berendezésekkel tisztítjuk a levegőt. Kísérletezünk a kétműszakos munkavégzés bevezetésével is, hogy dolgozóinknak minél több ideje legyen a pihenésre és a művelődésre. A bratislavai Barátság Efsz-ben a termelési programot jól összehangolják az élet- és munkakörülmények javításával. A tagok egyebek között ezért ragaszkodnak a szövetkezethez. Büszkék arra, hogy gazdaságuk a Bratislava-vi- déki járásban az élen járók közé tartozik, s a fejlesztési program tejesítésével biztosan haladhatnak a fellendülés útján. A távlati tervek szerint kalászosokból 7,5, kukoricából 8 tonnát akarnak termelni egy hektáron, a tehenek évi tejtermelését 5500 literre kívánják növelni. A zöldségtermesztésben 25 százalékkal tervezik növelni az össztermelést. A főváros peremén gazdálkodó szövetkezet példája bizonyítja, hogy színvonalas irányítással, rugalmas szervezéssel és a tartalékok kihasználásával nehéz körülmények között is lehet eredményesen gazdálkodni. Főleg akkor, ha az egykori alapítók - Eleonóra és Rozália Nemőoková, Mária Ti- mová, Csóka Balázs és Csóka György, Nagy Ádám, Ján Sopóci és társaik - nyomdokain haladók erejük és tudásuk legjavát nyújtva igyekeznek egyre többet és gazdaságosabban termelni. BALLÁ JÓZSEF Káposztaszüret. Az újabb szállítmányt felvételünkön Kiss Sándor és Martin Benő készíti elő (Lőrincz János felvétele)
