Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
A mikor a Szovjetunióban új szelek kezdtek fújdogálni s kezdetét vette a gazdasági és társadalmi átalakulás folyamata, szókincsünk új fogalmakkal gyarapodott. Nem, nem csupán a peresztrojka és glasz- noszty kifejezésekre gondolok. A hírekben és tudósításokban egyre sűrűbben olvashattunk bérleti szerződésekről, családi farmokról, parasztgazdaságokról meg kollektív vállalkozási formákról, s nem utolsósorban a gazdaszellem megerősítésének szükségszerűségéről. Nagyot néztünk - mi ez, új földosztás, a szocializmus vívmányainak kiárusítása? Aztán Gorbacsov elvtárs - a honi és külföldi aggodalmaskodók kérdéseire válaszolva - elmagyarázta, nem a kolhozok és szovhozok felszámolására, csupán szocialista alapelvekre épülő, új vállalkozási, munkaszervezési és munkamegosztási formák meghonosítására törekszenek, melyektől azt remélik, hogy a lakosság aktivizálódik és nagyobb részt vállal a közös feladatok teljesítéséből. Ha nem önként, akkor a gazdaszellem megfelelő „ingerlésének“ (tatására. Bevált-e az elképzelés, hogyan működnek a gyakorlatban ezek a szocialista gazdálkodásra eleddig cseppet sem jellemző munka- szervezési formák? Egyesek szerint biztatóan, s az eddigi eredményekből ítélve nagyban elősegíthetik az SZKP mezőgazdasági politikájának megvalósítását. Mások óvatosabbak, elismerik ugyan a kezdeti sikereket, de a vállalkozókedv gyors hanyatlását jósolják. Vaszil Jarosovec, a UKP Kárpátontúli Területi Bizottságának másodtitkára úgy véli, ha sikerül visszaszerezniük az idősebbek bizalmát és reményt önteniük a fiatalokba, nyert ügyük van. A Kárpátalja falvaiban'és mezőgazdasági vállalataiban szerzett tapasztalatok alapján a bizakodók pártjára kell állnom. Annál is inkább, mivel a terület 169 mezőgazdasági vállalata közül immár 116-ban érvényesítik valamilyen formában az új munkamódszereket. A kolhozok és szovhozok 23 ezernél több egyéni bérlővel tartanak kapcsolatot, további csaknem hatezer háztáji parasztgazdaságban pedig értékesítési szerződések alapján termelnek tejet, tojást és zöldséget, hizlalnak szarvasmarhát, sertést és víziszárnyast a gazdaságok részére. Nem kényszerből, saját elhatározásból, s ennek megfelelő lelkesedéssel. A terület vezető politikai és gazdasági szervei nem is titkolják, hogy elsősorban az egyéni vállalkozók kezdeményezésének köszönhetően termelhettek az első negyedévben 756 tonna hússal, 489 tonna tejjel és csaknem 7 millió tojással többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Néhány gazdaság, mint például a nagy- szőlősi Március 8. Szovhoz és a Szojvai járáshoz tartozó Tavasz Kolhoz egy idő óta teljes egészében az új munkaszervezési miklszerek alapján dolgozik. Másutt - például az Ungvári Szovhozban - az idén kezdtek kísérletezni a részesmúveléssel, egyes területek vagy istállók bérbeadásával. Az lljics Emléke Kolhoz tavaly 402 tonna hízott sertést és szarvasmarhát küldött vágóhídra, s ezeknek 53,4 százaléka a háztájiból származott. Az idei három hónap alatt értékesített 3152 mázsa tejnek több mint az egyharmadát ugyancsak a parasztgazdaságok termelték meg. A háztáji tejtermelésben jeleskedő Sós Demeter nagyra értékeli, hogy a kolhoz egyebek között célprémiummal ösztönzi a termelőket. Aki havonta legalább 200 liter tejet ad el a gazdaságnak, 50 rubel prémiumot kap. Társa, Mihajlo Gribánics arról beszélt, hogy a kolhoz 1800 hektár kaszálót és 200 hektár legelőt „engedett 'át" részesmüvelésre az állattartóknak. Bérleti díjként a szénatermés felét át kell adniuk a kolhoznak. A takarmány- répát hasonló megegyezéssel termelik. Nem csoda, hogy a kolhozzal máris több mint 1700 háztáji állattartó kötött értékesítési szerződést. Többségük tehenet tart, bikákat, sertéseket hizlal, de nyulat, juhot és kecskét is sokan tenyésztenek. Beregszászon /van Iváncsoval, a népi képviselők járási tanácsa végrehajtó bizottságának elnökével beszélgettünk az emberek vállalkozókedvének alakulásáról. Beismerte, valaha itt is spekulánsnak, de legalábbis gyanúsnak számított, aki megpróbált a saját erejéből boldogulni. Változtak az idők, változott a szemléletmód, s néhány éve unszolják az embereket, termeljenek, tegyenek már valamit a köz érdekében. A közért vagy a statisztikáért? Kiegyeztünk abban, hogy a kettő ezúttal egyet jelent, egy célt szolgál, mégha a múlt csökevénye is. Már amennyiben az ilyen megalkuvás nem vezet formalizmushoz. A háztájiban tartott 3150 tehén, a tavaly eladott 1200 tonna tej és 900 tonna vágóállat nem ilyesmiről tanúskodik. Persze, ez is csak statisztika, nem a tollforgató feladata, hogy ellenőrizze az adatok helytállóságát. A végrehajtó bizottság elnöke is elmondta, hogy az utóbbi két évben elért'eredményeket elfogadhatónak tartják, de korántsem elégedettek. Azt szeretnék, ha nem minden ötödikhatodik, hanem második-harmadik portán volna tehén, hízóállat. Ezért,a gazdaságok az idén nyolcezer választott malacot, több mint 500 ezer naposcsibét, kiskacsát kínálnak a háztáji állatartásra vállalkozóknak. Egy kihelyezett tehén után 1000 kilogramm tejet kell átadni a gazdaságnak, viszont a borját megtarthatja a tenyésztő hizlalásra vagy üszőnek. S takarmányt is ad a gazdaság, nem is keveset: egy liter tej átlagban 1,5-2 kilogrammot, eleve számolva azzal, hogy más jószágot is tart a vállalkozó. Az alapelv - ami megterem a háztájiban, azért nem áll sorba, nem tartja a kosarát a termelő a boltban. Az erőfeszítések ellenére akadozó ellátás feltételei között minden lehetőséget ki kell használni, ami enyhíti a központi elosztásra nehezedő terheket. Ki gondolná, hogy a Kárpátontúli Állami Törzstenyésztő Vállalat Gáti Üzemében, ahol a Kassai (Kosice) Kerületi Törzstenyésztő Vállalat szakembereinek közreműködésével egy idő óta embrió-átültetéssel kísérleteznek a szarvasmarha-tenyésztésben, szintén kezdeményezték a háztáji állattartókkal való együttműködést. Persze, ahogy Revák István, az üzem vezetője elmondta, nem éppen jókedvükből, hanem a jövedelemképzési kényszer hatására. Természetesen nem a nemesítés és tenyészállat-nevelés területén, hanem a tejtermelésben és a hizlalási feladatok teljesítésében kérték a vállalat dolgozóinak - és a község lakosainak - segítségét. Kényszernek érezték, ma dicsérik az együttműködést. Kosztyu István fózootechni- kus legalábbis elégedetten nyilatkozott az eredményekről. Nem csoda, a vállalkozók ugyanis évente 450-500 bikát hizlalnak az üzem részére, méghozzá lényegesen gazdaságosabban, mint amire maga az üzem képes. Az üzemi átlagban felmutatott 627 grammal szemben a leggyengébb háztáji tenyésztők is kilón felüli átlagos napi súlygyarapodást tudnak felmutatni. S ami ezzel - és természe- ' tesen a termelés jövedelmezőségével - szorosan összefügg: a háztájiban egy kiló súly- gyarapodás eléréséhez az üzemi 1,32 kilogramm helyett mindössze 80 dekagramm abrakot használnak fel. Akadt-e szakember, aki ilyen eredmények láttán habozna bővíteni a parasztgazdaságokkal folytatott együttműködést? Hát igen, az a tény biztosan meggyőzné, hogy a háztáji termelést szervező gazdaságoktól lényegesen jobb áron veszik át a vágóállatokat, mint amennyit ók fizetnek- fizethetnek a vállalkozóknak. KÁDEK GÁBOR I .22. Számtalan intézkedés, illetve a munkához való viszony javulásának az eredményeként a Lévai járásban az utóbbi időben a korábbinál jobb alapanyagot kapott a tejüzem. Eugen Kaffka, a járási pártbizottság titkára ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az év első hat hónapjában felvásárolt tejnek a 87,1 százaléka volt elsőosztályú. Említést érdemel, hogy a mezőgazdasági vállalatok több mint kétmillió liter tejjel adtak el többet a tervezettnél. Ennek ellenére a tejtermékek minősége mégsem javul úgy, ahogy szeretnék. Magdaléna Radová, a Milex lévai üzeme pártalapszervezetének elnöke, az ellenőrző laboratórium vezetője azzal érvelt, általában javult ugyan a tej minősége, de a szállítmányok egy része időszakonként alkalmatlan jobb minőségű termékek előállítására. Egyszer kevés a tejben az erjesztési és más folyamatokhoz szükséges, hasznos mikroorganizmus, máskor a fejő- és hűtőberendezések fertőtlenítésénél használatos készítmények szervmaradványai okoznak gondot. Ilyen alapanyagokból valóban nehéz jó minőségű tejtermékeket készíteni. Stefan Mravec mérnöktől, az üzem igazgatójától arról értesültünk, hogy az említett problémák miatt éppen a legjövedelmezőbb termékek gyártását kénytelenek csökkenteni. Előfordul, hogy egyes keresett termékekből, amelyek nem felelnek meg a szabványoknak, utólag sajtot kell készíteniük. A kétszeri feldolgozás természetesen növeli a termelési költségeket. Amikor arról érdeklődtünk, hogy ilyen feltételek között tudnak, mernek-e egyáltalán termékfelújításra gondolni, az igazgató bólintott. Hat új termékkel bővítik a választékot. Például tormával és kápiával ízesített sajtok gyártásába fogtak. Mivel ezek készítéséhez kiváló minőségű tej kell, megállapodtak néhány mezőgazdasági vállalattal - egyebek között a sárói (Sárovce), fegyverneki (Zbrojníky) és nagyölvedi (Veiké Ludince) szövetkezettel -, amelyek kimondottan ezeknek a sajtoknak a gyártásához szállítanak kifogástalan alapanyagot. Számos intézkedést és kísérletet említett az igazgató, amelyekkel enyhíteni akarnak gondjaikon.- Megalakítottuk a komplex racionalizációs brigádot a mezőgazdasági vállalatok, a gép- és traktorállomás, ,a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat lévai konszernvállalata és még néhány intézmény részvételével. Sajnos, a leginkább érdekeltek, a mezőgazda- sági vállalatok nem vettek részt a legutóbbi ülésen, pedig lett volna miről beszélni, hiszen a tej minősége, amint már említettük, hullámzó. Sőt, újabban egyes vállalatoknál meglehetősen vizezik a tejet. Áz ilyesmit csak közös összefogással lehet kiküszöbölni. Szaporítja a gondokat, hogy kevés a hűtőberendezés, s ezért főleg nyáron gyakran megromlik a tej. Ennek elejét lehet venni, ha naponta kétszer szállítják be a tejet, ami viszont lényegesen növeli a költségeket. Zuzana Váczlová mérnök, termelési igazgatóhelyettes üzemszemle közben megjegyezte, hogy a berendezések meghibásodása szintén sok gondot okoz.- A finn berendezést 15 éve vásároltuk, nem csoda, hogy azóta egyes alkatrészei ugyancsak megkoptak. Ezeket ki kellene cserélnünk, de úgyszólván lehetetlen beszerezni a pótalkatrészeket. Az NDK-ból behozott tejtöltő berendezés teljesítménye sem felel meg a követelményeknek. Ezt bizonygatta Halász Veronika is:-Többször.egy műszakban 12 órát is kell dolgoznunk, hogy teljesíthessük a tervet. Nem zúgolódunk, mert tudjuk, hogy üzemünk nehéz helyzetben van. De szeretnénk végre korszerű berendezésekkel, jó feltételek között dolgozni. A csomagoló részlegen szintén nagy erőkifejtéssel végzik munkájukat az asszonyok. Stefánia Brzová és Helena Krestanská például kézzel ragaszgatta a címkéket az árura. A látszatra korszerű üzemben hihetetlenül rossz körülmények között dolgoznak egyes munkahelyeken. Gyorsabb ütemű korszerűsítés kellene, hallottuk mindenütt és mindenkitől. Ezt hangsúlyozta Sárkány József mérnök, az igazgató műszaki helyettese is:- Dolgozúnk, ahogy lehet. A szükséges alkatrészéket az országot járva szerezzük be. így nehéz üzemképes állapotban tartani a berendezéseket. Az utóbbi időben a hazai gyárak elég gyenge minőségű berendezéseket szállítanak. Pedig a munka ütemét fokoznunk kellene. Más akadályok is vannak. Mint ismeretes, előtérbe került a környezetvédelem, ezért tisztítóberendezést építünk. Az ipolysági (Sahy) részleg fejlesztése szintén megköveteli egy tisztítóberendezés kiépítését. A városi nemzeti bizottsággal közösen keressük a megoldást. Ha sikerül közös nevezőre »jutni, akkor ez a részlegünk a jövőben sokkal több és jobb minőségű sajtot készíthet. Kettős helyzet állt elő tehát a Milex lévai üzemében. Javult ugyan a tej minősége, viszont nem a legkedvezőbbek a feltételek a tejtermékek minőségének javítására. A korszerűsítési gondok egyre nagyobbak. Rengeteg a tennivaló, hogy végre kialakuljanak a minőség javításához nélkülözhetetlen feltételek. BÁLLÁ JÓZSEF Alapítók emlékezése Mindig érezte, szükség van a munkájára Boldogok azok, akiknek megadatott, hogy a munkájukban leljék meg életük értelmét. Ha valaki egész életében azt csinálhatja, amihez kedvet, tehetséget érez, bizonyára többet tud adni önmagából, s a nehezét is könnyebben bírja. A felsőszeli (Horné Saliby) Kertész Kálmán ese,- tében ez a megállapítás minden tekintetben érvényes. Az élete szorosan egybekapcsolódott a helyi földműves-szövetkezettel, és ezen belül az állattenyésztéssel.- Felsószeliben 1949-ben alapították meg a szövetkezetét, melynek én 1950-ben lettem a tagja. Nem kellett senkit kényszeríteni, hiszen a nincstelen, a két kezük munkájából élő embereknek a szövetkezet csak javíthatott a sorsán. Helyben biztosította a munkát és a megélhetést, bár az is igaz, hogy keményen meg kellett dolgozni érte. örök életemben szerettem az állatokat, ezért a szívem a szövetkezetben is hozzájuk húzott. Az első években a közös állatállományt az egykori nagygazdák istállóiban tartottuk. Az első munkánk az volt, hogy jászolt, itató- kat készítettünk. Később fogatos lettem, de mivel a kereset meglehetősen kevés volt, 1953-ban átpártoltam a tehenészethez. Aki nem próbálta, nem tudja, mit jelent naponta 100-110 liter tejet kézzel kifejni, reggel-este kosarakban hordani az állatok elé a takarmányt. Ma már a munka zöme gépesített - emlékezett a kezdeti nehézségekre Kálmán bácsi. Tíz évig dolgozott fejőként. Hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt hajnalban kelt, ha fújt a szél, ha esett az eső vagy fagyott, az állatokat mindenképpen el kellett látni. Munkáját mindig igyekezett becsülettel elvégezni. 1963-ban állat- tenyésztési csoportvezetőnek nevezték ki.- Képzelheti, mennyi gond és probléma akadt abban az időben. Először a borjúnevelést bízták rám, később a tehenészetet vezettem. A hetvenes években kezdtük meg a tehénállomány felújítását, kiselejteztük a tbc-s egyedeket. Mennyi gond, vita volt körülötte, ráadásul kevés volt a takarmány is. De azért mindennel megbirkóztunk. Huszonhárom éven át voltam csoportvezető. Ennyi idő után azt vallom, csak az érhet el sikereket az állattenyésztésben, aki szereti az állatokat. Kertész Kálmán 1980-ban érte el a nyugdíjkorhatárt, de öt évet még „ráhúzott“. A nehéz munka kikezdte az egészségét. Ahogy teltek az évek, úgy jelzett a szíve, amely mostanában gyakran „rendetlenkedik“. Már nem dolgozhat, de az állatok iránti szeretete megmaradt. ? A családi ház udvara tele van baromfival, háziállatokkal. Kálmán bácsi lassan hetvenéves lesz, de még ma is érdeklődik a közös dolgai iránt.- A mai szövetkezetét össze sem - lehet hasonlítani az egykorival. Sokkal könnyebb a munka. Valamikor a reggeli és az esti fejés között még aratni kellett, ma viszont a kombájnok 10-15 nap alatt elvégzik a munkát, szinte észre sem vesszük. Soha nem kívánkozott el a faluból. Megtartó erőt jelentett számára a szülőföld és az, hogy az övéi között lehetett. Ha jó sora volt, ha balsors kísérte, mindig érezte, hogy a munkájára szükség van, számítanak rá, s ez jó érzéssel töltötte el.- Most nekünk, nyugdíjasoknak már kevesebb jut a közösből - mondta, aztán gyorsan hozzátette -, de csak annyival, amennyivel kevesebb is kell. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ It w % BÉRLŐK ÉS BÉRBEADÓK BIZAKODÁSA ■
