Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-20 / 42. szám

r'fcr' HARASZTI MÁRIA Erdőjáró Szakállas Vándor történetei I. A Hétpúpú Nagy Hegyek Erdőjáró Szakállas Vándor egy nagy gyárban dolgozott, amelynek akkora kéménye volt, hogy az eget verte: a Nap is tüsszögött a füstölgé­sétől. Erdőjárót a nagy gyárban min­denki csak mérnök úrnak szólította, de ez cseppet sem zavarta ót, mert tudván tudta, kicsoda is ö tulajdon­képpen. Égy cseppet sem szép napon (épp viharfelhők gyülekeztek a nyári égen) Erdőjáró Szakállas Vándor bekopogott a főnökéhez, akit min­denki csak főmérnök elvtársnak titu­lált - csak Erdőjáró tudta, hogy való­jában Jótét Lélek szóval: bekopo­gott az alagsori iroda ajtaján, és egy hét szabadságot kért. Jótét Lélek azon nyomban aláírta a szabadsá- gos papírt, bár hümmögött egy ki­csit, ugyanis csúcsidőben voltak, ilyenkor nem szívesen engedtek el senkit, de Jótét Lélek tudta: Erdőjáró Szakállas Vándort semmi sem tudja visszatartani, se záporesö, se ziva­tar, se főmérnök- ha üzennek érte a Hétpúpú Nagy Hegyek: neki mennie kell, ha törik, ha szakad! Erdőjáró Sza­kállas Vándor menten hazake­rekezett a nagy gyárból, bepakol­ta a hátizsákjába a vízhatlan pony­vát, a hálózsákot, egy hiperszuper kétpengéjü bicsa- kot, egy kanalat, egy doboz két- szersültet, három pár zoknit, egy csomag rágógu­mit és néhány konzervet. Azzal fogta magát, felült az első vonatra, amely a Hétpúpú Nagy Hegyek felé tartott, kényelme­sen elhelyezkedett az ülésen, és egyre csak bámult kifelé az ablakon,- azt leste, mikor bukkan fel a He­gyek első púpja. Még naplamente előtt felbukkant. Erdőjáró Szakállas Vándor ekkor leszállt, és nekiindult a hegyeket borító nagy erdőnek. Ment, mendegélt; ha ráesteledett, tüzet gyújtott, elővett egy konzervet, megette, majd leterítette a vízhatlan ponyvát, rá a hálózsákot, és már aludt is, mint a bunda. Az erdei állatok - morgós med­vék, őzikék, madarak, és ki tudja, még hányféle szerzet - oda-odame- részkedtek a közelébe, megnéze­gették, megszaglászgatták, de sose bántották. Eszükbe se jutott bántani. Miért is bántották volna? Hiszen er­dőjáró se bántotta az erdőt: a hasz­nált konzervdobozokat szépen visz- szarakta a hátizsákjába, nem tördel- te-vagdosta a fák ágait, tüzet is rözséből rakott, és hogy? Előbb óva­tosan kivágta a gyepkockákat, oldal­ra rakta őket, és a helyükön, a csu­pasz földön gyújtott tüzet. Mielőtt továbbindult volna, a tüzet gondo­san eloltotta, nehogy lángra kapjon az erdő, s a gyepkockákat visszatet­te a helyükre, elegyengette a füvet - másnap már a legsasszemübb nyomkereső se fedezte volna föl, hogy ott tanyázott valaki! Hát ezért szerette őt az erdő, mert úgy kóbo­rolt benne, mintha ott se lenne. Hogy mit csinált Erdőjáró Szakál­las az erdőben? Bandukolt, mende­gélt, hegynek föl, hegyről le, kes­keny ösvényen, ösvény nélkül, vad­csapáson, ment, ment bámuldozta a fákat, hallgatta a madarakat, fi­gyelte a bogarakat, nézte az ágak közt viliódzó fényeket - és gondol­Szkukálek Lajos illusztrációja kodott. Hogy miről? Hát arról: ho­gyan lehetne elérni, hogy ne csak a Hétpúpú Nagy Hegyek sörényén legyen ilyen csodaerdő, hanem a nagy gyár körül is, meg a lakótele­pi lakása környékén is, meg minden- de mindenütt, hogy ne csak a sza­badsága alatt, hanem bizony egész évben figyelhesse a leveleket, hall­gathassa a madarakat, és naaaaaa- agyokat lélegezhessen a friss leve­gőből, ne mindig a nagy gyár kémé­nyének füstjéből tüsszögjön, akár a Nap... De hát, ha mindenütt erdő lenne, hol teremne a búza, a cukor­répa, a kukorica meg a többi nö­vény? Hol közlekednének a jármű­vek? Hová építenék a házakat, az iskolákat? Hogy lehetne eit megol­dani? Ti tudjátok? Várjuk az ötleteket! A KÁRÓKATONA Ez a lúd nagyságú, 77-90 centiméter testhosszú, sötét színű, feketés tollú madár majdnem az egész világon előfordul. A ten­gerpartok, szigetek szikláin, mocsarak fáinak ágain ül függőle­ges, „katonás“ testtartással. Táplálékát a vízből szerzi. Úszás közben teste mélyen alámerül a vízbe, akár a búvároké. Nyakát egyenesen, kampós végű csőrét fölfelé tartva úszik. Maga a csőr fekete, a töve sárga. A kormorán lendület nélkül, helyből bukik a víz alá zsákmánya után. Bőre alatt nincs légpárna, csontjaiban is kevesebb a levegő az átlagosnál, emiatt oly könnyed a víz alatti mozgása. A felszín alatt mozdulatlan szárnnyal manővere­zik, úszólábbal hajtja előre magát, s a farktollaival kormányoz. A vízből felbukva kiterjesztett szárnnyal szárítkozik. Tájainkon rendszeresen - és csoportosan - költ ligetes, fás, mocsaras helyeken. Márciusban érkezik, s a fészkét kizárólag fákra rakja. A fészekalja három-négy zöldesfehér tojásból áll. A fiókák huszonnyolc-harminc nap elteltével kelnek ki, s a szü­lök felváltva etetik őket. Falánkságukról ellentmondó adatok vannak: szakírók szerint naponta 1-3 kiló halat fogyasztanak. .(N, Gy.) Harmat, dér, zúzmara Napnyugta után, amikor a napsugárzás már nem éri a földfelszínt, a legfelső talajré­teg, a földközelben lévő tárgyak, legfőképpen pedig a növényzet hőmérséklete, hőkisugárzással lecsökken, s ennek következté­ben lehűl a közvetlenül velük érintkező levegőréteg is. A lehű­lő levegőréteg elérheti a telített­ség fokát (erről bővebben a múlt héten írtunk), kiválik a felesleges vízpára, s ez a tárgyak és a nö­vényzet felszínére lecsapódik. Ezt a folyamatot harmatképző­désnek nevezzük. Lényegében ugyanez játszódik le akkor, ha egy hideg vízzel telt poharat fü­tött helyiségbe viszünk. A pohár falán azonnal kicsapódik a víz­pára, úgymond harmatos lesz. Érdemes tudni, hogy harmatkép­ződés csak akkor megy végbe, ha nem felhős az ég, ugyanis a felhőréteg visszaveri a kisu­gárzó hőt, így a talaj nem hűl le annyira, hogy harmat jöhessen létre. Ezzel kapcsolatban egy népi bölcsesség így szól: „Ha fűre harmat száll, esőt egyhamar ne várj!“. Ebből már könnyen láthatjuk, hogy ha harmatos a fű, felhőtlen, tiszta az ég. Fontos tudnivaló, hogy ha a földfelszín lehűlésekor az al­sóbb levegőréteg nagyon szá­raz, megtörténhet, hogy akár 0 °C alá kell a talajnak lehűlnie, hogy a levegő elérje a telítettség fokát. Ilyenkor 0 °C alatti kicsa­pódás jön létre, s dér keletkezik. Azt a hőmérsékleti határt, ahol a pára kezd kicsapódni, harmat­pontnak nevezzük. Különösen kertészkedők számára előnyös, ha ismerik a harmatpont megál­lapításának módját. Ha a veszé­lyes májusi fagyok idején meg­határozzuk a harmatpontot, meg­tudhatjuk, hogy fenyegeti vagy nem fenyegeti veszély a virágba borult fákat, vagy az éppen kizöl- dülő vetést. Ha a harmatpont néhány fokkal 0 °C fölött van, ZÚZMARA (Ladislav Hlőska felvétele) akkor nem kell fagytól tartani, ugyanis minden további hővesz­teség csak párakicsapódást okoz, de a hőmérséklet nem csökken tovább. De ha a har­matpont 0 fok alatt van, és a pá­ratartalommérő még mindig csak ■ 80-90 %-os páratartalmat mu­tat, ajánlatos az óvintézkedése­ket megkezdeni (legmegfelelőbb vékony újságpapírral letakarni a féltett földterületet, vagy pedig öntözni a veszélyes időszak alatt, hogy növeljük a levegő pá­ratartalmát). A dérképzödésnél érdekes je­lenséget figyelhetünk meg. Könnyen lehűlő tárgyak csú­csán, pl. vaskerítések kiszögel- lésein, díszein keletkeznek az első „dérvirágok“, ugyanis ezek a pontok hülnek le a leghama­rabb. A dérképzödés megindulá­sa után a vasrács már nem hűl tovább, ezért a további dérvirá­gok a már kialakultakra rakód­nak rá (mert azok az adott kör­nyezetben. a leghidegebb pon­tok). Néha egészen csodálatos képződmények alakulnak ki dér­virágokból. A magyar nyelv két fogalmat használ ez utóbbi je­lenség megjelölésére. Dérnek nevezi azt a fehér takarót, amely a mezőket, utakat borítja el, és zúzmarának a fák ágain, keríté­seken, elektromos vezetékeken díszelgő jégkristályokat. BÖDŐK ZSIGMOND ■BHi iii CQ > o c >. S’ W cT ^ <D S1.-? 5 E IRODALMI NÉGYZET Írd be az alábbi felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a kö­rökkel megjelölt átlókba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar író vezetéknevét adják eredményül! BABITS, DARVAS, JÓSIKA, JU­HÁSZ, MADÁCH, MOLNÁR MEGFEJTÉS Az október 6-i számunkban közölt feladatok megfejtése: A 6-os számú résszel lesz teljes a virág; 70 háromszög és 13 négyzet. Nyertesek: Dobos Krisztina, Ipolybalog (Balog nad Ipíom); Szabó Beáta, Komárom (Komárno); Ferenczi Tibor, Ipolyság (Sahy); Leszaj Valéria, Losonc (Lucenec); Fasanga János, Zseliz (Zeliezovce). * ■WaBHHHI ü C ...... i­ü ~~.... 0 __ r' N ' ~ Q Mamutfogból bumeráng? Szép Ernő A bumerángról úgy tudtuk, hogy az az ausztráliai termé­szeti népek sarló alakú, több­nyire fából készített, különleges hajítófegyvere. Nemrég azután egy dél-lengyelországi bar­langban egy 70 centiméter fesztávú, mamutcsontból ké­szített, a bumerángra erősen emlékeztető lelet került elő egy emberi hüvelykujjcsont egy ízének, állatcsontoknak és em­berkéz készítette eszközöknek a társaságában. Az ételmarad­ványokból arra következtet­nek, hogy a barlanglakok a bu­merángszerű fegyverrel rén­szarvasra vadásztak. A régé­szek ennél régebbi időből származó hasonló eszközökről nem tudnak. E fegyver belső - homorú - oldalát megmun­kálták, csiszolták, míg dombo­rú külső felületén, a metszőfog megmunkálatlan felszínén olyan repedések láthatók, amelyek valószínűleg még az állat életében keletkeztek. Kér­déses azonban, hogy ez a bu­merángra nagyon emlékeztető fegyver csakugyan olyan volt-e, mint amelyik visszatér ahhoz, aki elhajította. Az a tény, hogy ez a csak­ugyan bumeráng alakú eszköz mamutagyarból készült, ellene szól annak, hogy bumeráng­ként használták. A mamut­agyar ugyanis rideg, törékeny, s ezért ha a megcélzott állat helyett például egy sziklát ta­láltak el vele, darabokra kellett törnie. Valószínűbb, hogy a tárgy kultikus célt szolgált, esetleg hatalmi jelvény volt. (ÉT) Virágok Tavasznak ibolya a virágja, A nyár rózsát hoz a világra, Az ősz a krizantémot költi fel, A tél jégvirágot lehel. Dzsinn, dzsinn, dzsinnadratta Ellentétben számos más regés szellemmel, a dzsinn nem halhatatlan. Testi szükségletei vannak, mint az embereknek, meg is halhat, mint minden ember. Panaszra még sincs oka, mert kedves gyermeke Allahnak, aki füst nélküli tűzből teremtette a dzsinnek seregét, s egy-egy dzsinnek több ezer életet adott. De azért rájuk is leselkedtek veszélyek. Ha gonoszkodott a dzsinn, valamilyen nála is erősebb lény könnyen bezárhatta egy kézilám­pába vagy palackba. Ezért hemzseg annyi palackozott szellem az Ezeregyéjszaka meséiben. Szegény dzsinn évszázadokig fuldo­kolhatott szűk börtönében, míg egy jótét lélek ki nem szabadította. Szabadítóját aztán híven szolgálta, legalább három kívánságát teljesítette, de gyakran többre is vállalkozott. A dzsinnek erősek, leleményesek, akár fél kézzel képesek elővarázsolni pénzt, palo­tát, aranyat. Kevésbé logikus, hogy Allah mégis óvja tőlük az embereket. Állítólag azért, mert a dzsinnek könnyen válhatnak testi-lelki bajok okozójává. (kun) Gyárfás Endre Dörmögőék koncerteznek Kora reggel jön a róka, farkcsóválva újságolja:- Hangverseny lesz este, bocsok. Zenegépet majd én hozok. Sok idő van szürkületig. Görmögöék híresztelik:- Este koncert! Jó barátok, ha eljöttök, hallhatjátok. Alkonyodik, leszáll a nap. összegyűlik a vidám csapat: Dörmiék, a fecske és a tücsök meg a kecskebéka. Jön a róka: - Kicsit késtem. Elromlott a zenegépem.- De kár!- De kár!- Hát hiába szomjaztunk a muzsikára?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom