Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-10 / 45. szám
H ogyan értékeli a Nemzeti Színház tavalyi évadát?- Talán sikerült elég jó repertoárt kialakítanunk. A változást az is jelzi, hogy számos új darab jelent meg benne. Ezek közül a színikritika is nagyra értékelte Alekszandr Oszt- rovszkij klasszikus orosz drámairó Jövedelmezd állás című szatirikus komédiájának színpadra állítását. A darabot Ivan Rajmont rendezte. Az elmúlt évad kiemelkedő színházi produkciói közül még mindenképpen meg kell említenünk Shakespeare IV. Henrik című drámáját, a mű második részének színpadra állítását, ami voltaképpen még a tavalyelőtti szezonhoz kapcsolódott, ugyanis akkor mutattuk be a IV. Henrik első részét. Hosszabb idő után visszatért a Nemzeti Színház színpadára Friedrich Dürrenmatt Herkules és Augi- ász istállója című komédiája, szintén igazi sikert hozott. Nagyon érdekes bemutató volt az idény vége felé Christopher Heyntn Veszedelmes viszonyok című drámája, amely a világhírű francia regényíró Pierre Laclos azonos című művének színpadi változata. Az elmondottakhoz hozzá kell még fűznöm, hogy az említett darabok, amelyeknek tavaly volt a bemutatójuk, természetesen egy-két évig állandó repertoárdarabok maradnak. A múlt szezon végén a mi színházunk is megemlékezett a nagy francia forradalom 200. évfordulójáról. E jelentős jubileumra Georg Büchner Danton halála című drámáját tűztük műsorra. Az elmúlt évad talán legnagyobb meglepetése és eseménye volt egy új cseh produkció, mely elsősorban a műfajával lepte meg nemcsak a közönséget, hanem a művészeinket is, mert szokatlan feladatok elé állította őket. Jirí Zácek, az ismert cseh költő Ptákoviny podle Aristofana (Kópéságok Arisztophanész nyomán) című költői játékáról van szó, melynek műfaja nehezen meghatározható, leginkább a musicalhoz áll közel. Nagyszerű lehetőségeket ad kitűnő művészeinknek arra, hogy kitombolják, magukat a színpadon, s megcsillogtassák művészi tehetségüket. Ez a produkció meglehetősen hosszú idő után először hozta vissza a színpadra a szatírát. A prágai közönségnek nagy a szatíraéhsége, talán ezért van oly hallatlanul nagy közönségsikere.- A produkció bizonyára nagy apparátust igényel.- Hát bizony nagyobbat, mint azt a brnói vendégrendezónk, Stanislav Mosa feltételezte. De igazán pompásan sikerült mindent megoldani. A színházunk művészein kívül két külső együttes működik közre, az Impulzus amatőr táncegyüttes és a Lucerna stúdió- színház ugyancsak amatőr együttese, mely számos más produkcióban is szerepelt már színházunk rendezőivel és színművészeivel. Tulajdonképpen ez az együttes testesíti meg a darabban a híres madarak karát. A lácek- féle produkció mindenképpen újdonságnak számit a színházban, mind hangvételével, mind pedig azáltal, hogy a megszokottól jócskán elütő közönséget is vonz a színházba. Főként fiatalokat.- Szeretném, ha megismertetné az olvasókat az új évad kilátásaival is. Tudomásom van róla, hogy egyebek között Jirí Menzel is készít egy darabot a Nemzeti Színház számára. Hetente többször próbál a szereplőgárdával. A napokban beszéltem ugyan Jirí Men- zellel, de elsősorban filmről, úgyhogy erre a munkájára már nem jutott időnk. Mit rendez tulajdonképpen?-Jirí Menzel egy klasszikus cseh szerző, Václav Kliment Klicpera Zly Jelen (A hamis szarvas) című darabját rendezi. Ez a mű közismert a cseh színházi életben, hiszen több csehországi város színházában is elég gyakran műsorra tűzik. A mi színházunkban utoljára 1942-ben állította színpadra igen nagy sikerrel Jirí Rejka. Ennek a most készülő produkciónknak az a sajátossága, hogy igazi zenés darab lesz, afféle belevaló vígopera drámai színészek számára. Ők legalábbis így emlegetik. Itt ugyanis nem sok alkalmuk lesz a beszédre, inkább énekelniük kell, amit örömmel tesznek. De elég nagy megpróbáltatás a számukra. Jan Klusák zenéje és Jirí Menzel rendezése azt a törekvésünket célozza, hogy a Nemzeti Színház repertoárjában szerepeljen egy annyira óhajtott cseh klasszikus komédia is. Mindannyian bízunk benne, hogy ez a bemutató jelentős esemény lesz majd színházunk életében. Noha klasszikus darabról van szó, mégis új, szokatlan műfajt képvisel majd a Nemzeti Színházban. Minthogy nagy közönségsikerre számítunk, bemutatóját november közepén a nagy színházban tartjuk, tehát legnagyobb színháztermünkben, a régi épületben. Olyan neves művészek játszanak majd benne, mint pl. Radovan Lukavsky, Josef Kemr, Josef Somr, Petr Kostka, a fiatalabbak közül pedig Boris Reznek, Ivan Rezác és mások.