Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 39. szám
J anuár huszonharmadikán, a választások előtti napon lehűlt a levegő. Az égboltra sötét hófelhök kúsztak. A különböző agitációs csoportok autóit alig lehetett megkülönböztetni egymástól a sűrű havazásban. Az autók mint kísértetek szaladgáltak ide-oda a városban. Hangerösítöikből áradtak az utolsó kétségbeesett felhívások, rekedt hangon kérték könyörögve az embereket, adják szavazataikat az ö jelöltjükre. Eddig sem az Inho, sem a Khamysaki frakciónak nem sikerült a közvélemény állását jelző mérleg nyelvét saját javára billentenie. Amikor elterjedt a hír, hogy az Ashí- kari folyó szennyezett vizébe visszatértek a halak, a polgármester frakciója éppen arra készült, hogy begyűjtse a jó pontokat, de... A rendőrség hiába akarta eltitkolni a vizsgálatok részleteit a szemfüles, és minden mozzanatot vizsla figyelemmel követő riporterek előtt. Huszonharmadikán a reggeli lapok közölték a szenzációs hírt: a polgár- mester fiát, a fiatal Inho Katzuskét kihallgatta a rendőrség, mert gyanússá vált Tosiko meggyilkolásának az ügyében. Még házkutatást is tartottak náluk. Ezzel Inho frakciójára érzékeny csapást mértek. A csoport elvesztette nehezen kiharcolt fölényét. „A két rivális között helyreállt az egyensúly“ - mondogatták az emberek. Választások előtti kampányban gyakran előfordul, hogy a szembenálló felek törvénytelenségekhez folyamodnak. A versengő csoportok a szavazatok megszerzéséért képesek a szavazók megvesztegetésére is. S bizony ez nem egyszer eredményhez is vezet. A korumpáló a saját oldalára állítja az ingadozókat, illetve megnyeri a közömböseket, és éppen ezek a szavazatok döntik el a választások kimenetelét. A felügyelő bizottság irodájára zúdul a kölcsönös vádaskodások áradata. A bizottság tagjai névtelen leveleket és telefonbejelentéseket kapnak, melyekről rendszerint kiderül, hogy koholmány. Levelek jön- nek-mennek, telefonok csörögnek, nagy a sürgés-forgás. Az ellenséges frakciók választói közük a rendőrséggel a másik fél intrikáiról, mesterkedéseiről szóló híreket. A felügyelő bizottság azonban csak azokkal a bejelentésekkel foglalkozik, amelyek nyomán a rendőrség a helyszínen tetten érheti a törvénysértőket.- Halló, az Asahigaokán lakom - hangzott a kagylóból reszelés öreg hang. - Lakónegyedünkben „Avaya“ feliratos áruszállító autó cirkál, látszólag szállítja a megrendeléseket, de szerintem a dolog hátterében valamiféle aljasság lappang. Jöjjenek gyorsan, fogják el, és dugják dutyiba őket.- Értettem. Azonnal indulunk, megvizsgáljuk a bejelentést. Szabad a nevét és a címét? Ezen a ponton rendszerint leteszik a kagylót, de az öregasszony kihívó büszkeséggel diktálta a nevét és a címét, majd hozzáfűzte:- Az X. Y. egyesület tagja vagyok. Azt a vallásos egyesületet nevezte meg, amely a harmadik jelöltet akarta beültetni a polgármesteri székbe. Két civil ruhás rendőr azonnal a helyszínre sietett. Az Asahigaoka negyedben, a domboldalon többnyire olyan épületek álltak, amelyeket a hatvanas évek végén kezdtek építeni. Olcsó, többszobás lakó- és szerény hétvégi házak szorongtak egymás mellett a meredek lejtőn. Lakóik többnyire Tokióba vagy Chibába jártak dolgozni, ezért szülővárosuk ipari fejlesztésével nem sokat törődtek. Jobban érdeklődtek környezetük védelme iránt, ezért inkább hajlottak Inho csoportjának a támogatására. De még Így sem tanúsítottak olyan komoly jelentőséget a választásoknak, mint a halászok és a földművesek. Khamysaki frakciója tehát joggal számíthatott rá, hogy az Asahigaoka negyedben az ellenfél orra elől elhalászhat néhány szavazatot. Az utca, melyet az öregasszony megnevezett, nagyon meredeken emelkedett fölfelé, egészen a domb tetejéig. Két oldalát blokkokból épített, egymástól alig megkülönböztethető hétvégi házak szegélyezték. A domb lábánál a rendőrök meglátták az, .Avaya“ cég emblémájával ékeskedő autót. Kocsijukat a sarok mögött hagyták, és távolról figyelték az eseményeket. Egy kék kötényes férfi nyitotta ki az áruszállító rakodóterének ajtaját, és két üvegpohár mártást vett a kezébe, aztán több kisebb csomagocskát, amelyekből nagyabb csomagot készített. Bezárta a kocsi ajtaját, felvette a csomagokat, és a járda SIDZUKO NADZUKI felé indult. Ekkor fogták karon a rendőrök két oldalról. Az árukihordó küldönc - jámbor külsejű, harmincöt körüli férfi - csodával határos ügyességgel és hidegvérrel igyekezett menekülni.- Szállítja a megrendeléseket? - érdeklődött az egyik felügyelő.- Igen, no és? A felügyelő fölmutatta az igazolványát, és a csomagok felé bökött.- Megengedi, hogy kíváncsiskodjak? Mi van ezekben? Még mielőtt a küldönc tiltakozhatott volna, a felügyelő gyorsan kibontotta a cukrászdái csomagolópapírról városszerte jól ismert papírba göngyölt csomagot. A díszes fehér kartonkosárkában egy doboz tea és öt darab sütemény lapult. A papírból pedig kicsúszott egy ezerjenes bankó, amely lassan ide-oda himbálózva szállt a földre... Ebben a pillanatban a szomszéd házból kilépett a másik küldönc. Szvettere fölött ő is hosszú, kék kötényt viselt, s kezében ugyanolyan papírba göngyölt csomagot tartott. Kötényét az „Avaya" cég emblémája díszítette. Míg az egyik felügyelő lehajolt a pénzért, a másik belökte annak a háznak az ajtaját, amelyikből a küldönc kijött, és csöngetés nélkül berontott az előszobába. Ott állt a háziasszony. Várandós volt. Mellette álló kislánya a kosárkát bontogatta, a kismama pedig kezében tartotta az ezerjenest. Az asszony dermedten nézett az előtte termő férfira, aki közvetlenül az orra alá dugta az igazolványát.- Úúúgy, tehát ezt kapta az „Avaya“ cégtől?- Igen...- S milyen szívességre kérték?- Ugye, megkérték valamire? Átadták a csomagot, és arra kérték, cserébe szavazzon a jelöltjükre. így volt?- Igen... De... Látja... - A háziasszony nem bírt többet kinyögni. A meglepetéstől alig talált szavakat. - Arra kért, hogy a holnapi választáson szavazzunk Khamysaki úrra... Régóta ismerem a küldöncöt, nem dobhattam ki... De eszembe sem jutott, hogy a csomagban pénz is van! A bizottság elé állított küldöncök beismerték, hogy végigjárták a lakásokat, ajándékot és ezer jent adtak a választóknak. Mindketten régóta dolgoznak a cégnél, és mindig az Asahigaoka negyedben hordják szét az árut, így a háziasszonyok jól ismerik őket. Munka közben tanulmányozhatták ügyfeleiket, kit lehetne ajándékkal megkörnyékezni anélkül, hogy följelentené őket a rendőrségen.- Kinek az utasítására tették?- Hát... kinek... A vezetőség parancsára. ..- A vezetőségére? S ki a vezetőség? Mashaya Yabe? A tulajdonos személyesen nem vett részt a meggyőzésben?- Ki ismeri a tulajdonost? Bizonyára tudott róla... , A jámbor külsejű most már egyenesen válaszolt a kérdésekre. Nem is volt értelme a tagadásnak, hiszen tetten érték őket. Munkatársa is mindent beismert.