Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 28. szám
amely nem változtatja meg a fészkelés természeti feltételeit. Térkép szerint dolgoznak. Köbölkúton minőségi szempontból a nádaratók két csoportját különböztetik meg. A kisebb létszámba tartoznak a „nádkirályok“. Ezek a mocsár nagyszerű ismerői. Nemrég találkoztunk közülük eggyel. Mánya Tibor, a szövetkezet 42 éves traktorosa egy idény alatt 15 ezer kévére való nádat szokott learatni. A mocsarat kora gyermekkorától ismeri. A közelében lakik, sok szép nyarat töltött a tarka madárseregéről híres területen. Felajánlotta, hogy a természetvédelmi szervezet titkárának és nekem megmutatja a mocsár olyan zegzugait, amelyeket csak kevesen ismernek. Nemrég Köbölkúton a mienknél jóval fontosabb látogatásra került sor. A szövetkezet növényvédelmi szakemberétől, Ivan Holocky mérnöktől szereztünk tudomást róla. Arról beszélgettünk, hogy bár a vegetáció két-három héttel előbbre tart, mint más években, erősen elszaporodtak a kártevők, főleg az emlősök, s a vegyszerhiány nem kevés gondot okoz a szövetkezetnek. De azt is elmondta, hogy rövidesen valutáért vásárolhatnak per- metszereket - a nád ellenében. Juhász Jenó, a Győzelmes Február Efsz főkönyvelője mintha mesét mondana, csak éppen a hol volt, hol nem volt nélkül, úgy sorjázta: nemrég meglátogatta a szövetkezetét egy angol vállalkozó. A nád hozta ide. Cégénél 500 tetőfedő- nádazó - dolgozik. Az alapanyagot a világ 8-10 országából importálják. S térképükön mint új „lelőhely“, nemrég Köbölkút is megjelent. Ez a térkép egyébként Malaysiától kezdve sok nádast tüntet föl. A köbölkútiak megtudták, hogy az angol cég tetőfedői kiváló minőségű náddal dolgoznak. Megrendelőik általában olyan emberek, akiknek a havi jövedelme meghaladja a 10 ezer font sterlinget.- Eszerint majd minden elődünk, aki falun élt, gazdag szegény volt, aki szegénységében nem tudott a gazdagságáról- fedeztük föl.- Úgy látszik, igen - válaszolta a főkönyvelő. - Bár én nádfedélre már alig emlékszem. Az én időmben az emberek már általában cserepezték a házukat. Az angol cég vezetőjének tetszik az itteni nád, mert nitrogénmentes. Más államokban ugyanis rájöttek, hogyan növelhető a termés. Nagyon egyszerű: nitrogéntartalmú műtrágyákkal. Csakhogy a szakember egy mozdulattal meg tudja állapítani a minőséget. A mütrágyázott nád ugyanis rendkívül törékeny. így a csalás lelepleződik. Angol partnerünk úgy nyilatkozott, hogy akár az egész termést megvásárolja minden évben.- És a természetvédők? Szerintük ez nem túl nagy beavatkozás a mocsár életébe?- Nem, semmi kifogásuk ellene. A megállapodást pontról pontra megtartjuk. Minden évben ugyanazokon a helyeken fogunk aratni. A megrendelőnek, a hazai partnertől eltérően, fiatal nádra is szüksége van. Háromévi termés árán korszerű nádarató gépeket tudunk vásárolni. Elképzelésünk azonban egyelőre más. Hatékony növényvédő szerekre volna elsősorban szükségünk. Egy permetezéssel hektáronként 3-4 mázsa kalászos gabona menthető meg nagyobb fertőzésveszély idején. Mi 1700 hektáron termelünk gabonát, s 200 ezer korona értékű vegyszerrel mintegy egymillió koronát érő gabonát tudunk megmenteni. Évi 12 ezer kéve nád exportálásával számolunk, ami 10 kamionrakománynak felel meg. Az első szállítást idén decemberre tervezik. KISS ÁRPÁD így készül az építészetben a mennyezetvakolat tartóssá tételére, a kertészetekben pedig a melegágyak takarására használatos nádtakaró. A felvételen Kutrucz Gyula (balról) és Peter Muránsky mérnök. (A szerző felvétele) A Köbölkúton (Gbelce) melletti Harizsi- mocsár századunk 30-as éveiben keletkezett. Egy mocsár létrejöttének időpontja általában nem adható meg pontosan, hiszen ilyesmit nemigen szoktak mesterségesen létrehozni. Ebben az esetben azonban az említett évtizedben végzett lecsapolás folyamán ásott levezetöcsator- na elkészültétől számítódik a történet. Mivel a kanális egy francia mérnök, meliorációs szakember munkája volt, a lakosság párizsinak kezdte nevezni. Azóta a köbölkút és Kisújfalu (Nová Vieska) határában húzódó, mintegy 140 hektáros vizenyős terület értékes alapanyagot szolgáltat az építövállalatoknak és kertészeteknek: nádat. Azonban nem ez az egyetlen haszna. A mocsár a vízimadarák fontos közép-európai fészkelőhelye. Ezért gondosan védett, és kutatók is gyakran fordulnak meg itt. A belépést csak szeptember elseje és március 31-e között engedélyezik. Máskor mindenkit elutasítanak, aki nem tudományos kutatási céllal jön, vagy nincs engedélye az illetékes természetvédelmi szervektől. Áprilistól szeptemberig a mocsár a vízimadarak paradicsoma, némelyek itt költenek, a költözők pedig itt pihennek meg. A terület értéke természetvédelmi szempontból felbecsülhetetlen. Erről beszélgettünk Peter Muránsky mérnökkel, a Szlovák Természet- és Tájvédelmi Szövetség Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Bizottságának titkárával, az Állami Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal kerületi intézetéhez tartozó, Érsekújvári Természetvédelmi Központ munkatársával. A következőket tudtuk meg tőle:-A legértékesebb madárfajok egyike a fülemülesitke. Itt van a legészakibb fészkelőhelye. (A ritka fajok közül Muránsky mérnök megemlítette még a vörös gémet, a nádi poszátát, a kormos szerkőt és a kékbegyet.) Ügyelni kell arra, hogy nádvágás közben ne érje kár a környezetet. A szövetkezetek elfogadták feltételeinket, hogy egy idényben csak a nádtermés 30 százalékát arathatjuk le. Olyan betakarítási módszert dolgoztunk ki, Köbölkúton ezentúl devizáért aratják a nádat Ünnepeltek az „esőcsinálók“ AZ AGROPROGRES TOVÁBB BŐVÍTI SZOLGÁLTATÁSAIT A Felső-Csallóközben a mezőgazdasági vállalatok mostoha körülmények között gazdálkodnak. A többnyire kavicsos, vízáteresztő talajon öntözés nélkül nem lehet kielégítő terméshozamokat elérni. Ezért, amint Mészáros György mérnök, az Agroprogres közös vállalat elnöke elmondta, huszonöt évvel ezelőtt több mezőgazdasági vállalat nagymagyari (Zlaté Klasy) székhellyel meliorációs társulást hozott létre. Jelentős ráfordítással - és állami támogatással - kiépítettek egy nagy hatósugarú öntözőrendszert, amely a közepes hatósugarú rendszerrel együtt Bratislavától Nagymegyerig (Calovo) több mint 41 ezer hektárt hálóz be és lát el éltető mesterséges csapadékkal. A társulás a munkák idényjellege miatt rövidesen kiegészítő ipari tevékenységbe kezdett. Kezdetben könnyű épületelemeket gyártottak, majd a nyolcvanas évek kezdetétől fokozatosan bóví-' tették termékeik választékát. Jelenleg gazdasági épületekhez mennyezetpaneleket, atipikus nyílászárókat, és belső technológiai berendezéseket készítenek