Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-15 / 37. szám
VASÁRNAP 1989. szeptember 17. A NAP kei - Kelet-Sziovákia: 06.18, nyugszik 18.47, Kö- zép-Szlovákia: 06.25, nyugszik 18.54, Nyugat- Szlovákia: 06.31, nyugszik 19.00 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 19.18, nyugszik 08.53, Közép-Szlovákia: 19.25, nyugszik 09.00, Nyugat- Szlovákia: 19.31, nyugszik 09.06 órakor. Névnapjukon — szeretettel köszöntjük ZSÓFIA - OLYMPIA nevű kedves olvasóinkat • 1864-ben született Mihajio Mihajlovics KOCJUBINSZKIJ ukrán író (f 1913) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ♦ HOGY A BAJOKAT ORVOSOLJÁK Mázsár László írása GONDOK ÉS ESÉLYEK A LABORC PARTJÁN Török Elemér riportja VÁLLALNI A KOCKÁZATOT Kovács Edit Írása a tudományos-műszaki fejlesztés néhány időszerű kérdéséről KISVÁLLALKOZÁSOK-TÖBB SZEMSZÖGBŐL Horváth Gabriella írása LESZ-E IGAZI BÉKE? Maiinák István írása Kambodzsáról EURÓPAI VOLT -NEMCSAK MAGYAROK KUTATJÁK Tallósi Béla beszélgetése a budapesti Kassák Emlékmúzeum igazgatójával NÉVTELENÜL Jürgen Kögel novellája | Levelek Vélemények Megint telefonálhat... Reszkető kézzel írt, nehezen olvasható, hatoldalas, elkeseredett levelet kaptunk három hete id. Kovácsi Imre, 84 éves nemesócsai (Zemianská Olca) olvasónktól. Panaszának meghallgatását, illetve orvoslását kérte szerkesztőségünktől. „Már mindenhol panaszkodtam - írta de nincs foganatja, már kilenc hete nem tudok telefonálni, pedig olyan jó volt gyermekeim hangját hallani, elbeszélgetni velük.“ A telefont annak idején az útkarbantartó üzemtől kapta becsületes munkájáért, érdemeiért, a tömegszervezetekben való példás aktivitásáért, s most úgy érzi, mindezt semmibe veszik, nem törődnek vele, és idős korára sincsenek tekintettel. A panaszt a Komáromi (Komárno) Járási Távközlési Igazgatósághoz továbbítottuk. Levelünkre augusztus 31-én az igazgató (csak olvashatatlanul írta alá magát) válaszolt. Olvasónk telefonállomásának üzemzavarát a nemesócsai távbeszélőközpontban június 7-én vették nyilvántartásba személyes bejelentés alapján. (Ettől a naptól leállították a kötelező alapdíj fizetését is). Az üzemzavart augusztus 22-én csak „ideiglenesen“ tudták kijavítani, mivel még 1987 januárjában kérték a körzet alumíniumdrót-hálózatának nagyjavítását, illetve kicserélését rézeres telefonkábelekre, mert a jelenleg elérhető eszközökkel és lehetőségekkel már nem tudják színvonalon tartani a telefon-üzemzavarok arányszámát, s ezzel eleget tenni a telefonállomások használói jogos kérésének. Az említett nehézségekről már tájékoztatták a felsőbb szerveket is, és kérték a nagyjavítás mielőbbi végrehajtását, de addig is biztosítanak arról, hogy maximális erőfeszítést fordítanak a telefonállomás megbízható üzemeltetésére. Másnap, szeptember elsején postaládánkban ismerős kézírású ajánlott levelet fedeztünk fel. Kovácsi Imre bácsi köszönőlevele volt. Olvasónk keresetlen szavakkal írta le örömét, háláját, s egyben meglepetését, mert megnyugtató válaszunk után - bár a távbeszélőközpont a hiba kijavítását nem jelezte - minden este kitartóan próbálkozott, s egyszer csak meghallotta a telefonvonal ismerős szignálját. A telefon működött. -tgá,,Udvarias“ kiszolgálás Sokszor vitatott téma egyes állomásaink, az ott található talponállók, éttermek állapota, s a kiszolgálás színvonala. Leszálltam a vonatról, odamentem a büfé ablakához, hogy felüdítsem magam egy pohárka ásványvízzel. Szépen megkértem az ablak mögött ülő kiszolgálót, aki értetlenül motyogott valamit. Bátorkodtam újra megszólítani: ...Tessék mondani, kaphatnék valami üdítőt?“ Válasza (de most már egy kicsit nagyobb hangerővel): „Mondom, hogy a restiben!“ Őszintén bevallom, még a szomjam is elmúlt. A harcot azonban nem adtam föl. Betértem a szomszédos helyiségbe, gondolva, hátha kellemesebb meglepetésben lesz részem. A párkányi (Stúrovo) állomás vasúti éttermében az elárusítónó nemcsak engem szolgált ki, hanem a mögöttem várakozó német turistákat is. Sőt, még a német tudását is összeszedte. Egyszer csak megjelent az „udvarias" büfés néni, s nagy hangerővel kezdett panaszkodni: „Képzelje el, tíz ládával kevesebb...“ De, hogy mi, nem tudtam meg, mert szégyenemben elhagytam a helyiséget. S közben azon gondolkodtam, vajon az áruellátással van baj, vagy csak a büfés néni „udvariasságával“? Tóth Ilona A tornacipő Mint sok más anyuka, kislányom részére én is tornacipőért róttam a bratislavai utcákat már nyár eleje óta. Minden cipőüzletben ugyanazt a választ kaptam: nincs, árut csak 15-e után kapunk. Reménykedve vártam azt a napot, sajnos, cipő helyett ismét a megszokott választ kaptam. Az egyik üzletben az előttem álló anyuka szintén ugyanazt az árut kérte, amelyiket én is szerettem volna. Legnagyobb meglepetésemre az elárusítónó kedves mosollyal a kezébe nyomta a tornacipőt, s még megkérdezte: - 23-sat is kérsz? Én persze nem kaptam cipőt, s megjegyzésemre, hogy a barátnő számára netán külön árut gyártanak, s tatán még névjeggyel is ellátják, az elárusítónó odavetette: - Maga sem tenne másképp, ha ilyen munkahelye lenne és a barátnője pult alatti árut szeretne vásárolni. Megköszöntem a választ és csalódottan kimentem az üzletből. Közben arra gondoltam, hogy holnap majd az elárusítónő ve&i igénybe barátnője segítségét. Duránsky Klára wmeti fotónk A zene mindenkié (Ordódy Vilmos felvétele) TjrfÚheaifeti Vesekereskedés - lebukással Ha valakinek igen nagy szüksége van pénzre, és nincs kitől kérjen, megfontolja azt a hirdetést, mely szerint százszázalékos diszkréció mellett azonnal segít valami jótét lélek. Több holland vidéki lapban jelent meg ilyen szövegű apróhirdetés- s hogy nem csalás, nem ámítás - telefonszámot is megadott a titokzatos hirdető. Aki rászánta magát, telefonált- és komoly ügyfélnek mutatkozott, megtudta, hogy: Nyolcvanezer nyugatnémet márka üti a markát, cserébe egyik veséjéért. A hirdetők em- beriszerv-kereskedók voltak, s mivel nem minden pénzszűkében levő jelentkező kapott az ötleten, a rendőrség rövid idő alatt leleplezte a bandát. Egy Hengelo városbeli harminckét éves férfi vezette az üzletet, megbízói a Német Szövetségi Köztársaságban laknak. A közvetítő igazi előkelőség, Rainer Rene Adelmann von Adelmannfelden gróf. A gróf úrnak hasonló praktikák miatt már voltak kellemetlenségei Nyugat- Németországban. Ha a reménybeli veseeladó hajlandóságot mutatott, akkor elvitték egy nyugatnémet magán- klinikára, és gondos orvosi kivizsgálásnak vetették alá. A kivizsgálás költségeit a majdani veseadományozó állta. Ha a német orvosok diagnózisa kedvező volt, megkötötték a szerződést. Viszont magát az operációt - illetve a kioperációt - egy londoni kórházban végezték. Ha minden simán ment, jöhetett az osztozkodás. Az adományozó szegényebb lett egy vesével, de gazdagabb nyolcvanezer márkával. Nyolcezer márkát kapott a holland felhajtó, húszezret a nyugatnémet gróf - ez összesen 108 ezer márka, amit a nyugatnémet ügyfél szívesen leszámolt egy veséért. A hírek szerint száznál is több üzletet kötöttek Hollandiában. A közvélemény azt már tudja, hány márkát kaptak a szervezők. Rövidesen azt is megtudja, hogy hány évet... (kopasz) H Megkérdeztük Q VILIAM POLÁK mérnököt, a nyitrai (Nitra) Agrokomplex Kiállítási Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesét: • Az Agrokomplex '89 mezőgazdasági kiállításon az idén először kapott hangsúlyt a kereskedelmi tevékenység. Ebből a szempontból hogyan sikerült a seregszemle?-A gazdasági mechanizmus átalakítása a kiállítások szervezésében is változásokat követel. Ha a tudományos-műszaki haladás eredményeit hatékonyabban és gyorsabban akarjuk érvényesíteni a gyakorlatban, szükség van arra, hogy a kiállításokon a kereskedelmi, üzletkötési tevékenység kellő teret kapjon. A tapasztalatok szerint ugyanis elsősorban ez vonzza a külföldi résztvevőket. Oda mennek, ahol a bemutatott termékeik számára piacot remélnek, ahol eladhatják gyártmányaikat. Nem beszélve arról, hogy a legkorszerűbb technika és technológia piaci megmérettetése a hazai gyártókat is ösztönzi. Természetesen a csehszlovákiai vállalatok számára sem mellékes, hogy a kiállításon a kapcsolatok kiépítésén kívül konkrét üzleti megállapodásokat is köthetnek. E meggondolások alapján kérte vállalatunk a külkereskedelmi jog megadását, melyet az idén meg is kapott. Ezzel lehetővé vált, hogy a külföldi cégeket magunk toborozzuk a kiállításra. Ehhez nagy segítséget kaptunk a Brnói Vásár- és Kiállítási Vállalattól, valamint az Inchebától. Közös igyekezetünket siker koronázta, hisz a 219 hazai gyártó-termelő vállalaton kívül tíz országból 15 cég és 9 kooperáló gazdasági egység mutatkozott be termékeivel az idei kiállításon. A kereskedelmi tevékenység az előző évekhez viszonyítva jelentősen megnőtt. Az előzetes értékelés szerint a résztvevő vállalatok 419 millió korona értékben kötöttek szállító-megrendelői megállapodást. Jelentős üzleti sikerrel járt a külföldi cégekkel való kapcsolatfelvétel. Gyártó és forgalmazó vállalataink 88 millió devizakorona értékben írtak alá kereskedelmi megállapodást a külföldi partnerekkel. Az üzletkötésben a Technopol és a Koospol külkereskedelmi vállalatok jártak az élen, de a Slusovi- cei és a Liptovská Osada-i Agrokombinát, a Hustopecei és a Veiké Bilovice-i Efsz, a nyitrai Branko, a martini sörgyár és a bratislavai Liko állami vállalat is jól kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Természetesen a külföldi cégek is elégedettek voltak. A görög Plexaco cégnek például 12 millió korona értékű árura sikerült vevőt találnia. Az új-zélandi Genovation 2,8 millióért, az Interpegro 2 millióért, az IMBE Fiat és a General Foods 1-1 millióért csapott a szerződő felek markába. Az elképzeléseknek megfelelően, a jövőben tovább szeretnénk erősíteni a kiállítás vásárjellegét, hiszen a világban zajló kiállításokra egyre inkább ez jellemző. Helyes úton járunk, amit az is bizonyít, hogy az Agrokomplex '89 valamennyi külföldi résztvevője megígérte, jövőre is számíthatunk a részvételükre. A külföldi kiállítók körét bővíteni kívánjuk, ezért több ország képviselőivel tárgyalásokat folytatunk. Az a cél, hogy a nyitrai Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállítás bekerüljön a nemzetközi köztudatba, s ne csak a hazai szakemberek naptárában legyen biztos időpont, de a külföldiekében is. (tszl)