- Hányán végezték ezt a munkát az ,,Avayá“-nál?- Ketten, parancsnok úr, ezzel csak mi ketten foglalkoztunk. A felügyelő hitetlenül csóválta a fejét: ekkora cégnél bizonyára több embert beavattak a haditervbe.- Hány házat kellett fölkeresni?- Úgy százat... De csak az Asahigaokán jártunk. Ezt sem hangzott túl meggyőzően, mert a választásokig már csak egy nap volt hátra. Holnap választás. A rendőr gyanakvó tekintetének súlya alatt a küldönc megtört és sietve mondta, mintegy igyekezett jóindulatát és őszinteségét igazolni:- Ugyan, kérem! Az Inho bandájához tartozók is ugyanazt csinálják, mint mi. De már nagyon elszemtelenedtek, még a mi körzeteinkbe is bemerészkednek, például a kereskedölakta negyedekbe. Tudják, a nők és a fiatalok nem sokat törődnek a politikával, megkörnyékezik őket, amikor a családfők nincsenek otthon. A férfiak ránk szavaznak...- A tieitek meg befurakszanak az Inhót támogató családokba...- Erről nincs tudomásom. Szerintem ezek a rétegek, de főleg a fehérnép elfogadja az ajándékot az egyiktől is, a másiktól is. Aztán arra szavaz, aki többet adott. S higgye el, uram, a háziasszonyok szavazatától sok függ. Úgy tűnt, a küldönc belenyugodott a sorsába, s jó pontot akart szerezni; hetet- havat összehordott. Egyben azonban igaza volt; amit a cége tett, tökéletesen beleillett a választási kampány fegyvertárába. A jelöltek aligha bizonyíthatnák be, hogy nem két agitációs csoportja - egy legális és egy illegális - végezte a propaganda-tevékenységet. A törzskarok „elosztókat“ szerveztek be, akik eljuttatták a megvesztegetésre szánt összegeket a szavazókhoz. Ez sohasem volt titok a rendőrség előtt, de most végre megtörtént, hogy felelősségre lehet vonni a szervezőket, mivel fény derült Mashaya Yabénak, Khamysaki propagan- dafónökének és az „Avaya“ cég dolgozóinak - akiket a megvesztegetés lebonyolítása közben elfogtak - közvetlen kapcsolatára. Nehéz percek következtek. A küldöncöknek kényes kérdésre kellett válaszolniuk.- Hol van az áru? - kérdezte a felügyelő. A szétosztottál már nem lehet összegyűjteni, de tárgyi bizonyítékra van szükség. Le kell foglalni a megmaradt csomagokat.- Az „Avaya“ raktárában... - válaszolta az egyik „elosztó“ vontatottan, lehorgasz- tott fejjel.- Hányadikán kezdtétek „a szállítást“?- Húszadikán... Már a negyedik napja folyik a választók megvesztegetése, mégis titokban maradt.- Mashaya Yabe a szervező?- Igen. Tizenkilencedikén este behívtak bennünket az üzlethelyiség mögötti udvarba. Ott volt az agitációs csoport vezetője, a mi vezetőnk és a jelölt egyik rokona, aki pénzt hozott...- Tizenkilencedikén? Mikor fejeződött be a megbeszélés? - érdeklődött élénken a felügyelő, mert eszébe jutott, hogy éppen azon az éjszakán ölték meg Tosikót.- Hát, úgy tízkor kezdtük, s talán már éjfél után egy lehetett, amikor végeztünk...- És aztán?- Aztán a raktárba mentünk. Vezetőnk fölajánlotta, hogy hazavisz. Szomszédok vagyunk. Kettőkor értem haza... A vesztegetés ténye annyira egyértelmű volt, hogy a rendőrség meg sem várta a választások napját, a két küldönc letartóztatása mellett döntött. Előállították és kihallgatták Yabét s a Khamysaki frakció agitációs bizottságának további két tagját. Mindnyájan beismerték bűnösségüket és törvényellenes cselekedetüket. Mashaya alibit igazolt, nem vehetett részt Tosiko meggyilkolásában.- Először nagyon megijedtem, mert nem tréfadolog gyilkossági ügybe keveredni - kezdte a magyarázkodást Yabe -, de aztán arra gondoltam: „Tosikót nem öltem meg, így nincs mitől félnem. Majd fény derül az igazságra. Tudtam, ha szólok az »ajándékozásról«, a Khamysaki csoport örökre szakít velem. Ezért hallgattam...“ Mashaya megértette, tervei örökre a nagypolitika süllyesztőjébe merülnek, pénzt sem kap, így mindent bevallott, semmit sem titkolt. Végül nyíltan a felügyelő szemébe nézett, és nyomatékosan mondta:-Tosikót megölték. Majd kiderül, hogy a gyilkos nem más, mint a kedves polgár- mesterünk fiacskája. No és hogyan halad a nyomozás? Megjegyzése nélkül is magától értetődött, hogy alibije elfogadása után a gyanú Inhóra terelődik. Ha sikerülne bebizonyítani, hogy a polgármester fia arra az éjszakára találkozót beszélt meg a lánnyal, meg lehetne íratni az elfogatási parancsot. A rendőrség lehetségesnek tartotta, hogy a gyilkosságot nem a folyó partján hajtották végre, Inho végezhetett Tosikóval bárhol, például folyóvízzel telt kádba fojthatta, s a holttestet autóján vihette a partra. Különben miért volt fontos akkor éjszaka sürgősen kimosnia a csomagtartóját? . El kell számoltatni Inhót, mit csinált január tizenkilencedikén, hogy teljes képet kapjanak a történtekről, és megszerezzék a hiányzó bizonyítékokat. Közben a felderítés egyik ügynöke Inho Katzuske egykori barátjától nagyon értékes információkat kapott.- Együtt jártak az egyetemre - kezdte jelentését az ügynök. - A fiatalember most a gyógyszeriparban dolgozik, választásokkal és politikával nem foglakozik, senkit sem támogat a jelöltek közül... Tizenkilencedikén, délután négy óra tájban látta Inhót Savarában, az állomás melletti talponállóban.- Savarában? - kérdezte csodálkozva Vathanabe felügyelő. Savara Chiba prefek- túra északi részében fekszik. Autóval is legalább két és fél óra oda az út. Mit kereshetett ott Katzuske?- A szemtanú vallomása szerint Inho nagyon gondterheltnek látszott - folytatta az ügynök. - Alig üdvözölte egykori barátját, csak egy csésze kávét ivott és távozott. Látta, amikor beült a kocsijába. A hátsó ülésen vastag múanyagtartályok hevertek. .. Vathanabe meghallgatta a jelentést, s a térképhez lépett. Savara a Tonegaba folyó partján fekszik. A várostól északra van a Kashumigaura tó, de már az Ibaraki prefektúra területén. Kicsit gondolkozott, aztán a főfelügyelő asztalához lépett:- Inho garázsában üres tartályokat foglaltunk le, khm, khm, - köszörülte a torkát de némelyik alján volt egy kis víz, amely haltól, s nem petróleumtól búzlött. Egyik- nek-másiknak az oldalához halpikkely tapadt. .. A felügyelő jól tudta, mindez ismeretes a főfelügyelő előtt is. Szemöldökét ráncolva töprengett, s igyekezett kitalálni, merre hajlik a főnök. Néhány perc múlva rendkívüli ülésen tájékoztatták a gyilkossággal foglalkozó csoportot, aztán két rendőrautó azonnal Savara felé indult. Sok haltenyésztő farm található a Kashumigaura tó partján. Vendéglőt is üzemeltetnek. Az év bármely napján lehet ott élóhalat vásárolni. A titkosok végogjárták a haltenyésztőket, megmutatták Inho Katzuske fényképét. Csak estefelé találták meg azt a farmot, ahol a fiatal Inho halat vásárolt. Körülbelül fél négykor érkezett - mondta a halászgazda - tizenkilencedikén. Kárászokat és pontyot vásárolt. Húszasával rakta a tartályokba, és elhajtott... A halak mind éltek, egészségesek voltak. Kiválogatta a legerősebbeket. Vizet öntöttem rájuk, és élelmet is szórtam nekik. A hátsó ülésre és a csomagtartóba tette a tartályokat... Inhót még aznap este előállították. Körömszakadtáig tagadta, hogy tizenkilencedikén éjjel az Asikari-partján járt volna. Ekkor a rendőrség már vallomása nélkül is tudta, mi történt. A kihallgató tiszteket feldühítette Katzuske makacs tagadása, s megfenyegették, hogy letartóztatják Tosiko meggyilkolásáért, ha nem árulja el, mit csinált azon az éjszakán a parton. Ám Inho csak azután kezdett el „gyónni“, miután fejére olvasták a haltenyésztő vallomását.- ... nagyon régen találtam ki ezt a trükköt, de az apám hallani sem akart a végrehajtásáról. Félt a botránytól. A többiek is mondogatták: - Isten őrizz, még valaki valamit kiszimatol. - F nyat ér. A halászok gondoskodjanak a vízi tásáról, hogy visszatér keznek rá, még a mini zott, amikor világgá kü dónál újra megjelent í künk is ilyesmit kellett | nem volt rózsás a hely- így a többiek tud rolt, s éjjel a folyóba Másnap reggel néh; akadt. Minden úgy ti zelte.- Igen. Biztos volta mat a fogás után újat lasztják... Inho nem gondolha meggyilkolása miatt s részletesen ellenőrz tizenkilencedikén. A tüntette el a partról, a t te el. S íme, mibe soc Haragjában szája szél- Mikor megláttam, nem akartam, hogy ha magtartó, hát alaposa lyokat a csomagtartób közben fölnyílt. Ki kell bői, akkor láttak met megismertek... Inhónak magának i nák helyzetén, de feg; keserű, kissé fölényes A lakosságra sokk volt a polgármester vá ról szóló hír - melyet lén közöltek a lapok, c a közlemény, hogy \ téssel toborzott válás; a széltében-hosszába ság gyümölcse, hog „visszatértek“ a halai Az újságírók cser részletein. A választá mák felcsigázták az ál dését, és a potenciális százaléka az urnákh nem volt. Khamysaki ezerrel kapott több szí re végzetes csapást rr A választások után gok egy ideig még ka melyek rámutatnak a p dorlataira, mesterkedő befolyásolhatják a vált a rendőrség mégis éri jelentésekkel kapcsok A választások utáni hatatlan levél között e akadt. A címzett ..Te Hokkaido“. A bélyeg állt: „A címzett ismer hanabe felügyelő, Rei Vathanabénak ross miközben feltörte a bo zsegö, gyöngybetús ívet tartott a kezében. „Üdvözlöm önt, feli désem, hogy ügyem í kerül, ezért fordulok C Sokáig elhittem, h elválik a feleségétől, s már tudom, ez meg s Múlt ősszel megbetegr klinikán megvizsgáltál hasnyálmirigyrákom \ elkéstem. Megkértem; gyítsanak, ne kínozzé sák meg szenvedései úgy is meg vannak sz Halálommal segíte Mashayámnak leküzr hogy megbízható, ei válhasson. A gyilkoss ják gyanúsítani. Me a lelki megrázkódtal Mashayámot, hogy m fogását, másként ítél lélekben megújuljon.' Elhatároztam, ‘ész a házból, többször taxi megyek és az Asikari mindent úgy rendezek első perctől kezdve gy jón. Higgye el, ha s folyóira gondolok, bee is tűnik olyan borzaszt elhatározásomból köv Levelem sokáig foc rom, először vándorol családom - melynek - származik. Végül az ni. Bocsásson meg, i sok veszódséget ok< Narusava, január 19.“ Narusava amikor a sont a házból, a pos veiét. „Igaz vajon, hogy Hokkaidóban vissztért riai lazacok?“ - kérde: gától, s képzeletben látott, melyben ívtak a A ja| Lipcsei György: Érintés (szoborrészlet) (Hrapka Tibor felvétele)
