Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 39. szám
► f IJ szú 15 39. IX. 29. „Minden, ami ésszerű, elkerülhetetlen.“ Hegel Amikor negyven évvel ezelőtt, 1949. szeptember 25-én, a Szovjetunió Távirati Ügynöksége (TASZS2) közölte azt a bejelentést, amely szerint a Szovjetunió atomfegyverrel rendelkezik, Washingtonban már tudtak erről. Egy amerikai pilóta, aki már augusztus végén levegömintákat vett Ázsia térségében, ezzel együtt igazi szenzációval tért vissza: a Szovjetuniónak atomfeowem van! És bár az Egyesült Államokban egyes szakértők azt jósolták, hogy az oroszoknak leghamarább csak 1952-ben lesz atomfegyverük, a tények, - most pedig a TASZSZ bejelentése is - arról tanúskodtak, hogy az Egyesült Államok atommonopóliuma megszűnt. A SzCVjS!""!!?, amelv kénytelen volt bekapcsolódni az emberiség történelmének legveszélyesebb és legköltségesebb versenyébe, utolérte versenytársát, ciki négy évvei korábban indult. Akkor még senki sem feltételezte a Földön, hogy ez a katasztrófával fenyegető verseny több évtizedig tart majd. Amikor Robert Oppenheimer, a Manhat- tan-terv vezetője, az Új-Mexikó állambeli sivatagban látottaktól megdöbbenve ráeszmélt, milyen ördögi fegyvert alkottak, komoran elszavalta a ,,Bhagavad-gitá“-nak, az indiaiak szent könyvének néhány sorát: „Ha ezer Nap ragyogása egyszerre fellobban az égen, az Ember Halállá lesz, fenyegetése a Földnek. “ ... Oroszországban, egy távoli kísérleti telepen Igor Kurcsatov, az Urán-terv vezetőié rájött, hogy az atomkard elleni védőpajzsot hozott létre országa számára. Egy hónap és néhány nap múlva megjelent a TASZSZ közleménye. Egy évvel később, 1950. szeptember 20-án pedig a Szovjetunió az ENSZ-közgyúlés 5. ülésszaka elé terjesztette az Új háború kiküszöböléséről szóló nyilatkozat tervezetét. Ez a nyilatkozat azt javasolta, jelentsék be az atomfegyver feltétel nélküli betiltását. Ezt a tervezetet azonban nem fogadták el. Negyven évvel azután, hogy az atomkard elleni védőpajzs létrehozása során a Szovjetunió felrobbantotta első atombombáját, az atomfegyverkezési verseny saját tehetetlenségi erőre tett szert. Az új fegyverek létrehozása az Egyesült Államok részéről megfelelő szovjet ellenreakciókat idézett elő. És az eredmény: a világ atomfegyvertárának kapacitása ma több mint kétmilliószor múlja felül annak az,, apróságnak“ az erejét, amely 1945-ben hamuvá változtatta Hirosimát. 26 000-szer nagyobb, mint a második világháború során használt összes fegyver teljesítménye. 26 000 háború egymás után, amelyek közül mindegyik a második világháborúval egyenlő! Az emberi fantázia el sem tudja képzelni az ilyen szörnyűség következményeit. Hogy kiszámítsuk egy mai atomháború lehetséges következményeit, ehhez különleges matematikai modellre volt szükség a bioszféráról, s éppen ilyet hoztak létre a Szovjet Tudományos Akadémia számítóközpontjában. Ez a modell, amelyet a Föld istennőjéről GSÁP.dk neveztek el, matematikai pontosságú választ adott. Emellett, bárhogyan változtassák is a tudósok egy hipotetikus háború paramétereit, a válasz változatlan maradt. Az atomháború után, állította a Gea, elkerülhetetlenül „nukleáris éjszaka" következik be, aztán pedig ,,nukleáris tél". Ezeket senki sem tudja majd túlélni akárhol legyen is: Amerikában, Európában, sőt akár a Déli-sarkon. Az amerikai Éghajlati Kutatások Országos Központjában, amely Boulderben van, a tudósok ugyanilyen következtetésekre jutottak. A „nukleáris" éjszaka“ következtében történő globális lehűlés és a sugárzás intenzitásának fokozódása a Földön - az ózonréteg megsemmisülése következtében - semmilyen élőlény számára sem hagy esélyt az életben maradásra. A tudósok véleménye szerint az a bioszféra, amely az atomháború után keletkezhet, aligha lesz alkalmas az életre az első egymillió évben... Az atomfegyverkezési verseny vetélytár- sai számára fenyegető figyelmeztetésül szolgált két esemény, amely emlékezetessé tette 1986-ot, az atomkor ötödik évtizedének első évét. A Challenger-űrrepülógép pusztulása és a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség arra emlékeztetett, hogy technikai hiba miatt milyen köny- nyen át lehet lépni a béke és a háború közötti határt, és ez milyen katasztrofális következményekkel fenyeget. Úgy látszik, ezek a szigorú tanulságok nem vesztek kárba: ugyanazon vészjósló 1986-os év októberében Reykjavíkban sor került Gorbacsov és Reagan második találkozójára. Reykjavik után a washingtoni és moszkvai találkozó következett. Harminchónapos nehéz maratoni futás volt, amelyet regionális konfliktusok és a folytatódó fegyverkezési verseny súlyosbítottak. Hiszen e harminc hónap alatt, a Világ Prioritásai nevű washingtoni kutatóintézet számításai szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttvéve minden nap 1,5 milliárd dollárt költött a védelemre. A szovjet külpolitikában 1985 áprilisa óta történt változások okait elemezve a nyugati szakértők változatlanul a szovjet rendszer átalakítását teszik az első helyre. A Szovjetunió új elsőrendű belső feladatai - vélik ók - a régi külpolitika felülvizsgálatát követelik. A Védelmi Stratégiai Kutatások Nemzetközi Intézetének véleménye szerint, „a Szovjetunió és az amerikai szuperhatalom paritását, amely főként a katonai erő bázisán alakult ki, hosszú távlatban huzamos és mélyreható szociális és gazdasági hanyatlás fenyegeti". Éppen ez a helyzet - vélik az intézetben - ösztönözte Moszkvát olyan politika kidolgozására, amely a belső átalakításra helyezi a hangsúlyt. Moszkvában ma inkább az új gondolkodásmódra és az érdekek egyensúlyára támaszkodnak, mint az atomfegyverek egyensúlyára, ahogyan ez 1949-ben volt. Az a negyven év, amely a Szovjetunióban történt első atombomba-robbantás óta Új-Mexikó, 1945: az első atomrobbantás (Archívum) telt el, magában a Szovjetunióban és az egész világon egyaránt sok mindent megváltoztatott, így a nukleáris veszély problémáját is. Míg a negyvenes években az atomfegyver városokat hamvasztott el, a nyolcvanas években már az egész civilizációt meg tudja semmisíteni. A világban végbement geostratégiai és tudományos- műszaki változások, valamint a Szovjetunióban bekövetkezett szociális és politikai változások szükségképpen hatással voltak a moszkvai gondolkodásra. 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán, amely véget vetett Sztálin személyi kultuszának, azt az alapvető következtetést vonták le, hogy az új világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, meg lehet előzni. És mégis, a felső szintű találkozók és a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés 1987. december 8-ikán történt aláírása ellenére, úgy a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban, tovább tökéletesítették a fegyvereket, az atomfegyvereket is beleértve. Miért? Erre a kérdésre válaszolva, Mihail Gorbacsov Az átalakítás és az új gondolkodásmód országunk és az egész világ számára cimű könyvében más okok között azokat is megemlítette, amelyek ahhoz vezettek el, hogy a Szovjetunióban megalkották az első atombombát. „Az amerikai katonáknak és a Nemzetbiztonsági Tanácsnak azokról a terveiről sem feledkezhetünk meg - írta melyek szerint atomtámadást kell indítani a Szovjetunió ellen." Gorbacsov azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a jelenlegi világban a politikát nem lehet az 1947. évi álláspontok, a Truman-doktrína és Churchill fultoni beszéde alapján felépíteni. Bárhogyan álljon is a dolog, manapság azonban nyilvánvaló, az, hogy az Alamo- gordóban végrehajtott első atomrobbantás, az atomzsarolás kísérletei és válaszul erre a saját atomfegyver létrehozása a Szovjetunióban - nemcsak a legveszélyesebb fegyverkezési verseny alapját vetette meg. Ennek nem kevésbé veszélyes, hanem inkább még veszélyesebb következménye lett a kölcsönös bizalmatlanság és aggályok láncreakciója azoknak a tudatában, akik létrehozzák és alkalmazni tudják ezeket a fegyvereket. Hiszen a háborúk, mint ismeretes, nem a csatatereken, sót nem is a világűrben kezdődnek, hanem az emberek elméjében. Ezért Olyan fontos elsajátítani az új gondolkodásmódot. Ez nem könnyű tudomány és hosszú munka. De még a legnehezebb és leghosz- szabb út is az első lépéseknél kezdődik. Minden jel alapján, az új gondolkodásmód elsajátításához vezető első lépéseket már megtették. A múlt év augusztus elsején moszkvai idő szerint 12.00 órakor megkezdődött a reális leszerelés korszaka. Szário- zek kazahsztáni falu közelében Igor Csajkovszkij alezredes felrobbantott egy négy OTR-22-es típusú szovjet rakétából álló köteget. így kezdődött el a 2400 atomrakéta megsemmisítésének folyamata, amelyet a közepes és rövidebu ÖStótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szoviei-Cmerikai szerződés előirányzott. A múlt év ugyanazon augusztus hónapjában az Egyesült Államokban, Nevadában, Pahuta Mesa körzetében, szeptemberben pedig a Szovjetunióban, Kazahsztánban, Szemipalatyinszk körzetében egyenként 150 kilotonna kapacitású atomrobbanófejeket robbantottak fel. Ennek a két robbantásnak - amelyek közül mindegyik 7,5-szer erősebb volt annál, amely Hirosimát elhamvasztotta - az ellenőrzés tökéletesítése volt a célja, mivel enélkül nincs kölcsönös bizalom. Ha a háborúk az emberek elméjében kezdődnek, akkor ugyanott is kell befejeződniük. PJOTR MIHAJLOV (TASZSZ) Pánikszerű amerikai fegyvervásárlás Olyan tülekedés volt, mint a tél végi kiárusításkor. A vevők egy része már jóval nyitás előtt ott tolongott az üzletek előtt, hogy még egy darabot megszerezzen a keresett cikkből. Néhány boltos hamarosan bejelentette, hogy teljesen kiárusított, az elektronikus sajtó kommentátorai pedig fejcsóválva beszéltek a „vásárlási láz orgiájáról". A vevők érdeklődésükkel nem az olcsó zoknikat és ingeket tüntették ki, hanem különösen veszélyes fajtájú lőfegyvereket - az úgynevezett rohamgéppisztolyokat. Azután, hogy az amerikai kormány néhány hónapja elfogadta William Bennett, az arra illetékes megbízott javaslatát és részleges importstoppot rendelt el a halálos fegyverekre, az amerikai fegyverbolondok szinte azonnal úgy viselkedtek, mintha az elnökük meztelenül akarná őket a farkasok közé lökni. A félautomata fegyverek utáni rohanás nemeseik furcsa fényt vetett az amerikai fegyverrajongókra, akiket a fegyvedobby fáradhatatlanul igyekszik józannak és felelősségteljesnek beállítani, a rohanás felesleges volt, de legalábbis korai. Az importstop ugyanis csak öt külföldi fegyvergyár termékeire vonatkozott, köztük az izreli Uzira és a Kínában gyártott AK-47-esre. Az amerikai fegyvergyárak továbbra is piacra dobhatják a félautomata fegyvereket. Kaliforniában mégis előkészületben van egy törvény, amely tiltja az „assault rifles“ (támadó lőfegyverek) eladását. Az amerikai Colt Industries pedig bejelentette, hogy AR-15-ös rohamgéppisztolyát, az ismert katonai modell, az M-16-os „civil“ megfelelőjét kivonja a forgalomból. A hagyományokban gazdag cég menedzserei Hartfordban (Connecticut), melynek 45-ös Cottjai véres nyomot hagytak a Vadnyugaton, nyilván észrevették hogy a közvélemény szembefordult velük. Amióta ugrásszerűen nőnek a halálozási számok a rendőrségi statisztikában, mivel a kábítószer-kereskedők és a fiatalok bandái fél- és teljesen automata fegyverekkel küzdenek egymás ellen, főként azonban azóta, hogy egy zavart lelkű fiatalember januárban a kaliforniai Stocktonban öt iskolást lőtt le egy AK-47-essel és 20 másikat megsebesített, törést szenvedett az amerikaiak „szerelmi viszonya" a lőfegyverekhez. Az alkotmány garantálja az amerikai állampolgárok fegyverviselési jogát, és ezt aligha vonja valaki is kétségbe. Az amerikaiak szolid többségének azonban már nem az a véleménye, hogy ez a jog katonai gyilkolószerszámok birtoklását is magába foglalja. A jelenlegi vitában olyan fegyverekről van szó, melyek félautomata módon működnek, tehát minden lövés után föl kell őket húzni. Már ez is elég, hogy bajt okozzon. Egy katonai rohamfegyvemél elég ugyanis néhány másodperc, hogy egy 20 vagy még több töltényt tartalmazó tárt kiürítsenek. És akinek még ez is lassú, az könnyen átalakíthatja fegyverét teljes automatává. Becslések szerint ezekből a Rambo- fegyverekbl kereken egymillió példányt halmoztak föl az amerikaiak. Miközben a lakosság vitája egyre inkább a félautomata géppisztolyok betiltásának irányába fordul, a szervezett fegyvertobby mereven kitart az ellenkező irány mellett. A hárommillió tagot számláló National Rifle Association (NRA = Országos Lövész Szövetség) a felháborodást „hisztériának“ bagatellizálja és régi érvét ismételgeti, miszerint „az emberek ölnek nem a fegyverek". Csakhogy a hatalmas befolyású szövetség történelme folyamán most egyértelműen látja, hogy Úsf^zivába szorult. Még George Bush elnök is - akárcsak elődje, Reagan, maga is tagja az NRA-nak - ellenállt a lobby nyomásának és pártolta az importtilalmat. Az NRA funkcionáriusai, akiknek nemrég le kellett nyelniük a Washington Posttól, hogy „kíméletlen kampányt folytatnak mindennek az érdekében, aminek elsütő bülentyúje van, mindegy, ki kezeli", most egy hirdetéssorozattal akarják elejét venni, hogy a félszívvel hozoft importstoppból általános tilalom legyen. (Frankfurter Rundschau) A Jumbónak keresztelt első amerikai atombomba