- Szeretném, ha szólna a mai cseh dráma- irodalomról, mert valahogy az a benyomásom, hogy sem az elmúlt szezon, sem pedig ez a mostani legújabb színházi idény nem vonultat fel elegendő mai cseh drámaírót, drámai müvet. Hogyan látja a jelenkroi cseh drámairodalom helyzetét? Vajon van-e miből válogatniuk a cseh színházaknak?- Ami a mi színházunkat illeti, mi igyekszünk együttműködni minél több élő cseh drámaíróval. Amint már utaltam is rá, tavaly és tavalyelőtt bemutattunk egy-két drámát mai cseh szerzőktől, és korábban is együttműködtünk mind az idősebb, mind a fiatalabb nemzedékek képviselőivel.- Főként kikkel?- Többek között Oldrich Danákkal, akinek a Vy jste Jan (ön János mester) című, Húsz Jánosról szóló drámája jelenleg is a repertoárunkon szerepel. A középnemzedékből kapcsolatban állunk többek között Jirí Hubaccsal, a Modry pavilon (A kék pavilon) című darabja csak nemrég került le színházunk repertoárjáról. A korábbi években pedig elsősorban Jirí Sotolával és Josef Boucekkal voltak szorosabb kapcsolataink. A szerzőket sajnos elhódítja a televízió és a film, mert úgy látszik, hogy ez a két versenytárs nagyobb lehetőségekkel kecsegtet...- Anyagiakra céloz?- Azokra is, természetesen. De arra is, hogy például egy tévéjátékot, hangjátékot vagy akár filmforgatókönyvet megítélésem szerint sokkal könnyebb megírni, mint egy igényesebb, érdekesebb és vonzóbb színdarabot. Magam, mint a színház drámai osztályának dramaturgja, igyekszem együttműködni a fiatalabb drámaíró-nemzedék tagjaival. Léteznek ilyenek, csak föl kell fedezni őket és valamilyen módon becsalni őket a színházba. Tavaly óta együttműködünk többek között Karel Steigerwalddal, aki egyike a legsikeresebb mai drámaíróknak. Persze ö sem hódította meg egy csapásra a fővárost, ennek most nem akarom az okát firtatni, de eltelt néhány év, míg „bevette Prága falait“. A Nemzeti Színház számára egy új darabot ír, remélem, hogy még ebben az idényben elkészül, és be fogjuk tudni mutatni.- Tegnap este meg akartam nézni egy Hrabal-darabot a Őinoherni klub nevű zsebszínházban, de sajnos jegyet nem kaptam. Csupán két szabadnapos színésszel és az egyik dramaturggal tudtam néhány szót váltani. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy az ő színházuknak is megvan a maguk szerzői köre, és a dramaturg szavaiból is azt vettem ki, hogy a többi prágai színház szintén hasonlóképpen van ezzel, ön hogy látja ezt a kérdést?- Nekem is az a véleményem, hogy a benyomása eléggé közel jár a valós helyzethez. Minden színház igyekszik szert tenni egy-két „háziszerzőre“. Ott van például a Vinohrady-i Színház. Ók „mai cseh dráma“ címén elsősorban Zdenék Vedrál darabjait játsszák, de ő szinte kizárólag csak nekik ír, ugyanis a szerző abban a színházban dolgozik dramaturgként, tehát „kéznél“ van. Vedrálnak még az az előnye is megvan, hogy.egészen színvonalas adaptációkat készít regényekből és más irodalmi művekből.- önök Hrabal-műveket nem szoktak bemutatni?- Nemigen. De nem azért, mintha nekünk nem tetszenének alkotásai, hanem inkább azért, mert a Hrabal-dramatizációk kamaraszínpadot igényelnek, nekünk pedig jelenleg nincs ilyen színpadunk. Ha a Nemzeti Színház drámai osztálya visszakapja a felújítás alatt álló Tyl Színházat, abban az épületben majd kamarajellegű vagy zsebszinházat is berendezhetünk. Ott örömmel kísérletezünk majd ilyesmivel is.- A prágai színházak jelenkori magyar darabokat játszanak?