Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-27 / 43. szám

Vasárnap, 1989. október 29. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.19, nyugszik 16.25 Kö- zép-Szlovákia: 06.26, nyugszik 16.32 Nyugat- Szlovákia: 06.32, nyugszik 16.38 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 06.15, nyugszik 15.49 Közép-Szlovákia: 06.22, nyugszik 15.56 Nyugat- Szlovákia: 06.28, nyugszik 16.02 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük NÁRCISZ - KLÁRA nevű kedves olvasóinkat • 1858-ban született SPÁNYIK Kornél magyar festő (f 1943) • 1918-ban ezen a napon ala­kult meg az Ossz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség (KOMSZOMOL). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÉNEKELVE AZ ÉLET IS SZEBB Török Elemér portrévázlata Janda Ivánról EMBERT BŐRÉÉRT, ELEFÁNTOT AGYARÁÉRT Malinák István jegyzete BANKOK ÚJ HELYZETBEN , Mészáros János interjúja BÉRES-CSEPFEK VAGY CITOSZTATIKUM? Or. Kiss László cikke TENGEREKEN ÉS AFRIKA PARTJAIN Gály Ivén riportjának második része AZ IGAZSÁG SOKSZOR KESERŰ Oleg Szemak írása Vaszlllj Suksinról SZÉGYEN Részlet Duba Gyula közeljövőben megjelenő regényéből I Levelek Vélemények KÖZÖNY VAGY BÜROKRÁCIA? Nem könnyű a beilleszkedés címmel szeptember 6-án jelent meg az Új Szóban egy írás, melyben Tran Duc Doanh, hazánkban tanuló vietnami hallgató, frissen végzett pszichológus szakdolgozatában felvetette a SZISZ lehetőségeit a segítségnyújtásra a beilleszkedés­sel kapcsolatban. Én egyénileg próbáltam segíteni a külföldi fiatalok­nak, de úgy látszik, ez zökkenőmentesen lehetetlen. Tavaly a füleki (Filakovo) Kovosmaltban dolgozó vietnami csoport vezetője felkért, legyek a segítségükre budapesti kirándulásuk alkal­mából, mert a vállalattól kérelmezték ugyan a tolmács biztosítását, de ott nem tudtak szerezni. Több levélváltás és távirat után sikerült tolmácsot szereznem Budapesten. Aztán csütörtökön, amikor haza­értem a főiskoláról, amelynek hallgatója vagyok, egy szomorú hír várt: „Mivel Losoncon (Luőenec) a Cedok utazási iroda nem intézte el a vietnamiak számára egy hónap alatt sem a devizalapokat, csak három héttel később utazhatunk." Három héttel később valóban útnak indultunk. A losonci Cedoktól egy nő jött velünk, aki csak addig volt a csoporttal, amíg megérkeztünk Budapestre. Eltűnt, csak estére került elő illuminált állapotban, s ezt másnap is megismételte. így kénytelen voltam néhány nevezetességet én jómagam bemutatni a vietnamiaknak. Az idén egy most érkezett újabb vietnami csoport vezetője kért meg, hogy legyek segítségükre egy magyarországi utazás alkalmá­ból. Elvállaltam a megbízatást. Szeptember 30-ára tűztük ki az utazást. Szeptember 5-én Prágában a vietnami nagykövetségen intéztük el a vízumkérelmet, 6-án pedig Bratislavában a magyar fökonzulátuson, ahol egy óra leforgása alatt elintézték az iratokat. Később kérésemre még harminc darab budapesti idegenforgalmi prospektust is küldtek. Szeptember 7-én a csoport vezetője az útleveleket bevitte Losoncra a Cedokba, ahol jelezték, hogy három hét múlva lesz kész. Levelet írtam Budapestre a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe, ahon­nan sikerült beszervezni egy vietnami tanárnőt, aki örömmel elvállalta a csoport idegenvezetését, s programot is összeállított. Szeptember 26-án értesített a Cedok losonci irodája, hogy legha­marabb csak két hét múlva tudják elintézni az iratokat. A vietnami csoport vezetője elkeseredve jött hozzám, hogy ismét utazhat Prá­gába a nagykövetségre, kijavíttatni a dátumot, s az autóbuszt is át kell íratni az új terminusra. Számomra egyfajta küldetés ezen külföldi állampolgárok segítése, már csak azért is, mert Dél-kelet Ázsia kultúrájával foglalkozom. Az ilyen esetek nagyon dühítóek. Rendkívül megalázó ez a közöny, nemtörődömség. Vagy a bürokrácia játszik főszerepet? Juhász János Balogfala (Blhovce) VÁSÁRI LIBAMÁJ A minap a csallóközi vásárban jártam. Illatos pecsenye, kolbász és sült libamáj csalogatta a vásárlóközönséget. Mivel én is megéheztem, csatlakoztam hozzájuk és vettem egy adag libamájat. A Zdroj dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) 001-04-es számú üzletének alkalmazottai udvariasan kiszolgáltak. Elég drága a libamáj, de nem sokallottam a 63 koronát ezért a több mint 10 dekagramm finomságért. Mikor jóízűen falatozni kezdtem, feltűnt, hogy a sült libamájból szivárog a vér. Visszavittem a sátorhoz, és illedelmesen felhívtam az elárusítók figyelmét arra, hogy a többi májat, ha lehet, süssék meg rendesen, mert ha már ennyi pénzt elkérnek érte, akkor a vevő ne sárgaságot, vagy gyomorrontást kapjon a pénzéért, hanem valami ehető finomságot. Az előbb oly udvarias kiszolgáló most keresztülnézett rajtam, s szavaimat elengedte a füle mellett. Az, hogy a félig nyers, ehetetlen libamájat kicserélhetnék, csak hiú ábránd maradt. így aztán a vásári libamáj a gyomrom helyett a kukában végezte. Nem tudom, hogy utána már jobban megsütötték-e, vagy továbbra is félnyersen árulták, de én többé nem veszek ilyen „finom“ falatot! Fodor Józsefné (Gabéikovo) „VESZTESÉG NÉLKÜL“ A sajtóban, rádióban, televízióban nyilatkozó illetékesek, a gabo­nakombájnok munkáját figyelemmel kísérő szemveszteség-ellenörök arról tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy minden a legnagyobb rendben van: a kombájnosok, a maghordók felelősséggel végzik munkájukat, korszerű betakarítási technikával rendelkezünk, a nem kevés fáradsággal és költséggel kitermesztett kenyérnekvalót a legki­sebb veszteséggel takarítják be. Ez rendjén is volna, ha a tények nem másról árulkodnának. Nem kevés helyen gabonacsík jelzi a mag­hordó járművek útvonalát, az éles kanyarokban lesodródott gabona­szemeket madarak hada lakmározza. Most, az őszi mélyszántások idején a volt gabonatáblákon kihajtott, dúsan zöldell a gabona. Akadnak helyek, ahol tavasszal sem látni olyan elbokrosodott vetést, mint ami a kombájnok után kihullott szemekből kikelt. Ez volna hát a veszteségmentes betakarítás? Nem kellene inkább önámítás helyett a betakarítás idején a valóságnak megfelelően tájékoztatni? Most, a szemes kukorica és cukorrépa betakarításakor nem ártana erre gondolni. Méri István £ heti fotónk (Lórincz János felvétele) Szeretem és keresem őket, A gyönyörű, víg temetőket. Mert csak az élők sírnak, búsak, A temetők mind koszorúsak. Ott a virágok dúsan nőnek, Poraiból a szeretőknek. (Juhász Gyula) TWheoiferi Közeledik a fejés ideje. A napközben a kifutóban süt­kérező tehenek mindegyike már a bejáratnál áll. Várják, hogy megnyíljon a kapu, s in­dulhassanak az istállóba, ahol ennivaló várja őket. Üres a bendó, s lehet-e ilyenkor szebb tehénálom, mint a friss lucemaszecskával teli jászol? Aligha, s ezt az etetők, fejók is tudják. Úgy igyekeznek, hogy védenceik ne csalódja­nak. Egy társuk kivételévei, aki később érkezik, s mire hor­daná a takarmányt, már későn van. Tehenei lucernaszecska helyett a levegőbe harapnak. Persze nem morfondíroznak, hogy előttük miért üres a já­szol. Egykutya számukra, hogy a gazdájuk megnyújtot- ta-e a délutáni szundit, vagy netán betért a kocsmába, esetleg egyszerűen hanyag, felelőtlen. Ők ehesek, enni akarnak, s elhagyva a helyü­ket, oda nyomakodnak, ahol harapnivalót találnak. Aki még nem csinálta - és nem is nézte végig - a bekötés perceit, az legalább képzelje Percek és literek el, mit jelent, ha hetvenöt te­hén közé további huszonöt akar befurakodni. Igen, felfor­dulást zűrzavart, kiabálást, az állatok rángatását. Sőt, he­lyenként ütések is csattannak az állatok hátán, hisz az éhes tehenet szép szóval aligha le­het elterelni a teli jászoltól. Vagy negyedóra is beletelik, mire helyreáll a rend, bekötik a teheneket. Ideges, felzakla­tott emberek veszik kezükbe a tejógépeket, hogy munkához lássanak. Kedvetlenül, szótla­nul, hisz szinte biztos, hogy aznap a szomszéd istállóban többet fejnek. Az állat nem túri a durvaságot, az ütlegelésre érzékenyen reagál, nehezeb­ben, rosszabbul adja le a tejet. S mindez azért, mert az egyik fejő tizenöt perccel később ér­kezett. Késett, mert rossz a munká­hoz való viszonya, s késhetett, mert rossz az irányítás, az ellenőrzés. A telepről távozó­ban akaratlanul is egy köz­mondás jutott az eszembe. Az, amelyik a hal fejét emlegeti. Egri Ferenc J Megkérdeztük Q~ Pavol Januákát, a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége szociális rehabilitációs osztályának veze­tőjét- Világszerte, így nálunk is egyre nő a szív­ós érrendszeri betegségekben szenvedők, va­lamint a cukorbetegek száma. Szövetségünk igyekszik felkarolni őket, az egyes járásokban a mozgássérültek, a hallás- és látáskárosultak szervezetein kívül külön szervezetek egyesítik azokat, akik szervi betegségekben szenved­nek. Segítünk a betegségük okozta problémáik megoldásában, a társadalmi életbe és a mun­kafolyamatba való beilleszkedésükben. A szív­betegeknek és cukorbetegeknek nem kis gon­dot okoz, hogy betegségük bármikor rosszab­bodhat, hirtelen rosszullétet válthat ki, és ilyen­kor sokszor csak a gyors orvosi segítség ment­heti meg az életüket. Bizonyára már mindenki látott olyan embert, aki az utcán, üzletben vagy másutt összeesett, netán elvesztette eszméle­tét. Ilyenkor sajnos, kevesen tudják, mit kell tenniük bajba jutott embertársukért, ráadásul mi laikusok nem is ismerhetjük fel, miről is van szó tulajdonképpen. Nem ritka, hogy a szívroham vagy a cukorszint hirtelen ingadozása miatt összeesett személyt ittasnak tekintik és egy­szerűen nem törődnek azzal, mi lesz a további sorsa, nem tartják érdemesnek, hogy segítsé­get hívjanak. Külföldön bevált, hogy az ilyen betegek igazolványt vagy jelvényt hordanak maguknál. Ezért mi is kis kártyákat készítet­tünk, amelyeknek egyik oldalán fel van tüntet­ve, hogy szívbetegről, illetve cukorbetegről van szó, másik oldalán szerepel a beteg neve, lakhelye, munkaadója, kezelőorvosának címe, illetve az, hogy kit kell a rosszullétról értesíteni. A kártyákon kívül a betegek jelvényt, illetve nyakláncra akasztható függőket is kaphatnak szövetségünktől Kardiak és Diabetik feliratok­kal. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy az utóbbia­kat valamilyen indokolatlan szégyenérzet miatt kevesen tűzik ruházatukra vagy hordják nya­kukban, pedig nem egy esetről tudunk, hogy éppen a jelvénynek vagy a személyi igazol­ványba helyezett lapocskának köszönhetően az idejében érkezett orvos megmentette a be­teg életét. A közelmúltban ilyen kártyákat készí­tettünk az asztmások számára is, és a jövő év elején már jelvényeket is kaphatnak. Egyébként az igazolványokat a járási bizottságokon kérhe­tik szövetségünk tagjai (valamennyi beteg csat­lakozhat szervezetünkhöz, az évi tagdíj 24, rokkant nyugdíjasok esetében 12 korona), a jel­vényeket és a függőket pedig ugyanott 5 koro­náért bárki megveheti. -r­• Milyen céllal készítenek jelvényeket és igazolványokat a szív- és cukorbetegeknek?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom