Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 38. szám

‘^SSbSSSSísms*' „ŐRÜLT“ ÖTLET • Kinek az ötlete volt az Angara- expedíció? Venclovsky: - Nyugtalan termé­szetű ember vagyok, ötvenhét éve­sen is mindig mehetnókem, helye­sebben úszhatnékom van. A La Manche csatornát Honzóval már többször átúsztuk, ez nem jelent különösebb élvezetet, no és a víz is elég meleg. Tavaly novemberben felhívtam Imely Károly barátomat, nem volna-e kedve egy hosszabb túrára. Amikor elmondtam neki: Szi­béria és az Angara a célpont, perce­kig nem hallottam a hangját. De aztán végül is ráállt. A vezető, me­nedzser tehát már útra készen volt. ötletem következő „áldozata“ tár­sam lett... adagot. Általában öt-hat kilométert teljesítettünk, öröm volt úszni a kris­tálytiszta Angarában. Már az első napunkról beszámolt a helyi televí­zió, rádió és sajtó. Ezután rendsze­resen hírt adtak rólunk. Olyan is előfordult, hogy a víz hőfoka nem haladta meg az öt Celsiust. VESZÉLYBEN A CSÚCS 0 Augusztus 13-án a Csehszlo­vák Sajtóiroda szűkszavú jelentésé­ben ez állt: ,,A világcsúcskísérletet egy héttel elhalasztották“. Miért? Venclovsky: - Az nem lett volna baj, hogy a víz hatfokos, de az ítéletidő, az orkánerejű szél lehetet­lenné tette a rekordjavítást. Éjszaká­Venclovsky: - Még ekkor sem dobtuk be a törülközőt, hangulatunk azonban pocsék volt, eléggé ta­nácstalanok lettünk, összeültünk, és úgy döntöttünk: visszamegyünk az Angarához, elvégre ott nincsenek, nem lehetnek ekkora hullámok. Min­denáron úszni akartunk. A helyi or­vosok élénken tiltakoztak. Aztán mégis megszületett a kompromisz- szumos megoldás, miszerint az öt- venkilométeres távot felváltva, har­mincperces időközökben tesszük meg. MÉGIS ÚSZNAK... • Mikor és ki kezte a világcsúcs­kísérletet, és milyenek voltak a felté­telek? Pillanatfelvétel a nagy vállalkozás előtt. A „csodaszer“, amivel beken­ték magukat a távúszók, az Indulona volt. Frantisek Venclovsky (balról) és Jan Novák a La Manche csatorna után - elsőként - az Angara folyót is „meghódította“ (Imely Károly felvétele) Novák: - Már évekkel ezelőtt egy nagy kalandról álmodoztunk. Sok­szor el-elbeszélgettünk arról, mit is kellene meghódítanunk. Nem titko­lom, az én fejemben is megfordult az Angara, ám nem mertem előjönni vele. Tíz évvel, fiatalabb vagyok Frantánál... Megörültem a terv hal­latán, egy percig sem haboztam. Pár nap múlva el is kezdtem a felkészü­lést. 0 Amikor eldöntötték, 1989 nya­rán nyélbe ütik a dolgot, kikhez for­dultak támogatásért? Venclovsky: - Először az úszó szövetséget kerestük föl, itt nem jártunk sikerrel, majd a CSSZTSZ KB vezérkarának mondtuk el elkép­zeléseinket. Jindrich Poledník elnök megígérte, mindent megtesz, hogy eljuthassunk az Angarához. A Cseh­szlovák Televízió, a komáromi (Ko- márno) CSSZBSZ járási bizottsága, a Kozená Galantéria és a Spartak sportegyesülete is támogatásáról biztosított. JEGES KÚRA 0 Hogyan és hol készültek erre a párját ritkító világcsúcskísérletre? Novák: - Minden itthoni és külföl­di hidegvizes távúszóversenyen részt vettünk. Decemberben, janu­árban és februárban olyan folyókat kerestünk, amelyekben jégtáblák úsztak. Tavasszal és a nyár elején addig feküdtünk a jégkockákkal teli kádban, míg el nem olvadt a jég. Gyakori vendégei voltunk a Maco- cha jégbarlangnak, ahol hét-nyolc órát töltöttünk fürdönadrágban. Venclovsky: - A felkészülés zá­rószakaszában a már említett tré­ningeken kívül hetente kétszer hat órára lemásztam a kertünkben talál- ható kút ötfokos vizébe. Tudtuk, so­kan nem hisznek bennünk, képte­lenségnek tartották a világrekord megjavítását. Éppen ezért komolyan kellett venni az edzéseket, hogy ala­posan rácáfoljunk a hitetlenkedókre. Elhatároztuk, bármilyen időjárás is lesz, vízbe szállunk, csúcs nélkül nem jövünk haza... 0 Milyen volt a fogadtatás a hely­színen? Novák: - Tudtak rólunk, már vár­tak az irkutszki repülőtéren. Július 27-én érkeztünk a helyszínre, Lisz- tovjankába. Nagyon szívélyesek az itteni emberek. Azzal fogadtak, hogy ilyen hideg nyár már régen volt Szi­bériában. Benn a tajgában laktunk egy sportszállóban, mindössze há­romszáz méterre az Angarától. Az első edzést nyolcfokos vízben tartot­tuk, a levegő csupán öttel volt mele­gebb. A helybeliek télikabátban áll­tak a folyóparton és fejüket csóválva ezt mondogatták: vesztüket érzik. • Mennyit edzettek naponta? Venclovsky: - Először harminc percet, majd mindig növeltük az Beszélgetés FRAN­TISEK VENC­LOVSKYVAL és JAN NOVÁKKAL, a hidegvizes táv­úszás világcsúcs­tartóival ra mínusz két fokra lehűlt a levegő, s reggelre a farkasok is megjelentek a folyóparton. A másik időpontot augusztus 16-ra tűztük ki. Sajnos, semmi sem változott, úgy tűnt, ve­szélyben forog az expedíció sikere. Novák: - Amikor láttuk, lehetet­lenség az Angarán úszni, úgy hatá­roztunk, áthurcolkodunk a Bajkál- tóra, és megdöntjük Lynne Cox egy évvel ezelőtti csúcsát (18 km). Mi ott úsztuk volna át a tavat, ahol húsz kilométer széles. Négy napi edzést követően, augusztus 21-én rajtol­tunk volna. Már minden és mindenki készen állt, bírók, orvosok, tévések, fotósok; igen ám, csak közvetlenül a rajt előtt lélekszakadva befutott a lisztovjankai kikötő parancsnoka, és azt mondta, hogy éjszaka megje­lent a tó fölött a Barguzin nevű szélvihar, amely hatméteres hullá­mokat idéz elő. 0 Ez azt jelentette: mindennek vége? Novák: - Dehogy! Frantával mo­torcsónakba ültünk és terepszemlé­re mentünk, senki sem mert velünk tartani. Körülbelül három kilométerre lehettünk a parttól, amikor észrevet­tük a már beharangzott hullámokat. Pokoli harcot vívtunk, csónakunk jól állta a sarat, szerencsésen vissza­tértünk. A expedíció többi tagja ijed­ségében szóhoz sem tudott jutni. Venclovsky: - Én, mint rangidős ugrottam be elsőként a folyóba, ott, ahol az Angara kiömlik a Bajkál- tóból. Augusztus 21-én tíz órakor (Csehszlovákiában hajnali hármat mutattak az órák), a rajt időpontjá­ban tizenegy fokos volt a víz, a leve­gő pedig a napsütés ellenére csak tizenhat, a víz mélysége több mint ezerkétszáz méter. 0 Mit érzett és mit csinált az első fél óra után? Venclovsky: - Tudtam, sikerülni fog a tervünk. Glukózt és csokolá­dés teát ittam, majd később erőle­vest ettem. Azt fontolgattam, addig úszom, ameddig csak bírom, illetve amennyit az orvos engedélyez. Ter­mészetesen minden a víz hőfokától függött. Szinte rá sem gondoltam, hogy világcsúcs nélkül utazunk haza. Novák: - Sokkal rosszabbat vár­tam, én is optimista voltam. Az első távot követően eszembe jutott az a történet, amit a helybeli halászok meséltek. Ot évvel ezelőtt két fiatal át akarta úszni a nyolcszáz méter széles Angarát, és mindketten szív­görcs következtében belefulladtak a vízbe. Félni nern féltem, csak hát minden megfordul az ember fe­jében... • Mondjuk úgy a táv felénél mi volt, ami a két úszót lelkesítette? Novák: - Egyértelműen az, hogy a kísérőhajónk, a ZUID kapitánya, Viktor Rebrov azzal vígasztalt: a ne­hezén túl vagyunk, most már egyre melegebb lesz a viz. Később jöttünk rá, mennyire tévedett. Ismét beiga­zolódott, a szibériai éghajlat igen­csak kiszámíthatatlan. A tizenegy fokos vízből nemsokára hét lett, ilyenben úsztunk a harmincötödik kilométertől. Ekkor sem gondoltam arra, hogy feladjuk. A váltásoknál egymást buzdítottuk. Kísérőink egy­re gondterheltebb, féltőbb tekintettel néztek ránk, ugyanúgy, mint a folyó mentén tartózkodó halászok és a kí­váncsiskodók. 705 PERC AZ ANGARÁBAN 0 ötven kilométert akartak, de ..csak“ negyvenöt lett... Venclovsky: - Egyikünk sem számított a hajrában a hétfokos víz­zel. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy időközben megfordult és felerősödött a szél, s így belélegeztem a hajó kipufogó­gázát. Ezen is túltettem magam, gyorsan elmúlt a rosszullét. Novák: - Gyorsan sötétedett, balszerencsénkre húsz óra harminc­kor elromlott a hajó reflektora. Fél­homályban még leúsztunk hetvenöt percet, de huszonegy negyvenötkor a főbíró és az orvos a Mjelnicsnaja Paty szorosnál felszólított: elértem a negyvenötödik kilométert, fejez­zem be, mert a továbbhaladás élet- veszélyes. Hétszázöt percet töltöt­tünk az Angarában... 0 Milyen érzés a hidegvizes táv­úszás új világcsúcstarlójának lenni? Venclovsky: - Fantasztikus, el­mondhatatlan, mennyire boldog va­gyok; az igazat megvallva, rettentő fáradtságot éreztem az úszás után. Novák: A hideg víz sok erőt kivett belőlem is, még szerencse, hogy jól felkészültüok. 0 Megérte? A jövőben újra neki­vágnak? Venclovsky, Novák: - Termé­szetesen, ilyen kitűnő stábbal bár­hol, bármikor. 0 Mit szóltak ehhez az egyedül­álló teljesítményhez a helybeliek? Venclovsky: - Nem akartak hinni a szemüknek, ők még ilyet nem láttak. Olyan jó volt másnap hallani a rádióban a TASZSZ jelentését, melyben ez állt: A csehszlovák ex­pedíciónak a világon elsőként sike­rült leküzdenie az Angara folyót. Eh­hez csak annyit: a házigazdák és az amerikaiak is a közelmúltban felad­ták. Még aznap a tévé tízperces műsort szentelt nekünk. Novák: - A Szovjet Televízió hi­vatalosan meghívott decemberben az Angara átúszására. Azon a he­lyen szállunk vízbe, ahol nem fagy be a folyó. A víz nulla fokos lesz, a levegő pedig mínusz negyvenöt. A táv ezúttal egy kilométer... MENNYIT IS ÚSZTAK? 0 Milyen volt a fogadtatás otthon? Novák: A feleségem azzal foga­dott, mi a fenének mentünk Szibéri­ába! Sokáig nem értettem, mit akar, miért olyan dühös rám. Amikor azt mondta, azt a nyavalyás négy és fél kilométert valahol Csehországban télidőben is leúszhattuk volna. Nem kellett volna ilyen cirkuszt csapni, és világgá kürtölni a csúcskísérletet. Földbe gyökerezett lábbal álltam a konyha közepén és értetlenül néz­tem rá, közben kezembe nyomta az újságot. Ebben ugyanaz állt, amit pár perce hallottam. Ekkor jöttem csak rá, mennyi galibát okozhat egy szerencsétlen tizedes vessző. Nincs rá kifejezés, hogy napokig milyen mérges voltam. Venclovsky: - Tévedni emberi dolog, sportosan kell mindent venni! Végül is fény derült a hibára. Leg­alább tőlünk megtudták a valódi, a helyes hírt. • Mik a közeljövő tervei? Venclovsky: - Amikor hazatér­tünk, sokan azt mondták, hogy most legalább megnyugszom. Eszem ágában sincs. Ha minden jól megy, akkor rövidesen kétszer egymás után is visszatérünk Szibériába. A karácsonyi kisebb kirándulást kö­vetően a jövő nyáron a kiszámítha­tatlan Bajkál tavat szeretnénk átúsz­ni, ott, ahol huszonnyolc kilométer széles. Honzót még meg sem kér­deztem, egészen biztos vagyok benne, hogy velem tart. Novák: - Természetesen. Már a közeli napokban én is elkezdem a felkészülést. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Imely Károly kezdettől fogva bízott az örökifjú sportemberekben... (Lörincz János felvétele) ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 8Í9 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673 70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviöova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dbvoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom