Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA HÚSZ EV MERLEGE EGY TUDOMÁNYOS TARSASAG MUNKÁSSÁGÁBAN Az ismeretek kölcsönös cseréje a haladás fontos feltétele A Szlovák Tudományos Akadémia keretében működő Szlovák Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszer- ipari és Állatorvosi Tudományos Társaság ezúttal Kassán (Kosice) tartotta meg IV. kongresszusát. A kongresszust megnyitó Zoltán Bedrna mérnök, a műszaki tudományok doktora, a társaság elnöke meleg szavakkal köszöntötte a megjelent vendégeket, nevezetesen a Szlovák Tudományos Akadémia, az illetékes minisztériumok, a felsőoktatási intézmények, a Kelet-szlovákiai kerület, valamint a város képviselőit. Az értékelő beszámolókból kitűnt, hogy az 1968-ban megalakult társaság tagjai jelentős mértékben hozzájárultak az érintett tudományágak fejlesztéséhez, valamint a tudomány és a kutatás terén elért eredmények gyakorlati hasznosításához. Emellett igyekeztek kihasználni a tudományos rendezvényekben, mindenekelőtt a konferenciákban, tudományos értekezletekben, előadásokban rejlő lehetőségeket, s jelentős mértékben elősegítették a fiatal kutatók szakmai színvonalának emelését. A társaság kiadói és ismeretterjesztői tevékenysége révén a szélesebb szakmai közönséget is hozzásegítette a kutatási eredmények megismeréséhez. A tanácskozás első napján a társaság X. közgyűlését is megtartották. Az itt elhangzott elnöki beszámoló elsősorban az eltelt két esztendő munkájának eredményeit értékelte. Ugyanakkor azokra a tartalékokra is rámutatott, amelyeket az elkövetkező időszakban a társaságnak feltétlenül ki kell használnia. A beszámolókat követő hozzászólásokból egyértelműen kitűnt, hogy a jövőben mindenekelőtt a nemzetközi kapcsolatokat kell elmélyíteni. Ebben a vonatkozásban a társaság elsősorban a Szlovák Tudományos Akadémia segítségére számít. A kongresszus második és harmadik napján az egyes szekciók tanácskoztak. A mezőgazdasági szekcióban mindenekelőtt a nemesítés, a talajjavítás, valamint a gépesítés terén elért legújabb tudományos eredmények ismertetésére és megvitatására került sor. Ugyanakkor az erdészeti szekcióban elhangzott előadások az erdészeti genetika, az erdőművelés, az erdővédelem, valamint a faanyagok komplex hasznosítása területén elért kutatási eredményeket vitatták meg. Az előadók csaknem minden esetben rámutattak azokra a negatív körülményekre, amelyeket a megváltozott ökológiai viszonyok jelentenek az erdőgazdaság számára, s felvázolták ezek megszüntetésének, illetve mérséklésének a lehetőségeit. Az élelmiszer-ipari szekció előadásai főleg az új, progresszív tartósítási módszerek ismertetésével, a csomagolástechikával, valamint a számítógépek alkalmazási lehetőségeivel foglalkoztak. Nagy figyelmet keltettek az állatorvosi szekció keretében elhangzott előadások, amelyek mindenekelőtt a betegségek megelőzésének szenteltek figyelmet, s a tökéletesített diagnosztikai módszereket ismertették. A talajtani szekcióban az előadók főleg a talaj termőképességének növelésében rejlő lehetőségeket elemezték. A társaság IV. kongresszusa egyúttal jó alkalmat nyújtott az alapítás óta eltelt több mint két évtized tapasztalatainak és eredményeinek az értékelésére. A résztvevők elégedetten nyugtázták azt a tényt, hogy a társaság az említett időszak alatt összesen 4 kongresszust, 122 konferenciát, 63 szimpóziumot, 183 szemináriumot és 24 tanulmányutat szervezett, amelyeken 650 nagyobb jelentőségű tudományos előadás, valamint 1095 beszámoló hangzott el. Az említett rendezvényeknek több mint 54 ezer hazai, valamint 794 külföldi résztvevője volt. Külön is említést érdemel a mezőgazdasági szekció, amely külföldi szakemberek részvételével számos kiemelkedő színvonalú nemzetközi tanácskozást rendezett. Ilyen volt például az EUCARPIA XIV. kongresszusa, a csehszlovák növényi vi- rológusok 7. konferenciája, amelyen 33 külföldi szakember vett részt, valamint az 1972-ben megrendezett nemzetközi propolisz-szimpózium, amelyre 60 külföldi vendég érkezett. A jelentősebb rendezvények közé sorolhatjuk a szárnyasok genetikájával foglalkozó, öt alkalommal megrendezett szimpóziumot, továbbá a KGST-országok zöldségtermesztésének távlati terveivel, valamint a kukoricatermesztés technológiájával foglalkozó szimpóziumot is. Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt jelentősek voltak továbbá azok a konferenciák, amelyek a kórokozók előrejelzésével, a cukorrépa nemesítésével és védelmével, a hüvelyesek termesztésének intenzifikálásával, a mezőgazdasági termelés racionalizálásával, valamint az állattenyésztésben a genetikai kutatás eredményeivel foglalkoztak. Számos rendezvényre az AG- ROKOMPLEX országos mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítás keretében került sor. A mezögazdá- sági szekció nagy figyelmet fordított a fiatal tudományos munkatársak továbbképzésére is, főleg tanulmányi utak szervezésével, kutatóintézetek látogatásával, valamint személyes kapcsolatok kialakításának elősegítésével. Az erdészeti szekció az eltelt húsz esztendő alatt 14 konferenciát, 11 szimpóziumot, 45 szemináriumot, 7 kollokviumot, 5 tanulmányutat, 96 előadást és egy kiállítást rendezett, több mint 8000 résztvevővel. Az említett rendezvényeken az erdőgazdaság időszerű problémái, mindenekelőtt a magashegyvidéki fenyvesek védelmének kérdései, a tölgypusztulás, a légszennyezés által károsított erdők sorsa, valamint egyéb erdőgazdasági kérdések kerültek megvitatásra. Eredményes két évtizedről számolhattak be a társaság további szekciói is, nevezetesen az élelmiszer-ipari, az állatorvosi és a talajtani szekció. Rendezvényeiken a tudomány és a kutatás területén elért legújabb eredmények ismertetése került előtérbe. A teljesség kedvéért a társaság ismeretterjesztői és kiadói tevékenységét is meg kell említeni. A társaság gondozásában jelenik meg például a „Pornohospodárska veda“ (Mezőgazdasági Tudomány) című kiadványsorozat, melynek keretében eddig 51 mű került kiadásra, ami nagymértékben elősegítette a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását. A társaságnak jelenleg 643 tagja van. Többségük tudományos minősítéssel rendelkezik. Amint azt a konferencián felszólalók is hangoztatták, a személyi feltételek adva vannak a további magas színvonalú és eredményes munkához. Az SZTA, az illetékes minisztériumok, a felsőoktatási intézmények, valamint a közigazgatási szervek képviselői a két évtized munkáját értékelő konferencia alkalmából munkájuk elismeréseként több kitüntetést adtak át a társaság tagjainak. KOHÁN ISTVÁN • A neuronszámitógépek modellezése a CSTA Számítástechnikai Központjában (A szerző felvétele) A neuronszámítógépeké a jövő A hagyományos algoritmusos adatfeldolgozási módszerek ma már számos esetben csődöt mondanak. Az olyan feladatokat, mint például a képek és a beszéd reális időben való felismerése, bonyolultságuk következtében nem lehet a hagyományos számítógépeken, szokványos programozási technikával megoldani, miközben az emberi agy számára ez egyáltalán nem jelent nehézséget. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy az agyban az információk feldolgozása sok párhuzamos vonalban történik, s a feladat megoldási módszerének az alapja a pillanatnyilag észlelt és a már korábban rögzített jelenségek összehasonlítása. A neurofiziológiában elért haladással, valamint a mesterséges intelligencia területén kibontakozó fejlődéssel összefüggésben az élenjáró országok számítástechnikai szakemberei egy új típusú számítástechnikai koncepcióra, a neuronszámitógépek, esetleg a neuronhálózatok kifejlesztésére irányítják a figyelmüket. Az ilyen neuronszámítógép az egyszerű elektronikus vagy optikai processzorelemek két- vagy több síkú hálózatából áll, amelyek bizonyos mértékben az emberi agy valódi neuronjainak a viselkedését utánozzák. Ebben az irányban a legnagyobb haladást a Neuronics, a Hecht-Nielsen Neurocomputer, valamint a Scientific Application International cégek érték el. Csehszlovákiában a Csehszlovák Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központjában, valamint a prágai Fiziológiai Szabályozási Intézetében foglalkoznak a neuronszámitógépek fejlesztési problémáival. Olyan programcsomagot fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi a „visszaható terjedésű“ rétegezett neuronhálózat modellezését. A 15-40 neuront tartalmazó rétegek száma az ötöt is elérheti. Az egész rendszert hatékonyan lehet alkalmazni a prognózisok kidolgozásában, a folyamatok szabályozásában, valamint a robottechnika területén. JlRí SMÍD Félvezetők vizsgálata A félvezető berendezéseknek igen sok előnyük van, ám ezzel együtt néha nem működnek tökéletesen, ami meghibásodásokhoz vezet. Működésüket kedvezőtlenül befolyásolhatják például az elektromágneses hullámokat kibocsátó nagyfeszültségű távvezetékek. Hibátlan működésük garanciája az lenne, ha pontosan elvégeznék rajtuk a Nemzetközi Műszaki Bizottság által meghatározott vizsgálatokat. A szófiai Gépipari-Elektrotechnikai Főiskola egyik kollektívája mérő- eszközkészletet fejlesztett ki az ilyen jellegű vizsgálatokhoz. A készlet két összetett főegységből áll, mégpedig egy nagy rezgésszámú, Jecsengő impulzusokat fejlesztő generátorból, valamint egy változó intenzitású, standard impulzusokat gerjesztő generátorból. Ez a két berendezés kiválóan alkalmas a relék védelmét biztosító félvezetős berendezések ellenőrzésére, amelyek arra szolgálnak, hogy rövidzárlat esetén kikapcsolják a készülékeket. Segítségükkel az is ellenőrizhető, hogy a félvezető berendezésekre miként hatnak a nagy rezgésszámú elektromágneses hullámok. Ezek a vizsgálatok garantálhatják a félvezetőkkel készített eszközök minőségét, s minimálisra csökkenthetik az üzemzavarok, meghibásodások előfordulását. (Technika) Energiatakarékosság a számítástechnikában A mai korszerű számítástechnika terjedésével kapcsolatban időszerűvé vált a számítógépek és perifériális egységeik (nyomtatógép, kijelző, lemez- meghajtó stb.) energiafelvételének a kérdése. A cél a minimális fogyasztású rendszerek kiépítése, ami üzemben tartásuk költségeit jelentős mértékben csökkentheti. A legtöbb számítógép, a személyi számítógépektől kezdve egészen a nagy teljesítményű, több megabájt kapacitású számítógéprendszerekig a hálózati feszültségről működik. Ez az energiaforrás azonban, mármint a 220V/50Hz hálózati feszültség a számítógépek bonyolult belső rendszerének, integrált áramköreinek a táplálására közvetlenül nem alkalmas, mivel a szilíciumbázisú mikroprocesszorok és alárendelt áramköreik kisfeszültségű egyenáramot igényelnek a működésükhöz. A számítógép áramköreinek 99 százaléka 5 V-os egyenfeszültséget kíván, s az eltérés ettől a normálértéktől csak néhány százaléknyi lehet. E követelmény teljesítésére minden számítógép rendelkezik egy vagy több tápegységgel, amelyek a hálózati váltóáramot a számítógép által felhasználható kisfeszültségű egyenárammá alakítják át. E tápegységek másik feladata az előírt kisfeszültségnek a megengedett határok közötti tartása, vagyis az 5 V-tól való eltérések minimalizálása, a hálózati feszültségingadozás mértékétől függetlenül. Ha a számítógépet a tápegységgel együtt alkotott egységként vizsgáljuk, úgy a teljes energiafelvételból a számítógép belső áramkörei 20-30 százalékos arányt képviselnek, a tápegység pedig 70-80 százalékos arányban részesedik. A tápegység a feszültségingadozás kiküszöbölésére, átalakítására és stabilizálására felvett energia 70-80 százalékát egyszerűen hővé alakítja át. Ezáltal nagymértékben pazarolja az energiát és fölöslegesen terheli a hálózatot, mert nem az a célunk, hogy számítógépekkel fútsük a helyiségeket. A személyi számítógépek tulajdonosai már bizonyára tapasztalták, hogy a számítógép tápegysége néhány órai használat után (a legtöbb esetben ez egy külön egység) eléri azt a hőmérsékletet, amikor szabad kézzel szinte hozzá sem lehet már érni. E kedvezőtlen energiafelvétel hátrányainak mérséklésére kétféle járható út létezik. Az egyik a számítógép funkciós áramkörei által igényelt energiamennyiség csökkentése, a másik pedig a tápegység saját energiaigényének minimalizálása. Az első megoldás kis teljesítményfelvételű integrált áramköröket igényel, amit CMOS, vagy hasonló technológiájú áramkörökkel lehet biztosítani. E megoldásnál az egész rendszer energiaigénye akár a tizedére is csökkenhet, de ugyanakkor az energiaigény aránya a .tápegység és a számítógép között nem változik, tehát marad a kedvezőtlen energiaelosztás. A másik megoldás a klasszikus tápegységek modernizálásában rejlik, tehát a hálózati áram - transzformátor - egyenirányítás - kondenzátoros feszültség-kisimítás - félvezetős (integrált) stabilizálás láncnak egy más felépítésű, más alapelveken működő átalakító és stabilizáló rendszernek a kifejlesztésében. E követelményeknek jobban megfelelő átalaKító egység az impulzusos áramforrás. Alapelve, hogy a tápegység csak azt az energia- mennyiséget juttatja a számítógépbe, amelyet a számítógép az adott pillanatban igényel. Az impulzusos tápegység szerkezeti felépítése jóval bonyolultabb a „klasszikus“ áramforrásokénál, mert másodpercenként akár ötvenszer is megvizsgálja a számítógép energiaszükségletét, s mindig biztosítja az integrált áramkörök feszültség- és áramigényét. Saját energiaigénye az egész rendszer fogyasztásának 20-30 százaléka, tehát hatásfoka csaknem háromszor jobb, mint a „klasszikus“ tápegységeké. Az impulzusos tápegységek bevezetése a számítástechnikába új korszakot nyit az energia-takarékosság területén, ami főleg a nagyobb rendszerekre vonatkozik. A személyi számítógéppel rendelkező amatőrök e rendszer bevezetésével harmadára csökkenthetik számítógépük áramfogyasztását, tehát megszűnnek a tápegység abnormális hőemelkedései, s az ebből következő üzemzavarai. Az ilyen áramforrások, átalakítók ára magasabb ugyan, de a többletbefektetés gyorsan megtérül. Felhasználásukkal az egész rendszer üzemképessége is javul, mivel az áramforrás hőmérsékleti ingadozásai minimális szintre csökkennek. Hazánk számítógéprendszereinek áramellátása ilyen irányban fejlődik. Már több ilyen típusú áramforrás üzemel, amelyek segítségével az energiatakarékosság és az üzembiztonság kérdései megoldásra találtak. SIMON SZILÁRD Kétszer a Föld körül a sztratoszférában A francia űrkutatási központ (CNES) által a sztratoszférába feljuttatott léggömb a 15. és a 25. déli szélességi körök között kétszer kerülte meg a Földet. Egyik feladata az volt, hogy mérje a mágneses rendellenességeket, s ezáltal hozzájáruljon a lemeztektonika jobb megismeréséhez. Másik feladata a sztratoszférában levő vízgőz mennyiségének a folyamatos mérése volt. A mérések szempontjából kedvező volt, hogy a ballon repülési magassága a Föld fölött 20 és 30 kilométer között változott, mert ezáltal a vízgőz mennyiségének függőleges eloszlását is mérni lehetett. Ez az „ingázás“ azért következett be, mert a 36 ezer köbméteres hőlégballont nappal a napfény sugarai annyira fölmelegítették, hogy 30 kilométeres magasságba is fölemelkedett, mig éjjel a Föld infravörös sugárzása elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a ballon ne süllyedjen 10 kilométeres magasság alá. (F. A. Z.)
