Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 35. szám
Egészen röviden AZ OLASZOK A TÉVÉ RABJAI Az 1986 végén végzett alapos és körültekintő felmérés eredményei azt mutatják, hogy az olaszok a televízió rabjai. A legtöbben a felkínált szórakozási lehetőségek közül az első helyre teszik a „varázsdobozt‘ a másodikon a mozi, a film áll, a sport a harmadik helyre szorult, s az olaszok hangversenyre igazán csak akkor járnak, ha már semmi mással nem tudják agyonütni szabadidejüket. A televízió (a RAI csakúgy, mint a magán-tévéállomások) minden módon igyekszik a nézők kedvében járni, ízléséhez alkalmazkodni, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy fennmaradjon. A konkurencia ugyanis óriási. A Dinasztia, Dallas és a hasonló szappanoperák óriási sikere arra ösztönzi a producereket, hogy népszerű hazai sorozatokkal induljanak hadba a tengeren túlról jövő szellemi fertőzés ellen, s ha színvonalasabb, jobb sorozatokat nem is gyártanak, legalább hasonló színvonalú limonádékkal kötik le a nézők figyelmét. OLBRYCHSKI FRANCIA TÉVÉSOROZATBAN Daniel Oibrychski, a világhírű lengyel filmszínész, több Andrzej Waj- da-film főszereplője számos nemzetközi produkcióban is játszott. Mi is láthattuk, a francia tévénézők pedig mostanában találkoztak vele. A Szahara titka című filmsorozatban a népszerűsége Franciaországban is napról napra növekszik. Most egy hatrészes francia tévésorozatban játssza a főszerepet, amelyet Patricia Highsmith bűnügyi regényei nyomán forgatnak Törvényes védelem címmel. Partnemöje Tuesday Weld amerikai színésznő. Világhírű színészekkel játszott együtt karrierja során, a legszívesebben azonban Búrt Lancasterre emlékszik, akivel az Aranyműves boltja című filmben dolgozott. „Egy napon, alapos várakozás után Lancaster befejezte munkáját. Egyetlen jelenet volt még hátra, amelyben én beszélek, a kamera csak engem mutat - mesélte Oibrychski s azt hittem, az idős színész távozik. Ö azonban ott maradt, a kamera mellett, hogy míg a szerepem mondom, ne nézzek a semmibe. Micsoda hivatástudatról tett tanúbizonyságot, hetvennégy éves korában!“ P«-.. filmnek is lehet hányatott Lvj y sorsa... Juraj Herz alkotása, a Szarka a marokban is ezt példázza. 1982 őszén készült; két hónapig forgatták és két évig vágták, aztán annak „rendje és módja“ szerint: dobozba zárták. A kákán is csomót keresők indoklása évről évre változott Először a zenét, pontosabban a dalok szövegét kifogásolták, később a film hangvételét, társadalombírálatát találták merésznek, majd a szerelmi jeleneteket túl erotikusaknak. Miloé Forman, egy zártkörű barrandovi vetítés után elragadtatással beszélt a filmről, és ki is vitte volna a chicagói fesztiválra, de nem vihette. Rá egy évre, a tokiói filmfesztiválra hívták meg a Szarkát - oda sem engedték az illetékesek. 1988-ban végre levették a polcról, de hat évvel a forgatás után már nem a mozi-, hanem a videohálózat kapta meg a filmet. S ha már itthon forgalmazták, a külföldi filmátvételi bizottságoknak is felkínálták! Így kerül most a Magyar Televízió műsorára egy régi-új cseh film, amelynek főszerepét Tarján Györgyi játssza.- Ha most azt kérdezem, kinek ajánlja ezt a filmet...- .. .akkor azt válaszolom, azoknak, akik egy különleges kultúrára kíváncsiak és egy olyan filmnyelvre, amely nálunk nem nagyon használatos. Herz alkotása számomra egy páratlan értékű „Ha csak ezt az egy filmet forgattam volna, akkor is nyugodt lennék“ (Miloá Schmiedberger felvétele) „iskola“ mintadarabja, egy olyan iskoláé, amely 1982-ben az egész színészi létezésemet megváltoztatta és azóta is érzem a hatását. Minden együttlélegzik ebben a középkori szatírákra, de mai zenére épülő filmben: a díszlet, a jelmez, a képi megvalósítás, a színészi játék... még a történeten belüli jelképek is egyöntetűek. Túlzás nélkül állíthatom: ez egy örökérvényű, képzőművészeti szempontból is értékes alkotás, amely egy olyan világban szól a szegénységről, a gazdagságról, a hitről, az erkölcsről, a csodákról és a hazugságokról, ahol a napi fennmaradásukért küzdenek az emberek.- Honnan jön és merre tart a lány, a gyöngyszemét féltő Szarka?- Fertőben és mocsokban nőtt fel; olyan környezetben, ahol legelőször lopni tanították meg. A csavargók, a kitaszítottak, az árvák, a törvényen kívüliek világából jön, egy olyan világból, amelyben a körülmények teszik bűnössé az embert. Nem is tudja, nem is gondolja ez a lány, hogy létezik egy másfajta világ is, a szerelmet, mint érzést sem ismeri nagyon sokáig. Amikor találkozik vele, megváltozik. Még a gyöngyszemet is képes lesz feláldozni érte.- 1982-ben az Egy erkölcsös éjszaka cannes-i, az Allergo barbaro isztambuli, Az erőd moszkvai, a Sonja jelenti berlini fesztiválsikere után mit jelentett Tarján Györgyinek a prágai Szarka?-örömet is, félelmet is. örültem, mert Herz feltétlen bizalmát jelentette ... ez volt a harmadik film, amelyet nekem írt, és ez végre jókor jött, mert szabad voltam és elvállalhattam. A félelmet az hívta elő bennem, hogy előtte fejeztem be egy NDK-filmet, és tudtam: idegen környezetben sokkal nehezebb helytállni, mint otthon. Ráadásul irgalmatlan sok szöveget kaptam és nem magyarul, hanem csehül kellett elmondanom. Ma is hihetetlen számomra, hogy meg tudtam tanulni... a bizalom, a szeretet, amely felém áradt, az segített. Az Ústi nad Labem-i Cinoherní studio és a brnói Divadlo na provázku tagjai voltak a partnereim; csupa kedves, tehetséges színész, akik a legkisebb szerepet is úgy játszották, olyan odaadással, akkora alázattal, hogy a maximumot hozták ki minden egyes jelenetből. Sem azelőtt, sem azóta nem játszottam ilyen kollégákkal... A jelmezem egy foltos, kopott, szakadt farmerruha volt. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megmutatták. Hogy fogja ez kibírni? - ámuldoztam. Azonnal szétmegy rajtam, ha felveszem. Kibírta. Nem ment szét. Pedig kint, a szabad ég alatt, egy Prága melletti kőbányában forgattunk végig.- Ma, hét évvel később, amikor angol, amerikai és francia rendezők alkotásaiban is játszott már, milyen viszonyban van a Szarkával?- Szeretem. Nagyon szeretem. Szerintem ez a legjobb filmem. Tavasszal, amikor megkaptam kazettán, elsőre nem is bírtam végignézni. Mindent, de mindent eszembe juttatott. Láttam magamat, ahogy nagy magyar indulattal a földhöz vágom a forgatókönyvet... ideges voltam, mert megingott az önbizalmam a rengeteg szöveg miatt. Ültem a szállodai szobában a Vencel téren, és hangosan tanultam egy számomra teljesen idegen és őrjítően nehéz nyelven. Amikor elhagyott az erőm és cserben hagyott az akaratom, bekapcsoltam a magnót és Dvorák Új világ szimfóniájára magoltam tovább. Van egy jelenet a filmben, amikor belezuhanok egy ötméteres gödörbe... teherbíró alkat vagyok és a veszélyes dolgoktól sem riadok vissza, akkor mégis megijedtem. Feleslegesen izgultam... vigyáztak rám és törődtek velem. Egyszer kifogyott a víz az esógépbóí, erre belebakiztam egy háromszavas mondatba. Hajnali felvétel volt. Késő éjjel kezdtünk el dolgozni, négy óra felé vettük fel a legnehezebb jelenetet, majd megfagytunk a hidegben ... rugdosnom, karmolnom, harapnom kellett, közben darálni a szöveget és akkor a végén eláll az eső és belegabalyodom a mondatba! Kínomban elsírtam magam... Elsőre tehát képtelen voltam végignézni a filmet, azóta viszont többször is láttam már. Fogalmam sincs, hogy tudott ennyi mindent kicsiholni belőlem a rendező. Úgy látszik, varázsló volt és én, mint egy kaméleon alakultam át előtte. Most már csak azon izgulok, hogyan fogadják majd a filmet a tévénézők. Tele vagyok kételyekkel, pedig tudom: a mai világ sokban hasonlít a filmbelire. Ebben sem könnyű tisztességesen vagy akár betegen, megöregedve kiszolgáltatottan élni. Igaz, őszinte film a Szarka a marokban. Boldogít a tudat, hogy benne vagyok. Olyan ez, mint egy nagy-nagy szerelem, csodálatos érzés, amit nem vehet el tőlem senki sem. SZABÓ G. LÁSZLÓ A ligha kell bárkinek is megmagyarázni, mire szolgál a képmagnó: becslések szerint többszázezer darab van belőle nálunk is, tehát körülbelül minden tizedik tévétulajdonosnak van videója. Azt sem kell különösebben hangsúlyozni, hogy az ismeretszerzésben, a tanulásban is elsőrendű szerep jut/hat/ a képmagnónak. De most már nemcsak képfelvételek megtekintésére használatos... Egy évtizede sincs, hogy a digitális hangfelvételek készítésénél felvetődött a lehetőség, hogy képmagnóra is fel lehet játszani a hangot. Az első pillanatban fantasztikusnak tűnő ötlet gazdái abból a meggondolásból indultak ki, hogy a mintegy két megahertzes kóptartományban szépen elhelyezhetik a stúdióminöségú hangot, digitális formában kódolva. Az eredeti VHS videókon a képet forgó fejdobbal veszik fel, viszont a hozzá tartozó hangot a hagyományos magnetofonoknál megszokott módon, vagyis a szalag peremén, hosszanti irányban. Ez a megoldás biztosítja a képinformációnak megfelelő minőségű hang tárolását a szalagon. Időközben viszont felmerült a felvételek „utóhangosításának“ a szükségszerűsége is. Tekintve, hogy a hosszanti hangcsíkot már lefoglalta a képfelvétellel egyidöben rögzített hang, egyedüli megoldásként került szóba a hangfelvevófej beépítése. Ennek eredményeképpen született meg a négy hangsávos képmagnó, ahol két hangot hosszanti irányban lehet feljátszani, a másik kettőt pedig a képfelvétellel együtt harántcsíkosan, tehát merőlegesen a szalag haladási irányára. Mivel a digitális hangfelvételre átalakított képmagnókhoz hasonlóan ebben az esetben is nagy a felveföfej és a magnószalag közötti relatív sebesség, ezeken a masinákon az eddigiekhez képest sokkal jobb minőségű hangfelvételt lehet készíteni. Ennek eredményeképpen született meg a hifi képmagnó. Első pillanatban arra gondolhatnánk, hogy azok a képmagnók, amelyek adatlapján a hifi megjelölés szerepel, elsősorban videoklipek vagy operafilmek feljátszására használhatók, mivel minőségi hangfelvételt lehet készíteni velük. Természetesen erre is alkalmasak, viszont van egy olyan tulajdonságuk is, amely a fonoamatörök számára szinte fantasztikus lehetőséget kínál: kazettás magnóként használhatók. Belegondolva, hogy nem is olyan régen még arról vitáztunk: vajon az orsós magnót kiszoríthatja-e kazettás társa a hifitoronyból, igazán megdöbbentőnek tűnik a lehetőség, hogy a képmagnó lehet a hifitorony „lelke“. Pedig így igaz. Ráadásul: ez a megoldás a legolcsóbb. Új szerepben a képmagnó A stúdióminőséget megközelítő hangfelvétel csakis olyan magnetofonnal készíthető, amely árban nagyjából megfelel egy jobb képmagnónak. Viszont a magnószalagra egy óránál hosszabb felvétel gyakorlatilag nem készíthető. Ezzel szemben a kétszáznegyven perces képkazettára ennek négyszerese, vagyis nyolc órányi kitűnő minőségű hang fér. Ez annak köszönhető, hogy azok a képmagnók, melyeknek forgó fejdobjában hangfelvevöfejet is elhelyeztek, feleakkora sebességgel is képesek működni, miközben a hang hifi minőségét továbbra is megőrzik! Ezt a lehetőséget egyes képmagnók kódjelében 8h jelzéssel is közölhetik a fogyasztóval, viszont általánosabb a puszta hifi megjelölés. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a hangfelvétel teljesen függetleníthető a képtartalomtól, ami annyit jelent, hogy az ilyen típusú képmagnókkal feljátszott film kísérőhangja a szalag hosszanti sávjába kerül. Ettől függetlenül ugyanerre a kazettára - a forgó fejdob segítségével - felvehető dupla músori- dejú hifi hang is, amely a képtől függetlenül hallgatható vissza. Tehát egy közönséges képkazettán tárolható akár Beethoven összes szimfóniája vagy négy teljes opera hanganyaga, miközben tőlük függetlenül négy egész estét betöltő film is a szalagra kerül! A képmagnók újabb képességeinek fényében aligha kell nagy merészség annak megjóslásához, hogy a video egyre fontosabb szerepet követel magának a hifitoronyban, egyhamar kiszorítva onnan a kazettás magnetofont. Meg kell azonban jegyezni, hogy mint minden műszaki eszköz, az új szerepben bemutatkozó képmagnó is csupán eszköz, nem maga az elérendő cél. Sajnos, a képmagnót napjainkban főleg olyan filmek vetítésére használják, amelyeket a televízió nem tűz műsorára. Külföldi példák tanúskodnak arról, hogy az elsősorban az ösztönökre ható, a jóízlés határait túllépő filmek nagyfokú nézettsége egy idő után lanyhul, ezzel párhuzamosan nő az érdeklődés a romantikus és a múvészfilmek iránt. Ehhez viszont jól kiépített, működő, megfelelő választékkal rendelkező videotékahálózatra van szükség, ahol olcsón jut az érdeklődő műsoros kazettához. Meg kell azonban jegyezni: nálunk ez még gyerekcipőben jár, s mindössze néhány tucat filmes kínálatot szerénynek sem nevezhetjük. Ha javul majd a helyzet és a videotékába betérő néző többezer műsor közül választhat, tájainkon is megváltoznak a videózási szokások. Ez viszont már nincs közvetlen kapcsolatban a ma is hozzáférhető VHS hifi képmagnókkal, hiszen ez már nem műszaki kérdés. A technika csak kényelmesebbé, egyszerűbbé teheti az ember életét, az ízlését, az erkölcsöt befolyásolni érthető okokból nem képes. ” OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14 1989. IX. 1.
