Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 28. szám
m W% azdasági mechanizmus átalakításának időszakában A CSKP kezdeményezésére született a szocializmus fejlődésének és kilátásainak új megközelítése gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsításának érdekében, a szükségszerű forradalmi változások céljából és jellegéből kiindulva. Az elmúlt időszakban nem sikerült kellő mértékben fejleszteni a demokratikus centralizmus alapelvét: túlságosan is előnyben részesítettük az irányítás centralizált formáit, nem teremtettük meg a szükséges feltételeket az alulról jövő kezdeményezéseknek, a szocialista versengésnek, a vállalkozásnak; mértéktelenül elburjánzott a reszortszemlélet és, a bürokrácia, ami megmutatkozott a gazdasági mechanizmus hatékonyságának alakulásában - csökkenésében. A múltban akadályokat emeltünk a szocialista önkormányzat elé, csupán annak negatív oldalát emeltük ki, és ennek következtében a demokrácia a társadalmi termelésben nagyon szűk keretek között fejlődött. Napjainkban éppen ebből a meggondolásból vizsgáljuk a szocialista demokrácia és a szocialista centralizmus fejlődésének lehetőségeit, funkcionális változatait, módozatait, valamint igazoljuk ezek kombinálásának különböző lehetőségeit átalakításunk kulcsproblémájának megoldása - a gazdaság fejlődésének intenzív formájára való áttérés érdekében. Törvényszerű folyamat A társadalmi viszonyok átalakítása lényegében a szocializmus egészének megújítása, a társadalmi szervezetek legújabb formáival való gazdagítása, a szocialista társadalmi berendezkedés humánus jellegének minél teljesebb kibontakoztatása - és ez az élet minden döntő területén - a gazdaságban, a szociális és erkölcsi szférában is. Az átalakítás olyan törvényszerű folyamat, amely kifejezi a társadalomnak az extenzív fejlődési szakaszról az intenzív fejlődésre való áttérésnek objektív szükségszerűségét, a dinamikusabb fejlődés elérésének szükségességét. Nem más, mint - Gorbacsov szerint ,,a társadalom forradalmi megújulásának hosszú távú folyamata, amelynek megvan a maga logikája és megvannak a maga szakaszai.“ A termelés nagyobb demokratizálása érdekében került napvilágra az a reális igény, hogy bővüljön azoknak a kérdéseknek a köre, amelyeket megoldhatnak és befolyásolhatnak a dolgozó kollektívák, ugyanis különösképpen napjainkban problémák jelentkeznek a dolgozóknak a termelés irányításában és a döntési mechanizmusban való részvételével kapcsolatban. . Már a szovjethatalom hajnalán is hangsúlyozta Lenin, hogy ha a proletariátus hatékonyan részt kíván venni a társadalmi termelés irányításában, szükséges, hogy abban kiismerje magát: „teljes mértékben, a legapróbb részletekig ismernie kell a termelés feltételeit, ismernie kell a termelés technikájának mai színvonalát, tudományos műveltséggel kell rendelkeznie.“ A múltban szerzett tapasztalatok újraértékelése alapján napjainkban szükségszerű a demokratizálás új formáinak fejlesztése az irányításban és a tervezésben. Különösen nagy tartalékokkal és jelentős lehetőségekkel rendelkezünk ezen a téren. Reális követelménnyé vált a társadalmi irányítás és a dolgozó kollektívák kezdeményező készségének, aktivitásának sokoldalú fejlesztése. Kölcsönösségi viszony , Egyik oldalon azt látjuk, hogy teljes mértékben nem használják ki a dolgozók irányításba való bevonásának formáit, a másik oldalon pedig keressük a demokrácia fejlesztésének hatékonyabb formáit és módszereit. Nem véletlen, hogy a szó szoros értelmében visszatérő igény a vállalatok jogai és felelőssége közötti kölcsönösségi viszony. A közgazdasági szabályozókkal irányított gazdálkodásra való áttérés megköveteli, hogy aki rendelkezik az önálló döntéshozatal jogával, valóban feleljen a gazdálkodás végső eredményességéért. Bár a múltban is hosszú távúak voltak a központi szervek döntései, mégis, meghozataluk időpontjában nagyon nehezen lehetett pontosan felmérni hatékonyságukat. Ebben az értelemben a gazdasági gyakorlat egy nagyon jelentős tényt, szabályt igazolt: a döntések akkor a leghatékonyabbak, legreálisabbak és a helyzetnek legmegfelelőbbek, ha meghozataluk, a közvetlen, egyenes megvalósulás, realizálódás szintjén történik. Említsük meg például, hogy a tervezés hatékonysága, a társadalmi igényekhez való jobb igazodás érdekében szükségszerűvé vált, hogy a terveket maguk a termelők dolgozzák ki a fogyasztók megrendelései alapján. Ha a vállalatnak rentábilis árutermelőként kell működnie, akkor a társadalom és a fogyasztók előtt a megfelelő felelősséget vállalnia kell tevékenységének eredményességéért. A dolgozó kollektívák önállóságának és hatáskörének növekedését célzó feladat teljes mértékben megfelel a gazdasági élet, elsősorban a tervszerű irányítás demokratizálására tett erőfeszítéseknek. A fejlődés nem igazolta A demokratikus centralizmus fejlődése a szocialista demokrácia útján a gazdasági mechanizmus átalakításának időszakában törvényszerűen az alacsonyabb formáktól a magasabbak felé való átmenettel valósul meg, mert Lenin szerint: ,,e nélkül nincs haladás, egyáltalán, és nincs haladás a szocializmus építésében sem.“ Az átalakítás egyik alapvető kérdése ez, ugyanis a túlnyomó részt extenzív fejlődés időszakában ezt az említett alapelvet leegyszerűsített formában értelmezték: a fejlődés nem igazolta, hogy ha minél magasabb fokú volt a centralizmus, a tervszerűség is annál hatékonyabb lett volna, és így teljesebben mutatkoztak volna a szocialista tulajdon érvényesülésének előnyei. A gazdaságban a reális centralizmus lényege abban rejlik, hogy a központ milyen mértékben tudja kézben tartani a kulcsfolyamatokat makroszinten, és ellenkezőleg, a gazdálkodás hatékony demokratizmusa viszont az, hogy biztosítva vannak-e a dolgozókollektíváknak a gazdasági folyamatokról való döntésekhez szükséges jogok mikro- szinten. A központnak emellett nem kell foglalkoznia olyan kérdésekkel, amelyek megoldása az irányítás alacsonyabb szintjein hatékonyabb. Tehát az irányítás művészete nem a döntési jogkörök maximális központosításában áll, hanem a jogok és a felelősség hatékony és optimális felosztásában, természetesen az egyes irányítási szintek hatásköreivel összhangban. A demokratikus centralizmust nem szabad leegyszerűsítve értelmezni, hanem az egyes szubjektumok jellegének megfelelően, a változó feladatokhoz és feltételekhez kell igazítani. Napjainkban a szocialista demokrácia és a szocialista centralizmus kölcsönös illeszkedése a cél, amely biztosítja a népgazdaság intenzív fejlődését. A múltban ugyanis a dolgozókollektívák nem rendelkeztek kellő mértékű jogvédelemmel a hivatalnokoskodással és a minisztériumok rövidlátó gondoskodásával szemben, és gyakran az ügyben illetéktelen, felülről jövő beavatkozásokkal szemben sem. Mindennapi életünkben gyakran találkozunk a demokrácia formális megnyilatkozásával, amely megfelel a bürokratáknak, a hivatalnokoknak, akiket nem zavarnak az ellenvetések, szívesen beszélnek a sikertelenségekről, hallgatnak a hiányosságokról. További fejlődésünk meggyorsítása érdekében az ilyenfajta demokrácia ellen fokozatosan fellép a dolgozók tevékeny önkormányzata. A gazdasági irányítás rugalmassága érdekében lebontják, korlátozzák és gyengítik az adminisztratív centralizmust, kialakulnak a bürokratikus centralizmus felszámolásának feltételei. Nem automatikusan... A gazdasági elmélet azonban már napjainkban figyelmeztet arra, hogy ha a vállalatok nagyobb önállósággal rendelkeznek, és a felettes szervek beleegyezése nélkül többet tehetnek, az még nem jár együtt a gazdálkodás hatékonyságának automatikus növekedésével. Ez annyit jelent, hogy a demokratizmust most sem lehet leegyszerűsítve értelmezni: ha korlátozzuk a centralizmust és bővítjük a vállalati önállóságot, minden olajo-, zottan működik majd. Vegyünk egy példát; az individuális, egyedi - esetenként differenciált - normatívák a múltban az irányítás adminisztratív módszereit támogatták. Viszonylag rosszabb azoknak a vállalatoknak a helyzete, amelyek a legnagyobb összegeket fizették be nyereségükből, vagyis hatékonyan gazdálkodtak; de ezzel ellentétben a rosszul gazdálkodók kapták a támogatásokat. Azon körülmények között, amikor pontosan, a részletekig minden vállalati lépés tervezett volt, és a felettes szervek által ezeket a lépéseket koordinálták, majd jóváhagyták, a gyakorlatban mégis aránytalanságok keletkeztek. A gazdálkodás közgazdasági módszereire való áttéréssel egyik jól gazdálkodó vállalatnak sem kell felülről jövő utasításra osztoznia a kigazdálkodott jövedelmében olyan vállalatokkal, amelyek nem képesek a hatékony gazdálkodásra. Nem szabad eltűrni a szociális igazságtalanság megnyilvánulásait az újraelosztási mechanizmusban. A terv túlzott tisztelete, mintegy mindenható jogi dokumentumként való kezelése a gazdasági dolgozók gondolkodásában olyan illúziót keltett, hogy ha kiadják az irányelveket, majd azokat jóváhagyják, az egyben azt is jelenti, hatékonyan terveztek. Az ilyenfajta tervezés azonban sokszor ellentétbe került a tervszerűség lenini gondolatával, az arányosság folyamatos biztosításával. Tulajdonviszonyok A közgazdasági elmélet manapság intenzíven vizsgálja, hogy a társadalomban valójában ki a szubjektuma és hordozója a tulajdon- viszonyoknak. A probléma összefüggésben van azzal, hogy a múltban a tulajdont úgy tekintettük, mintha az senkié és semmié nem lenne, mintha nem lenne hordozója, alanya. Amennyiben nincs reális hordozója, az érdekek problémaköre és az egész ösztönző mechanizmus elveszik. A gazdasági mechanizmus átalakításának időszakában van folyamatban ennek a fontos kérdésnek a megoldása a kollektívák önkormányzata révén. Sokat árt az ügynek, hogy több dolgozókollektíva a mai napig sincs teljes mértékben tisztában azzal, miben is nyilvánul meg az ö szerepük, mint a szocialista termelés körültekintő, valós gazdáinak. Ez egyrészt következménye annak, hogy eléggé formális a szerepük a termelés kulcskérdéseit, illetve az egész kollektíva szociális helyzetét érintő döntéshozatalban. A nem gazdaságos termelés különböző formái vagy az alacsony műszakszám a felelőtlen, a szocialista tulajdon nem hatékony kihasználásának megnyilvánulásai; egyúttal pedig a takarékoskodásban meglevő alacsony dolgozói érdekeltség és a gazdaságosság növelésének szükségessége közötti ellentmondás megnyilvánulása is. A gazdasági mechanizmus átalakításának folyamata a gazdasági irányítás demokratizálása alapján azt mutatja, hogy további fejlődésünk, a munkaszervezés és a termelés hatékonysága növelésének kiapadhatatlan forrása az, ha a dolgozó ember valóban gázdája lesz a rábízott értékeknek. Ezért napjainkban is - amikor a társadalmi viszonyok egészének átalakítását célzó úton megtesszük az első lépéseket - azon fáradozunk, hogy az újratermelési folyamatot intenzívvé tegyük, létfontosságúvá vált Lenin gondolatának új, korunk gyakorlatának megfelelő történelmi tartalommal való megtöltése, miszerint: „csak egy utat tartunk elfogadhatónak, hogy a munkások önmaguk, alulról jövő kezdeményezésre dolgozzák ki a gazdasági feltételek új alapelveit. Ez a folyamat azonban eltart egy darabig.“ JOZEF ŐTRBA kandidátus Korlátok adta lehetőségek A töketerebesi (Trebisov) Ag rosta v Bratislavában Félreértés ne essék! Az alábbi interjú apropójaként nem az életben oly gyakran előforduló, fejlődést, kibontakozást gátló körülmények szolgálnak. Lehet, hogy ma, amikor a tudomány és a technika hétmérföldes léptekkel halad előre, egy kissé bizarrnak tűnik a gyalogosok védelmét szolgáló, járdát úttesttől elválasztó korlátok kapcsán egy vállalatról cikkezni, de mint az alábbiakból kiderül, a látszat- mint annyiszor - ezúttal is csal. Az előzmény: Bratislavában két évvel ezelőtt új védőkorlát került az átépített Béke tér egyik forgalmas szögletére. Persze nincs ebben semmi különös, hacsak a korlát formája és kivitelezési módja nem az. A színe a szabvány szerint ennek is piros-fehér. Vascsőből készült, át lehet ugrani és bújni alatta, de legokosabb megkerülni. Védőkorlát, akár a többi. Azazhogy mégsem. Néhány hónapja már a Csehszlovák Hadsereg utcai villamosmegállóban várakozó emberek is meggyőződhettek róla, hogy a belváros képét színesítő új védőkorlát tetszetősebb, s ráadásul- ezt még a laikus is könnyen megállapíthatja - könnyebben szerelhető, mint a hagyományos, hegesztett. Készítője a töketerebesi Agrostav közös mezőgazdasági vállalat kihelyezett üzemrészlege, melynek vezetőjétől, Ján Laudártól először csak e rendhagyó vállalkozás háttere felől akartam érdeklődni. Am hamar rá kellett jönnöm: nem az a legérdekesebb, hogy egy távoli kis vállalat eredeti tevékenységétől gyökeresen eltérő munkát végez a fővárosban, hanem az általa kivitelezett védőkorlát. S hogy miért? Ezt már Ján Laudár mondja el:- Először is tudni kell, hogy az országszerte elterjedt hagyományos védőkorlátok nem felelnek meg a csehszlovák szabványoknak, mert alkotórészeik, a csövek vége és némely esetben az összeillesztésük éles, veszélyes. Ezenkívül a céljuknak és az esztétikai követelményeknek csak részben, gazdasági szempontból pedig egyáltalán nem felelnek meg. Gyártásuk és szerelésük 195koronábc, festésük pedig 42 koronába kerül folyóméterenként. Ez összesen 237 korona. Élettartamuk négy év, de mintegy másfél évenként festeni kell őket.- Ezzel szemben az önöké?- A mi védőkorlátunk nem csupán külsőségekben különbözik a hagyományostól. A legszembeötlőbb persze az, hogy formatervezett, de több más előnye is van. így például egyszerű a szerelése, esetleg megrongált részei könnyen cserélhetők, mert elemes szerkezetű. Külön figyelmet érdemel a felületi kiképzése, hiszen ez teszi leginkább gazdaságossá alkalmazását. • Tán nem kell olyan gyakran festeni, mint a korábban gyártottakat?- Egyáltalán nem kell festeni. Sem új korában, sem később. Alkotóelemeinek felülete ugyanis kiégetett poliészterporral, azaz Camaxiddal van bevonva, amely a vasszerkezetet védi a korrózió, ütés, karcolás és kopás ellen... • Tehát nem igényel karbantartást, és hosszabb az élettartama?- így van. Mi tízéves jótállást vállalunk rá, de a kutatóintézetek ötven évre becsülik élettartamát. Megrendelőink tehát már csupán a szavatossági idő alatt 1152 koronát takaríthatnak meg a korlát minden folyóméterén. • Hiszen ez országos méretekben sok millió korona megtakarítást jelentene...- Valóban. Sőt vállalatunk komplex racionalizációs brigádja által kifejlesztett megoldás - szerénytelenség nélkül állíthatom - nem csupán Csehszlovákiában, hanem a KGST-tagországok viszonylatában is újdonságnak számít. S ha sikerül beindítanunk a sorozatgyártást - egyelőre alig húsz ember foglalkozik ezzel a munkával -, akkor majd a gyártási költségek is csak töredékét fogják képezni a jelenlegieknek. • A szóban forgó felületkiképzési technológiát külföldön egyéb ipari termékek, így például a személygépkocsik karosszériájának bevonására is alkalmazzák. Az ön asztalán olyan külföldi cégek prospektusai sorakoznak, amelyek e műanyag bevonatot készítő berendezéseket gyártják. Talán már készülnek is az újfajta korlátok sorozatgyártására?- Ez nem igazán rajtunk múlik. Mi természetesen szeretnénk, ezért azzal a kéréssel fordultunk a Strojimport külkereskedelmi vállalathoz, hogy szerezze be nekünk a szükséges berendezéseket. Vállalatunk vezetősége teljes mértékben támogatja elképzeléseinket. Ha megvalósításuk sikerül, ez nemcsak a mi javunkat fogja szolgálni, hanem az egész népgazdaságét is. • Esetleg más célra is fel fogják használni a Camaxid bevonatot?- Nos, elárulhatom, van ilyen tervünk. Köztudott például, hogy Szlovákia fővárosának utcáin kevés pad szolgálja a pihenésre vágyó járókelőket. Kis tervezókollektívánk a fővárosi nemzeti bizottság illetékeseinek bemutatott egy variálható fa-öntvény pad-virágtartó-szemétkosár együttest, amely tetszést aratott, és szorgalmasan készülünk sorozatgyártására. Ján Laudár fiókjából valóban esztétikus kivitelezésű, kényelmesnek tetsző padokat ábrázoló színes fotók kerülnek elő. Úgy tűnik, ez a kis munkaközösség már a létrejöttét követő három év alatt több eredményt ért el, mint némely kutatási-fejlesztési intézetünk az elmúlt néhány évtizedben. Remélhetőleg, nem ütköznek korlátokba! BARANYAI LAJOS ÚJJ 1989.
