Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 39. szám
A belgrádi csúcs másik oldala (Avagy: ami a tudósításokból kimaradt) naiv festő, Ivan Rabuzin egyik képe jutott ilyen sorsra. Nem csoda: 20 ezer nyugatnémet márkába került. (A bizsu és egyéb csacskaságok azért nagyobb számban keltek el). Újvidéki laptársunk, a Magyar Szó meg is jegyezte: most aztán felmerül a kérdés, a küldöttek voltak szegények, netán a festmények voltak rosszak? A Száva Központ üléstermének homlokfala a 9. csúcsértekezlet emblémájával A Száva Központ biztonsági szervei feladatuk magaslatán álltak, ez nem vonható kétségbe. Több ezer ember mozgását kellett ellenőrizniük a kifogástalan megjelenésű, mindig udvarias, de szigorú és határozott fellépésű, jól megtermett legényeknek. A bejáratoknál nem is volt különösebb fennakadás, s ha nem lett volna a Kad- hafi-csapat (erről még később szólok), akkor a 9. csúcsértekezlet teljes nyugalomban, incidensek nélkül zajlott volna le. A konferencia sima lebonyolításához a „kinti" rendőrök is hozzájárultak. Rendkívül gyorsan, rátermetten irányították a forgalmat, nem is volt dugó a városi közlekedésben. Ez, persze, talán a gyors gépkocsiknak is köszönhető: a sötétkék Audi 100-asok és 80-asok, a Volswagen Passatok, Jetták és Golfok csak úgy cikáztak a központ körül. Amint azt a csúcs tájékoztatási ügyeivel megbízott belgrádi Borba ügynökségétől meg lehetett tudni, ezeket a gépkocsikat - összesen 730-at - a szarajevói UNIS és a nyugatnémet Volswagen cég megállapodása értelmében ingyenesen, bizonyára reklám céljaiból bocsátották a rendezők rendelkezésére. Az autók már talán el is keltek, ugyanis - az érvényben levő jugoszláv behozatali és vámtörvények szerint - a csúcs után megvásárolhatták őket az érdeklődő társadalmi szervezetek (jóval alacsonyabb áron). Egyébként hasonló módon biztosították az írógépeket is a sajtóközpont számára. így nagy összeget sikerült megtakarítani. Moamer Kadhafi mindig számíthatott rá, hogy a fotósok és a tévések „körülrajongják“ így Kuvait, Szaúd-Arábia, Indonézia és mások is jelentős pénzösszegeket folyósítottak Belgrádnak. A „Sava Centar“ azonban más módon is igyekezett bevételhez jutni. A százegynéhány országból érkezett vendégek szinte mindent megvehettek a valutás üzletekben. Az egyikben a legnevesebb jugoszláviai festők alkotásait is kiállították, hátha elkelnek. Nos, nem jött be a számítás, ugyanis a kereskedők nyakán maradtak az értékesebb müvek. Többek között a világhírű nöke, amikor sajtóértekezletén hevesen megrohamozták az újságírók, nem az előbbiekben említett esetre értette tréfás megjegyzését, hogy „Mi ez, orvtámadás?“) Lovak, tevék, „gorillák“ A belgrádi csúcsértekezleten nem volt rendbontás, nem voltak olyan Gazdagok - szegények És ha már a költségekről esett szó: a „végelszámolás“ még nem készült el, de nyilvánvaló, hogy a jugoszláv gazdaság teherbíró képességét egy ilyen nagyszabású akció SZÚ megrendezése meghaladta volna. a Szerencsére azonban a mozgalom nem csak szegény országokból áll, És még mindig pénz. A tudósítók, ha figyelemmel akarták kísérni az ülésteremben történteket, megtehették ezt a helyszínen, azaz élőben (csak az egyes plenáris ülésekre külön készített belépőkért kellett néha közelharcot vívni), de a sajtóközpontban felállított számos képernyőn is. A kényelmesebbek azonban az államférfiak beszédeinek másolatát megvásárolhatták. Ba- bangida nigériai elnök felszólalása 85 ezer dinárba, Raul Castro kubai alelnöké 60 ezerbe került. Jasszer Arafat nyilván nem kívánt ebből üzletet csinálni, hiszen az ö beszédének a másolata volt a legolcsóbb, mindössze 30 ezer dinárt kértek érte (ez - turistaárfolyamon - 30 csehszlovák korona volt szeptember első hetében). „Ferdítések“ Jasszer Arafat is gyakran volt a fényképezőgépek és a kamerák kereszttüzében (Ivan Drábek és Boris Leontiev felvételei) s addig más gép nem landolhat. így volt ez most is, s Radzsiv Gandhi állítólag majd’ 60 percig körözött emiatt Belgrád fölött. (Az indiai kormányfő hidegvérét dicséri, hogy ezután a jugoszláv főváros panorámájáról áradozott az öt faggató újságíróknak.) A megérkezés napján Kadhafi szolgált még egy meglepetéssel. A líbiai nagykövetség kertjében felállított sátorban fogadta a „Szávában“ összegyűjtött autóbusznyi újságírót, akik igazi sivatagi oázisba csöppentek. Mezítlábas beduinok, tevék, nyárson süló bárányok társaságában tehettek fel kérdéseket a líbiai vezetőnek. Ó cserébe bejelentette, hogy másnap a megnyitó ülésre fehér lovon érkezik majd. Ez a szenzáció - egyik tudósításomban már részleteztem - elmaradt, viszont Kadhafi bevonulása a kongresszusi központba nem volt mentes az incidenstől. „Gorillái“ (igaz, ez a megnevezés most nem egészen helytálló, mivel öt csinos, de mindenre elszánt hölgy is volt közöttük) sok fegyverrel és a megengedettnél nagyobb számban akartak vele menni, bár néhányuknak nem volt belépésre jogosító igazolványa sem. A Száva Központ éber őreinek - némi dulakodás és birkózás után - sikerült őket jobb belátásra bírniuk, s a konfliktusra békés megoldást találniuk... PAPUCSEK M. GERGELY Biztonságból jeles Azt hiszem, a szinkrontolmácsok munkája a legnagyobb elismerést érdemli meg. Angol, francia, spanyol, arab és szerbhorvát nyelvre tolmácsolni az egymást váltó szónokok beszédeit nem egyszerű dolog, különösen, ha az államférfiak nem előre elkészített szöveget mondanak, hanem rögtönöznek, ami a belgrádi csúcsértekezleten igen gyakran előfordult. Mérhetetlen koncentrációt igényel ez a munka, amely ráadásul három műszakban folyt: a délelőtti, a délutáni és a néha az éjszakába nyúló esti üléseken. Csoda-e hát, hogy itt-ott becsúszik egy-egy hiba? Például ilyenek: „A palesztinok terrorizálják az izraelieket“, vagy „Fel kell szabadítani Dél-Afrika fehér telepeseit”. Az újságíró azonban tudja, miről van szó, s nem a tolmácsfülke homályos üvege mögött dolgozó ismeretlen segítőtársa, a fordító, hanem a tudósító vált volna nevetségessé, ha rohan és világgá röpíti az első hallásra szenzációsnak tűnő „véleményt”. Az viszont nem volt fordítói hiba, Kenneth Kaunda, a belgrádi konferencia doyenje és Janez Drnovsek, az el nem kötelezettek mozgalmának eddigi legfiatalabb elnöke. A zambiai államfő az elsőt kivéve valamennyi korábbi csúcson részt vett, a jugoszláv államelnökség elnöke viszont még „kezdőnek“ számít. Ez, persze, nem látszott rajta, és igát! profihoz méltón játszotta a vendéglátó szerepét. Kimért fellépése, szuverén magatartása, kiváló nyelvtudása, politikai jártassága, tényismerete és kompromisszumkészsége elismerést váltott ki a mozgalom tagállamainak vezetői körében. ami Moamer Kadhafi és Jasszer Arafat között nézeteltéréshez vezetett. A líbiai vezető - számos meglepő javaslatot és kijelentést tartalmazó beszédében - egyebek között azt mondta, hogy az intifádát, azaz az Izrael által megszállt területeken folyó palesztin népi felkelést senki sem tudja már ellenőrizni, még a Palesztinái Felszabadítási Szervezet sem. Másnap Kadhafi hiába hívta meg a líbiai nagykövetség kertjében felépített sátrába Arafatot, hogy bocsánatot kérjen, a palesztin vezető nem volt hajlandó elfogadni a magyarázkodást. (A palesztin állam el„helyzetek, amelyek próbára tették volna a szervezők tudományát, leleményességét. Kivéve - mint már említettem - a líbiai küldöttség körüli hűhót. Kadhafi különcködése kedvenc beszédtéma volt a tudósítók körében, igaz, mi gyakran csak a humoros oldalát láttuk a dolognak. De nem szerettem volna a bőrében lenni például a belgrádi repülőtér vezetőinek, amikor Kadhafi érkezett. Köztudott, ő mindig három repülőgéppel utazik, és senki sem tudja, éppen melyikben van. Amíg azonban ez a három gép leszáll, az beletelhet egy órába is, Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői Belgrád- ban szeptember 4-9 között tartották meg a mozgalom huszonnyolc éves fennállása óta immár 9. csúcskonferenciájukat. A tanácskozás jelentőségét a világsajtó már számos kommentárban, elemző cikkben méltatta. Azóta a tagállamok is hozzáláttak a belgrádi határozatok valóra váltásához (a mozgalom külügyminiszteri szintű koordinációs irodája például ezekben a napokban az ENSZ-közgyúlés keretében igyekszik konkretizálni a további teendőket.) A kétségkívül jelentős világpolitikai eseményről, mármint a „summitról“ tudósító újságíró az akkori nagy sürgés-forgásban alig tudott odafigyelni minden részletre, az ilyen rendezvényeket kísérő valamennyi „meliékjelenségre“ - vagyis az úgynevezett színes hírekre. Ezek gyorsan terjedtek a tudósítók körében, mintegy felüdülést hozva a feszült munkába, s a jugoszláv lapok is „Szikrák“ vagy „A csúcs másik oldala“ és egyéb hasonló címmel külön rovatot nyitottak az ilyen érdekességek számára. Többségük kimaradta napi tudósítások- ám a jegyzetfüzet megtelt velük. A „mazsolázgatásra“ csak nőst jutott idő. íme. IX. 29.
