Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-13 / 41. szám

Hogy mi mindenről esik szó egy évzáró pártgyúlósen, aligha követhető, az újságíró éppen csak felvillanthat a témák közül néhá­nyat. Részben helyszűke miatt, részben, mert igyekszik a leglényegesebb kérdésekre kon­centrálni. A Munka Érdemrenddel kitüntetett leleszi Május 1. Efsz pártszervezetének évzáró tag­gyűlésén például: felelősség, féltés, aggoda­lom, a munka becsülete s a hogyan tovább voltak a kulcsszavak. „Kutasd a múltat, hogy megértsd a jelent és láthasd a jövőt“ - hang­zott el többek között Dobos György pártelnök beszámolójában. Miért tartják a lelesziek oly fontosnak a múltba való visszapillantást? Az egységes földműves-szövetkezet 40 éve, 1949. április 24-én alakult meg. Az elsők között az országban. Az út, amelyet máig mégtettek, nem volt könnyű. Egy hiteles vagyonátadási jegyző­könyv szerint 1949. június 28-án a Járási Gépszövetkezet 15 399 korona készpénzt, két Zetor traktort, két-két pótkocsit, négyes ekét, vetögépet, fűkaszálót adott át a megala­kult szövetkezetnek. A közös gazdálkodást 875 hektár szántóterületen kezdték. Ma 3232 hektárnyi földterületen gazdálkodnak, ebből 2100 hektár a szántó. A szövetkezet összva­gyona meghaladja az ötvenmillió koronát.- Az eltelt negyven év alatt nagy utat tett meg szövetkezetünk - monoja a szünetben Létrán László agrármérnök, az efsz 35 éves elnöke. Majd kis szünetet tartva így folytatja:- A jelenben még benne van a múlt minden hatása, de legalább ekkora erővel készíti ma­gának a helyet a jövő is. Nem szabad elfelej­tenünk, hogy szinte egyetlen paraszti generá­ció - a még munkaképes de meglett korú ötvenes-hatvanas korosztály - ívelte át a múltból idáig vezető pályát, s ugyanez a generáció segíti a fiataloknak a jövőt is előkészíteni. Aztán elgondolkodtam magam is: valóban, Leleszen felnövekedett egy olyan új generáció, amely már tud nagyüzemi méretekben is korszerűen gondolkodni, tervezni és intéz­kedni. Persze a négy évtized alatt gond is akadt bőven. Volt olyan időszak, amikor stag­nált a fejlődés. Amikor Létrán László három évvel ezelőtt átvette a szövetkezet irányítá­sát, 27 millió korona adósságot örökölt. Ebből a következő évben már csak 17 millió maradt, s tavaly már nyereséggel zárták az évet, az idei év is nyereséges lesz.- Ha csak azt tekintjük, hogy ebben a több mint kétezer lakosú községben a két világhá­ború között nagyon sok nincstelen, napszá­mos és szegényparaszt élt a létminimum alatt, akkor nincs miért szégyenkeznünk - vallja az 59 éves Koleszár Gábor föagro- nómus. Nem mondhatnám, hogy a lelesziek ború­látóak, bíznak önmagukban.- Én a bajok okát főleg abban látom, hogy régen inkább a vágyálmokra, mintsem a való­ság elemeire építettek a szövetkezetben is. A mai mezőgazdasági politika egyre inkább figyelembe veszi a helyi adottságokat és a termelő érdekeit. Nagyobb az önállóságunk is, s ez az eredményekben is megmutatkozik. A növénytermesztésben elért sikerek bizo­nyítják leginkább az átértékelt szemléletmód hatékonyságát - mondja az efsz elnöke. Igaz, hogy nem könnyen és nem látványo­san, de kezd a szövetkezet felzárkózni a job­bakhoz. Érdemes odafigyelni arra is, amit ezzel összefüggésben az 58 éves Világi László mondott:- Az ember hosszú éveken át hiába dolgo­zott a szövetkezetben akármennyit, hiába kezdte tavasszal kedvvel, bizalommal, re­ménnyel a munkát, őszre az derült ki, hogy munkája mit sem ért, mert olyan keveset keresett. Ugyanakkor más szövetkezetekben hasonló körülmények közt, hasonló minőségű földeken ugyanannyi munkával, mint mi, a dupláját keresték. Csoda-e, hogy a közöny - ami ellen a gyűléseken annyiszor és olyan szépen szót emeltek a vezetők - egyre nőtt, akárcsak a szövetkezet adóssága. Most már más, s reméljük, hogy még jobb lesz. A bajok - mint többen is mondták - gyöke­rét abban kell keresni, hogy nem érvényesült a munka és a becsület, a munka és a jog, a ki hogyan dolgozik, annyit keressen elve.- E gondolatsornál maradva, a kérdés ma úgy vetődik fel: a jövőben mit és hogyan csináljunk másképp. A gazdasági élet jelenle­gi mechanizmusa megköveteli, hogy e téren is tovább lépjünk. El kell érnünk - amit, tudom, nem lesz könnyű -, ki-ki aszerint kapjon többet vagy kevesebbet, ahogyan dol­gozik. Csak így tudjuk a jó munka tisztessé­gét visszaállítani - mondja a szövetkezet elnöke.- E kérdés megoldása azért is sürgető, mert nagy mértékben ettől függ, hogyan ala­kítja viszonyát a szövetkezethez a most fel­növő fiatal nemzedék - teszi még hozzá a pártelnök. A leleszi szövetkezet megtette tehát az első lépéseket az eredményesebb gazdálkodás felé. Mégis aggodalommal tették fel többen is a kérdést: mi lesz az állattenyésztéssel? Hi­szen Leleszen az állettenyésztés visszaesé­se az egyik legszorítóbb gond. E körül gyűrű­zött a legtöbb vita. Amikor közelebbről ismer­kedtem e gondokkal, éppen az a kérdés szaladt ki a számon: vajon lesz-e, aki húsz vagy akár már tíz év múlva is az állattenyész­tésben kíván dolgozni?- A kérdés jogos - válaszolja az elnök mert bár szövetkezetünkben sok a korszerű mezőgazdasági gép, főleg a növénytermesz­tésben, az állattenyésztés gépesítése máig megoldatlan. Sőt, a korábban felépített kor­szerűnek vélt 700 férőhelyes tehénistálló pél­dául használhatatlan. Nem felel meg a célnak a szintén drága pénzen felépített szárító sem. Más problémáról most hadd ne szóljak. Való­ban, ha nem teszünk e téren sürgős intézke­déseket - ami sajnos nem csak rajtunk múlik -, akkor bizony tíz év múlva aligha fog fiatal erre a munkára vállalkozni.- Persze ez az aggodalomra okot adó kérdés nem csak az állattenyésztéssel'kap­csolatban vetődik fel, hanem szinte minden olyan munkavégzésnél, amely erős fizikai megterheléssel jár. Elgondolkoztam magam is azon: hogyan tovább? Amióta következete­sebben érvényesítjük a növénytermesztés­ben az anyagi érdekeltség elvét, sok minden megváltozott. Elsősorban a munkához való viszony. Sokan megértették, ha jobban meg­művelik a földet, több jut nekik is - mondja a főagronómus.- Hát igen - veszi át újra a szót a pártelnök -, ha valahol bajok vannak, ott a bajok okát a munkaerkölcsben kell keresni. Hiszen az az elv, hogy „ki mit művel, abból részesül“ sohasem volt idegen a parasztember szemé­ben. Ezt a szemléletet kell meghonosítani az állattenyésztés szakaszán is. Nem véletlenül hangzott el az évzárón az a kijelentés: ne annak legyen becsülete, aki csak szájai, ha­nem annak, aki dolgozik. A lényeg az, hogy a jövőben is úgy végez­zük munkánkat, mintha magunknak dolgoz­nánk. Érezze át mindenki, hogy felelős azért, amit csinál, de elsősorban önmaga előtt. Azt is célszerűnek és időszerűnek tartom, hoqv mindenütt, de elsősorban önmaga előtt. Azt is célszerűnek és időszerűnek tartom, hogy mindenütt be kell vezetnünk a differenciált bérezést. Aki többet tesz le a közös asztalra, többet is vehessen el róla - fogalmazta meg az elnök a nagyon időszerű követelményt. Aztán még felsorolta, mit tettek már eddig is és mit tesznek majd a jövőben a bajok orvoslására, hogy a leleszi Május 1. Efsz visszanyerje régi hírnevét. Búcsúzóul még ezt mondta:- Azt azért a gondok és hibák ellenére is bátran ki kell mondanom: Leleszen sohasem volt olyan magas az életszínvonal, mint ma. Azért mondom, hogy bátran, mert a bajok, gondok őszinte feltárásának lázas igyekeze­tében csak a valóban bátrak merik meglátni a jót, az igazi értékeket is. TÖRÖK ELEMÉR Mérnöki pontossággal Ma már szinte hihetetlen, hogy Beszélqetés KOVÁCS LÁSZLÓVAL, a SZISZ Érsekújvári (Nővé Zámky) másfél évvel ezelőtt ebben a járásban 3 JB elnökével vuiiah a nyuyara^iuvaiviai nciuict # legrosszabbul működő ifjúsági szer­1 vezetei. Nehéz feladatot vállalt hát € magára az, aki elhatározta, kimozdítja # a kátyúból a szekeret, kezébe veszi l a szervezeti munka föllendítését. i Kovács László foglalkozását te- ! kintve vegyészmérnök. Az NDK-ban, pontosabban Merseburg városában i végezte főiskolai tanulmányait, s eza- i latt bekapcsolódott a Szabad Német Ifjúság (FDJ) helyi szervezetének 1 munkájába, összekötő kapocs volt i az NDK-ban tanuló külföldi főiskolá­sok csoportjai között.- Engem mindig is érdekelt és izgatott az ifjúság helyzete, sorsa. Az az öt év, amit küíföldön töltöttem, nem feledtette a középis­kolában szerzett itthoni élményeimet, tapasz­talataimat. Mégsem készültem funkcionárius­nak. Én a pályán akartam maradni, hisz évekig egy bratislavai kutatóközpontban dol­goztam. Csakhogy lakhelyemtől, ettől a szá­momra oly kedves és romantikus városkától nem tudtam elszakadni. Naponta ingáztam Érsekújvár és a főváros között, nem is csoda, hogy a feleségem a második gyerekünk meg­születése után válaszút elé állított. Ekkor vettem föl a kapcsolatot a járási ifjúsági szer­vezettel. Pályát változtattam, s minden nagy­képűség nélkül állítom, hogy voltak elképze­léseim és olyan konkrét terveim, amelyeket szerettem volna itt is, hazai környezetben megvalósítani. • Amikor a SZISZ járási bizottságára kerültél, először a falusi alapszervezete­kért és politikai szervezőmunkáért felelős titkár tisztségét töltötted be. Pontosan két évvel ezelőtt választottak elnökké. „Házon belül“ mennyivel volt nehezebb - vagy könnyebb - ez a feladat?- Az úgy van, hogy a problémákat isméri az ember, tisztában van velük, de amrg nem nevezik ki, csak azzal a területtel foglalkozik, amelyikért konkrétan felel. Utána már - hogy is mondjam -, mindenért rajta csattan az ostor. Amíg kijártam a falusi szervezetekbe, addig nem nagyon izgatott, hogy a járáson lévő irodákban végzik-e a munkájukat az ott dolgozók. Én a konkrét eredményeket szere­tem, így elsősorban a rám bízott feladatokkal törődtem. • Elnökként ezek szerint teljes erőbe­dobással kellett indulnod?- Igen. Valahogy úgy. Első feladatom az volt, hogy a saját házunk táján tegyek rendet. Képtelenség volt úgy dolgozni, hogy négy, gyermekgondozási szabadságon lévő kollé­ganőmet mindig más és más munkaerő he­lyettesítette. Nagy volt a fluktuáció, s ezt kellett elsősorban leállítani. A titkárok munka­körét pontosan meghatároztuk, s ettől kezdve szigorúan megköveteltem a rájuk bízott fel­adatok teljesítését. Ennek köszönhetően úgy érzem, hogy a 350 alapszervezet 11 ezer tagja nemcsak számszerűen vesz részt az egyes SZISZ alapszervezetek életében, mun­kájában. Ezt bizonyítja az is, hogy most a kerület négy, kiemelten jól működő járási szervezete között ott a miénk is. • Van, ahol azt panaszolják, a fiatalok­kal nagyon nehéz dolgozni. Hogy nincs bennük érdeklődés, kitartás. Neked erről mi a véleményed?