-Ahogyan én látom, az utóbbi években sok tekintetben adósai maradtunk a jelenkori magyar drámairodalomnak. Néhány évvel ezelőtt igen nagy sikerrel játszották Prágában Örkény István Macskajáték című darabját. Ez valamikor 1983 táján volt. Nem emlékszem rá, hogy játszottak volna azóta mai magyar darabot, pedig úgy hallottam, hogy vannak érdekes és jó mai magyar színjátékok.-Az önök dramaturgiai tervében viszont láttam egy mai magyar drámaíró nevét.- Igen, valószínűleg mi leszünk azok, akik hosszú szünet után bemutatunk egy újabb magyar darabot. Ez Spiró György Kert című drámája, mely a bonyolult és tragikus ötvenes évekbe viszi vissza a nézőt, és érzékletesen láttatja azt a furcsa kort. Ez az inkább kamarajellegű pszichologizáló társadalmi dráma az 1954-es évet emeli ki a félmúltból, s nagyon plasztikusan érzékelteti a közvetlenül 1956 előtti felforrósodott társadalmi hangulatot és légkört. Most jut eszembe, hogy Spiró György egy másik darabját, a Csirkefejt is be akarja mutatni egy prágai amatőr színház. Már tanulják is.'Tudomásom szerint Spiró eléggé népszerű szerző, odahaza is, külföldön is elég jó! ismerik már a nevét, játsszák darabjait, úgyhogy megítélésem szerint nem választottunk rosszul. Még annyit fűznék hozzá, hogy a magyar darabot is a brnói vendégren- dezőnk, Stanislav Mosa állítja színpadra.- Tehát úgy gondolja, hogy Spiró darabjának van mondanivalója a mai cseh néző számára, és kellő súllyal képviselheti a magyar drámairodalmat?- Igen. Úgy gondolom. Mert bár a darab az 1954-es esztendőt idézi fel, de témája kitágítható az általános etikai kérdésekre, mint amilyen pl. az emberi méltóság megtiprása, az egyén múltjának elsikkasztása, az emberi eszmények lerombolása és így tovább. Szóval úgy vélem, hogy Spiró a mi számunkra is sokat mondhat.- Kik játszanak majd a magyar darabban?-Többek között Petr Stépánek, Váciav Knop, Alois Svehlík, Frantisek Némec, Jirí Stépnicka és mások. Ami a bemutató időpontját illeti, a dramaturgiai tervünkben november vége szerepel. A premierre természetesen magát a szerzőt is meghívjuk.- Mit emelne még ki az új évadban tervezett müvek közül?-Mindenekelőtt Euripidész Trójai nök-jét, a Capek-testvérek Ze Éivota hmyzu (A rovarok életéből) című darabját említeném az antik és klasszikus irodalomból, a mai lengyel irodalomból Slawomír Mrozek Tangó című drámáját. A kicsinyekre is gondoltunk, számukra Jan Drda cseh Író prózai műveiből és meséiből készített adaptációt Václav Hude- cek. Ezt a produkciót ő is rendezi.- Václav Hudecek a Nemzeti Színház drámai osztályának egyedüli saját rendezője. Rajta kívül kikkel működik még együtt a színház?- Vannak néhányan. Jirí Menzel, Miroslav Krobot, Karel Kfíz, Ivan Rajmont, a már említett Stanislav Mosa, a szlovák Vladimir Strnisko és még egy-két rendező. KÖVESDI JÁNOS Beszélgetés dr. RADMILA HRDINOVÁVAL, a prágai Nemzeti Színház dramaturgjával E urópai számára kézenfekvő, hogy a „legkínaibb“ kínai tartománynak tudja Szecsuánt. A Himalája keleti végének tövében elterülő kétszázmillió lakosú országrészt Bertolt Brecht ismertette meg az európaiakkal, ama híres játékában, amelyben az istenek magas trónusaikról leszálltak az emberek közé. Látva a szecsuáni opera előadását, nyilvánvalónak tűnt, hogy jóemberek a mítoszok idejében is éltek és ma is élnek ott. A régiekről azoknak a színészeknek a játékából tudhattunk meg dolgokat, akik a sajtóértekezleten is beszéltek, a maiakét ók maguk bizonyították szeretetreméltó szerénységgel, természetesnek tetsző magabiztossággal. Az együttest 1955-ben alapították, hogy a hagyományosnak tekintett, csak e tartományban honos operamúfajt ápolja. Valójában a Szecsuánban játszott „opera" nem elsősorban abban hasonlít az európai köztudatban ismert zenei műfajhoz, amit első pillanatban merev képzettársításaink alapján elképzelünk. Nem mindent énekelnek, s ha igen, akkor is a par- lando („a beszélve“) és a zenei kísérettel előadott párbeszédek sora váltja fel az európai zenekultúrában igencsak szokatlan éneklési módot. Zenélési módot azért nem említek, mivel - saját fülemre hagyatkozva - nem tűnt idegennek a felhangzó zene. Lehetséges, hogy az 5. és 6. században Kínában meghonosodott pentatónia (ötfokúság) tette ezt velem (tudniillik a régi típusú magyar népdalok „keletiesnek" mondott jellege is az ötfokú skálának köszönhető), de nem kevésbé szoktathatta fülemet a keleti hangzásokhoz a kortárs európai zene. A szecsuáni opera e lényeges összetevőjét számításba véve, még mindig marad egy elem, amely elriasztja az európai nézőt. Ez is csak első pillantásra tetszett ilyennek. A jellegzetesen európai fülnek és szemnek összeválogatott egyfelvonásosokat látva, nem lehet kétség: az európai pantomimnek van egy sokkalta kifinomultabb, művészi hatásában összetettebb elődje. Igaz, hogy ez a kínai opera egyik szerves hatáseszköze. Általa a kínaiul nem tudó néző a legmélyebb lelki rezdülést is érzékelheti, azontúl, hogy „beszédes" gesztusrendszerével az énekelt, beszélt párbeszédeket fel is erősíti. Ennek eredményeképpen a Sasvadászat című egyfelvoná- sos kisopera nemcsak az egyszerű történetével volt érthető, de a szecsuáni opera műfaji sajátosságainak jelrendszerét is megismerhette a néző. A zene és az ének mellett a pantomim- szerű mozgás, valamint a végletekig leegyszerűsített stilizáA szecsuáni opera ciójú képzőművészeti elemek utaltak a később látott darabok milyenségére. Azt, hogy a fellángoló szerelemnek milyen sokféle, az ember teljes mozgásrendszerét, arcjátékát befolyásoló hatása van, itt pontosan megismerhettük. Ez elsősorban a lélek, a képzelet mozdulásait érzékeltető ének, zene és mozgás megismerését szolgálta. Az est második darabja (Szerelem a ládában) már a színpadi tér tagolásának imaginárius érzékeltetésével gazdagította a színészi játék skáláját. Ugyanazon a szőnyegen, a háttérben egyetlen drapériával, s a rendezői jobbon egy feltűnően piros ládával játszották el az üldözött harcost a ládába elbújtató szerelmes leány történetét. Ez az operai darab olyannyira meggyőzte a nézőt a szecsuáni opera nagy pontossággal leképezhető metaforikusságáról, jelbeszédéröl, amelyet segít a zenének a cselekmény függvényében változó árnyaltsága, hogy az est második részében látott egyfelvoná- sos opera már teljesen hatása alá vonta nézőit. Ha valaki az első kisopera után netán legyintett volna, a Sekély víz (avagy a Sárkánnyá változott leány) varázslatos mesevilágát megismerve, az emberi kapcsolatokat a mélytudati szintig kifejező játékot látva, bizonyosan rabja marad ennek a színpadi műfajnak. Valójában szavakkal leírhatatlan metamorfózis, nem egy, de több átalakulás játszódott le a színpadon. Az opera alapjául szolgáló mese a száraz évszakban varázsgyöngyöt találó lányról, a kapzsi nagyúrról, a kínai népi hitvilág csotatévő esőt hozó sárkányáról és az anyai szeretetról szóló történet önmagában is elvarázsol. Mindez azonban az ének gazdag kifejezésmódjaival, a zene dramaturgiailag a főhősök lelki rezdüléseit ábrázoló megszólalásával együtt is több, mint az európai opera. Operaénekest tájainkon még nem láttam olyan akrobatikus szaltókat csinálni, mint ebben az előadásban teszik. Tévedés ne essék! Ezek sem öncélúan voltak jelen a játékban. Ugyancsak nem öncélú illusztráció volt maga a sárkány, amely a jóságos leány leikével szívében búcsúzott a fájdalomtól pillanatok alatt megószült anyától. Ebben a játékban a teljesség igényét ismerhettük meg, amely végül is a keleti filozófiák és művészetek alapját képezi. A világ befogadása, majd eggyéválás a világgal, a végtelen feoldódás majd azonosulás egy új, a mi számunkra jó ideje elveszett gondolati kulcsot ad kezünkbe. A Sekély víz filozófiai mélységeinek kibontása után nyilvánvalónak tetszene, hogy a természetbeni emberi létezés alapkérdéseiről szól a feldolgozott mítosz. De ezt talán majd máskor... DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÓ
