Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-29 / 39. szám

JSZÚ l9.tX.29. TUDOMÁNY ililPPli TECHNIKA Ha beteg a számítógép HASZNOS TUDNIVALÓK A SZÁMÍTÓGÉPES VÍRUSOKRÓL Vírusdetektor A személyi számítógépek, a szaknyelvben elterjedt nevükön a PC-k XT és AT típusai egyre közkedveltebbekké válnak hazánk­ban is. Bizonyos mértékben háttérbe szorítják a hagyományos nagyszá­mítógépek eddigi egyeduralmát, amelyek rugalmasságukban, hozzá­férhetőségükben elmaradnak a PC-k adta kényelem mögött. Az utóbbi­ak terjedése azonban bizonyos ve­szélyeket is hordoz magában. Eze­ket a gépeket, mint a nevük is mutat­ja, személyek, esetleg kisebb mun­kacsoportok, szervezetek számára tervezték. Irányítási rendszerüket is ennek megfelelően dolgozták ki. Vé­dekezési lehetőségeik illetéktelen behatolásokkal szemben minimáli­sai;. Elég egy rendszerrel ellátott mágneslemez, s hozzá egy kevés szakértelem, s a számítógépekből kiolvashatók az ott tárolt informá­ciók. Ezt a lehetőséget a számítép el­zárásával még ki lehet küszöbölni. Egy másik veszélyből azonban már sokkal több gond adódhat. Ma már eléggé közismert, s eb­ben a rovatban is utaltunk arra, hogy a számítógépek terjedésével ezek vírusos fertőzésének a lehetősége is terjed. Ez olyan kór, amellyel hazai programozóinknak, a számítógépek Biológiai vírus- egyes sejteket fertőz meg,- a sejt tulajdonságai megváltoznak,- ugyanazzal a vírussal a sejt má­sodszor nem fertőződik meg,- a megfertőzött szervezet rendsze­rint csak később mutatja a beteg­ség jeleit,- a sejt valamely vírussal szemben immunis lehet,- a vírusoknak mutációi jöhetnek létre. AZ ELSŐ ISMERTETÉSEK Az első részletesebb publikációk a vírusokról az Egyesült Államokban jelentek meg 1974-ben a nagyszá­mítógépekbe juttatott változatokról. Fred S. Cohen 1984-ben végzett fertőzési kísérleteket, s nem kis meglepetésére azt tapasztalta, hogy a vírusok percek alatt egy egész számítógépes hálózatot megfertőz­hetnek. Eredményeit Computerviru- ses, Theory and Experiments (Szá­mítógépes vírusok, Elmélet és gya­korlat) című könyvében foglalta össze. A személyi számítógépeket fertőző vírusokkal 1986-ban a Cha­os Computer Club kongresszusán foglalkoztak Hamburgban, s azóta több más helyen is szerepelt ez a téma. Megjelent többek között a „Számítógépvírusok nagykönyve“ is (Das grosse Computer-Viren Buch, Ralf Burger, Data Becker GmbH.), s számos szaklapban, is­meretterjesztő folyóiratban olvasha­tunk a vírusok terjedésének újabb fejleményeiről. Cohen fent említett könyvében így határozza meg a vírus fogalmát: „Á számítógépes vírus olyan prog­ram, amely képes arra, hogy más programokat megfertőzzön, úgy, hogy azokhoz hozzáadja saját má­solatát. Ezen az úton a vírus terjed­het mind a számítógépben, mind a hálózatban, mégpedig úgy, hogy általa a felhasználók saját program­jaikat fertőzik meg. Minden megfer­tulajdonosainak előbb vagy utóbb szembe kell nézniük. Annál is in­kább, mert jelenleg még kevés lehe­tőség van a használható szoftverek legális úton való beszerzésére. Még az ismert hazai szoftverkészítőkről is lehet olyan, sajnos, megalapozott híreket hallani, hogy illegális úton szerzett programokat forgalmaznak. Az így beszerzett szoftver pedig ma­gában hordozza a rosszindulatú programok felbukkanását, s rajtuk keresztül az eddigi munka gyors tönkretételének a lehetőségét. A számítástechnikai rendszerek adatvédelmének, a programvírusok rendszerezésének és elhárításának ma már terjedelmes szakirodalma van. A vírusok egyes típusait lelep­lezik, elkészítik ezek ellenprogram­ját, tanácsokat adnak programozók­nak és felhasználóknak stb. Magát a fogalmat „számítógépes vírus“, 1983-ban az amerikai Lenem Adle- mannen vezette be. Az ötletes elne­vezés alapját nyilván a közismert biológiai vírusok adták. Ha összeha­sonlítjuk a számitógépes és a bioló­giai vírusok tulajdonságait, úgy való­ban meglepően sok hasonlóságot találunk köztük. Itt nem lényeges szempont az, hogy az előbbieket emberek hozzák létre, mig az utób­biak a természet tartozékai. Számítógépes vírus- bizonyos programokat támad meg,- a megtámadott program nem az eredeti módon működik,- ugyanaz a vírus a megfertőzött programot másodszor nem tá­madja meg,- a megfertőzött program (rendszer) általában csak később kezd a nor­málistól eltérően működni,- a program egyes vírusokkal szem­ben immunis lehet,- a vírus terjedése folyamán meg­változtathatja működési módját. tőzött program aztán vírusként visel­kedik, ami biztosítja a fertőzés to­vábbi terjedését.“ A VÍRUSOK CSOPORTOSÍTÁSA Az alábbiakban a vírusok terjedé­si módozatok szerinti csoportosítá­sát ismertetjük. Ebben a felsorolás­ban nem szerepelnek azok a rosz- szindulatú program mok, amelyek rendszerint csak egy konkrét gép­ben fejtik ki a ha­tásukat, más gé­pekbe nem tud­nak eljutni. ,Átíró vírusok“ Elkészítési (programozási) szempontból ez a legegyszerűbb vírustípus. Terje­désénél egysze­rűen átírja a külső táron (ez általá­ban mágneslemez) kiválasztott program elejét. Természetesen ez­zel az eredeti program működés- képtelen lesz. Indításakor a vírus aktivizálódik, s vagy továbbterjed, vagy végrehajtja alkotójának célkitű­zéseit. Hogy a program átírása lega­lább egy rövid ideig rejtve maradjon, különböző hibajelentéseket írhat a képernyőre „Kicsi a szabad tárte­rület, hibás a mágneslemez stb.“ Ezt a vírustípust elég gyorsan fel lehet fedezni, mert egy idő után a korábban hibamentesen működő programok használhatatlanná válnak. „Nem átíró vírusok“ Az eredeti program nem íródik át, a vírus legtöbbször annak végéhez csatlakozik. A programba - általá­ban az elejére - olyan utasítás kerül, amely aktivizálja a vírust. Elindítása után a vírus megpróbál továbbter­jedni, vagy valamilyen feltételek tel­jesülése után megkezdi a „kártevé­sét“. A számítógép használója előtt sokáig rejtve maradhat, s csak ké­sőbb fejti ki a hatását, például az adatok megsemmisítésével. Egysze­rűbb típusai minden esetben meg­hosszabbítják az eredeti programot. Ha ezt rendszeresen ellenőrzik, ak­kor jelenlétére következtetni lehet. Összetettebb típusai azonban képe­sek az eredeti program sűrítésére (komprimálására), s ahhoz csatla­koznak hozzá. A végső hossz így az eredetivel azonos. „ RAM-rezidens“ vírusok Ezek a típusok rezidens program­ként (a számítógépes rendszer mű­ködése alatt álladóan aktív állapot­ban) a RAM tárba-másolják magu­kat, mégpedig úgy, hogy a rendszer egyes megszakítási címeit saját ma­gukba irányítják át. Ezek hívása nyomán működésbe lépnek. .,Adatmegsemmisítő“ vírusok te elv ugyanaz, mint a programok megrongolása esetén. Ha a vírus az egész adatállományt semmisíti meg, bizonyos értelemben egyszerűbb a helyzet. Feltételezve, hogy meg­felelő tisztaságú másolat áll rendel­kezésre. Egyes vírusváltozatok azonban egy aktivizáláskor csak né­hány bájtot írnak át, amit már jóval nehezebb észrevenni. Ha elég so­káig tudnak működni, akkor a máso­latok is fertőződnek és használha­tatlanokká válnak. „Call vírus“ Ha a vírus nagyon hosszú, más technika is alkalmazható. A vírus „testét“ (végrehajtó rész) valami­lyen név alatt az adathordozón he­lyezik el. A fertőzött programba csak egy rövid utasítás kerül, amely akti­vizálja a testet. „Hardvírus“ A vírus a számítógép műszaki hiányosságait kihasználva, annak egységeit próbálja károsítani. Sze­rencsére egyre kevesebb van ilye­nekből. Léteznek olyan lemezmeg­hajtók, amelyek író-olvasó fejrésze nem létező címre küldve fennakad, s csak kézzel lehet visszatenni a he­lyére. Nem valós jelentéseket is küldhet a gép felhasználójának, pél­dául arról, hogy a lemezen sok a hi­bás pálya, szektor, hogy melegszik a berendezés stb. Tapasztalatla­nabb kezelőknél ez azzal járhat, hogy az egyes tartozékokat újakra cserélik ki, kidobva a valóságban használhatót. Vannak olyan vírusok is, amelyek bizonyos idő elteltével kitörlik magu­kat a megfertőzött programból. Ezek különösen veszélyesek a számitó­gépes hálózatokban, mert megne­hezítik a felfedezésüket. A VÍRUSOK LELEPLEZÉSE A számítógépes vírusok felfede­zését gyakorlatilag minden esetben a vírus valóságos ténykedése előzte meg. Kidolgozták az őket elhárító „gyógyító“ programoka(ja, ezek ha­tása azonban korlátozott. Cohen megállapítása szerint minden konk­rét vírus ellen védekezni lehet, vi­szont minden védelem ellen készít­hető olyan vírus, amely azt megke­rüli. Ugyancsak ő utal arra, hogy a tények mai állása olyan fejlődést hozhat a számítógépes környeze­tekben, hogy csak a legalkalmazko- dóbb programok válnak életképe­sekké. Néhány tanács azonban hozzájá­rulhat ahhoz, hogy a vírusokkal való találkozások esetleges következmé­nyeit megelőzzük, illetve hogy azo­kat a lehető legkisebbre csök­kentsük:- kellő óvatossággal futtassuk az ismeretlen eredetű (szerzett) prog­ramokat, különös tekintettel a játé­kokra és az összetett, sok részből álló programcsomagokra,- az adatokról, programokról ké­szítsünk biztonsági másolatokat, s azokat lehetőleg több generációra visszamenőleg raktározzuk elk- ellenőrizzük a program hosszát, kódjait - összehasonlítva az eredeti verziókkal,- vigyázzunk, hogy saját adathor­dozóinkat, beleértve a számitógépet is, illetéktelen programozók ne hasz­nálják,- használjunk víruselhárító prog­ramokat. Ezekből hazai szoftverké­szítőinknek is van már kínálatuk. PUNTIGÁN JÓZSEF Programváltozást detektáló új szoftver került Magyarországon ke­reskedelmi forgalomba. Kiss Győző, a Hemingway Kft. programozója olyan eljárást fejlesztett ki, amely nagy biztonsággal képes felderíteni egy-egy programállomány megvál­tozását. A szoftver igen nagy se­bességgel beolvassa a számítógép merevlemezéről az adatbázisába felvett állományokat. Nemcsak a hosszát, dátumát veti össze a ko­rábban elraktározott adatokkal, ha­nem egy sajátos algoritmus alapján a vizsgált állomány tartalmából kép­zett ellenőrző kóddal is összeveti azt. így például az egy szektoron belüli bitcserék detektálására is ké­pes, amit eddig a hagyományos el­járásokkal nem lehetett elvégezni. A vizsgált állományok a legkülön­bözőbb alkönyvtárakban és le­mezegységeken lehetnek, öt elté­rés után - a szoftver leáll és kéri a változások okának kiderítését. Mi­vel a felhasználó teljesen szabadon Brit kutatók megállapították, hogy a művesére szoruló bete­gek számára a berendezésben használt víz alumíniumtartalma jelentős veszélyforrás. A művese úgy működik, hogy átáramoltatják rajta a beteg vé­rét és a vérben levő mérgező anyagok egy félig áteresztő hár­tyán keresztül kidiffundálnak egy másik folyadékba. így a vér érintkezésbe kerülhet az alumí­niumot tartalmazó vízzel (méré­sek szerint Nagy-Britanniában a csapvíz alumíniumtartalma helytől függően 3-766 mikro- gramm között van literenként), és bizonyos koncentráció fölött ez az elem a vérbe jut. Ráadásul a betegeknek alumíniumtartal­mú gyógyszereket kell szedniük, s az ebből származó alumíniu­mot a berendezés nem tudja kiszűrni, ha a benne alkalmazott határozhatja meg az ellenőrző állo­mányok nevét, helyét és kiterjeszté­sét, s a progamrendszer nem szab­ványos algoritmusok alapján dolgo­zik, szinte lehetetlen olyan vírus­programot írni, amely ki tudná ke­rülni. A szoftver regisztrált, névre dedi­kált kópiákként kerül forgalomba. Más másolásvédelem nincs, de ép­pen ezért a forgalmazók - a He­mingway Computing Nemzetközi Kft. és a