Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
Vasárnap 1989. november 19. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.51, nyugszik 15.57 Kö- zép-Szlovákia: 06.58, nyugszik 16.04 Nyugat- Szlovákia: 07.04, nyugszik 16.10 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 22.29, nyugszik 12.21 Közép-Szlovákia: 22.36, nyugszik, 12.28 Nyugat- Szlovákia: 22.42, nyugszik 12.34 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ERZSÉBET - ALZBETA nevű, kedves olvasóinkat • 1859-ben született Mihail Mi- hajlovics IPPOUTOV-IVANOV szovjet-orosz zeneszerző és zenepedagógus (f1935) • 1924-ben született Jan OTÓENÁŐEK cseh író, érdemes művész (t 1979). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL DIÁKOK-FELEMÁS ÉRZELMEKKEL Szitás Gabriella riportja ENYHÜLÉS SZÁRAZON-ÉS VÍZEN MIÉRT NEM? Malinák István cikke INTENZIFIKÁCIÓ ÉS BIOLÓGIAI TALAJVÉDELEM Szélfogók a Csallóközben - Pomichal Richard írása NEKIK MÉG DALOLT A PACSIRTA Egri Ferenc riportja HA GYŐR, AKKOR GRABOPLAST Péterfi Szonya magyarországi riportsorozatának második része AZ ÉRDEKLŐDŐ SOK, AZ ÁRU KEVÉS Deák Teréz írása FELSŐOKTATÁSTÓL SZOROS PÁNCÉLBAN Dr. Vladimír Cermák kandidátus és dr. Hana Entlerová cikke A KÉNYESTEHÉN Ambrose Bierce novellája ISMERKEDÉS- KÖLCSÖNÖSEN Keszeli Béla franciaországi úti jegyzeteinek első része Levelek TORELEMJÁTÉK A párkányi (Stúrovo) cipóüzlet előtt rengetegen álltunk a sorban. Hátha most nagyobb lesz a választék, hisz árut kaptak. Édesanyámmal én is beálltam a várakozók közé. Papucsot szerettem volna, bármilyet azon a kétfélén kívül, ami lassan már két hónapja a polcokon porosodik. Lassan fogyott előttünk a tömeg, miközben tágra nyílt szemmel néztem a pult alól néha előkerülő mintás harisnyát. Úgy tűnt föl, hogy ismerősöknek itt is bővebb a választék... Ám nem volt időm felháborodni, mert nyújtották felénk a kosarat. Együtt nyúltunk érte anyámmal, és indultunk (volna) a cipők felé. - Egy kosárral csak egy mehet! - hangzott az elárusítónó utasítása. - De hát a táskákat előírás szerint betettük a megőrzőbe, üres kézzel megyünk, anya és lánya! - méltatlankodtam, de hiába. így hát másfél óra várakozás után sarkon fordultam, hiszen a következő kosár után egy idős néni nyúlt, akinek 5-6 év körüli unokája szintén kint rekedt. S nyolc kosárra várakozott több mint egy órája az egyre türelmetlenebb és elégedetlenebb tömeg... Zalaba Zsuzsa GAZDÁTLAN KÖZTERÜLET? Az emberek igyekeznek rendben tartani környezetüket, virágokat, fákat, bokrokat ültetnek a lakóházak elé és egész nyáron szorgalmasan gondozzák. De vannak, akik ezt semmibe veszik. A minap a királyhelmeci (Krárovsky Chlmec) Gottwald utcában a Gesztenye lakótömb előtt szívatták ki a szennyvizet. A szennyvíztároló szép zöld, füves területen van. A műszaki szolgáltatás üzemének dolgozója lusta volt egy méterrel megtoldani a csövet, nem törődve a szépen gondozott füves, virágos területtel, végighajtott rajta nagy autójával, tönkre téve ezzel a bokrokat, a virágokat. Az egyik lakó figyelmeztette ugyan, de az nem sokat ért. Hát érdemes dolgozni, ha az egyik ember nem becsüli meg a másik munkáját? Siralmas az állapot ugyancsak a Gottwald utcai lakótömb mögött, a szeméttárolók körül. Nemegyszer megtörtént, hogy a két szeméttároló tele volt, s mellette a földön szemét tornyosult. Az illetékeseket több ízben figyelmeztették már, hogy rendszertelenül hordják el a szemetet, de nem javult a helyzet. Ha ki is ürítik a szemetet a kukából, a földről már nem takarítják fel. Ott marad és mindig több lesz, mert a lakók azt tartják, ha a háztartási hulladék elszállításáért fizetnek, csak nem viszik vissza a lakásba a szemetet. De akkor ki a felelős a közterület tisztaságáért? Terebesi Irén AZ OLVASÓ KÉRDEZI... Hrusovszky Géza Kajal (Kajal, Galántai - Galanta - járás): „Az október 13-ai 41-es számú Vasárnapi Új Szóban olvastam egy cikket Kölcsönös figyelem, eredményes együttműködés címmel a csehszlovák-magyar gazdasági együttműködésről. Szó volt benne a hazánkba érkező magyar mezőgazdasági gépekről, többek között a Robi kistraktorokról. Három évvel ezelőtt mi is vettünk egy komplett Robi 151 -es kistraktort. Meg is voltunk vele elégedve, míg meg nem hibásodon. Annak idején Sládkovicovóban a Slovosivo keretében működött egy szerviz, ahol csak ezeket a típusú gyártmányokat javították. Igénybe vettük ezt a szolgáltatást, azt sem bántuk, hogy az adott alkatrészre 50 százalékos felárat számítottak. Egy év múlva újból meghibásodott a kistraktor. Sajnos, az említett szervizt időközben megszüntették. Tudtommal a Nyugat-szlovákiai kerületben van ugyan három szerviz - Du- naszerdahelyen (Dunajská Stre- da), Szencen (Senec) és Nyitrán (Nitra) -, de csak a 6 hónapos jótállás alatti gépeket javítják. Ami eléggé különös, mert Magyarországon ezekre a gépekre 12 havi jótállást adnak. A Robi 151-es gépünk a tartozékokkal együtt 20 800 koronába került. Most úgy állok a faluból többed- magammal, hogy van kistraktor, de nincs szerviz, ahol megjavítsák.“ Olvasónk kérésének eleget téve kerestük fel telefonon a Bratislavai Városi Fémmegmunkáló Vállalat információs központját, hogy érdeklődjünk a garancián túli javításokról. Tőlük a Drudop Építési és Javító Szövetkezet Lamaő-Polianky-i részlegének címét kaptuk meg. Érdeklődésünk során kiderült, hogy itt csak a Tuzexben vásárolt kaszálógépeket javítják. Újabb hívásunk-az Agrozet kereskedelmi konszernvállalathoz szólt. Itt a komáromi (Komárno) Priemko Szakipari Közszolgáltatási Vállalat címét és telefonszámát kaptuk meg. ’’ Á Nyugat-szlovákiai kerületben ők vállalják a Robi kistrakto- rok jótállásán túli javítását. A címük: Priemko s.p. 945 01 Komárno, Kasárenská 2. Telefon (0819-es hívószám): 47 32.-tgᣠheti fotónk • A kis horgász is horgász (Góga Ödön felvétele) Csigatempó Negyedéve lehet, hogy gyengélkedni kezdett a televíziókészülékünk. Egyszerre két csatornája is felmondta a szolgálatot, a képernyőn furcsa pontok, csíkok, pontosvesszők kezdtek megjelenni. A család döntött, szakembert kell hívni. Szerencsém volt, a megrendelést fölvevő közölte: egy hét múlva önöknél leszek, tizenkettő és tizenkettő harminc között... így is történt. A tévétudor körüljárta a „beteget“, jó darabig turkált a gyomrában, valamit kiemelt, valamit belehelyezett, majd kicsit körülményeskedve átnyújtott egy számlát: néhány korona híján hat darab százast fizettem. Közben azonban egyre csak az antennát emlegette: most a legtöbb csatornán még nincs adás, - oktatott, ha este nem működne kielégítően, akkor az antenna... Az viszont már nem tartozik hozzánk... Az antennára előbb már mi is gondoltunk. Jelentettük is jó egy hónappal ezelőtt a házkezelöségen, mivel antennaügyben ók az illetékesek, ők rendelik meg a javítást. És mit ad isten, a tévétudorból a bölcs szólt. Tényleg az antenna volt a hibás. Másnap a biztonság kedvéért ismét telefonáltunk a házkezelöségre: Jó hónapja, hogy már jelentettük az antennát...- Már réges régen továbbítottuk a szerelőknek - kapom a választ.- Megmondaná kiknek küldte? Mond egy címet. Újabb telefon.- Egy hónappal ezelőtt kaptak egy megrendelést tetőantenna megjavítására.- Sokat kaptunk, de nem a kérdéses házkezelőségtől. Újból telefon a házkezelöségre. A főnök veszi fel a kagylót. Egy darabig hallgat, aztán hímez-hámoz, hogy a megrendelés már réges régen elment, aztán ismét pillanatnyi csend. - Elnézést, ma adtuk postára a megrendelést - hangzik el végül. Újból eltelt egy hónap. Azóta sem történt semmi. Ki tudja, mennyi ideig ér szép fővárosunkban egy levél a feladótól a címzettig. További bizonyítéka ez annak, hogy manapság az állampolgár szava sokszor csak pusztába kiáltott szó. Három hónap elszaladt, de eddig senki sem tartotta kötelességének az ügy intézését. Nem tudom azonban, ilyen csigatempóban intézkedne-e a házkezelőség, ha történetesen negyedévig elfelejtené a kedves lakó postára adni a lakbért? Szarka István H Megkérdeztük Q AURÉLIA NÉMETHOVÁ mérnököt, a Pol’nohospodárske pot- reby mezőgazdasági kellékeket forgalmazó állami vállalat közgazdászát: • Általános panasz a gyártók részéről, hogy ebben az évben csökkent a kereslet a mezőgazdasági gépek és berendezések iránt. Ha jók az értesüléseim, akkor az önök vállalata is piackutatást folytat, mégpedig a KGST-országokban. Milyen kellékeket ajánlanak fel a tagországoknak?- Valóban rákényszerültünk, hogy gyártmányainkat felajánljuk a környező országok mező- gazdasága számára. Ennek nemcsak az az oka, hogy a népgazdaság érdekeivel összhangban növelni kell az exportot, hanem a megváltozott hazai körülmények is erre késztetnek bennünket. Annak ellenére ugyanis, hogy a csehszlovákiai mezőgazdasági üzemek többsége örömmel fogadná kellékeinket, korlátozott anyagi eszközeink miatt nem tudunk megállapodni, üzletet kötni velük. Pedig vannak figyelemre méltó újdonságaink. A múltban például óriási gondot jelentett, hogy a nyugati országokban gyártott gépeket, berendezéseket csak valutáért vásárolhatták meg a mezőgazdasági üzemek. Pár évvel ezelőtt aztán a Cíferi Efsz megvásárolta a „Bek- ker“ nyugatnémet cég egyik vetógéptípusának gyártási jogát, s ettől az évtől kezdve valutafedezet nélkül is hozzá lehet jutni ehhez a világ- színvonalú munkaeszközhöz. Az ára 290 ezer korona, ami - figyelembe véve a széles körű kihasználhatóság lehetőségét - szerénynek mondható. Felkeltette a szakemberek figyelmét a Slád- koviőovói Ág által gyártott monitoros berendezés is, amelynek elektromos megfigyelőrendszere a vetógépre kapcsolva pontos tájékoztatást ad a munkafolyamatról, s így minimálisra csökkenthető a vetéskor keletkező szemveszteség. Az ára ennek is szerény, 20 ezer koronába kerül. Sajnos, kevesen ismerik mezőgazdászaink közül a Trakonicei Efsz mikroelektronikára működő permetadagoló készülékét, melynek segítségével optimális mennyiségű vegyszer juttatható a növényzetre, illetve a megművelendő földterületre. Kicsi az érdeklődés az NSZK licenc alapján gyártott NIBEX vetógéptípus iránt is, amely a zöldségtermesztéssel foglalkozó üzemek számára lenne hasznos. A 200 ezer koronáért megvásárolható munkagépért azonban kevés üzem veri magát ilyen kiadásba, pedig még ha két-három termelőüzem közösen szánná rá magát a vásárlásra, akkor is megérné. Általános gond a kitűnő technikai adottságú, jobbára nyugati gépek alkatrész-utánpótlása. Nos, ez az általam említett eszközök esetében biztosított. Ami a nemrég kezdett piackutatás eredményeit illeti: a Szovjetunióba már szállítottunk pár darab Becker-típusú vetögépet, s egy hazánkban működő külföldi termelési rendszer szakemberei is érdeklődést mutatnak iránta. A hazai mezőgazdasági üzemek többsége valamiféle várakozó helyzetben van. Attól teszik függővé beruháiásaikat, hogy terményeiket sikerül-e értékesíteni. Meggyőző és elfogadható ez az előrelátás, ám hosszú távon mégiscsak a világszínvonalú gépek alkalmazásának van jövője. Ezek mindenképpen gazdaságosabbak, és nem elhanyagolandó, hogy környezetkímélőbbek is elődeiknél. A beruházás pár év alatt megtérül, míg a gépek élettartama akár több évtized is lehet. (szitás)