a mezőgazdasági üzemek számára, valamint különféle szerelőmunkákat is végeznek. A közelmúltban napkollek- toros vízmelegítő berendezések gyártásába fogtak, s ezek felszerelését is vállalják Szlovákia egész területén. Javítják a vízszivattyúkat és a csévélődobos öntözőberendezéseket, sót a Sigma konszernnel kötött megállapodás értelmében bizonyos pótalkatrészeket is gyártanak a berendezésekhez. Az Agroprogres közös vállalat az öntözőberendezések fejlesztéséből is kiveszr a részét. Egy új típus mintapéldánya már elkészült, csak a próbaüzemelés van hátra, aztán kezdődhet a sorozat- gyártás. A közös vállalatnál a szolgáltatások terjedelmének bővítésével párhuzamosan a munka hatéRímyságának növelését is fontosnak tartják. Tavaly 110 millió korona összteljesítmény mellett közel 16 millió korona nyereséget értek el. Az Agroprogres ezzel az eredménnyel a Durtaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az egy főre jutó nyereségképzésben a legjobb mezőgazdasági vállalatok közé tartozott. A jövőről szólva Mészáros György mérnök hangsúlyozta: olyan termelési szerkezet kialakításán dolgoznak, amely hosszabb távon is biztosítja a közös vállalat fejlődését. Az Agroprogres a negyedszázad alatt nagyon sokat tett a Felső-Csailóköz mezőgazdasági termelésének intenzifikálásáért. A tapasztalatokat felhasználva, a jövőben igyekeznek még hatékonyabb segítséget nyújtani a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. MÉRI ISTVÁN az év a mezőgazdasági terményfelvásárló VLÍ. és ellátó üzemek életében és munkájában is jelentős változásokat hozott. Január elsejével megszűnt a szakosított vállalatok és üzemek tevékenységét irányító tröszt vezérigazgatósága, s konszerntípusú állami vállalat lépett a termelési-gazdasági egység örökébe. így jött létre a Lévai (Levice) Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Konszernvállalat, melynek igazgatójával, Deák György mérnökkel a közelmúltban az új fettételekről és tennivalókról beszélgettünk.- Mennyiben hat a szervezeti átalakítás az üzemből konszernvállalattá előlépett felvásárló szervezet tevékenységére?- Munkánk továbbra is elválaszthatatlanul összefügg a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexum vállalatainak tevékenységével. Ezentúl is a mezőgazdasági jellegű szolgáltatások nyújtása és a gabona- készlettel való komplex gazdálkodás marad a fő feladatunk, csakhogy mindezt átgondoltabban és színvonalasabban kell végeznünk, és - a nyereséges gazdálkodás érdekében - bátrabban kell vállalkoznunk. Tökéletesebben fel kell készülnünk a termés felvásárlására, kezelésére, osztályozására, elraktározására és forgalmazására, több és minőségileg jobb keveréket és speciális készítményt kell gyártanunk, illetve kínálnunk partnereinknek. Továbbra is mi vásároljuk meg a gazdaságoktól a gyapjút, s mi látjuk el a szövetkezeteket és állami gazdaságokat a munkájukhoz nélkülözhetetlen állategészségügyi és egyéb kellékekkel. Foglalkozunk továbbá vegyszeres royar- és rágcsálóirtással, vállaljuk a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és egyéb vállalatok és szervezetek gazdasági épületeinek fertőtlenítését, valamint saját termékeink külpiaci értékesítésével is igyekszünk növelni a bevételeinket.- Az új feltételek között nem csupán az alaptevéKIHASZNÁLNI AZ ÖNÁLLÓSÁG LEHETŐSÉGEIT Vállalati érdek is a termelökedv serkentése kenységet folytatók, de a felvásárlók is érdekeltek a termények minőségének alakításában, ösztönzik-e valahogy a termelői törekvéseket?- Elsősorban a sörárpatermesztés fejlesztését támogatjuk, tekintve, hogy ez a termény az egyik legkeresettebb kiviteli cikkünk. Évi átlagban 43 ezer tonna árpát kapunk a termelőktől, de ebből csupán 16 ezer tonna felel meg a szigorú söripari követelményeknek. Az ok, hogy mindenütt a mennyiséget, tehát a hektárhozamot nézik, nem a minőséget. Az eddigi értékrend- szer feltételei között ez érthető volt, de most ezen a területen is változást akarunk elírni. Tudjuk, nem könnyű kifogástalan minőségű sörárpát termelni. Az igényes agrotechnikai követelmény, az irányított tápanyagpótlással, növényvédelemmel, betakarítással és utókezeléssel összefüggő elvárások sokaknak elveszik a kedvét a vállalkozástól. Még akkor is, ha az új felvásárlási ár kedvezőbb és ösztönzőbb. Éppen ezért az integrációs alapból további kedvcsináló összeget fizetünk a kezdeményezőknek. A 250-500 tonna elsőosztályú sörárpát szállító vállalatoknak 100 000 korona prémiumot fizetünk, az 500-1000 tonna kiváló minőségű söripari alapanyagot kínáló szövetkezetek és állami gazdaságok pedig 250 ezer koronáig terjedő „külön- bevételre“ számíthatnak. S ami legalább ennyire ösztönözhet, a sörárpát termesztő gazdaságok számára lehetővé tettük, hogy ellenszolgáltatásként előnyös áron vásároljanak tőlünk megfelelő mennyiségű tápot.- Ha már itt tartunk, várható-e a takarmánykeverékek minőségének javulása?- A termelés kerek ötszázalékkal történő emelésén túl a minőség javítását sem tévesztjük szem elől. Más lapra tartozik, hogy mikor és mennyire megalapozott a termelők részéről emelt minőségi kifogás. Elgondolkodtató, hogy a kerület tizenegy járása közül a legjobb három között vagyunk a keverékek minőségét illetően, ugyanakkor a sertések súlygyarapodását tekintve valahol a sor végén kullogunk. Ez szerintem arra figyelmeztet, hogy a probléma gyökerét a termelői gyakorlatban, a technológiai fegyelemben és az emberi hozzáállásban kell keresni. Ha ezen a területen minden rendben volna, akkor aligha tapasztalnánk megdöbbentő különbségeket a mezőgazdasági vállalatok eredményeiben. Mi mással' magyarázható például, hogy az egy keverésből származó táppal az ipolysági (Sahy) Vörös Zászló Efsz-nél 427 grammos, a lévai Koopera közös vállalatnál pedig 600 grammot túlhaladó súlygyarapodási átlagot érnek el a sertéseknél?- Az új mechanizmus egyik nagy vívmánya a nagyobb önállóság. Akarják, tudják-e valamiképpen ka- matoztati?-Akarjuk is, tudjuk is, mégpedig többféleképpen. Például saját szakboltot nyitunk a járási székhelyen, növeljük a rovarirtással foglalkozó szakcsoportok számát, s immár február óta a Zvoleni járás néhány mezőgazdasági vállalata számára is gyártunk tápokat. Takarékossági okokból az 5 millió koronát meg nem haladó beruházásokat saját építőcsoportunkkal végeztetjük el. Munkánkat és helyzetünket könnyíti, hogy Zselizen (Zeliezovce) elkészült az egyik toronysiló, ugyanakkor bosszantó, hogy a másik hasonló tároló építésével jövő nyárra sem készül e a Piemstav. Vagyis: nem kizárólag az önállóságon és a felvásárlók akaratán múlik, hogy javul-e a szolgáltatások színvonala GABRIELA HOREÓNÁ AMUIJUt