Bibliofilia Rendszerszerve­ző és Információs Szolgálat - az illegális másolatokat a kópiaszám alapján azonosítva fellépnek a jogo­sulatlan terjesztők ellen. A program indítása előtt önmagát is ellenőrzi (program integrity check = PIC programépség ellenőrzése), így editorral nem lehet belejavítani, s nem is érdemes, mert a program hibaüzenettel leáll. Nemcsak vírus- fertőzések, hanem az önmagukba beleíró tisztességtelen szoftverek felderítésére is képes. (D-s) folyadék alumíniumkoncentráci­ója túl magas. A vérbe kerülő alumínium egy sor betegség ki­alakulását idézheti elő: csonttö­rékenységet, vérszegénységet, a dementia (elbutulás) egyik végzetes fajtáját, az encefalopá- tiát. Egyes brit kutatók szerint a művesében használt víz alu­míniumtartalmát 10 mikro- gramm/liter szint alatt kellene tartani, a jelenleg engedélyezett 30 mikrogrammos határral szemben. A mai ismeretes víz­kezelési eljárásokkal a fém nagyrészét el lehet távolítani a vízből: a fordított ozmózison alapuló módszer 94-100 száza­lékos, a deionizációs 77-89 százalékos hatásfokkal mente­síti a vizet az alumíniumtól. (D. Impulzus) Műtéti beavatkozás helyett Ki fogja gyártani az epeköveket elbontó berendezést? Csehszlovákiában mintegy kétmillió személynek vannak epekövei, s az 50 éven felüliek közül minden harmadik panaszkodik ilyen eredetű fájdalmakra. Évente csaknem 45 ezren kényszerülnek nem éppen könnyű műtéti beavatko­zásra. A prágai Károly Egyetem Általános Orvostudományi Kará­nak I. belgyógyászati tanszékén már 1984 óta foglalkoznak a vesekövek műtét nélküli, kemoterápiái úton megvalósuló szétroncsolásának a gondolatával. A szakirodalomban ezt az eljárást litotripsziának nevezik. Az orvosok az adott kutatási témában kapcsolatba léptek a Csehszlovák Tudományos Akadémia Plazmafizikai Intézetével, valamint a Motorlet kon­szernvállalat dolgozóival, akik már számos klinikai műszer kifejlesztésében vettek részt. Olyan berendezésről van szó, amelyben villamos kisülés segítségével vízfürdőben terjedő hanghullámok keletkeznek. Maga a beteg is a vízfürdőben fekszik, s az epeköveket elbontó hanghullámokat elliptikus reflektor irányítja pontosan az ultrahangos szondával megállapított helyre. Az együttmű­ködés hatékonyabb szervezése céljából az orvosok, a tudo­mányos kutatók és a Motorlet szakemberei komplex racionali- zációs brigádot hoztak létre. Az akadémiai intézetben különle­ges hullámgerjesztő berendezést fejlesztettek ki, s az egész berendezés első kísérleti példányát 1986-ban készítették el. A berendezés további tökéletesítése a gazdasági állatokkal végzett kísérletek alapján további két évet vett igénybe. Miután a berendezéssel 17 epeköves beteget fájdalommente­sen meggyógyítottak, orvosaink az eljárást az olaszországi bolognai nemzetközi orvoskongresszuson is bemutatták. Az itteni elismerés azt jelentette, hogy Csehszlovákia a második állam a világon, ahol műtéti beavatkozás nélkül, fájdalom- mentesen tudják gyógyítani az epeköves betegeket. A beren­dezést a brnói Invex kiállításon aranyéremmel tüntették ki. Az NSZK-beli Dornier-Siemens cég berendezéséhez viszonyítva a csehszlovák műszert elsősorban a nagyobb teljesítményű hullámgenerátor és a sikerültebb ipari formatervezés jellemzi. A komplex racionalizációs brigád tehát sikeresen megol­dotta a feladatát, a berendezés gyártásának a problémáját azonban mindeddig még nem sikerült megoldani. Közben további tízezrek kényszerülnek műtéti beavatkozásra, s a berendezés külföldi értékesítése is számításba jöhetne. A kezdeményező orvosok, kutatók és műszaki szakemberek bizakodva várják munkájuk széles körű gyakorlati érvényesí­tését, ami most már nem rajtuk múlik. (ŐSTK) Az alumínium és a vesebetegek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom