Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-06 / 40. szám

i I szú 9 i9.X. 6. A piesfanyi gyógyforrások a város egyik felén, a Fürdőszigeten ta­lálhatók. Naponta 3,5 millió liter 67 fo­kos, kénes, enyhén radioaktív vizet szolgáltatnak, amelynek a hatását már a kvádokkal errefelé hadakozó római légionáriusok is ismerték. A források körül ásott sekély gödrökben heverész- ve fürdöztek. Ilyen módon használták a források vizét még a középkorban is. Csak miután 1545-ben Georgius Wern- her királyi tanácsos hivatalosan is meg­állapította a víz gyógyító hatását, kezd­tek a források mellé deszkából, geren­dákból ácsolt fürdöházakat, szálláshe­lyeket építeni. Erre hivatkozva mondja Vojtech Gúőik, a városi nemzeti bizott­ság munkatársa:- Ilyen volt a kezdet. Ma már viszont a Fürdősziget világhírű, nemzetközi színvonalú fürdőhely. A források vizét kádfürdőkben vagy közös tükörfürdők­ben, a legkorszerűbb kezelési módokkal kiegészítve használják a csont-, ízületi- és izomfájdalmak gyógyítására. A sziget legrégebben, 1813 óta hasz­nált épülete a Napóleon fürdő. Legújab­bak a Balnea Grand, a Splendid és nedves, nyirkos partját is a porzós virá­gú fűzfák népesítik be. Napjainkban pe­dig elég sok ember érzékeny, allergiás a virágporral teli szélfuvallatra. Közismert a sziget földrajzi helyzeté­nek, éghajlati viszonyának több, elő­nyös jellemzője: tengerszint fölött 168 méter magasságban, a Vág hordaléká­ból képződött, hegyekkel körülvett, szél­védett, sík föld, ahol a nyári hőmérséklet átlaga 20 fok, a tél enyhe, a levegő' páratartalma 76 százalékos, évente csak 69-70 nap az esős, borús, de legalább 2084 órán át napsütéses az idő.-Igen, a hosszan tartó napsütés, a kedvező fényviszonyok miatt kedvelik parkunkat a szobrászok. Az idén 22. szabadtéri kiállításukat rendezték ná­lunk. Negyvennégy szobrász 55 művét ál­lították ki a parkban. Nyolcán közülük különdíjat kaptak a rendszeres, éven­kénti részvételért.- Az idénnyel ugyan hivatalosan vé­ge a kiállításnak is - magyarázza de még helyükön állnak a szobrok, hiszen díszei a parknak. Különben is, a legkö­0 Tóth István kőbe faragott szobra: Oidipusz király a Palace szanatóriumok. Az üdülőkben, a szállókban és a szanatóriumokban naponta 2500 vendéget fogadhatnak.- Idén, a három nyári hónapban - közli 12 930 gyógyulni vágyó ven­dég lakott a Fürdőszigeten, köztük 4800 külföldi. A városban elszállásoltakról nincsenek adataim. Különben nálunk csak a nyári idénynek van vége, az őszi forgalom, még kedvezőtlen időjárás esetén is, csak nyolc-tíz százalékkal szokott kisebb lenni a nyárinál. Magyarázható ez a közkedveltség­gel, de azzal is, hogy a sziget meleg vizű Éva strandján, zárt uszodájában és nyitott medencéjében a tél kezdetéig, esetenként még karácsonyig is lehet fürödni. És nemcsak a szigetre átvezető két híd egyike, a Kolonád fedett séta­hely, hanem a szanatóriumokat, gyógy- központokat összekötő, üvegoldalú, széles folyosó is, mely másfél kilométer hosszú.- Üdít és gyógyít a környezet is, a park - magyarázza -, melynek tavá­ban még most is virágzik a dél-amerikai Victoria regia. Kiszámította: a város egy-egy lako­sára 33,2 négyzetméter rendezett zöld­terület jut, a Fürdószigeten lakó üdülők­re viszont 285,5 négyzetméter.- Csak hát a parkerdő minősége nem éppen kifogástalan - folytatja. - Gyö­nyörű a sziget közepét díszítő, útszéli jegenyefák sora, de oda csak porzós példányokat telepítettek annak idején. A gyors növésű rezgő nyár, a fekete-, a fehér-, az ezüstnyár húszéves példá­nyai már faóriások, de virágzáskor mindegyiket a szél porozza be. A sziget 0 Vanek Tibor samottba faragott műve: Arany kezek (A felvételeket Hajdú Endre készítette) jutalmazták. Sokak szerint, mert az ide­látogatókat egyszerre emlékezteti gyú- lésező, tanácskozó közéletünkre és a Fürdőszigeten élő, közkedvelt haty- tyúkra, különféle madarakra.- Nézzük még meg - indítványozza -, a legnagyobb érdeklődést, a legtöbb vitát kiváltó szobrot is. A kétrészes, aranyló mázolatú, sa­mottba faragott mú egyike 210, a mási­ka 240 cm magas. Vanek Imre alkotása. Elnevezése: Arany kezek. A groteszkül magas férfialak mindkét keze groteszkül nagy. Nyilvánvaló, hogy a mű második része, a kockákból összeállított falazat az alkotó, az arany kezek nyomát idézi elénk. Alighanem a szokatlan szemlél­tetés módjáról vitatkoznak egymással az errefelé sétálók.- Mindegyik évszaknak megvan a maga sajátos szépsége -állapítja meg kísérőm. - Nyáron talán színesebb, mozgalmasabb az itt üdülő vendégek élete, bár ami a rendezvények számát illeti, most sem panaszkodhatnak. Hétfő kivételével napirenden szereplő prog­ram a hangverseny, a tárlatnyitás, a sportműsor, a különféle vendégegyüt­tesek fellépése, szombaton, vasárnap pedig a diszkó. A park pedig, ahol andalogni, nézegetni lehet, most is ér­dekes. Nem feltétlenül szükséges, hogy ér­velését folytassa, mert lám, a hét végére idelátogató vendégek előttünk sétálgató csoportját két, fáról fára ugrándozó, nyomukba, vagy éppen eléjük bukfen­cező mókus akrobatikus mutatványok­kal szórakoztatja. Mi pedig a pádon üldögélve a lassan, méltóságteljesen aláhulló, sárga falevelek zizzenéseit fi­gyeljük, s korántsem bánjuk, hogy már elmúlt az idei, végtelenül szeszélyes HAJDÚ ANDRÁS • Bártfay Tibor nemzeti művész epoxiból készí­tett szobra: Ma­darak parla­mentje zelebbi, amelyet elsőként mutatok meg, nálunk marad, mert elnyerte a város díját. Érdekes, sajátosan modern szobor Tóth István kőbe faragott alkotása, amelyek elnevezése: Oidipusz király. Emlékeztető oszlop az öntudatlanul el­követett bűnökre, a jóvátételükre szol­gáló bűnhődés vállalására.- Akad azért közérthetőbb is - mutat­ja a közeli, epoxiból készített műalko­tást. Ez Bártfay Tibor nemzeti művész szobra', a Madarak parlamentje. Az álla­mi gyógyfürdő igazgatóságának díjával Aki végignézte az azonos című csehszlovák tévé­filmsorozatot, azt hiheti, mindent tud róluk. Legalábbis a nagyvárosiakról. Hogy milyenek egy kisvárosi men­tőszolgálat mindennapjai, problémái, különböznek-e a nagyvárosiaktól, a filmbeliektől, arra Zselizen (2elie- zovce) kerestem a választ. t Zseliz pár ezer lakosú kisváros a Lévai (Levice) járásban, üzlet- és szolgáltatóközponttal, postával, néhány iskolával, kocsmával stb., azaz mindazzal, ami egy kisvárosnak „dukál“, beleértve néhány történelmi nevezetességet is. Mentőszolgálata a helyi kórház mellett működik, tizenöt mentőautóval, tizennégy so­főrrel, egy autószerelővel és egy diszpécserrel. Körze­tébe körülbelül negyven falu - köztük majorok, tanyák is - tartozik, hozzávetőleg 34 ezer lakossal. Ez első hallásra egy kicsit soknak tűnik.- Győzzük a munkát - mondja Bodnár Irén, a disz­pécser, aki látta a filmet, az életben azonban szerinte máshogy mennek a dolgok nem olyan „beteges" környék ez, hogy ne győznénk. Elég ritka a váratlan riasztás, hirtelen nem is tudnék a napi átlagot kifejező számot mondani, megesik, hogy napokig nem fordul elő. Többnyire előrendelésre dolgozunk, azaz az orvo­sok előző napi igénylése alapján szállítjuk a nagyrészt idősebb, gyakran betegeskedő lakosokat kivizsgálás­ra, illetve haza. A betegeket többnyire Lévára, de nemritkán Nyitrára (Nitra), vagy Bratislavába visszük. Mi adunk autót a körzeti orvosok számára is, például a délutáni beteglátogatások idejére. f A mentőszolgálat kilenc körzeti orvos számára biz­tosít naponta kocsit, egy a váratlan esetek beszállítá­sára van beosztva, egy pedig távolsági utakra. A men­tőautók maximálisan ki vannak használva, gyakran öt­hat beteget szállítanak egyszerre szakorvosi vizsgálat­ra. Az éjjel ügyelő orvos rendelkezésére két mentőautó áll, közülük az egyik tartalék, sofőrje otthon van, várva, hogy szükség esetén behívhatják.- Éjjel természetesen gyakoribbak a riasztások -< folytatja Bodnár Irén. - A hívások legtöbbje indokolt, előfordul azonban az is, hogy megalapozatlan, a hívó­nak nincs igazán szüksége mentőre, gyors orvosi beavatkozásra. Ha az éjszakai szolgálatot ellátó men­tős hosszabb útra megy, például - és ez is előfordul - egy a hámból túlságosan is kirúgott polgárt szállít a lévai kijózanítóba, akkor automatikusan behívjuk a tartalékot. A mentőautók mindegyike a már klasszikusnak számító Skoda 1203-as, felszerelésük nem sokat vál­tozott az utóbbi években. „Életkoruk“ húsz év és pár hónap között váltakozik. Sofőrjeik és a diszpécser között a kapcsolatot a nemrégiben beszerelt rádió adó­vevő biztosítja, a régihez képest nagyon jól. Az autók műszaki állapota csupán kemény munka árán tartható a megfelelő szinten.- Nem igazán jó kocsik ezek - állítja a legavatot­tabb, Csenger Imre, az autószerelő -, még csak két- három évesek, és már elkezdődnek velük a bajok: á motor gyenge, gyakran elromlik, a karosszéria arány­talanul nehéz, ráadásul a jármű hátsókerék-meghajtá­sú. Az alkatrészellátása majdhogynem katasztrofális, a Nyitrán végzett generáljavítások után rendszerint heteken belül újra elromlik az autó, így magam vagyok kénytelen helyrepofozni ami elromlik, amit meg tudok csinálni. Ez idáig nem volt nagyobb problémám.- És képzelje el, hogy az amúgy is nehéz mentőbe beül öt-hat terebélyesebb beteg. Enélkül is alig bírom belőle kihozni a kilencven kilométert - teszi hozzá Jozef Sonkol, az egyik sofőr. A körzetükhöz tartozó legtávolabbi falu, mint megtu­dom, Fakóvezekény (Plavé Vozokany), ahová riasztás esetén a legnagyobb igyekezettel is (padlóig nyomott gázpedál, sziréna), csak 20-30 perc alatt tudnak eljutni. (Mit mondjak, infarktusomat nem Fakóvezeké- nyen szeretném majd kapni.) A váratlan riasztások elenyésző száma így lassan érthetővé válik: a kör­nyékbeliek, akik ismerhetik a mentőautók maximális sebességét, inkább személyautóval hozzák be a bete­geket, ha már sürgős orvosi segítségre szorulnak. A gyorsaság persze a hallottak alapján nem a mentő­szolgálat emberein múlik, ami az erejükből telik, meg­teszik az időben való megérkezés érdekében. A sofőrök elégedettek a munkájukkal, problémáik saját bevallásuk szerint csak az autókkal és az indoko­latlan hívásokkal vannak. Akad köztük, aki már har­minc éve mentőautón szolgál, vezettek már le szülést, látták közelről a halált. Milyen érzés volt, kérdezem Pavel Dudást, akinek kocsijában egy ízben már meg­halt a szállított beteg. Semmilyen, válaszolja, az ember harmincegy év alatt sok mindent lát, megszokja az ilyesmit. A sofőrök útra készülődnek, Bodnár Irén irodájában egyre gyakrabban csendül meg a telefon, így bűcsúzás előtt még gyorsan megkérdezem, hogy képesek lenné- nek-e megbirkózni egy tömegszerencsétlenséggel is. A válasz: biztosan, bár ez nem jellemző a környékre, nagyobb baleset négy éve történt, elegen voltak rá, de szükség esetén Léváról vagy Ipolyságról (Sahy) is hívhatnának segítséget. A hallottakon morfondírozva sétálok Zseliz központja felé, s csak az egyik kocsmá­hoz érve, a kifelé ballagó vendégek láttán jut eszembe a kérdés: mi van, ha egy este ketten döntenek ügy Zselizen, illetve a környékén, hogy a lévai kijózanító­ban töltik az éjszakát? KLUKA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom