Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 39. szám
Dr. Mészáros György, a biológiai tudományok kandidátusa Al-Duna zuhatagos részeinek szabályozását követően a Vaskapu feletti folyamszakaszból fokozatosan eltűntek a Fekete-tengerből az árral szemben ívni vonuló, úgynevezett anadrom halak - a vágótok, a viza. Levéltári adatok szerint a vizahalászat évi bevétele valószínűleg azonos volt az összes többi kifogott hal értékével. A későbbi mederrendezések, a rablóhalászat, majd a vízszennyeződés következtében egyéb fajokkal is szegényebb lett a Duna. A régebben nagy gazdasági jelentőségű tokfélék családjából a századfordulón még hat faj fordult elő nálunk. Ma már egy-egy ritka eset kivételével csak a kecsege akad időnként a horogra. Több más, gazdaságilag fontos vagy éppen jelentéktelen, de biológiai és ökológiai szempontból érdekes faj egyedszáma is annyira megfogyatkozott, hogy természetes szaporulatuk aligha lenne elegendő dunai állományuk fennmaradásához. A kipusztulóban lévő vagy ritka fajok megmentésének, szaporításának lehetőségeiről a bratislavai Halászati és Hidrobiológiái Kutatóintézet haltenyésztési osztályának vezetőjével, dr. Mészáros György kandidátussal beszélgettünk. Állományuk vészesen csökkent A Duna és a Tisza vidékén élő idősebb halászok, horgászok még jól ismerik a ke- csegét. Manapság azonban nem sokan vannak azok, akik egy-egy szép példány fogásával dicsekedhetnek, s a szerencsések közül sem mindenki szemlélódö,részle- tekre is odafigyelő ember. Nem érdektelen tehát, ha kérésemre, bemutatja olvasóinknak ezt az érdekes halat.- A kecsege jellegzetes külső jegyei első pillantásra szembetűnnek: feje ormánysze- rúen megnyúlt, szájnyílása alsó állású, húsos ajkú, s előtte négy bajuszszál van. Farkúszója részaránytalan, felső lebenye hosszabb. Anatómiailag és alakilag is némileg a cápákhoz hasonlatos. Ősi jegy, hogy testét nem pikkelyek, hanem vértsorok, köztük csontos szemcsék és lemezek fedik. Váza csak hiányosan csontosodott el. Belük összenőtt az úszóhólyaggal. Az emésztőrendszere úgynevezett spirális redöjének megléte viszont nagyfokú specializálódást mutat. Valóban nem sokan vannak azok - magam sem tartozom közéjük -, akik elmondhatják, hogy a Dunában kecsegét fogtak. Ha akad is horogra néhány példány, ez inkább a véletlennek köszönhető. A hetvenes évek derekától állományuk vészesen csökkent. A horgászstatisztikák szerint 1978-tól 1982-ig egyet sem fogtak. A következő években valamelyest javult a folyam vizének minősége, ezért számuk náiunk és Magyarországon is némilég növekedett. Ennek ellenére 1985-ben a Szlovák Horgászszövetség felkérte intézményünket, hogy vizsgáljuk meg a kecsege ökológiai igényeit és mesterséges szaporításának lehetőségeit. Mielőtt a kecsege mesterséges szaporításával foglalkoznánk, hadd kérdezzem meg, hogy milyenek az igényei az élőhelyével szemben?- Az áramló vizű, agyagos, homokos medrü folyószakaszokat, a tiszta, magas oxigéntartalmú vizet kedveli. Ha élőhelyén az oxigéntartalom literenként 3,5-3 milligramm alá süllyed, akkor elpusztul. Ikráit csak a feltétlenül tiszta, kavicsos aljzatra rakja. Ismerve a Dunát, a víz minőségének némi javulása ellenére is, meg kell állapítani hogy ma sem ritkák a felszínen úszó olajfoltok, a kátrányszerú anyaggal szennyezett partszakaszok. A kecsege szaporodásának most sem éppen kedvezőek a feltételei. A vízlépcsőrendszer következtében pedig a vízjárás is megváltozik. Nyilvánvaló tehát, hogy hosszú távon az állományt csak mesterségesen lehet fenntartani. Úgy tudom, a tokfélék tenyésztését külföldön már évekkel korábban megoldották, miért kellett ezzel külön foglalkozni?- A Szovjetunióban a viza mesterséges megtermékenyítésének lehetőségeit már 1940-ben kezdték tanulmányozni, a kecsege halgazdaságokban történő szaporításával pedig a romániai és a magyarországi kutatók próbálkoztak. A szarvasi Halászati Kutatóintézetben már a hatvanas években szép eredményeket értek el. Később, 1979- töl, amikor az ivadék előnevelésének feltéegyszerúen kinyomtuk. Mielőtt azonban az ikrákhoz kevertük volna, folyóvízzel hígítottuk. A kecsege ikráján ugyanis 5-10, sót több csírakapu van, amelyek az első spermium behatolása után sem záródnak el. A túl nagy mennyiségű hím ivarsejtet tartalmazó közegben ugyanis növekszik a torz embriók kialakulásának esélye. Intézetünk akváriumában is van egy példány, amelynek két ormánya van. A kecsegéink általában 50-290 gramm „kaviárt" termeltek; 100 grammban kb. 10 ezer ikra volt. A megtermékenyítést ápriMilyen gyorsan fejlődnek ezek a halak?-Természetes viszonyok között a kecsege csak lassan növekszik. A négyéves példányok hossza 30-32 centiméter és súlyuk mindössze 70-90 gramm. A nyolcéves kecsege átlagosan 49,5 centiméteres, súlya pedig 440 gramm. Érdekességként hadd említsem meg: a Dunából kifogott legnagyobb példány 4200 grammos volt. A hímek 4-5, az ikrások pedog csak 7-9 évesen válnak ivaréretté. A kecsegék mesterséges tenyésztése és előnevelése terén valószínűleg akad még tennivaló, hiszen a 30-60 százalékos eredményt bizonyára nem tekintik véglegesnek. A szaporítási technológiát azonban már sikerült kidolgozni. Milyen egyéb eredményeket értek el, s milyen feladatok várnak önökre a jövőben? A hévizek hasznosítása-Eddigi próbálkozásaink során sikerült kitapasztalnunk, hogy nálunk mikor lehet megfelelő ikraérési szakaszban lévő nőstényeket, illetve hímivarú példányokat fogni. A technológia lényegét kidolgoztuk, most tökéletesítésén fáradozunk. Munkacsoportunk korábban sikerrel oldotta meg a rózsás márna mesterséges szaporítását, foglalkoztunk a pénzes pér ivadékainak nevelésével, valamint táplálási problémáival is. Közben jó eredményeket értünk el az úgynevezett dunai vadponty tenyésztésében. Jelenlegi feladatunk az eredeti, őshonos formához minél közelebb álló egyedek beszerzése és mesterséges ívatása s a szülőkhöz leginkább hasonló ivadék kiválasztása és felnevelése. Ebben a munkánkban a horgászszövetség érsekújvári városi szervezetének halgazdasága, s a szervezet titkára, Ponesz József segít. A vadponty ivadékai sokkal életképesebbek, mint a nemesített, tavi formákéi. A betegségeknek is jobban ellenállnak. Gyérüló halállományú folyóinkba ezért ezeket kell telepítenünk. Nem beszélve arról, hogy e „harcias“ halaknak a horgászata milyen felejthetetlen élmény. A közeljövőben a védett, kipusztulástól fenyegetett, gazdasági jelentőség nélküli fajok tenyésztését is szeretnénk megoldani. Érdekes feladat lesz egyes tropikus, meleg vizekben tartható fajok, például az Afrikából származó bölcsőszájú halak, a tila- piák és a Clarias nembe tartozó harcsák szaporítási technológiájának kidolgozása is. Húsuk nagyon finom. A tilapia és a Clarias is alkalmas a zsúfolt tavi és medencés tartásra. Tajvanon például egy 100 négyzetméteres, egy méter mély, kör alakú medencében négy hónap alatt 3-4 ezer kilogramm halhúst is megtermelnek. Mindkét faj hóigénye magas, 25-28 C-fokos vízben érzik jól magukat. A tilapiák a magas sókoncentrációt is jól bírják, így alkalmasak a sokszor kihasználatlanul elfolyó termálvizek, felmelegedett hűtővizek hasznosítására is - fejezte be munkáljuk ismertetését dr. Mészáros György kutató. Azt a biológiai és gazdasági kárt tehát, amelyet az ember a folyam életébe történő sorozatos, enyhén szólva meggondolatlan beavatkozásaival okozott, fáradságos és költséges kutató- és tenyésztómunkával kell felszáimoini. Meg kell ezt tenni nemcsak a közvélemény túlnyomó részének közömbössége s a nagyközönség számára kevésbé érthető természetvédelmi meggondolásokból, hanem gazdasági érdekből is. A halászat ugyanis nem egy ősi életmód megkövesedett maradványa, „atavisztikus kedvtelés“, hanem a mindenkori gazdasági élet szerves része, még akkor is, ha az élelmiszer-termelésben a biotechnológia minden képzeletet felülmúló távlatokat ígér. POMICHAL RICHÁRD Megmentik az őshonos fajokat Huszonötezer kecsegeivadék a szivárgócsatornába teleit megteremtették, Szászhalombattán a nagyüzemi tenyésztés is megindult. A lényeget ugyan a szakirodalomból ismertük, de a publikációk több fontos részletkérdést nem tárgyaltak. Ezeket nekünk kellett tisztáznunk, így nem volt könnyű dolgunk, s kezdetben nem értünk el sikert. Tavaly egy külföldi tanulmányút alkalmával azonban megszereztem a szükséges tapasztalatokat. Az idén április elején a átú- rovói ifj. Tóth Gábor és társai segítségével több ivarérett kecsegét fogtunk. Az ikrás és a tejes példányokat egymástól elkülönítve a Szlovák Horgászszövetség Központi Bizottsága Érsekújvári (Nővé Zámky) Halgazdaságának betonmedencéiben helyeztük el. Az új környezethez való egynapos adaptáció után a halak hormonális kezelést kaptáik. Ennek köszönhetően ivarsejtjeik 16-24 óra alatt beértek. Napokig nem aludtunk Milyen problémákkal járt és hány százalékosan sikerült a mesterséges megtermékenyítés?- A kecsege ikráit nem lehet úgy „lefejni“, mint a pontyét. A nőstények hasüregét ollóval kellett felvágnunk, s csak így juthattunk hozzá a több ezer sötét, márványos rajzolatú ikrához. A hímek ivarsejtjeit, a tejet lis folyamán 30-60 százalékos eredménynyel néhányszor megismételtük. Az ikrák barázdálódása 20 C-foknál 4-5 napig tart, majd kibújnak belőlük a lárvák, amelyek körülbelül egy hétig szikzacskójukból táplálkoznak. Nagyságuk 8-2 milliméter. Nagyon érdekesen viselkednek; a tartóedényekben meredeken felfelé úsznak, majd süllyednek. Ezt ismétlik naphosszat. Természetes élőhelyükön valószínűleg így próbálják meg elkerülni, hogy a folyam medrében állandóan mozgásban lévő hordalék összezúzza őket. A munka nehezebbik része csak ezután következett. Éjjel-nappal ügyelni kellett a víz hőmérsékletére, minőségére, és a le- vegöztetö-berendezések működésére. Naponta 3-5 alkalommal apró rákocskákkal - sóféreggel - finomra vágott, áttört tubifex- szel, tojásfehérjével etettük az ivadékot. Napokig szinte semmit sem aludtunk. Végül az érsekújvári halgazdaság vezetője, Supa- la Gyula mérnök és munkatársai segítségének köszönhetően mintegy 39 ezer lárvát sikerült négy-hat centiméter hosszúságúra felnevelnünk s kihelyeznünk. Huszonötezret a Gabcíkovo-Nagymaros Vízlépcső- rendszer halállományra várható hatásainak mérséklési lehetőségeit vizsgáló kutatási programunkkal összhangban a tározó jobboldali szivárgócsatornájába telepítettünk. A kutatóintézet akváriumában előnevelt kecsegeivadék A tilapia, melyből Csehországban tavaly több tonna került a piacra (Foto: Lőrincz János) 1989.