- Szerintem hibás az a nézet, amelyik egy kalap alá veszi az összes fiatalt. Természete­sen a munkám során nekem is alkalmam volt megismerni a mai fiatalokat, s el kell monda­nom, nem éppen szívderítő a szervezeti mun­kához való viszonyuk. De miért? Valamikor a pionírszervezetekben a tanulók elsajátítot­ták a SZISZ-ben végzendő munka alapjait. Több idejük volt nekik is, a pedagógusoknak is. Mára oda jutottunk, hogy az alapiskolát befejező fiatalokat nehéz a SZISZ-szervezet- ben aktív munkára fogni, mert a középiskolák, a szakmunkásképzők olyan hatalmas tana­nyaggal terhelik le őket, hogy nem is marad szabadidejük. Azok a fiatalok, akik a felsorol­tak ellenére is bekapcsolódnak a munkába, valóban aktív és nagyszerű tagjai a SZISZ- nek. • Támogatják-e az üzemek a járásban a legjobb szervezeteket, egyáltalán kitől és milyen anyagi segítséget kapnak?- Már évek óta 5-5 ezer Koronát utalunk át a legjobban működő alapszervezetek szám­lájára. A járási Jednota fogyasztási szövetke­zet pedig további 10-10 ezerrel támogatja az arra érdemes alapszervezeteket. De sajnos a megkötöttség, a bürokrácia bennünket is nyomaszt, a mi munkánkat is nehezíti. Felté­telhez kötött például a folyószámlán lévő összeg felhasználása, s ez fékezi az egyes akciók szervezését. Aztán itt van ez az óriási papírmunka! Naponta órákat elvesz a tényleges munkáink­ból a különféle jelentések írása, szétküldöz- getése. • Beszélgetésünk elején említetted, hogy ebben a funkcióban nincs, nem is lehet kötött munkaidő. Van, hogy késő este térsz haza, mert valamelyik alapszer­vezetben érvelsz, vitatkozol. Szinte min­den napra esik egy-egy gyűlés, vagy vala­milyen rendezvény.- Mindezek hozzátartoznak az elnöki funk­cióhoz. Igaz, néha itt is átesünk a ló másik oldalára, de azokért az eredményekért, ame­lyek a járási SZISZ életében születtek, érde­mes volt végigcsinálni ezt a két évet. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki a helyi nemzeti bizottságokkal, a földműves-szövetkezetek­kel és a Nemzeti Front tömegszervezeteivel. Több mint harminc faluban működik ifjúsági klub. Pedig mi nem erőltetjük a szervezetbe való belépést. A RADIM szerint csak azok a fiata­lok álljanak közénk, akik meg vannak győződ­ve a SZISZ munkájának helyességéről, kül­detésének fontosságáról. Ennek szellemében fejti ki tevékenységét például a SZISZ étúro- vói és szögyéni (Svodín) alapszervezete is, melyek a legjobbak közé tartoznak. Munkáju­kat jutalmazással is igyekszünk ösztönözni, úgy, mint Tardoskedden (Tvrdosovce), ahol 16 lakás épül a SZISZ-ben tevékenykedő fiatalpk részére. A SZISZ Érsekújvári JB faliújsága ké­pekkel van teletűzdelve. Nem megsárgult, aktualitását vesztett fényképek ezek. Lát­ható rajtuk a nyári idénymunkák egy-egy mozzanata, pillanatfelvételek az Elán együttes nemrég lezajlott koncertjéről, va­lamint az egyes ifjúsági klubok szakkörei­nek tagsága. Fiatalok, akik mögött még tizenegyezren állnak. S talán - követik a legjobban dolgozókat, a közügyekből is részt vállalókat. SZITÁS GABRIELLA ÚJS 1989.) A pártelnök Koleszár Gábor -----­(Adám ,mre felvételei) Láttán László agrármérnök -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom