Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 35. szám
j y ve rét adta kezé- irkedésén, s már nagát, ennek a tu- ;szá tette. Élvezte ipán valami enyhe niatt érzett, hogy :okott lehetősége szett. De bensöjé- csak csalódott és itott, de nem lett gyűlöletet, csak 3i móka, gondolta szertartásos lett. ó, mint a valódi csodák letétemé- ézett, mérlegelte lutatóujját a forrá- elte a vizet, majd ászkodna. Kisgál- / forduljon el, mert y a földalattiakkal telnek nem lehet ikerül. átat fordított, úgyt hangon mormol, itt. Bertalan a föl- lallózott, egy ürge- s hallgatózott. ólt aztán levertem ugtalan. Játszotta ínség már leleplevalóságos csapás leghalt a Rendfő- gyászol. Hétnapos ak a harangok, és nak. Mindenki sír, ssve. Nem fogadKisgál -, mindig i már, hogy ha- Nem szégyened lében az első. Az iapták, s ezt nem ilat, elszánt tettre- glepte, és bizony- Fejjel Bertalannak áugrott, a hasára tésekkel pofozta, síró hangon kiar! Azt hiszed, nem Beszélhetsz, amit ekem, miért csapl ele, hogy a másik ídt az öntudata, és tti fájdalma mintha lebírhatptlan volt, t mozdulni alatta. ) azután is, amikor , csak feküdt Berc együtt, kerülték nt a gimnáziumba, y év múlva elmúlt 'vennégy nyarával amely még ehhez A kék égen apró k repülőszónyege figyelem..- isikacsul a tűzoltó- óvevö fülhallgató- itódott a szünidő, tt, háborús télbe a könnyű, gondta- atatlanul elment. Zs. NAGY LAJOS Minden csoda három napig tart Csodálkozik, hogy vannak még csodák. Madarakkal ékes hajnalok. Még mindig tart a szépség rémuralma. A szürke eget kék ciklon veri. A szarvasok új hadba szerveződnek. Ó csodálkozik, hogy ezt is megúszta. A sárga völgyben sétát tett az Isten. Sugárzó volt és halmazállapot. Szép tündöklés és néma ragyogás. A harangokból szürke dér pereg. Lángot vetnek az útmenti fák. Az Isten, lám, egy dörgő helikopter. (És nem múlnak még mindig a csodák.) Galambok szállnak zöld olivaággal. Dúdor Pista egy bokorban hever. Fölötte tébolyult nárciszok. A Teremtésből hiányzik a rendszer. Sok harsogás. Sok dölyfös hallgatás. Csodálkozik. Hogy egyedül maradt a violakék tengerek között! Titokban, mint egy kalózvezér, ily elvadult szigetre költözött. egyenes végtelen számú pontból áll; a sik végtelen számú egyenesből; a tér végtelen számú síkból; a hipertér végtelen számú térből... Nem, határozottan nem ez a „more geometrico“ a legjobb módja annak, hogy elkezdjem az elbeszélésemet. Manapság megszokott dolog minden fantasztikus elbeszélésről azt állítani, hogy igazi; az enyém azonban valóban igaz. Magányosan élek egy emeleti lakásban a Belgrano utcában. Néhány hónapja lehet, hogy alkonyatkor kopogtatást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és belépett egy ismeretlen ember. Magas, jellegtelen arcú férfi volt. De lehet, hogy csak rövidlátó szemem láttatta olyannak. Egész megjelenése tisztes szegénységre vallott. Szürke ruhát viselt, és egy szürke bőröndöt tartott a kezében. Rögtön láttam rajta, hogy idegen. Először öregnek hittem, később rájöttem, hogy a skandinávokra jellemző ritkás, szőke, majdnem fehér haja tévesztett meg. Beszélgetésünk során, amely nem tarthatott egy óránál tovább, megtudtam, hogy az Orcada-szigetekröl való. JORGE LUIS BORGES* Hellyel kínáltam. A férfi nem szólalt meg egy darabig. Melankólia áradt belőle, ahogyan most énbelőlem.- Bibliákat árulok - mondta. Nem minden tudálékosság nélkül feleltem neki:- Ebben a házban akad néhány angol nyelvű biblia, még az első, a John Wiclif-féle is megvan. Azonfelül itt van a Cipriano de Valera, a Luther-féle, amely irodalmi szempontból a leggyengébb, és megvan a Vulgata egy latin nyelvű példánya is. Amint látja, nem kifejezetten bibliákra van szükségem.- Nem csupán bibliákat árulok. Mutathatok önnek egy szent könyvet, amely talán érdekli. A bikaniri határszélen vásároltam. Kinyitotta a bőröndöt, és kitette a könyvet az asztalra. Nyolcadív nagyságú, vászonkötésű könyv volt. Kétségkívül sok kézen ment már keresztül. Megvizsgáltam: szokatlan súlya meglepett. A gerincén ez állt, Holy Vrit és alatta, „Bombay“.- A tizenkilencedik században nyomhatták - jegyeztem meg.- Nem tudom. Nem sikerült kiderítenem - felelte; Találomra felütöttem a könyvet. A betűi szokatlanok voltak. A lapokra, amelyeken láttam, hogy kopottak és gyatra tipográfiával készültek, két hasábba szedve nyomtatták a szöveget, mint a bibliákban szokás. Sűrűn nyomtatták és versekbe szedték. A lapok felsó sarkában arab számjegyek álltak. Megfigyeltem, hogy az egyik páros lapon - mondjuk - 40.514-es számjegy áll, a következő, páratlan lapon meg a 999-es szám. A lapon kicsiny illusztrációt lehetett látni, olyat, amilyen a szótárakban van: egy tollal rajzolt horgonyt, amely olyan volt, mintha egy gyerek suta keze rajzolta volna. Az ismeretlen akkor azt mondta:- Jól nézze meg. Soha többé nem fogja látni. Volt valami fenyegető ebben a kijelentésben, de a férfi hangjában nem. Megjegyeztem a helyet és becsuktam a kötetet. Azonnal ki is nyitottam. Hiába kerestem a horgony rajzát lapról lapra. Hogy leplezzem zavaromat, azt mondtam neki:- Ez a Szentírás valamelyik hindusztáni nyelvű változata, igaz? '- Nem - felelte. Aztán halkabbra fogta a hangját, mintha valami titkot bízna rám:-A nagy síkságon szereztem egy faluban néhány rúpiáért és a Bibliáért cserébe. A tulajdonosa nem tudott olvasni. Gondolom, valami amulettnek tartotta a Könyvek-f Kilencven éve született az argentin költő, író, kritikus, az ún. mágikus realizmus megteremtője Könyvét. A legalacsonyabb kaszthoz tartozott; az emberek nem léphettek rá az árnyékára úgy, hogy be ne mocskolták volna magukat. Elmondta, hogy a könyvét a Homok Könyvének hívják, mert a könyvnek és a homoknak sincs se eleje, se vége. Megkért, hogy keressem meg az első lapot. A bal kezemet a címlapra helyeztem, és a hüvelykujjamat majdnem a mutatóujjamhoz szorítva kinyitottam a könyvet. Minden hiába: mindig maradt jó néhány oldal a címlap és a kezem közt. Mintha a könyvből nőttek volna ki.- Most keresse meg a végét. Ugyanúgy kudarcot vallottam, alig tudtam hebegni valamit, olyan hangon, amely nem az én hangom volt:- Ez lehetetlen. A bibliaárus, továbbra is halkan beszélve, azt mondta:- Lehetetlen, de így van. A könyv lapjainak száma pontosan végtelen. Egyik lap sem az első; egyik lap sem az utolsó. Nem tudom, miért számozták a lapokat ilyen önkényesen. Talán, hogy megértessék, bármelyik szám kijelölhető a végtelen sor határértékének. Majd, mintha fennhangon gondolkozna, azt mondta:- Ha a tér végtelen, mindegy, hogy melyik pontján állunk. Ha az idő végtelen, mindegy, hogy melyik pillanatában élünk. Megállapításai dühítettek. Megkérdeztem tőle:- ön bizonyára vallásos, igaz?- Igaz, presbiteriánus vagyok. A lelkiismeretem tiszta. Bizonyos vagyok benne, hogy nem csaptam be azt a bennszülöttet, amikor az Úr igéjét adtam az ö ördögi könyvéért cserébe. Biztosítottam, hogy semmi oka nincs szemrehányást tenni magának, és megkérdeztem tőle, hogy átutazóban jár-e ezen a vidéken. Azt felelte, hogy néhány nap múlva szándékozik visszatérni a hazájába. Akkor tudtam meg, hogy skót, az Orcada-szigetekról való. Megmondtam neki, hogy Skócia személy szerint kedves nekem, mert szenvedélyesen szeretem Stevensont és Hume-ot.- És Robbie Burnst - egészítette ki. Mialatt beszélgettünk, tovább nézegettem a végtelen könyvet. Tettetett közönnyel kérdeztem meg tőle:-ön ezt az érdekes példányt a Birtish Museumnak akarja felajánlani?- Nem. önnek - felelte, és valami magas összeget mondott. Azt feleltem neki, a színtiszta igazat szólva hogy ez az ár nekem képtelenül magas, és töprengeni kezdtem. Néhány perc múlva már készen álltam a tervemmel.- Javaslok önnek egy cserét - mondtam. - Maga néhány rúpiáért a Szentírásért szerezte meg ezt a kötetet; én felajánlom egy havi nyugdíjamat, amelyet nemrég kaptam meg, és a Wiclif-féle gótbetűs bibliát. A szüleimtől örököltem.- „A black letter Wiclif!“ - mormogta. Bementem a hálószobámba, és kihoztam neki a pénzt meg a könyvet, forgatta a lapjait, és a könyvgyűjtö áhítatával tanulmányozta a címlapot.- Megegyeztünk - jelentette ki. Meglepett, hogy nem alkuszik. Csak később értettem meg, hogy már azzal az elhatározással lépett be a lakásomba, hogy eladja a könyvet. A pénzt számolatlanul eltette. Indiáról, az Orcada-szigetekröl és a norvég „jarl“-okról beszélgettünk, akik a szigeteket kormányozták. Már éjszaka volt, amikor a férfi elment. Nem láttam többé, és a nevét sem tudtam. Arra gondoltam, hogy a Homok Könyvét a Wiclif-féle biblia üresen maradt helyére teszem, de végül is inkább úgy döntöttem, hogy eldugom az Ezeregyéjszaka szakadt kötetei mögé. Lefeküdtem, és nem tudtam aludni. Hajnali három vagy négy órakor meggyújtottam a villanyt. Előkerestem a képtelen könyvet és forgattam a lapokat. Az egyik lapon egy álarcot ábrázoló metszetet találtam. A lap sarkában egy számjegy állt, már nem tudom hányas, a kilencedik hatványra emelve. Nem mutattam meg senkinek a kincsemet. A boldogsághoz, hogy az enyém, az a félelem társult, hogy ellopják, no meg a gyanú, hogy a könyv valójában nem is végtelen. Ez a két aggodalom fokozta már régen kifejlődött ember- kerülő hajlamomat. Még maradt néhány barátom; már nem látogattam meg őket. A könyv rabja lettem, szinte ki se dugtam az orrom az utcára. Nagyítóval vizsgáltam kopott gerincét és a fedőlapjait, és elutasítottam azt a lehetőséget, hogy valami fortélyról van szó. Meggyőződtem róla, hogy az apró illusztrációk egymás után kétezer lapon különbözőek. A rajzokat sorra feljegyeztem egy ábécés füzetbe, amelyet rövidesen teleírtam. Soha nem ismétlődtek. Éjjel, az álmatlanság hagyta ritka szünetekben a könyvről álmodtam. Vége felé járt a nyár, és megértettem, hogy a könyv iszonyatos. Mit sem segített rajtam, hogy megállapítottam, nem kevésbé iszonyatos, mint én, aki a szememmel vizsgálgatom és tíz körömmel tapogatom. Megéreztem, hogy lidérces tárgy, obszcén dolog, amely meggyalázza és megrontja a valóságot. Arra gondoltam, elégetem, de attól tartottam, hogy a végtelen könyv ugyancsak végtelen sokáig égne és füstbe fojtaná a bolygót. Eszembe jutott, hogy valaha azt olvastam, egy falevelet az erdőben lehet a legjobban eldugni. Mielőtt nyugdíjba vonultam, a Nemzeti Könyvtárban dolgoztam, ahol kilenc- százezer kötetet őriznek; tudom, hogy az előcsarnoktól jobbra kanyargós lépcső visz az alagsorba, ahol a folyóiratokat és a térképeket tartják. Kihasználtam az alkalmazottak figyelmetlenségét, és eldugtam a Homok Könyvét az egyik penészes polcon. Arra törekedtem, hogy ne jegyezzem meg, milyen magasra tettem és azt sem, hogy milyen távolságra az ajtótól. Egy kissé megkönnyebbültem, de azóta még csak végigmenni sem akarok a México utcán. NAGY MÁTYÁS fordítása Azon a napon, mint általában reggelente, lementem az üzletbe bevásárolni. A pulton megpillantottam egy elfogadható külsejű cipót és kinyújtottam érte a kezem. Abban a pillanatban, valahonnan fentról, a hátam mögül, megszólalt egy öblös hang:- El a kezekkel! Tudod-e mennyit fizet hozzá az állam minden egyes cipóhoz? önkéntelenül visszahúztam a kezem. Körülnéztem, de a boltnak abban a részében rajtam kívül senki sem tartózkodott. Ugyan, biztosan képzelődtem. Egy üveg tejért nyúltam, de kis híján kiesett a tejesüveg a kezemből. Ugyanaz a hang figyelmeztetett, nyersen:- Vizet igyál, ne pedig az államilag dotált tejet és tejtermékeket fald! Most már semmi kétségem sem volt ez a Gondviselés hangja, bár ez idáig, csak a szeméről hallottam. Körülnéztem a boltban, és hasonló viselkedést tapasztaltam a többi vásárlónál is. Aki a polcokon levő élelemért nyúlt, azon nyomban visszahőkölt, és megszégyenülten nézeti maga mögé. A fenyegető hangból nyilván több volt, külön mindenki számára, mások számára nem hallható hang. Üres táskával hagytam el az üzletet. Mögöttem a lakótelep felsült lakói kullogtak. Mérgesen - mert éhesen - indultam a megálló felé, hogy munkába FELIKS DERECKI menjek. Éppen befutott a busz. Ez aztán csoda - üres. Fürgén felugrottam a lépcsőre, de még gyorsabban ki is ugrottam a buszból. Ugyanaz a hang kényszerített rá:-Menj gyalog! A tömegszállító eszközökre áldozott magas dotációk nem teszik lehetővé, hogy ezek az eszközök tömegeket szállítsanak. Az autóbusz üresen ment tovább. A megállóban velem együtt ott maradtak, akik hallgattak a titokzatos hangra. Gyalog indultam a sűrű tömegben. Jókora utat kellett megtennem a munkahelyemig. Üres villamosok, és üres autóbuszok robogtak el mellettünk. öröm volt rágondolni, hogy az állam milyen sokat megtakarít. Becsülettel ledolgoztam a nyolc órát. Éppen fizetésnap volt, felvettem azt a néhány zlotyt és számba vettem, mire elegendő. Rájöttem, hogy semmire. Mérgesen, éhesen, fájós lábbal vánszorogtam haza. Amikor a kulcsot a zárba illesztettem, isméUmeg- hallottam a hátam mögött a baljós hangot.- Az erdőbe! Tudod-e, mennyivel járul hozzá az állam a lakbéredhez? Elöntött a méreg. Ha szót fogadnék, a farkashoz kellene fordulnom, hogy lásson vendégül az odújában.- Pusztulj innen! - kiáltottam a váltam fölött. - Hát azt tudod-e, hogy én mennyit fizetek rá az államra? A hang elnémult, s attól kezdve visszatérhettem a viszonylag normális életmódhoz. KOPASZ CSILLA fordítása
